Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-04-02 / 14. szám

nem volt nagyság, csak egy : az Isten és az 0 szeretete. . . .

Egy arasztnyi léten át uralkodtak a fáraók, a cézárok, királyok s végtelennek tetsző hatalmukat megtörte egy gyönge pillanat. Mig a názárethi Jézus nem uralkodója, de szolgája volt minden embernek s halálakor hatalma végtelenné, munkája ezred-éveket áthatóvá s minden népeket boldogítóvá tett.

A nagy fáraók piramisait ellepi a puszta futó homokja, de a názárethi Jézus golgotháját az idők végtelene mind- magasabbra emeli! Mert a piramisok csak porlókony kőből, korbács ütések között rabszolgák által épitvék, mig a Jézus golgothája a Szer о tétből épült a felszabadult szivek örömujongása között ....

Hozsánna Néked Jézus, hozsánna,

— Isten fia, aki isteni szeretedre tanítasz ....

Mi sem oly rövid, mint a boldogság és minden emberi hatalom csak gyöngeség,

— hozsánna Néked Jézus, hozsánna, ki megmutattad nékünk az őrök boldogságot s a hatalom erejét: a Szeretet hatalmát, a legnagyobb hatalmat! . . .

Hozsánna Néked, Jézus, hozsánna,

— hozsánnát kiáltanak milliók feltámadásod reggelén . . . husvétnak ünnepén !

D r. H e r m á n F e r e n c.

Aprilis 2.

H IR E K.

— Tisztelt olvasóinknak boldog ünnepeket kívánunk.

— Kedvezések, a régi, valamint újonnan belépő előfizetőinket, a mai

goztunk ám emberül s lovastul együtt rakásra döntögettük a bőszült amazonokat, kik szuronyainkat megragadva, gyalogosan bírókra keltek velünk. Mi pedig megnyomtuk szuronyaink gombjait s azok a fegyvertől elváltán, markaikban maradtak. S most a boldog végét fordítva: fegyvertussal vertük le a vakmerő testőröket: a kiket éppen nem rémitett meg a rettenetes csatazaj. Ekkor egy igazán szép katonai fegyvertérnek és meghatóan fenséges csatatóri jelenetnek lettünk tanúi. Ugyanis a közöttünk kardjával harczoló Faurax őrnagyunk mellbe lövetve, lováról leesett. E pillanatban 14 légionárius minden vezényszó nélkül golyózápor között az elesett commandans felé fordulva fegyveresen tiszteleg a haldokló előtt, ki ezen szavakkal hunyta be megtört szemeit: „Köszönöm, derék fiuk vagytok, en avant!“ (előre!)

Leirhatlan elkeseredéssel rohantunk most a még mindig küzdő, s velünk össze-vissza gomolyodott amazonokra, a kiket összetört fegyvereink darabjaival, s ököllel vertünk agyon, sőt valósággal marczangoltuk őket fogainkkal. S az óriási szerecsen Mazombó, ki közéletünkben lovaikról rángatta le a némbereket, s úgy vagdosta fél kézzel a feldöntögetett lovakra őket: látva Fauroxot lováról leesni, irtóztató ökleivel tört magának utat a haldoklóig, s azt folnyalá- bolva futólépésben kiragadta a tüzből, s az ápoló orvos iknak, habár mint halottat: átadta a vitéz bajnokot. Azután felragadva vagy 80 fegyvert és egy nagy csomag töltényt, azokat közibénk hajitá, mig ő maga egy lelőtt lónak kiszakított lábával verte le azt a néhány amazont, a ki még ott ragadt a verekedés színhelyén. S a patkós lópata szint’ úgy kattogott az őrjöngő hölgy huszárok fejein. Borzasztó látvány volt mondhatom. Be ekkorra már a légió, mely körülbelül 400 katonát vesztett el ez alkalommal csak holK U N - H A L A S.

számtól kezdve, azon kedvezményben részesítjük, hogy az „Apró hirdetések“ rovatában minden előfizetőnek havonként egyszer, díjtalanul közzé teszszük hirdetéseit. Aki hirdetéseihez teljes czimétkívánja közzé tenni, az tartozik 30 krt. kincstári illetékre fizetni. E rovat alatt közzétehető, ha valakinek, valami eladója van, vagy ha valaki valamit venni akar. Úgy hisz- szük, hogy ez által nagy szolgálatott teszünk, az adni-venni akaró közönségnek, kereskedő és iparosoknak, mert ez által teljesen díjtalanul publicáltatják áruikat és vevő szándékukat, amitől aztán az érdeklődők egész héten át utánjárás nélkül tájékozást szerezhetnek.

