Halas és Vidéke, 1900. december 29. (1. évfolyam, 25. szám)

1900-12-29 / 25. szám

lemondás, póttag behívása által. Dr. Babó Mihály főjegyzőnek abbeli nyilatkozata után bogy a most megválasztandó bizottsági tagok csakis a legközelebb kitöltendő irnoki és rendőrbiztosi állások betöltése alkalmára válasz tatnak a közgyűlés kijelölő bizottsági tagokul Dr. Zilah Benőt és Kaszás Lajost választotta meg. Az állategészségügyi bőizetekre vonatkozó szabályrendelet is kellő érdeklődéssel találko­zott. jDr, Babó Mihály főjegyző ismertette a törvényt, mely a szabályrendelet alkotását követelte. Ha egy állati betegség fellépett, a? egész határ zár alá volt veendő. A törvény­hozás az állategészségügyi törvények hozata­lakor számításon kívül hagyta, hogy vannak óriáei területű városi és község-határok, melyek egyetlen eset miatt is a forgalom, a közgaz­daság nagy mérvű hátrányára zár alá voltak veendők. A kormány beleegyezett tehát hogy nagyobb határok körzetekre osztassanak, és csak az a körzet vétessék zár alá, melyben a járványos betegség fellépett. A javaslatba hozott szabályrendelet (melyet bpuok más helyén ismertetünk) öt ilyen körzetet létesített s mindenik körzetnek külön járta ti jegyző­könyve lesz, melyek azonban a központban — a városban — fognak vezettetni. 2-ik §-hoz Gyulai István szóllott aki súlyos­nak talá«ja hogy valamely jószágnak a másik körzetbe való átmenetele a’kalmával járlatta) kell kisérni a jószágot. Miníbogy a javaslat — a vele járó hátrá nyok mellett is több előnyben részesíti a a forgalmat, és a gazdák érdekeit, a közgyűlés a javaslatot eifogadta mely tehát megyei jóváhagyás alá lészen terjesztendő. A vásári és piaczi helypénz bérbeadása tárgyában hozott vármegyei megsemmisítő határozat tárgyában, bár csupán az a kérdés volt eldöntendő, vájjon a közgyűlés tudomásul vegye-e avagy az ellen fellebezzeu, igen élénk vita fejlődött. Gyulai István a vármegye határozatát tudomásul sem veszi, Biró Mihály nem akarja magát „dehoniszlának“ kitenni hogy a vármegye felfogásának érvényre jutá­sával a szegény nép átkozza a képviselőket azért mert a helypénzre szavaztak. Sokan szállottak a kérdéshez. „Nekem is sérelmes, nekem is.“ — lett csaknem általánossá a hangulat, mire a polgármester az egyszerű felállással való szavazást elrendehe, lett nyil­vánossá hogy 62 képviselőnek az általános helypénz fizetés sérelmes 18-nak pedig nem mihez képest a vármegye hatarozafa ellen valóíeliebezésnegyvennégy szavazattöbbséggel kimondatott. A tisztviselői nyugdíj szabályzatnak avar­megye által történt jóváhagyó határozata tudomásul vétetett. A vásári és piaczi helypénz ügyében. A képviselő testület által e tárgyban a közigazgatási bírósághoz beadott felekbezés indokolása a köve'kező: I. Jogi szempontból sérelmes a nehezebb határosai, mert minden kényszerítő ok nélkül melyen belenyúl önrendeikezesi jogainkba, mely alaptörvény által biztosított önkocman, - zati jogunk fölött való őrködés annál inkább kötelességünk, mert véleményünk szerint a mai közjogi szervezet mellett a törvényha lóság ilyetén beavatkozása a községek önálló életének és fejlődésének állandó veszedelme. Hangsúlyozzuk, hogy „a mai közjogi szer­vezet mellett: Lehet