Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-04-30 / 18. szám
18. szám. III. évfolyam. Kun-Halas, 1899. Aprilis 30. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eő-uteza 1264. Megjelen minden vasárnap. тшт\ és тшшш нетш * 12 HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Előfizetési ár: egész évre 5 írt, íól évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr Egyes szám ára 10 kr. г Állategészségügyi körzetek. ii. Mult számunkban már általános vonásokban megemlékeztünk a földmivelés- ügyi miniszter által tervbe vett állategészségügyi körzetekről. Ez alkalommal megkezdjük ezen kérdés részletes ismertetését és pedig a kibocsájtott miniszteri rendelet közlésével. — A rendelet így szól: „Földmivelésügyi m. kir. minisztertől. — Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegye közönségének. — A hazai állattenyésztés fejlődésével párhuzamosan emelkedő állatforgalom lebonyolítására az eddigi tapasztalatok szerint nyomasztólag hatott az a körülmény, hogy egyes, igen nagy kiterjedésű városi vagy községi területeken előfordult ragadós állati betegség miatt az 1888. évi VII. t.-cz. rendelkezésénél megfelelően az illető városi vagy községi határ egész területe akkor is teljesen lezáratott, ha a ragadós betegség a határnak egy bizonyos és a többitől könnyen elszigetelhető kisebb részben merült fel. Hogy tehát az állategészség rendőri szempontból mellőzhetlen forgalmi korlátozások, egyrészt a ragadós betegségek elhurczolásának megakadályozása szempontjából mindenkor teljesen megfelelők és elegendők legyenek, másrészt pedig a mulhatlanul szükséges korlátokon túl ne terjedjenek, a gazdaközönség fontos érdekeinek és az állatforgalom zavartalan lebonyolításának figyelembe vételével elhatároztam, hogy a belforgalomban a nagyobb kiterjedésű városok, községek határainak külön állategészségügyi körzetekre való rendszeres felosztása iránt, a felosztási módozatok ismertetésével, a hatóságoknak alkalmat fogok nyújtani és hogy az illető városok és községek nem fertőzött körzeteink szabad állatforgalmát a belföldi viszonylatban teljes mértékben biztosítani. Plzen intézkedésnél azonban megállapodni nem kívánok, hanem kiváló gondjaim közé tartozik az is, hogy ezen tervem és annak előnyei ne csak a belső, hanem a külforgalombati is lehetőleg mielőbb érvényesüljenek. Erre való tekintettel már az Ausztriával tervbe vett kiegyezésbe, illetőleg a vám és kereskedelmi szövétsógrői szóló törvényjavaslatba, jelesül a XXI. czikk kiegészítő részét képező végrehajtási módozatokra — egyéb a kölcsönös szabad állatforgalmat biztositó és könnyítő rendelkezések mellett oly intézkedés is vétetett fel, mely szerint „oly községek, melyek 350D kilométernél nagyobb határral bírnak fekvésükhöz és az ezzel kapcsolatos állategészségügy rendőri biztosítékok mérvéhez képest esetleg kisebb állategészségügyi körzetekre is feloszthatok.“ Ezeknek előre bocsájtása után jelezni kívánom azon szempontokat, a melyek a 850 □ kilóméternyi vagy ennél nagyobb területű városok és községek határainak állategészségügyi körzetekre való felosztásának tárgyalásánál irányul szolgálnak : 1. A felosztást óhajtó város vagy község körzetenkint külön marhalevél kezelésről, külön marhahajtó utakról gondoskodni és intézkedni tartozik az iránt, hogy az egyes körzetek határai megfelelően megjelöltessenek. 