Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-08 / 2. szám
Január 8. К U N - H A L A S. 1899. még a szültél építés érdekében is. Sajnálattal kell konstatálnunk, hogy ezen kérdésben kifejtett működésünk volt a legmeddőbb. Ez életre való eszme alig talált visz- liangra, pedig bizony mondjuk, hogy uj szőlő telepítése városunk közgazdáságá- nak egyik jövedelmező ága lenne. E tekintetben nemcsak az a kérdés, hogy hasznot nem hajtó területeket hasznossokká tegyünk, s ez által uj jövedelmi forrásoknak vessük meg alapját, hanem az is megvizsgálandó, hogy a mostani szőlők az úgynevezett „öregszőlők“ helyett, nem kellett már is gondolkozni, újabb telepekről. Alig tévedünk, ha kijelentjük, miszerint már a múlt évben is a szőlőtulajdonosoknak általános tapasztalata az volt, hogy az öreg szőlők alig hozzák meg a reájuk fordított munka értékét. A kiélt homok, az elvénhedt tőke már alig termőképes. A munkát megkívánja, de gyümölcsöt nem ád • vegetál, és elég neki, ha meg tud küzdeni az öregséggel, az ujjaban felépő szőlő bajokkal és az idő viszontagságaival. Valódi pocséklása a munka erőnek a melyet évenkint a mintegy 3000 kát. hold szőlők fentartására fordítanak. Mindezt elmondtuk sokszor a multév folyamán, elfogjuk mondani a jövőben is, mert biztat az a remény, hogy végre is nem lészen szavunk kiáltó szó a pusztában. A szőllő telepítéssel kapcsolatban felvetettük az eszmét egy m u n к á s vagy vinczellér képző iskola felállítása tárgyában is. Bessenyey Ferencz városunk szülötte, országgyűlési képviselő e tekintetében lépéseket is tett Darányi földmivelésügyi miniszter ur 0 Excelentiájánál, ahol teljes támogatás helyeztetett kilátásba, ha a hatóság szükségesnek találja ilyen iskolának felállítását, és a támogatást kérni fogja. Nem tudjuk, kogy e tekintetben tétettek e lépések, mert ha nem, úgy kívánatosnak tartjuk, hogy mielőbb megtétessenek. A városi hatóság pofiig meg fog nekünk bocsájtani, ha a felvetett eszmét nem engedjük elaludni. Ezekről, és még a többiekről majd legközelebb ismét megfogunk emlékezni, végszóul — most még csak azt kivánjuk kijelenteni, hogy ha mindezen dolgok valósításához lapunk csak egy parányit is hozzá járult: nem élte lapunk a múlt évet át munka és eredmény nélkül. A C a s í n ó b ó 1. A helybeli Oasinó uj óv napján tartotta meg első évi rendes közgyűlését. Nagy érdeklődéssel néztek e gyűlés elé, mert ezen a gyűlésen kellett számot adnia a választmánynak a lefolyt év pénztári működéséről, — a melyet mindenki -- kritikusnak gondolt, tekintettel a múlt évben a Oasinó által végzett nagy arányú építkezésekre. A gyűlést Dr. Farkas Imre megnyitván, előterjesztette a számvizsgáló bizottság jelentését, a mely szerint a múlt 1898. évben bevétel volt: 4666 írt 37 kr, kiadás: 4308 frt 35 kr, igy a tiszta maradvány : 358 frt 2 kr. A jelenlevők zajosan megéljenezték a kedvező eredményt. Ezután a f. évi költségvetési előirányzat terjesztetett elő, a melynek főbb tételei ezek : Bevétel: 1) múlt évi pénztármaradvány: 358 frt 2 kr., 2) 107 r. tag dija : 1712 frt, 3) 24 ideigl. és féldijas tag dija . 