Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-05-07 / 19. szám
III. évfolyam. %) 19. szám. Kun-Halas, 1899. Május 7. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: F6-uteza 1254. Megjeleli minden vasárnap. шттт és társádálii hetilap. • HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 írt, fél évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttér: 8 hasábos petit sor 10 kr r Állategészségügyi körzetek, in. A földmivelésiügyi miniszternek múlt számunkban közölt rendelete következtében a rendőr-kapitány következő javaslatot nyújtotta be a polgármesteri hivatalhoz: Tekintetes polgármester ur! A nagyméltóságu m. kir. földrnivelésügyi- miniszter urnák folyó hó 13-án 1837/ 1899. számú végzésével kézhez vett 69718/1898. számú rendeletéből kifolyólag, a kiadott iratoknak ./• alatti csatolása mellett, a városi állatorvossal történt megállapodáshoz képest, javaslatomat a következőkben van szerencsém tisztelettel előadni: A városnak állatenyésztéssel és kereskedéssel foglalkozó lakosaira nézve kiszámíthatatlan anyagi előnyt fog képezni az, ha a város bel- és külterülete állategészségügyi körzetekre osztatik fel, — a mennyiben a gyakran fellépő állatjárványok esetében nem úgy mint eddig, a város egész bel- és külterülete, hanem csak azon körzet vétetik zár alá, a hol az állatjárvány hatóságilag megállapított, — a város területének többi részében pedig az állatforgalom teljesen szabad lesz s igy az országos és heti állatvásárok is csak az esetben tiltatnak el, ha a fellépett állatjárványok miatt a város belterülete vétetik zár alá. — Jóllehet, hogy a város területének állategészségügyi körzetekre történő felosztása a város közönségétől némi csekélyebb anyagi áldozatot ugyan kiván, de miután ezrekre és ezrekre tehető azon anyagi előnynek összege, a melyben az esetben részesül a város közönsége, ha az állategészségügyi körzet városunkba behoza- tik ; — erre figyelemmel tehát a város közönsége érdekében feltétlen szükségesnek tartom azt, hogy az állami állatorvossal tartandó előzetes tárgyalás megtörténte után- a város képviselő-tesütlete azon kérelemmel járuljon a nagymélt. m. kir. földmi- velésügyi miniszter úrhoz, hogy a város területe az általam alább felsorolandó tervek, feltételek és részletek figyelembe vétele és elfogadása mellett, minél előbb állategészséügyi körzetekre osztassák fel. Az állategészségügyi körzetek beosztása és berendezése tekintetében javaslatom a következő, u. m. Osztassák fel a város bel- és külterülete 5 állategészségügyi körzetre a következő módon : 1. ) Az I-ső állategészségügyi körzetet képezné a város belterülete ; 2. ) a Il-ik állategészségügyi körzetet képeznék a halas-jankováczi községi közlekedési ut és halas-vadkerti törvényhatósági ut között fekvő Felső-Fe- hértó, Inoka, Debeák, Alsó- és Felső-Kistelek, Rekettye puszták és Pirtó pusztának ezen területbe eső részei : 3. ) a III-ik állategészségügyi körzetet képeznék a halas-vadkerti törvény- hatósági ut és halas-majsai állami mü- ut között fekvő Pirtó, Felső-Szállás, Bo- doglár puszták és Tajó pustának ezen területbe eső részei ; 4. ) a IV-ik állategészségügyi körzetet képeznék a halas-majsai állami mü- út és halas-szegedi törvényhatósági ut között fekvő Tajó, Zsana, Alsószállás és Kőkút puszták ; 5. ) az V-ik álletegészségügyi körzetet képeznék a halas-szegedi törvény- hatósági ut és halas-jankováczi községi közlekedési ut között fekvő Eresztő, Ba- lota, Gőbölyjárás, Füzes és Alsó-fehórtó puszta. A megállapítandó állategészségügyi körzetek részére a miniszteri rendelet inSajátságos a sorsnak az a játéka, mely a régi korban egyes népeket gyakran olyan válságos helyzetbe hozott, a melyet ma olvasva a történelemből, nem tudnak eligazolni a fölött, hogy egyik, másik, egymással szövetkezett népek ugyanakkor, midőn