2. A kellő berendezések létesítendők, hogy az egyes körzetekre szükség esetén külön külön elrendelendő zárlatok kellő módon foganasithatók legyenek, végül: 8. a vásártér és a vasúti marha rakodó állomás a községi vagy városi teA kuuok erkölcsi hajlamaikat illetőleg ezeket mondja ugyanaz a törvénye Kun László királynak: „Birodalmunkban tartózkodni fognak minden garázdálkodástól és cselszövéstől és különösen a keresztény vér ontásától. Szolgáiknak, cselédeiknek sem fogják ezt megengedni“. „A törvény ezen rendeletének való engedelmességnek ellenőrzésére a legatus nehány inquisitort rendelt, a kik nemzetségről nemzetségre — annak minden fokán át — utánajárjanak mind annak a mi előre van bocsátva. A ki pedig a czikkeket megszegi, azt nem csak az egyház büntetése sújtja hanem a királyé is“ — mondja a történelem Írója. Végül ugyan azon törvénye Kun Lászlónak elrendelte még a következőket: Es mivel a kunok nagy sokasága sok területet foglal el, elrendeljük, hogy azok, kik nemzetségükkel a Duna és Tisza közt, vagy a Körös mellékén, vagy a Maros és Körös közt, vagy azok mellékén, vagy a Maros és Temes körül szállottak meg, azon a helyen, hol annak idején dicső Béla király nemzetségeik szerint helyezte el sátraikat: most is ott s z á 11 j a n а к meg és ot lakjanak, mint birodalmunk nemesei. — Nekik adjuk az ő határukba eső királyi udvarnokok és más cselédeink földeit, valamint az örökösök nélkül elható nemesek birtokait, minden hozzátartozásával: erdővel, kaszálóval, halászattal. Csupán a monostorok és egyházak birtokjoga marad ott épen. Nekik adjuk azon felül a nemeseknek és várjobbágyoknak a tatárjárás óta pusztán maradt, hasznot A. „КШГ-HALAS“ TÁROZlJA. Emlékezzünk régiekről. (Folytatás.) A kunoknak e hazában első és eredeti megtelepedése a Duna és Tisza közt, a Körös mellékén, a Maros és Kőrös között, nem különben a Maros és Temes körül azokon a helyeken történt, a hol IV. Béla király nemzetiségeik szerint helyezte el sátraikat. A magyar telepítés és állam alkotás azon a földön, melyet hajdan „Kunország“-nak neveztek s mely a Havas alföldet és Moldvát foglalta magában, abban a korban vette kezdetét, a mikor a tatárok, kik sokáig urai voltak Kunországnak, visszafelé tódultak. Ennek a „Kunorság“-nak a koronáját magában foglalta az utolsó Árpádok királyi czime. Ezzel eltűnt a besenyők neve mint nép név. A történet Írás szavai szerint: Kun László király az ország gyűlésén, 1279. augusztus 3-án, Fesmói Fülöp pápai legatus befolyása allatt, beillesztette a vad, nomád Kun nemzetet a magyar keresztény állam keretébe“. „Alpárnak és Uzornak, a kunok urainak, a kunok többi urainak, a kunok összes nemeseinek és egész községének tetszett, hogy elhagyva a bálványok tiszteletét és mellőzve mind a pogány szertartásokat, az igaz katholikus hitre törjenek és hogy mindazok, kik még nincsenek megkeresztelve, bármily korúak, vagy neműek, hogy ennek, fölvegyék a keresztséget és tartsák meg mindazt, a mit a szent római egyház tanít. Mivel pedig a hit cselekedetek nélkül holt marad, azon czélból, hogy a szent hit tökéletessége kezdetét vegye nálunk, hét túszt vettünk tőlük, hét nemzetségük szerint. Mi a kun urakat, nemeseket és egész birodalmunkban lévő népeket, nyilvános és ünnepélyes gyűlésen, birodalmunk báróival és nemeseivel tartott serény tanácskozást mán megtelepitjük a belőlirt módon és helyeken. Tudnillik ezen túl elhagyják társaikat és nemes házaikat és falvakban laknak a keresztények módjára : a földhöz erősített házakban“. A keresztény vallás ekként országos törvény által lön a Kun nemzet nemzeti vallásává ; de nemzeti szokásaik és erkölcseikben az átalakulás nem mehetett oly gyorsan, bár mennyire óhajtotta volna és sürgette is a pápai legatus. Tudásával birt ennek a nehézségnek a törvényt alkotó országgyűlés és a törvényt szentesitett király is és ez az előre látás indította Kun László királyt arra, hogy a törvény szentesítése alkalmával abba bele foglaltatott az is, hogy a kunok nemzeti viseletök megváltoztatására ne kénysze- rittessenek s ennélfogva törvénybe iktattatott az is, hogy : „Szakálluk levágását, hajuk kurtítását és ruházatukat kivéve, a mire a legatus, a király kérésére nem akarja őket kényszeríteni, minden egyébben a keresztények szokásaikhoz alkalmatlankodnak“. „Megmaradt tehát a torzonborz szakáll, az üstök, a hegyes süveg és a bő, színes, asszonyos keleti ruha“ jegyzi meg a történet iró.