valaki elméletben a legkoriátlauabb autonómiának, vagy a leg­merevebb czentralizmusnak hivő, de az két­ségtelen, hogy a rendszer egyes szervi intéz­kedését ép oly veszedelmes negligálni, mint amiiy veszedelem származhatik abból, ha egy épületnek fundamentumában csak egy téglát is megbolygatunk. Azt sem hagyhatjuk e körülmény mélfatá sánál figyelmen kívül, hogy a rendezett ta­nácsú városok belügyeibe való beavatkozás uem lehet oly mértékű, mint a többi közsé­gekébe, mert az előbbiek nagyobb inteilelo- ruális erő felett rende kezvén, a gyámkodásnak kevesebb szüksége forog fenn, — és mert ők háztartásuk össze« költségeit saját erejükből, sajátjukból viselvén, ennek egyenértéke gya­nánt az önrendelkezési jognak is nagyobb mértéke illeti őket. A beavatkozási jog invo!ná:ja azt, hogy ha mi valami adó beszedését elhatározzuk, a felsőbb hatóság e határozatot megsemmisítheti, de ha mi magunkra, Halas város lakosaira egy közvetett utón fizetendő adónemet, mely nek jövedelme kizárólag a városi pénztárt illeti, kivetni nem ; karunk, ezt ránk nem oktrojálhatja 1 II. Ami e kérdés pénzügyi és közgazdasági oldalát illeti, erről pro és contra sokat lehet vitatkozni. Vannak tudósok, kik a közvetett adók rendezését, mint károsat és az egész­séges közgazdasági fejlődésre bénitó hatással bírót egészen eiveíendőnek tartják. De még azoknak nagyrésze is, kik a közvetlen adó melléit a közvetett adót is fentartandónak mondják, ezt az álláspontot csakis a könnyebb kezeihetés szempontjából és a fogyasztási adó fizetésének rendszerint a fogyasztó tetszésétől függésével védik és indokolják, — abban a szakférfiak megegyezlek, hogy a közvete‘í adó csakis mint kisegítő surrogatum szere pelhef. A szabad kereskedelem hívei minden véd- váninak ellenségei, a ma dívó „agriarius“ jelszó pedig a helybeli termelőt a vidékivel szemben úgy szükebb, mint tágabb körben minden körülmények között megvédelmezen dőnek mondja. Már most nagyon is kérdéses, hogy azért a nehány ezer forint kínálkozó bevételért szabad-e nekünk a helybeli termelő kisgazda érdekeit az eladásra szánt termények meg­adóztatása által sértenünk ? Nem szabad elzárkóznunk az elől a figyelemre méltó momentum e ői, hogy mi földművelő ország vagyunk, s hogy a nemzet füntartó ereje a földműves osztályban gyökerezik, mert ez a röghöz kötöttségnél fogva sokkai biztosabb és maradandóbb e eme az államnak, mint pé dáui a könnyen mozgó tőke tulajdonosai. Use tehát, hol ez a többi közgazdasági tényező hátránya nélkül történik, a földműves osztály érdekei istápoiandók. Ili. Meg kell szívlelnünk e vitás kérdés elbírálásánál a szocziaiís politikai indokokat is, Még uem bah ki Halason az a generatio, mely a jászkua privíogiumok alapján adó- mentességet élvezett, sem vámon, sem hídon nem fizetett. És a mai nemzedék leikébe is beleférkőzött a hagyomány utján átöröklött büszke öntudat, hogy neki, mint szabad jaszkunuak bizonyos előjogai vannak. Tessék most már elképzelni, mnyen általános ellen­szenvet költené az az intézkedés, mely szerint a halasi embert saját városában olyan adóval rc’jják meg, melyet meg a közel múltban sem kellett fizetnie. Örökös forrása lenno ez a gyűlölködésnek, a bérlő és a felek