egymással szövetségben álltak és mint szövetségek együtt álltak szemben az ellenséggel, egymásnak barátjai voltak-e, vagy ellenségei. A kunokat abból az időből, midőn a tatárok Dzsiugisz кhán idejében betették lábukat Európába, úgy tünteti fel a történelem, mint a tatárok ellen erős ellentállásra készült Kaukázus népeinek segítségére szövetkezett népet. Hanem midőn a tatár követek előadták a kunoknak, hogy ők vérrokonok és szövetségesek, nem pedig ellenségek, a kunok Khánja Kuthen látva, hogy túlnyomó ellenséggel van dolga, az orosz fejedelmekhez fordult segítségért. „Ma a mi földünket vették el, holnap reátok kerül a sor“ — mondá az orosz fejedelemnek, Kuthen veje, Msztiszláv, a halusi fejedelem, ki akkor jó barátságban volt II. Endrével, és Dániel akkori ladomóri fejedelem eléje mentek az ellenségnek a kunok földjére túl a tengeren. Táborukba 10 tatár követ érkezett, erősítve, hogy ők jó barátai az oroszoknak, „csak adják ki cselédjeiket, lovászaikat, a kunokat“. Az oroszok megölték a tatár követeket és seregök előre sietett a pusztán a tatárok ellen. Ezek vissza vonultak, úgy, hogy az oroszok már-már biztosra vették a győzelmet, és kilencz napon át üldözték az ellenséget. Azon a nagy pusztaságon, melyen akkor a magyarok is táboroztak, hadakoztak, Kalka folyó mellett ütköztek meg a szövetséges kun-orosz hadak a tatárokkal. Különösen Dániel tűnt ki vitézsége által és már-már megbontotta a tatár csatarendet. De ekkor a kunok hirtelen megfutottak és magukkal ragadták az egész sereget. Csak kevesen menekültek, a kunok futás közben rohanták, ölték az oroszokat. így vehették azután a tatárok hatalmuk alá Nagy-Magyarország lakóit is. A kunok ekkor húzódtak, 1236-ban Magyar- ország felé, mert miután az oroszokkal elbánt a tatár Batu khán a maga moélja és barbár kedve szerint levágta a nők emlőit, meggyalázva az apáczákat, a nőket és leányokat s alig hagytak élő lényt maguk után, dél felé fordult a fáradhatlan barbár vezér, megütközött a kunokkal, legyőzte őket és Kuthent még megmaradt népével menekülésre kényszeritette Magyarországba. Egyébbiránt a kunoknak egy része akkor már Magyarországba menekült; mert abban a mértékben voltak kénytelenek a kunok nyugatra vonulni, a mint a tatárok kiszorították őket Kipcsakból és a Deneper mellékéről. Az 1238-iki tatárharcz után már a síkságon sehol sem volt maradásuk ; ekkor kellett Kuthónnek uj tanyák után nézni. A kunok befogadása Magyarországba nagy ünnepélyességgel történt. Miután ugyanis Kuthén követek által A„KOT-EALAS“ TÁROZÁJA, Emlékezzünk régiekről. (Folytatás.) Szintén rosszul esik azt a részét a magyar történetnek olvasni, melyben a kunokról mint a magyarokkal harczban állott nemzetről létezik emlilés. Sok magyar nemes család nyert jutalmul birtokot és jószágot a kunok éllen folytatott hadakozásban kitüntetett vitézségük és harczi érdemeik jutalmazásául, miről tanúságot tesz az a keserűség, melynek a magyar nemesek nyílt kifejezést adtak IV. Bélé király trónra léptekor, midőn koronázása után kihirdettette azt a törvényét, melylyel visszavette sok nemes családtól azokat a birtokokat, melyeket elődei harczokból dicsőséggel haza tértek rokonainak adamányoztak. A történetiró Bogezius volt váradi kananok, később spalatói érsek leírta azt az elkeseredést is, melylyel beszélik a nemesek, hogy „midőn ők, vagy őseik az előbbi királyok alatt gyakran mentek hadakozni az oroszok, kunok, lengyelek ellen, a királyok a haza férőket, vagy az elesettek és elfogottak rokonait, dúsan megszokták adományozni birtokkal, jószággal, de IV. Béla nem hogy adott volna, hanem a mi már birtokukban volt, azt is vissza vette. Ez az a fájdalom, ez az a kard, mely átjárta a magyarok szivét. Mert a kik előbb hatalmasak és gazdagok voltak, kiket szertelen sokasága kísért, most magok is alig birtak megélni“.
