Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-04-16 / 16. szám
III. évfolyam. 16. szám. Kun-Halas, 1899. Aprilis 16. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eő-utcza 1254. Megjeleli minden vasárnap. тшт es шшш ним HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, tél évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr Közgyűlés. Rég ideje annak, hogy képviselőtestületünk gyűlés-termében oly magas tenorban tárgyaltattak a szőnyegre került ügyek, mint a milyen alaphanggal birt а V. képviselő-testület legutóbbi közgyűlése. Már a bevezető aecorde-ok sejtetni engedték az élénkséget, a pezsgőbb vér szülte elevenebb tárgyalást, a vélemény nyilvánítás oly mérvű szabadságát, milyet már régóta nem láttunk, nem hallottunk közgyűléseinken. E bevezető ac- corde-ok városunk főorvosának fulminans, leplezetlen őszinte ségü és megdöbbentően váratlan válaszában hangzottak el, melyet a tárgysorozat előtt a képviselő testület egyik tagja által a városi trachoma betegek gyógykezelésével megbízott orvos személyében történt változás indokaira vonatkozólag előterjesztett in- terpellátióra adott. A kínos hatást keltő, de érdemleges elbírálás tekintetében ez idő szerint más fórumok elé tartozó ügyben tartózkodva a bírálattól, az elhangzott általános vádak rendkívüli súlyosságát constatálva, jogos bírálatunkat azon időre tartjuk fenn, midőn az ügy, illetékes fórumai előtt teljesen megvilágítva s mindkét fél által részleteiben is kimerítően letárgyalva s elbírálva leend. E helyen csupán azon megjegyzést tehetjük, hogy — bár nem helyeseljük a főorvos ur eljárását, mely- lyel kartársával szemben a közgyűlési teremben, hol a megtámadottnak a védelemre, vagy igazolásra alkalma sem lehetett. oly vádakat emelt, melyeknek elbírálása a képviselő-testület hatáskörébe egyáltalán nem tartozik — véleményünk szerint a megtámadottnak, a legnagyobb nyilvánosság előtt emelt lesújtó vádakkal szemben csupán a lehető legrövidebb idő alatt, hasonló nyilvánosság előtt történendő rehabilitáló nyújthat elégtételt, melyet a lehető legteljessebbé tenni önmaga érdeke és azon kar prestige-e mulhatlanul követeli, mely karnak egyik tagját képezi a megtámadott is. Az említett kínos nyilatkozat hatása alatt, de aránylag nyugodt tárgyilagossággal vette tárgyalás alá a képviselő- testület a tárgysorozatot, melynek első tárgyát a képviselő-testület által boldog emlékű királynénk emlékének megörökítésére készíttetni rendelt szobor kiviteli módozatainak és költségeinek tárgyában beterjesztett polgármesteri jelentés képezte. E jelentés tudomásul vétetvén a felállítandó carrarai márvány mellszobor s hazai színes márványból készítendő talapzat készítésével Nagy Kálmán szobrász, városunk jeles szülötte bízatott meg. A szobor költségei 1200 írtban állapíttattak meg, a megbízott művész által előterjesztett ajánlatnak megfelelő- leg s városunk polgármestere bízatott meg a szerződés megkötésével. A f. hó 20-án megejtendő tisztuji- tásra a képviselő bizottságba a képviselő- testület a maga részéről közfelkiáltással Dr. Babó Mihály főjegyzőt és Kúti Szabó Imrét választotta meg tagokul. Szántay István volt v. köz- és árva- pénztárnok és Hirbáger Károly közp. ellenőr helyettesítése következteben szükségessé vált s a köz- és árvapénztárnál eszközölt átadás- átvételről tett jelentést, a képviselő-testület tudomásul vevén, Szántay István volt pénztáraknak pontos és lelkiismeretes működéséért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. A városi községi és pusztai népiskolák részére évi állami segély kérése határoztatok el, tekintettel arra, hogy a tándijmentességgel szemben, mely miatt Kolozsváry Kiss István orszgy. képviselő a kérelmet eredménytelennek tartja, Dr. Babó Mihály adatokkal igazolhatónak találta azt, hogy hasonló összegű áldozatott hoz a város, bár más czimen, az iskolák fentartásához. toriásnak ez a terve annyira sikerült, hogy, mikor tovább mentek a