Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-05-21 / 21. szám
Május 21. nára emelkedett. Az elemi (tűz.és szállítmány) biztosítási ágazatok díjbevétele 15,508.490 koronát tett ki; viszontbiztosításokra 7,298.588 korona, kárfizetésekre — a viszontbiztosítókat illető rész levonása után — 5,366.476 korona fordittatott és ezenfelül függő károkra 882.210 korona helyeztetett tartalékba. A tűzbiztositási díjtartalék a folyó évben is szaporítva lön és pedig nem csak a több díjbevétellel arányában, hanem százalék tekintetében is mely tartalék a visszbiztositók részének levonása után a tűzbiztositási ágazatban 4 millió 601.876 koronát, a szállítmány biztosítási ágazatban 181.934 koronát teszem Az 1898-ik év az elemi biztosítási ágazatokban még kedvezőtlenebb volt az előzőnél, mindazonáltal a mérleg végeredménye az egybegytijtött jelentékeny tartalékok kamatai és az életbiztosítási üzlet kedvező eredményének segítségéve] kielégítő. 400.000 korona levonása után, mely összeg egy uj tartalékalap (kamatláb sülyedése ellen) létesítésére fordit- tatott és további 80.000 korona levonása után, mely az 1899. évben fizetendő adókra helyeztetett tartalékba és az 1897-iki év 11.240 korona nyeremény áthozatának hozzáadásával, 820.158 korona felesleg mutatkozik. Ezen összegből az alapszabályszerű levonások keresztülvitele után ép úgy mint a múlt évben, részvényenkint 150 korona osztalék került elosztás álá. A társulat tartalékai 1898. évben 3,885.836 koronával emelkedtek és az előttünk fekvő mérleg szerint 58,293.860 koronát teszen, amelyből 50,297.690 korona díjtartalékul (tisztán, tehát a visszbiztosi- tási rósz levonásával), 6,096.686 korona nyereménytartalékul és 1,899.484 korona árfolyamingadozási tartalékul szolgál. Vendéglő megnyitás. Osefregi István, a vasút melletti vendéglőjét pünkösd hétfőjén <1. u. 4 Órakor az első czigány zenekar közreműködésével megnyitja. Bemenet szabad, zene dij nem szédítik. KÖZGAZDASÁG. Ingatlan forgalom — 1899. május 1-— 15-ig. — Hirkó Imre és neje Babos Anna megvették özv. Dobrádi Imréné Kis Zzuzsánna 119 n. öl szántóját 50 írtért és Monda Benő 119 n. öl szántóját szintén 50 írtért. — Szappanos Lajos megvette ifj. Gerzsány Sándor majsai lakházát 1800 frt vételárban. — Csepregi Imre 300 írtért eladta lakházát neje szül. Bartba Juditnak. — Kardos Sándar eladta 8 hold legelőjét Hegyi Mihály és neje Szűcs Etelkának és Szűcs Károly és neje Jaszanovics Máriának 300 írtért. — Szakái Antal és neje Paprika Judith megvette Orbán Mihály és neje Dömötör Judith egy hold területű szőlőjét 150 frt vételárban. — Maroti Antal megvette Sárosi József és neje Hambalkó Ágnes ingatlanait 880 írtért és Sándor Sándor és neje Kovács Vodér Julia 1 hold ingatlanát 100 írtért. — Fischer Rozália Beck Gáborné megvette Tóth János majsai iparhegyi szőlőjét 100 írtért. —- Szerencsés István és Antal megvették Szerencsés Borbála majsai konyha dűlői tanyaföld ingatlan */4 rósz illetőségét 400 írtért. Efék Lőrincz és neje Varga Apollónia megvették Barcsik Gáspár és Elek majsai honyha dűlői tanyaföldét 630 írtért. — Fölföldi János és neje megvették Kránicz Elek és neje Pimbor Mária majsai lakházát 490 frt vételárban. — Bus Antal és neje Gémes Róza megvették Patyi Miklós majsai lakházát 400 frt vételárban. Ba- zsa Imre megvette hegyi Imre 15 hold tanyás birtokát 1000 frt vételárban. — Molnár Mihály városi jegyző és neje Paczolai Erzsébet megvették Szűcs Mária Gyenizse Antalnó és gyermekei szőlőjét 725 frt vételárban. — Bóna Imre és neje Hordós Juliánná megvették Faddi Illés és és neje Király Gy. Etelka 413 [)] öl szőlőjét 200 írtért. —- Barna Péter és neje Buszzsák Ilona megvették Gyenizse László és neje Győré Terézia tulajdonát képező 1465 négyzet ölű szőlőjét 300 írtért. — Babos Sándor és neje Orbán Mária megvették Csendes Ferenez és társai 5 kapás szőlőjét 100 frt vételárban. — Büchelba- uer^Lajosnó majsai postamester neje megvette К U N - H A L A S. I Kürti Ignáczné