Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-04-09 / 15. szám
III. évfolyam. 15. szám. Kun-Halas, 1899. Aprilis 9. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eő-utcza 1254. Megjelen minden vasárnap. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttér: 8 hasábos petit sor 10 kr A halas-bajai vasút. Ha egy vasútvonal forgalmi és köz- gazdasági előnyeiről vagy hátrányairól, vagy egyáltalán a vasút jelentőségéről akarunk irni. lehetetlen, hogy ismétlésekbe ne bocsájtkozzunk, vagyis olyanokat ne mondjunk, a miket már sokszor és sokan el ne mondtak vagy le ne Írtak volna. Ez pedig nem szándékunk; csakhogy ismét kezdik a halas-jankovácz-ba- jai vasútvonalat emlegetni és jankováczi szomszédaink e héten itt jártak egy uj tervvel, a mely hivatva volna, a rendes nyomtávú vasút és keskeny vágányu vasút hívei között egy kompromiszszu- mot létre hozni. tr Ok ugyanis azt tervezik, hogy építtessék Halas és Jankovácz között rendes nyomtávolságúra a vasút, Jankovácztól kiágazólag Kigyiczáig pedig keskenyvá- gányura. Másik oldalról ellenséges indulatu majsai szomszédaink mozgolódását a félegyházai járásbírósághoz leendő csa- toltatásuk érdekében megindult mozgalmat tekintve, nehogy városunk két szék között a pad alá jusson, időszerűnek látjuk, városunk közönségének és illetve képviselő-testületének szivére kötni és érdeklődését felhívni ezen városunk fejlődésére nagy fontosságú ügyre. A mi a fővonalnak, a legrövidebb útvonallal, a Bajánál a Dunán keresztül épülendő hídon át a tengerrel való összeköttetését, illetőleg ennek fontosságát illeti, azt már felismerték azok, a kik immár évtizedek óta buzgólkodnak ezen, a nagy alföldet directe a tengerrel összekötő vasútvonal kiépítésén. Gterster Béla tervezett vonala már- már a megvalósulás stádiumába lépett, a midőn Latinovics Géza, azon liiszem- ben, hogy az ő keskeny vágány ura tervezett vonalára hamarabb képes lesz az ér- nekelteket a látszólagos olcsóságnál fogva összehozni, egyelőre elodázta az oly hőn óhajtott vonal .létrejöttét. A keskeny vágányu hívei arra hivatkoztak, hogy hiszen igy az építkezés olcsóbb. Ez igaz is, de csak az építés olcsóbb, mert a többire nézve nézzünk csak a dolog mélyére. Első kérdés az, hogy mit akarunk elérni ? Ha nem csupán a vonal mentén fekvő állomások egymás közötti forgalmát, hanem a távolabbi pontoknak az országos hálózattal való összeköttetését és különösen városunknak és Bajának, e két emporiumnak direktebb összekapcsolását és leginkább városunknak a világ- forgalmúnak Ígérkező vasútvonalba lehető bevonását tekintjük, úgy akkor egyedül a rendes nyomtávolságú vasút a megfelelő. Hiszen tudvalevő dolog, hogy a kes- kenyvágányu vonalról, a miről magunk is a zsombolya-nagybecskereki vasút megtekintésénél meggyőződtünk, csak időt rabló és költséges és főként, az élő és gyümölcs áruk épségét veszélyeztető átrakodással mehetnek át az áruk a rendes pályára, a mi már is lehetetlenné tette volna, hogy az a geográfiái előny, melyet a halas-bajai vonal az eddigi Szabadkai kerülővel szemben, szerintünk képvisel, forgalmi előnnyé is váljék. Szintúgy tudvalevő dolog, hogy egy keskenyvágányu vasútvonal teljesitmény- képessége sem mozog valami széles mederben, sőt hogy a kezdetlegesebb berendezések, úgy a szállítások mennyiségének, mint azok gyorseságának nagyon is szűk határokat szabnak. Egy keskeny vágányu vasút továbbá nem veheti igénybe az államvasutak szabványos szerződését, hanem külön kocsi parkot kell drága pénzen beszerezni ; — ezzel szemben mit ér az építési olcsóság — más helyi érdekű vasutak A,jOJI-HALAS“ TÁSCZÁJá. Kaszinó béli. — Monolog. — Olyan volt, mint egy szép, bűvös álom a minek csak egyetlen hibája van, az, hogy rövid ideig tart. De hát nem igy vagyunk-e mindennel. Tegnap én is még