kunok s a székely határokon túl voltak, nagyon sok kun leány hiányzott Ruthen népéből, kik azután nem is tértek vissza véreikhez. A székely főrhabonbán meg bocsátotta ezt a táncz történetet, mivel hogy nem lehetett eldönteni: kik a hibásak a dologban, a leányok, vagy legények? És azután meg, könnyen félre magyarázhatta volna a kunok visszatérését maga a kun nép is, a ki előtt nem maradt titokban, hogy mikor Ruthen vezér a „tanács domb“-on tartott gyűlésre, a székelyek meghívására megjelent a végett, hogy a gyűlés határozatát átvegye, a tanács-dombot körülvevő fákra kíváncsiságból fel- kapaszkodók között, egy székely menyecskére rádobta a két ujju zekéjét és azt mondta a menyecskének sokak füle hallatára: „Jeddre Ne!“ Ezt a zekkét nem is kapta többé vissza Ruthen vezér, annélkül jött be népével az uj hazába. De hát nem is volt szükség erre az uj zekére, mert volt Ruthen vezérnek elég, szebbnól- szebb, díszesebbnél díszesebb zekéje. Meg az is igaz, hogy hiába esett a fáradság is, mert a székely menyecske válláról a tűzbe került a két ujju zeke, elégették illő szertartással. Abban a korban nem ment olyan köny- nyen az egymáshoz való közeledés, a vérnek idegen vérrel vegyítése. Akkor nem volt polgári házasság és nagy ügygyel-bajjal járt az idegen nemzetbeli asszony félével való szőA „KUN-HALAS Emlékezzünk régiekről. Mikor az ős kunok, a tatárjárás elől, Ruthen vezérük alatt, a székelyek füldón keresztül ebbe a hazába beköltöztek, a „tanács domb“-on gyűlést tartottak a székelyek a végből, hogy határozzon a székely nemzet a felett, hogy keresztül ereszszék-e a kunokat az ő hazájukon. A hozott határozat akként szólt, hogy a keresztül vonulás szabad, de a kunok vezérének népe nevében, ünnepélyes esküt kell tenni, hogy az átvonulás békében és rendben folyik le. A kunok ez időben még bálvány imádó pogányok voltak, kiknél a kutya szent becsülósben tartatott. Ruthen tehát a legerősebb esküt tette le, „megesküdött a kutyára,“ hogy a székelyeknek sem emberben, sem jószágaikban, semmi kárt nem tesznek, valamint, hogy a székelyek hagyományos jó erkölcsén sem ütnek semmi csorbát, értetvén ez alatt a szép székely asszonyok és leányok erkölcse. A székelyek nagyasszonya ez ős időben Mike Sára asszony volt, kiről a hagyomány azt jegyezte fel, hogy mázsás malom kövekkel csak olyan könnyedén dobálózott, s hogy a ki dárdája elé került, lett légyen a legerősebb dalia, megemlegette az asszony — hadvezért. Hanem az igaz, hogy nehéz is volt a „kutyára esküvóst“ megtartani. Mike Sárának volt egy Imola nevű gyönyörű hajadon leánya, a kinek szépségén csak messze földön hires ereje és harczi bátorsága tett túl. Ruthen vezér rajta is felejtette a szemét a szép Imolán. És, ha nem siettek volna a kunok minél előbb eljutni azzal a 43 ezer családdal oda, a hova hazát szerezni törekedtek, talán meg is gyűlt volna a baja Ruthen vezérnek nemcsak Mike Sára asszonyai, hanem a tuhutún hitű székely Opoúr rhabonbánnak Szilamór nevű fiával is, a kinek szivét a bájos Imola képe meg hangosabban dobogtatta, mint Ruthenét. Világra szóló csetepaté lett volna abból, ha a kunok és székelyek közt, fegyver döntötte volna el, kié legyen a szép Imola, Szilameró vagy Ruthené? De szerencsére, Rutben nagy bölcsen akként okoskodott, hogy előbbre való az ő nemzetének, mint a szivének a sorsa, igy hát ő miatta, nem lett semmi bántódása a szép Imolával. De a székely legények szivét is megdobogtatták a deli kun szüzek, kiknek nemzeti tán- czát a folyam partokon, nap-nap után többen kezdték nézni. Egyik-másik ábrándos székely pásztor fiú közelebb is tévedt, hogy sem sokkal észre ne vette az a valaki a tánczoló lányok közül, a kinek a tánczát legjobban bámulta. No, de az e féle dolgokat, már az abban az időben is, igen tapintatosan elintézték; azok a megcsodált kun lányok, szövetkeztek az asszonyokkal s a kölcsönt azzal fizették vissza, hogy ok meg a székely legények környékére tévedtek. És a meg-