és társai összes ingatlanait I 11248 írtért. — Albert M. Sándor és neje Mátyási Julia megvették Erdélyi Juliánná Gál An- talué 350 0 ö. szántóját 80 írtért. — Kőim Adolf 16 hold ingatlana eladatott negyvenegy halasi lakosnak és ezen ingatlan házhelyekre feldaraboltatott. — Kranisz Elek és neje Pintér Mária megvették Szalai Gáspár és neje Figura Anna majsai házát 150 írtért. — Vörös Istvánná Liska Jusztina megvette Sebetyón Mária 94 [] ö. fekete földet 18 ftért. — Bus Sándor megvette Bus Zsuzsánna lakház illetőségét 150 írtért. Vas Molnár Antal és neje Farkas Mária megvették Vas Molnár Lajos rekettyéi tanyás birtokát 2500 írtért. — Károly Lajos és neje Palácsek Juliánná megvették Nagy Cz. Márton és neje lakházát 525 írtért. — Darányi Sándor megvette Gál Józsefné III. tizedbeli lakházát 750 írtért. — Kis Baranyi István megvette Darányi Juliánná 925 n. öl szőlőjét 90 frt vételárban. — Sárközi Sándor és neje Musa Julia megvették Tóth Kálmánná Krizsánics Mária lakházát 700 írtért. A sertésvész ellen való védekezés. Útmutatás kézségi elöljárók és sertéstartó gazdák részére. Három év előtt, 1895-ben Magyarországon a sertések között egy addig nálunk alig ismert ragadós betegség lépett fel: a sertósvész. Már azelőtt is előfordult, hogy a sertések tömegesen megbetegedtek, nagy részük él is pusztult. Ezt az elhullást azonban egy másik ragadós betegség okozta : a sertésorbánc, melyet jól meg kell külömböztetni a sertósvésztől. A sertésorbánc, mint bizonyos fertőzött talajhoz kötött betegség szokott jelentkezni, mig a sertósvész mindig csak ragályozás utján terjed. A sertésorbánc ellen oltással is védekezhetünk, de az igy beoltott sertések még mindig megbetegedhetnek sertésvészben, másfelől pedig újabban a sertés- vész ellen is beoltják az egészséges sertéseket, melyek viszont az oltás dacára Orbánéban betegedhetnek meg. A sertésvész az elmúlt három esztendő alatt ropant nagy pusztítást vitt végbe az ország sertésállományában. Kiszámíthatatlan összegre, millió meg millió forintra rúg a kár, amelyet ez a veszedelmes betegség kivált a kisgazdáknak okozott. A veszteséget fokozta az, hogy a sertés- vész miatt elrendelt korlátozások és zárlatok következtében a gazda sokszor még az egészséges disznót sem adhatta el. Jószágát nem vihette vásárra, mert a vásárt betiltották : nem szerezhetett annak árából kenyérre, ruhára való költséget. Biz ez nagy csapás volt, mert való igaz az a szólás, hogy a disznó a szegény ember tehene ! Azt mondja a póldaszó, hogy a halál ellen nincs orvosság ! Hát bizony még a sertósvész ellen sem találtak föl biztos gyógyító szert, ámbátor nagyon is sokan törték már a fejüket olyan szernek feltalálásán, a mely ezen nyavalya ellen segítene. Ámde ne higyjük azt, hogy azért, mert biztos gyógyító szer még nincsen, ne volna mód arra, hogy a baj ellen sikeresen védekezhessünk. Van bizony, még pedig egy igen egyszerű, mind a mellett a legjobb sikerrel kecsegtető mód. S ez a mód előzetesen is megmondva, következő : arra kell törekedni, hogy a betegséget az egészséges állatok közzé be ne hurczolják ; ha pedig már vannak beteg állatok, akkor a betegségnek terjedését kel meggátolni. Az a legnagyobb baj és azért terjed el a nyavalya közsógről-községre, vármegyéről - vármegyére, hogy a sertéstartó gazdák az említett védekezési módot figyelmen kívül hagyták és a regulákat be nem tartották. Sok helyütt meg a községi elöljárót érheti szemrehányás azért, hogy a betegség meggátlá- sára előirt törvényes isntézkedóseket nem teljesíti azzal a kötelességtudással, a melyet a bírói pálezát viselő embertől minden polgártársa joggal elvárhat. Sőt, amint sok esetben bebizonyosodott : a biró a betegséget egyenesen eltitkolta, mi által felebarátjait is a veszedelembe sodorta. Ennek a kis Írásnak az a czélja, hogy megmagyarázza, a sertéstartó gazdának a leghelyesebb módot, miképen lehet a bajt elkerülni, ha pedig elkerülni már nem lehetett, hogyan kell ellene védekezni. Ez