Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-07-09 / 27-28. szám
Ill évfolyam. KuD-Halas, 1899. julius 9. 27. és 28. szám. Előfizetési ár: Egész évre ... 5 frt — kr. Fél évre ......... 2 „ 50 „ Negyedévre... 1 „75 „ Egyes szám ára 10 kr. minim Iirimp közgazdasági és társadalmi hetilap. Hirdetések dija -. S hasábos petitsor előfizetőknek 3 kr., nem előfizetőknek 5 kr. Nyilttér : három hasábos petltsor 10 kr. Saerkesetőség és kiadóhivatal: Fő-utcza Í254. Értesítés. Lapunk 27-ik (julius 2-iki) száma nyomdai akadályok a kellő időben nem jelenhetett meg, a miért is a jelen szám kettős s előfizetőinknek kárpótlásul ezen szám ■ hot egy mellékletet csatolunk. Egyben szives elnézésüket kérjük ezen önhibánkon kívül történt késedelemért. Szerkesztőség. Előfizetési felhívás ! A jelen kettős számmal nyitjuk meg a második évnegyedet. Kérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetéseket még e hét folyamán beküldeni, illetőleg a nyugtákat a lapkihordónál beváltani, hogy a lap szétküldése e miatt akadályba ne ütközzék. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, fél. évre 2 frt 50 kr, negyed-évre 1 frt 25 kr. A „Kun-Halas“ kiadóhivatala. Városok kongressusa. Ebben az évben Шпек össze Győr városában Magyarország vidéki városainak kiküldöttei, hogy megkössék vidéki városaink ama nagy horderejű szövetkezést, mely a vidéki petyhüdt anyagi és szellemi életet újjá ébreszteni, a városi élet régi fényét, ha nem is helyreállítani, de legalább megközelíteni lesz hivatva. A városoknak a discussio jogára leszállított politikai hatásköre, igazságszolgáltatási jogkörének szűk korlátok közé szorítása, a kulturális intézményeknek, a közforgalmi, ipari és kereskedelmi tényezőknek a fővárosba való összpontosítása azok a gravamenek, a melyek vidéki városainkban és első sorban Győr városban egy nagyszabású metamorphosis eszméjét megérlelték. Dédelgetett fővárosunk külső fényének mértéktelen emelése a vidék rovására, fővárosi kulturális és gazdasági intézmények létesítése sokszor a vidék aránytalan megterhelése árán, méltán szülhette vidéki városaink kebelében azt a mozgalmat, a mely most a vidék fejlődése iránt táplált közönynek utat törve, kölcsönös, együttes erővel igyekezik egy magasabb vidéki gazdasági élet színvonalát megközelíteni. Anyagi és szellemi föllendülés! Ebben a kettős irányban indulnak meg az eszme előharczosai. Nem ismerjük még közelebbről a szövetkezés működési formáit, nincs még precizirozva egy tüzetes programm a szövetkezési czélok minucziózus részleteire nézve, csupán a congressus alakuló ülésére bejelentett — és a fővárosi sajtó utján közzétett — közjogi és kulturális — értekezések mutatják egy felől, a gazdasági értekezések más felől a kettős irányt A közjogi thema, a mely a vidék elhanyagolt kultúrintézményeinek felvirágoztatását czélozza — a szellemi, a gazdasági kérdések pedig az anyagi irányt jelölik. Ezenfelül egyöntetűség, kölcsönösség és viszonosság minden irányú megteremtése a vidéki városok életében, szintén egyik alapindoka az egyesülésnek. A vidéki városok jogi személyiséggel biró szövetkezéssé olvasztani és ezen egyesülés vezetésére egy fölöttük álló és a kormányhatóságtól is független organisatiót teremteni — a megalakulás érdekében szándékolt lépés első sorban. Mindenesetre komoly és higgadt megfontolást, beható és alapos megvitatást fog ezen korszakalkotó kérdés megoldása igényelni, mert amíg egyrészt az egyesülés a vidéki városokra A „KUN HALAS“ TÁRCZÁJA. Az ígi líny. Már megint olyan sötét az én kapuczine- rem, hiába beszél az ember ennek a main lasz pinczérnek. — Pinczér ! hozza az ifjúság hetiközlönyét ! — Mit tetszik parancsolni, nagyságos uram ? — Hát a magyar Figárót, nem érti meg az embert 1 Minden bosszant ezen a világon; tegnap is busz pengőt veszítettem a tarokkozásban hát az egész világ ellenem szegődött ? — ördögös egy élet ez 1 A kávéház rendesen megtelik a szombati vén asszonyokkal és elég nyomasztó a levegője is. Meg kell ezt is szokni, mivel kávéház nélkül el nem lehetek. — Való-e vagy osak képzelet ? Epen a szomszéd asztalnál ül egy „égi lény“ 1 Nem is lehet az más. Oh ezek a szemek, a legszebb azúrkék színben játszók, milyen ábrándosak, milyen szelíd a tekintetük 1 Az a picziny száj és az apró fogak, mintha mindenike a ceyloni gyöngyök legszebb példánya lenne. A karcsú termet, a rózsás arcz, mind az igazi szépség és gyönyörűség. Most már megváltozott az egész környezetem : a füstös levegő, mint mennyei félhomály tűnt fel, melyben a bájos angyal ábrándosán tekint reám ; az Auer világitó mindmegannyi egy-egy csillogó bolygó a mennyei háttérben ; a vendégek egész serege pedig, mint hódoló alattvalói a szépség e fejedelemnőjének. Rajta csüng tekintetem és oh boldogság ! Ö is reám tekint néha-néha . . . Nem tudom, talán csak képzelem, hogy reám mosolyog. E mámoritó légben tőitek vagy két órát mikor egyszerre a szellemeknek virradóra fújtak, akarom mondani a gonosz szellemnek közreműködésével eljött a válás pillanata. Mint mindenkor, úgy most is a vén anyóka okozta a bajt, az az anyóka, aki egész idő alatt mellette ült, sötét, háttér gyanánt. Felálltak. A leány még Qgy sokat mondó pillantást vetett felém és távoztak. E pillantást nem tudtam .megérteni ; kövessem-e őket, vagy nem. Nem tudtam határozni. Végre eltűntek. Nyomasztó lett a levegő, fölösleges minden, ami mellettem volt, kiállhatlan lett a füst; siettem a szomszéd játékterembe, hogy a tarokkozással elűzzem a démonokat. Mi sem természetesebb, mint hogy veszítettem ; no de mi az, harminez pengő, hiszen áll a közmondás •• aki játékban szerencsétlen, szerencsés a szerelemben. Ez a babonás mondás felvidított, ujjongtam örömömben. Azt képzeltem, hogy a bájos teremtés rózsás ajkaira czuppanós csókot nyomhatok. Szűk lett már a kávéház; mennem kellett ki a szabadba, hogy lázasan lüktető szivemet a korai tavasz levegőjével lehűtsem. Hiába, a balzsamos levegő mint ittas embert tánto ritott. Haza mentem és lefeküdtem. De nem tudtam elaludni. Forrongott képzeletem : előttem ült a vén anyóka, gúnyos mosolylyal ábrázatán, előtte a kis angyal, akinek csak szende pillantása tévelygett a környezeten, mintegy bocsánatot kérve az alkalmatlankodásért, s ez az ártatlan tekintet, az igéző szemek annál csábosabbak voltak. Démoni gondolatok gyötörtek : miért hagytam elmenni őket, miért nem kutattam lakásukat, talán nem látom viszont soha azt az aranyost. Izgatottságom nőttön-nőtt, majdnem tomboltam dühömben, hajamat téptem mérgemben,