280 frt, 4) játékpénzekből : 1500 frt, 5) tagdíj hátralékból 459 frt 73 kr., 6) társas-estélyekből 100 frt, 7) vegyesekből : 97 frt 58 kr., összesen 4507 frt 33 kr. Kiadás: 1) kölcsön törlesztésre 1920 frt, 2) számlákra: 1661 frt, 3) lapokra 207 frt, 4) házi szükségletek stb. 695 frt 68 kr., összesen 4488 frt 68 kr., m aradvány mutatkozik : 23 frt 65 kr. A közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette az előirányzatot. A pénzkérdések szerencsés megoldása után a lelépő tisztikarnak megadatott a felment- vény, — a mely tisztikart a közgyűlés közfelkiáltással újból megválasztotta. A tisztikar tehát a következő : Elnök: Dr. Farkas Imre, másod elnök: Berki Antal, ügyész: Dr. Hofmeister Juda, háznagy: Sándor Imre, jegyző Szekér Endre, pénztárnok : Pethő József, könyvtárnok : Szalay Zsig- mond. Választmányi tagok: Babó János, Balogh László, Dr. Dobó Menyhért, Gaál Endre, Kolozsvári Kiss Sándor, Péter Dénes, Stimákovits István, Szekér Pál, id. Tóth János, Török Elek, Török István, Thúróczy István. Póttagok: Mnsa Benő, Szathmáry Sándor, Dr. Szabó János. Számvizsgáló bizottság: ifj. Farkas Imre, ifj. Kozics István, Molnár Mihály. Ezzel a közgyűlés véget ért s mi a magunk részéről örömmel üdvözöljük társadalmi életünk első testületét ez uj óv alkalmából; — sikert kívánunk neki az 1899-iki közönséges esztendőhöz is! F a r s a n g. T. Dominó-estély. A helybeli Casinó vigalmi bizottsága a következőképen alakult meg: Elnök : Török István közjegyző, taIíj. Balogh László adótiszt, Benedek Albert kereskedő, Dr. Beck Sándor orvos, Cseuz Imre állatorvos, Csincsák Béla gyógyszerész, Dékáni Árpád tanár, Dr. Dobozy István orvos, ifj. Gaál István tanító, D'r. Hermán Ferencz ügyvéd, Hermán Dénes könyvelő, Hirháger Károly ellenőr, Hofmeister Ignácz bankdiválasztani s Jcjakimot nem fogadni el. — Nem bízott ugyan Deborah jóságában, de képesnek hitte, hogy sértett női önérzete ráviszi, hogy lemondjon oly férfiról, ki egy rabszolganőt többre becsült nála. — Mégis mondta az eljegyzés előtt, de Deborah féktelen dühével esküdözött, hogy inkább a törvény elé állíttatja, mint atyjával da- czolót de róla le nem mond; szenvedéllyel esküdözött, hogy a próba óv leteltéig’kisérni fogja minden léptét, mert hitvesi jogát nem akarja megosztani egy rabszolganővel. Ily előzményei?után történt meg az eljegyzés. — Gyönyörű holdas este volt. A tiszta sötétkék égboltozaton gyémántként fónylettek a csillagok, s a teli hold csaknem nappali világosságot árasztott; e fényben a Merám tava mint ezüst tenger tündöklőit, simaságát egyetlen rezgés sem zavarta. — A mandula és őszibaraczk- fák virágai balzsamossá tették a levegőt s az éj csendes nyugodalma leszált emberre, állatra. Csend honol mindenütt. Az itató kutnál egy magas, fehér alak áll. Mellette két hófehér bárányka fekszik a földön. Büszke tartásunlak, hófehér ketonetjét pompás őv tartja le szorítva, aranynyal bőven hímezve. Karjairól lecsúszott a köpeny s azok fedetlenül voltak összefonva keblén. Mozdulatai indulatosságát árulják; előre hajol; mereven néz az útra, melyen egy leányka közeledett szelíd nyugalommal szemlélve a tájék panorámáját. Egyszer csak felriadt szelíd elmélá/Asából s meghökkenve látja a mozdulatlan hófehér alakot a kutnál. — De magáhoztér s bátran megy előre, korsóit megmeritni fris vízzel. Ekkor a