az irás a községi bírónak is megmutatja, hogy komát, sógort nem 1899. ismerve, mit kell neki, mint a falu első emberének, a törvénynél fogva cselekednie, hogy a gondjára bízott lakosságot a veszedelemtől és kártól megóvja. Szívesen ajánlom neked olvasóm, hogy ezt az írást ismételten úgy forgasd, mint a bibliát. Tanuld meg és sziveid meg a benne foglalt jó tanácsokat, azután önmagad és embertársaid jóvoltáórt kövesd, tartsad be és másokkal is tartassad be. Mert csak akkor kíméled meg magadat is, felebarátodat is a kártól és veszteségtől ! Hogy a sertésvész ellen való védekezés sikeres legyen, a sertéstartó gazdának ismernie kell a beteg állaton mutatkozó azokat a jeleket, a melyekből a nyavalyát nyanitani lehet; azután ismernie kell a betegség természetét, mert a betegség ellen való védekezés csak akkor lesz eredményes, ha azt szorosan a baj természetéhez alkalmazzuk. Világosság okáért tehát ezt az irast három részre osztottuk : az első leírja a baj ismertető jeleit (tüneteit); a második megismerteti a baj természetét; a harmadik pedig a védekezési eljárást adja elő. I. A sertésvész ismertető jelei. 1. Milyen külső jelekből lehet a sertésvészt gyanítani ? A sertósvész, habár egy nyavalyának látszik, amint a tudósok megállapították, tulajdonképpen nem egyféle betegség, hanem kétféle. Az egyiknél főképpen a belek, a gyomor, szóval az emésztő-szervek betegülnek meg : ezt sertés- kolerának vagy sertéspestisnek nevezzük. A másiknál inkább a tüdő a baj székhelye : ezt mondjuk a szó szorosabb értelmében sertés- vésznek. Ez a két betegség gyakran ugyanegy tálkában egyszerre lép föl és kezdetben nagyon hasonló jelekben nyilvánul, A falkában élő sertések közül egyesek elmaradoznak társaiktól. Etetés alkalmával keveset, immel-ámmal esznek, kelletlenül jönnek az etető-vályúhoz és attól hamar eltávoznak, félre állnak, vagy pedig fekvőhelyükre mennek vissza. Fekvésükből csak nehezen kelthetők föl, többnyire egy helyben mozdulatlanul fekszenek, zajra, lármára alig ügyelnek. Fölkeltve, nehézkesen mozognak, többnyire egy helyben, lehorgasztott fejjel állva maradnak. Némelyeknél emegést is lehet észrevenni a test egyes részein. Az ilyen általános rosszullótre utaló jelek mellet, a betegség azon alakjánál, melyet sertéskolerának vagy sertéspestisnek nevezünk, a betegek igen keveset vagy egyáltalában semmit sem esznek, a szomjúság azonban fokozódott. Az állatnak forrósága van, szemei bágyadt fó- nyűek és csipásak. A ganajlás eleinte nehezebben, erőlködve történik, miközben a beteg disznó hátát íelpupositja. Ilyenkor keményebb, szárazabb a bélsár, de már később éppen ellenkezőleg hig, folyékony, igen bűzös bélsár ürül, mely néha a hozzákeveredett vértől vörhe- nyes színű. Az étvágytalanságon és a hasmenésen kívül gyakran látjuk az állatot hányni. A hányás naponta többször is ismétlődhetik. A hányás anyag nyúlós, nyálkás és világos- vagy barnasárga színű. Ott, a hol a bőr vékonyabb : a has alján, a combok belső oldalán, a hónaljakban (a könyök felett és mögött) vörös foltok mutatkoznak, melyek közül némelyek helyén hólyagok keletkeznek. A szorosabb értelemben vett u. n. sertésvész eseteiben az emésztési zavarok kevésbé feltűnők, hanem inkább a lélegzésnél vehetők észre eltérések annak jeléül, hogy a tüdők betegedtek meg. A beteg sertések köhögnek, majd bőséges orrfolyás ürül az orrnyilásokon keresztül, amely sűrűn folyó, nyálkás vagy gernyes kinézésű és az orrnyilások körül beszárad. A lólekzés kezdetben még nem igen nehéz; később azonban a lélekzós fuldokló, hörgő; a beteg sertések első lábaikra támaszkodva kutya módjára felülnek és fejűket előre nyújtva, tátott szájjal szuszogva, hörögve lólekzenek. Ez a hörgós még távolabbra is elhallható. Még később az állatok már állandóan íeküsznek, felemelkedni nem képesek, egy-egy erősekb köhögés alkalmával feltápászkodnak, de újra visszaesnek. A súlyos esetekben a beteség vége felé a test hátulsó része, a kereszt táj és a hátulsó