Előfizetési áraink egész évre 5 frt, V* évre 2 frt 50 kr. 'U évre 1 frt 25 krajczár.

— Gyászrovat. Özv. Szabó Menyhértnó úrnő márczius hó 27-én, életének 74-ik évében elhunyt. A család a következő gyászjelentést adta ki: Alólirottak maguk és rokonaik nevében a legmélyebb fájdalommal jelentik, hogy özv. Szabó Menyhértnó sziil. Zseni Eszter előbb Péter Istvánná f. hó 27-ik napján reggel 4 órakor, munkás és áldásos életének 74-ik évében, hosszas szenvedés után csendesen elhunyt. A boldogult drága földi maradványai f. hó 29-én délelőtt 11 órakor Szúnyog pusztán megáldat- nak és Halason f. hó 80-án délután 3 és fél órakor fognak az ev. rét. egyház szertartása szerint, a sir nyugalmába helyeztetni. Szúnyog-major, 1899. márczius 27. Bibó Dénesné sz. Péter Zsófia leánya. Bibó Dénes veje. Bibó Károly, Bibó Géza, Bibó Dezső, Bibó Kálmán, unokái. Bibó Dezsőné sz. Negró Helén unoka-menye. Ifj. Bibó Dénes dédunokája. Zseni Móricz, neje: Fúró Viktória és családja, Zseni Bóza, férje: Bibó György és családja, mint testvérei. Török Elek és családja, id. Tóth János és családja, mint sógorai.

— Az utolsó reuniót, a Casino nem szombaton tartja, mint legutóbb irtuk, hanem hétfőn, husvét másod- napján. * S

1899.

—- Tisztujitás. A Szántay István v. pónztárnok lemondása folytán megürült pénz- tárnoki állásra s ennek a tisztviselői kar kebeléből történhető betöltése esetére megürülendő állásokra pályázatot hirdet a megyei alispán. Betöltetik: a pénztárnoki állás véglegesen, mely állást ideiglenesen Hirháger Károly ellenőr tölti be, ennek pénztáritokká megválasztása esetére az ellenőri állás; a Molnár Mihály által ideiglenesen betöltött adójegyzői állás, melyre, ha végleg Molnár választatik meg, az ő közgyámi állása töltendő be, továbbá pályázat van hirdetve az árva pénztári könyvelői állásra, mely az esetben töltetik be, ha ez állás eddigi viselője, Kovács János pónztárnokká választatik, végül betöltetik egy irnoki állás. A választás f. évi április hó 20-án d. e. 9 órakor lesz.

— A város tulajdonát képező fehértói földekből az 1899-ik gazdasági évre kukoricza alá haszonbérbe adandó földek árverése f. hó

4-ikén reggel veszi kezdetét a helyszínén, a város fehértói birtokán. A haszonbérelni szándékozók figyelmét az árverésre e helyen is felhívjuk.

— A lialas-rigyiczai keskeny vágányu h. é. vasút közigazgatási bejárásának határideje, mint már jeleztük, a minister által f. hólO-ikére tűzetett ki. — E bejáráson a városi tanács 152—1899. sz. határozatával, a hatóság képviseletében részt vevő ifj. Kozies István v. mérnökön kívül, a város képviseletével id. Gaál Lajos mérnök és id. Halász D. Ferencz v. képviselők bizattak meg.

— A drága szó. Lázár Istvánná Kis Juliánná azt a fáradságot vette magának még a boldog ex-lex állapot előtt, hogy megsejtve a bekövetkező szebb jövőt, amikor nem kell adót fizetni, az adó erányában nála megjelent Lő- rinczy Imre városi végrehajtót becsmérlő szavakkal illette. Ezért a kis fáradtságért 25 írttal büntette a rendőrkapitányság.