hófehér női alak kinyujtá kezét s dühtől remegő hangon kiált rá: Ismersz-e szolgáló!? ,.. . A kis leány alázatosan feleié: Igen ; te a. gazdag József leánya vagy. Láttalak sokszor mint verdested korbácsoddal szegény szolgatársnőimet, nem gondolva a Jehovára, ki nem hagyja azt büntetés nélkül. . . . Csitt! . . Ki vagy te nyomorult! Te nekem leczkót mersz adni saját dolgaimban, ahelyett, hogy porba csúszva könyörögnél előttem életedért. Hah ... te ..........Láttalak vőlegényemmel, Jojakimmal boldog egyetértésben ülni egymás mellett és oh . . . rettenetes perez te,;te . . . megcsókoltátok egymást, te nyomorult! És ez a csók oly hosszú volt, hogy ezalatt méreggé vált szivem minden vére s szenvedélyem elvisel- hetlen nagygyá szította, hah ! mily gyötrelem ! Feladhatnám, mint házasságtörőt. de ha megölnék, én egyedül maradnék. Nem, neki férjemmé kell lenni. — De téged elvenni tőle, meg rabolni boldogságtól, pokollá tenni életét hah! .......... . . . . Őrjöngő erővel ragadta meg a szegény szelid leánykát s övéből tőrt rántva ki, ember feletti erővel döfte Sárah keblébe. A szelid leány csendes sikolylyal rogyott össze . . . Deborah csaknem önkívületien futott el a borzalmas helyről. A két kis bárány szelíden követte vad futtában a leányt. A szép Sárát megölték. Hamar hire ment. A gyilkost nem találták meg. A szép Deborah pedig néha néha olyan csodálatos dolgokat beszólt: az a lány nem halt meg . . . . s ilyenkor tekintete róvedezővó vált, ujját ajkára tette s kerülte az embereket. E közben letelt a probaév. Jojakimnak haza kellett vinni menyasszonyát. Pompás menyekzői ruhájában szép volt Deborah, csak arcza nagyon halvány, nagyon sápadt. A lakodalmi vendégségre hivatalosak — t. minden ismerős; papok, törzsfőnökök. Pompás mennyegzői ruhában volt Deborah, csakhogy arcza egy óv óta nagyot hervadt. Vidáman mulattak a vendégek s mikor leghangosabb volt a jókedv — egyszerre csak csodálatos dolog remiti el őket. — A fáklyák kialszanak s a rémes ijedség közt megjelenik egy fátyollal betakart női alak. . . Kezében véres tőr s egyenesen Deborá- hoz megy. Az kétségbeesve sikolt fel: Még itt sem hagysz nyugodni Sárah, oh bosszúálló Jehova, te iszonyúan bünteted az embertársainkon elkövetett gyilkosságot! Nem viselhetem tovább e gyötrelmet. Halljátok meg vének : én vagyok a gyilkos, a szép Sárah gyilkosa. lm kezetekbe adom magamat. A férfiak felugráltak. S az újra megyuj- tott fáklyákná látják a titkos alakot, amint leveti fátyolát — Jojakim az! Elbeszéli aztán, mint fogott gyanút, hogy a gyilkos nem más mint Deborah. Tudta, hogy leselkedik utána, mert ismerte szerelmét Sárah- hoz. A tőrt is ismerte, hogy Deboráh-ó volt. Magánál viselte Jójakim és holdvilágos éjjeleken fátyolt véve magára, a tőrrel kezében mutatta magát Deboráhnak, ki a lelkiismeret fordulásaitól aludni nem tudva, sokszor kint őgyelgett a szabadban. Jöttére sikoltva futott el. — Joten megsegített szándékomban — igy szól tovább Jojakim, a gyilkost saját lelke kónyszeritette vallomásra. Az izraeliták betöltötték Deboráhn a törvény kívánta halált. Jojakim maga tette fejére kezét a bünáldozatnak s maga dobta rá az első követ. — A nép aztán vógrehajtá rajta a kövezés általi halált.
