Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-04-23 / 17. szám
III. évfolyam. 17. szám. Kim-Halas, 1899. Aprilis 23. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Fő-utcza 1254. Megjelen minden vasárnap. KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁSSADALB HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 írt, fél évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttór: 3 hasábos petit sor 10 kr Г Állategészségügyi körzetek. A földmivelési miniszter a f. év elején egy rendeletben azon elhatározását tudatta a vármegyével, hogy az állatforgalom könnyebb lebonyolítása, az állategészség rendőri szolgálat könnyítése czéljábol elhatározta, miszerint mindazon városok és községek területét, a melyek 350 □ kilométernél nagyobb határral bírnak, külön állategészségügyi körzetekké osztja fel. A múlt hét folyamán a szükséges tárgyalások, illetve a helyszíni szemle megtartása végett К u r c z F e r e n c z m. kir. állategészségügyi felügyelő meg is jelent városunkban és f. hó 18-ikán Szekér Pál rendőrkapitány elnöklete alatt az e tárgyban meghívott bizottsági tagok részvételével meg is tartatott az első tárgyalás. A bizottság véleménye annak idején a képviselő-testület elé fog terjesztetni s igy a város közönségének nyilt alkalma lészen a gazda közönségünket ezen mélyen érdeklő kérdésben behatóan foglalkozni. Mi a magunk részéről felvetjük a kérdést azért, mert gazdaközönségünkre A ^ot-halIs^árczája. Emlékezzünk regiekről. (Folytatás.) A kunok történeti múltja iránti érdeklődésem a legmelegebb rokonszenvvel csatol engem e derék honfitársakhoz, a kik iránt érzett vonzalmam szülte bennem azon elhatározást, hogy a régi időkből levezetve, állítsam szerény czikk- ben a t. olvasók elé a múlt azon kópét, mely hűen tükrözi vissza a kunok sorsának sok oldalú változatosságát s a mely sorsnak mostoha keze, annyira könyörtelenül bánt Kuthen népével, hogy valóban csodálni lehet, mikép azon ős hazában, hova a knnok beköltöztek, még ma is tényleg és nem csupán emlékben élnek a kunok. Mert ezt a földet, Isten különös kedvezéséből, számos ős kun család ivadékai lakják ma is és művelik azt a földet, melyért oly gyakran és oly hősileg álltak szemben a különféle ellenségekkel és ontották vérüket a harczmezején. A „Pallas Nagy Lexicona“ akként ismerteti a kunokat, hogy a kunok (eumani) az ural- altájiak, helyesebben turániak közé tartoztak, kik 750-ben a Volga és Jajk, valamint a Kaukázus vidékein tűntek fel először. A bizancziak guzoknak, uzoknak, a magyarok к u- n о к n a k, az oroszok p a 1 ó c z о к n а к nevezik. Latin cumanus nevök onnan van, hogy a nézve felette fontosnak tartjuk a kérdés helyes megoldását s foglalkozunk vele azért, hogy az érdekelteket már előre tájékozzuk a kérdés mibenállásáról, mert ez által lehetővé tesszük a minél behatóbb megvitatást. Ez alkalommal a kérdés érdemi bírálatába bocsájtkozni nem fogunk, mert e helyütt csak a gazdaközönség figyelmét kívántuk felhívni, e fonios dologra. Nem zárkózunk el azonban annak kijelentése elől, hogy a miniszter ur tervét életrevalónak és megvalósítását szükségesnek tartjuk. Városunk határa ugyanis 644 □ kilométert tevén ki és az állattenyésztés a lakosság nagyrészének egyik legfontosabb életfeltételét képezvén mindenesetre lelkiismeretes megfontolást igényel a dolog, mielőtt a döntés bekövetkeznék. Azt hisszük, hogy mint minden újítás, ez is fog találni ellenzőkre ; éppen azért fogjuk a kérdés minden oldalát megvilágítani, hogy igy, ha valakiknek kételyeik vannak, az eszme életrevalósága felől, — alkalmat adunk a helyes véleményalkotásra. Kuma partjain laktak, hol több hely név emlékeztet reájuk, valamint Daghesztánban is; igy К u n s а к h, vagy