közötti torzsalkodásnak és a lakosság körében az elégedetlenségnek. Sőt az is bizonyos, hogy a rendőrhatóság a mostani erővel a piaczi rendészetet gyakorolni nem volna képes és feltétlenül személyzetszaporitásra volna szük­sége. IV. Megemlítjük még, hogy a neheztelt határozat egyik indoka sem állhat meg. A ministerileg jóváhagyott díjszabályzat megál­lapítja a helypénz maximumát, de abban, hogy mi kevesebb helypénzí követeljünk, vagy hogy azt egészben vagy részben el is nyerjük, bennünket senki sem korlátolhat. A községi pótadó magasságára alapított indok pedig azért téves, mert hiszen első sorban mi vagyunk hivatva a pótadó magas­sága miatt panaszkodni. És ha mi azon nagy füladatok tudatában, melyek a városokra kulturális cs humanitárius téren hárulnak, minden zúgolódás nélkül meghozzuk áldoza­tainkat, ha mi panasz nélkül lerójjuk adónkat, sőt kijelentjük, hogy a haladással és a modem áliam kiépítésével karöltve járó még nagyobb kiadásoknak pótadó alakjábau való fedezé­sélőt sem riadunk vissza, s ha megígérjük, hogy mint hü fiai a hazának a gazdasági válság és a nehéz megélhetési viszonyok köze­pette is bátran nézünk szembe a jövőnek : nem indokolt a Törvényhatósági Bizottság aggódása, moly bennünket a fulterheUetéstői félV de tuiajdonképeni orvosszortnem nyújt, hanem csupán azt akarja, hogy a közterhek egy részét egyik zsebünk helyett a másikból fizessük. Ingatlan forgalom Decz. 25-ig. Szalai Kózáiia megvetne özv. Szabó Ferencz- né Nagy Varga Sz. Juliannától 68 Q-öl szántó földjét 20 koronáért. Balogh Mihály megvette özv. Rafaj Fálné szül. Tóth B. Eszter és társaitól 17 hold bodogiári ingatlan 1800. k. Borbás Sándor és neje Nagy Sarkadi Zsu­zsanna megvették Némedi Sz. Sándortól 10 hold 750 Q öi feieő-kis-íeleki legelő birtokát 2000 kor, — Császár István és nejeGondán Anna megvették Paprika Mihá yné szül. Mó­dok Zsuzsannától 1 hold 824 □ öl bodogiári szántó kaszálló földbirtokát 700 kor. — Özv. Nemes Istvánná Fehér Juliánná megvette Tóth V. Antal és neje Fekete Magdolna veteményes iöidjét 100 kor. — Zana Sándor és neje Kosa Juliánná megvették Tóth Imre es neje Kecskeméti Czecziíia és társaitól 1 ho.d 233 □ öl fekeie földet 600 kor. — Dóczi imrene Erdeiyi Juliánná megvették Váu Sándor és neje Darányi Juhánnától II.-ik wzedüeii lakházukat 1000 kor. — Csömör Ferencz megvette Dávid Jánostól 1 hold 500 □ öl Zsanai földbirtokát 800 kor. — Rokolya Ferencz megvette Boko.y a Károly tói 3 hóid 780 □ öl bodogiári legelőjét 200 kor. — Bereczi Imre és neje Dóczi Zsuzsánna megvették özv. Rébék Lászlóné Berki Juliánná és társaitól 1 hold 1303 □ öl sző.őbiriokát 1600. kor. —- Forgó István és neje Orbán D. Zsuzsanna megvették Kis Illés Petemé Molnár Dórától 21/2 hold fehértói földjét 1720 sor. — Szabó Ferencz takács megvette özv, Szabó Ferenczné Farkas Zsuzsannától 70 □ öl veteményesét 10 kor. — Szabó Károly és neje Tóth g. Zsófia megvették özv. Szabó Ferenczné Farkas Zsuzsánnától II. tizedbeli íakház felerészét 400 kor. —- Andrasovszki Paine Garai Emma megvette Vida Imié és karsáiól 864 □ szőlő és kaszálló földjüket 100 kor. — Forgó István és neje Orbán D. Zsuzsánna megvették Kis Illés Péterné Molnár

Next

/
Oldalképek
Tartalom