— Fortuna. Múlt heti számunknak e czim alatt közölt hírére vonatkozólag egyik érdekelttől azt a kiigazítást vesszük, hogy ő — fájdalom -— semmi olyan nyereményt nem csinált, a miből „nagyobbszerű alapítványokat“ tehetne. Miután azonban éppen nem lehetetlen, hogy megüti a főnyereményt, (ámbátor sorsjegye nincs s azt nem is szándékozik venni,) ezen szerencsés esetben csakugyan alapítványokat óhajt tenni, egyelőre a következőket: 1. A „Kun-Halas“ minden ezredik előfizetőjének egy-egy évi haszonbérét adja azon több száz holdas birtoknak, mely Bókalikas puszta alvidókón fekszik s Fleischer ur közvetítése folytán a „Puskás és Győré czógtől“ annak idején a szerencsés nyerő tulajdonába fog menni. 2. Ötszáz aranyat azon felfedezőnek, ki Istent félő, törvényt tisztelő és a magyar hazát föltétlenül szerető szoczilistát képes találni. 3. Nagyobb alapítványt azon szegény tanulók számára, kiknek tisztességes kalapra sem tellik s e miatt külföldről inportált vigócz sipkát kénytelenek az utczán hordani. 4. Harmad osztálya vasúti szabadjegyet Halastól Aszódig (a javító intézetbe) azon hirlaptudósitónak, ki a „Kun- Halasinak valótlan híreket szokott küldözgetni. A többi alapítvány felsorolását a nemes emberbarát azon időre halasztja, mikor a főnyeremény százezreit kézhez kapja. Addig is melegen ajánlja, hogy tekintette! az első alapítványra, — lapunk minden olvasója egyúttal lépjen is be az előfizetők sorába.

— Az esküdtképes egyének lajstromát a városi tanács elkészítetté s e hó 1-én a kalocsai kir. törvényszékhez felterjesztette.

— A városi kórház kibővítéséhez

szükséges építési munkálatok biztosítására elrendelt újabb árlejtés a v. mérnöki hivataltól nyert értesülésünk szerint f. hó 5-ón, szerdán, d. e. 9 órakor fog megtartatni a v. mérnöki hivatalban. Az érdeklődők bővebb felvilágosítást a v. mérnöki hivatalban nyerhetnek.

— Mcgyegyiilés lesz Budapesten április hó 10-én s a következő napokon.

— Vadász Pál kis-kőrösi telekkönyvvezetőt az igazságíigyminiszterkisegitőtelekkönyv- vezetővó járásbíróságunkhoz helyezte át. aki hivatalát múlt hó 31-én el is foglalta. A majsai tkvi birtok rendezési ügyek tették szükségessé még egy telekkönyvvezető alkalmazását.

takban: elkészült a lovas testőrezredekkel. S az az a néhány száz amazon, a ki még életben maradt, kiragadta Benhanzint a tűzből, s őrült nyargalással vitte A homey felé.

S a vége az lett ennek a rettenetes és elvadult embermószárlásnak, hogy Behanzin királynak serege teljesen megsemmisült, s déli 12 órakor fehér zászlós parlamentairejét küldötte, hogy megadja magát: de csakis a légionáriusok előtt teszi le a fegyvert, s azok őrizetére bízza személyét. A mi fényes elégtétel volt részünkre Doáds táborszernagygyal szemben.

Hanem ez is szépen rehabilitált bennünket, midőn a holttestek eltakarítása után szemlét tartott serege romjai felett, vértől piszkos légionáriusok előtt megállóit, levette fövegét, s recsegő hangon azt kiálltotta felénk, mord arczczal úgy állva előttünk, mint a hadak Istene:

„Légionáriusok ! Én, mint a dahomey hadsereg főparancsnoka, visszavonom a légió ellen irányzott szavaimat, s ezennel megkövetlek benneteket. És még ma siirgönyzök a kormánynak, hogy a haza nevében mondjon köszönetét nektek, a kiknek hősiessége nélkül a mai fényes győzelmet ki nem csikarhattuk volna.“

A vitézül harczolt Behanzin pedig Martinique szigetére vitetett, s ott él még ma is, de csak egy neje kisérhette el, miután a franeziák megkeresztelték a jámbort. S hogy a mostani nyugdíjas élettel megbarátkozott-e? Azt csak ő tudná megmondani; annyira pedig el nem mehetek őt meginterjuholni, mert nincs rá költségem. Máskülönben megtenném ezt a tréfát, akár hiszik, akár nem.