angyal voltam, sőt mi több: bájos tündér, igy mondta ezt Zsigám, a kijpedig főiskolánk legzseniálisabb diákja. És most mi vagyok? (tükre elé áll) ezzel a lángveres orrocskával, ezekkel a gyiirődött szemhéjakkal, arczomnak ki nem aludt sápadtságával. Valóságos ördög . . . Hanem azért mig megtartja a jó Isten a hajam hullámfodrocskáját (természetes ám, nem holmi égetett) addig Nellike nem esik kétségbe, nem bizony! Istenem, milyen nehezen tudtunk eljutni ebbe az utolsó reunióba (leül a fotelbe). Már az elsőbe elakartunk menni, a mikor egyszerre csak, négy nappal a bál előtt a papa hirtelen rosszul lett. Nagyon megijedtünk, mert erősen kapkodott a fejéhez, de a mi jó doktorunk megvigasztalt; azt mondta nincs semmi komoly baj, nehány nap múlva talpra áll az én drága papuskám. ügy is történt, mert már a bál utáni napon akkora baja sem volt mint egy tű s?urás. Jött a második reunió. Mily nehezen teltek a napok. Zsigácskám már egy hét előtt lefoglalta valamennyi négyesemet. Az elsőt, hogy a második egyedül feltűnő ne legyen, a harmadikat, a negyediket. Azt mondta, ha ezer volna is mind az ezret elkérné, mert életünk összes négyeseit csak is velem óhajtja tánczolni. Nagyszerű fiú, főiskolánk legzseniálisabb deákja. De a kérlelhetetlen sors nem olyan kedves rendező mint a tegnapi volt. Szegény papa ismét nagy beteg lett: megint négy nappal a bál előtt. Most még jobban megijedtünk, mert minduntalan a szivét tapogatta. De jött a doktor, ez az arany ember, azt mondta, egy kis izgatottság, egyéb semmi. És csakugyan a reunió utáni napon papuskám megint olyan egészséges lett mint a makk. A mostani bál ellen azonban egészen nyíltan fellépett. Azt mondta, nem azért nevelt fel idáig gondosan, hogy folytonos tánczolással, vagy mint ő nevezi, ugrálásokkal töltsemaz időt. Pedig még össze-vissza csak egy bálban voltam. Nem is lehettem többe, hiszen az egész város tudja, hogy akkor születtem, mikor Budapesten az első kiállítás volt. Mit szólana a papa, ha az öreg patikásók Pepije volna az ő leánya, kiről pedig npilt titok, hogy már a bécsi kiállításkor fél esztendős múlt volt. De hát nem azért mama a mamám, hogy ne ő legyen a győztes. Mert mikor már semmi módon sem tudta megnyerni a papa beleegyezését, méregbe jött és azt mondta neki: te zsarnok szimuláns! E szóra a papa nagyon elpirult és szótlanul megadta magát. Nem egyébért — mondta később -- csupán azért, hogy a bálban találkozzék a doktorral és bebizonyittassa vele napnál világosabban, hogy ő nem volt szimuláns. (Vajon mit jelenthet ez a szó, hogy a papát annyira lefegyverezte. Majd megmondja Zsiguska, főiskolánk legzseniálisabb diákja.) Mikor megérkeztünk a Kaszinóba, a papát nyomban átadtuk a bank-igazgató bácsinak, meg a fiizfás laposi földes urnák. Nagyszerű emberek 1 Kit az étkezőben közre vesznek, attól nem kell félni, hogy reggel hót óra előtt sürgesse a hazamenetelt. Aztán beléptünk a nagyterembe. Már ott volt valamennyi barátnőm és jó ismerősöm első bálomból. Mindannyi egyszerű és mégis elegáns toáletben, melyről kedvesen mosolyog le a mamák és nagymamák hagyományos ízlése. Es a tánczosok milyen gárdája! Ünnepies frakkban valahány, kiknek sorát a megjelent tisztek fess egyenruhája még tetszetősebbé tette. Közöttük az ón kedves druszám, a csipetnyi Kornél, hon- vódkadét egyenruhájában. Akárki meglássa, de a fiúból még generális lesz. A mama is azt mondta, pedig ő nagy emberismerő. Alig köszöntöttem ismerőseimet, kezdetét vette a táncz. Egyszerre csak kiválik a tömegből a legdaliásabb tiszt, valamit súg az egyik rendezőnek s ketten felénk tartanak. Szivem hangosan dobog s remegek az izgatottságtól. Most megállanak előttem; a rendező bemutatja, ő elegánsan meghajol, majd gyöngéden átkarol s aztán repül velem. Milyen táncz, istenem, milyen