Khunsakh, hol hajdan az avarok khánjai laktak. Daghesztánban laktak a várkunok is és ott a Huns, vagy Khuns kerületben Khunsagh nevű város állt. Az orosz évkönyvek először csak 1061-bén említik őket s a paloneczek, azaz kunok négy ága, Nester szerint, a besenyő, turkmón, török és palo- necz. Béla király névtelen jegyzője azonban már 889-ben szerepelteti Kijennél a hét kun vezért, kik előbb az oroszokkal, majd a magyarokkal szövetkeztek. A hót kun nemzetséget IV. László is említi ; a „Kun“ név mindenesetre régibb 889-nól. Kunok még а XIII. században is, oly nagy számmal laktak „Fekete Kun-országban“, hogy a magyar krónikák is nevezgették Kórnia és Dél-Oroszország Kunságát, s a velenczei és olasz kereskedők érdemesnek tartották, meg is tanulni nyelvüket: ennek köszönhetni az 1303. ból való Petrarca codexet, mely a főbb kun szavakat és szólás módokat tartalmazza s mely kétségtelenné teszi a nyelv török voltát. Ezzel szemben figyelmet érdemel, hogy a romániaiak nyelvében csak újabb s kevés a török hatás, ellenben ezernél többre megy a magyar kölcsönszó. E kölcsön szóknak törököknek kellene lenniük, ha a kunok a magyarokkal együtt a turániaknak egy teljesen önálló ágát nem tették volna. A kunok űzték ki a Volga és Ural folyók közt, a Káspi tó fölött elterülő pusztákon lakott A képviselő-testület elé fog kerülni a dolog, a hol — meggyőződésünk szerint — éles megvitatás tárgyát fogja képezni az eszme anyagi része, t. i. a pénz kérdés. A dolog ezt az oldalát azért tartjuk szükségesnek hangsúlyozni, mert a múltak tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy a képviselő-testület mindannyiszor megriad, valahányszor csak valamely újítás anyagi áldozatokat követel. De mint mindennél, úgy itt is nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a tett áldozatok arányban állnak-e a várható előnyökkel. A befektetett kiadások meghozzák-e gyümölcsüket? Ezt fogjuk mi legközelebb lapunk hasábjain kimutatni; azt bizonyítani és megfontolás tárgyává tenni, hogy a földmivelési miniszter eszméje városunkra nézve üdvös-e s városunk gazda közönségére az állategészségügyi körzetek alakítása czélra vezető-e? Közölni fogjuk a miniszter rendeletét egész terjedelmében, úgyszintén a rendőr-kapitánynak, valamint a bizottságnak véleményét is, hogy azokból úgy besenyőket és ez szolgált okul arra, hogy a magyarokat a kunok által kiűzött besenyők megtámadván, kiverték őket Lebediából s éltől fogva folyton nyomukban voltak a nyűgöt felé húzódó magyaroknak. És sajátságos, hogy habár a besenyők, kik ellenséges becsapásaikkal folyton háborgatták magyarokat egészen Szent László koráig és azok is, a kik békés letelepedés folytán hazánk lakosaivá lettek, az ezen külön ispánjaik és biráikkal birt és a nádor főbirósága alá tartozott besenyő telepeket soha sem tekintették a magyarok olyanoknak, mint a kunokat, A besenyők ellenséges háborgatásai az által értek véget, hogy Szent László korában a kunok felül kerekedtek a besenyőkön és a besenyők a kunok közé olvadtak, minek folytán azután véget ért a besenyők további ellenséges fószkelődése is, — mégis a tudósok némelyike a kunokkal szemben, a besenyőket állítja közelebb levőknek a magyarokhoz s nincsenek egy véleményen a két nép közötti kiilömbsóget illetőleg sem, — a mennyiben Vámbóry szerint a kun és besenyő, úz és palócz elnevezések csupán a családi ági és nemzetségi viszonyt jelző különféle elnevezési egy és ugyanazon népnek. — Eoessler tagadja a besenyők és kunok ilyen azonosságát, Hunfalvy pedig határozottan azt mondja: „a mennyi szikra felesillámlik a besenyők nyelvéből, mind ezt mutatja, hogy az igenis ugor, tehát rokon a magyarhoz ; a kun nép ellenben török“. Nem képezi feladatomat a kun és besenyő
