Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-03-12 / 11. szám

Márczius 12.

KUN-HALAS.

1899.

hértné, özv. Dobozy Lajosné, Farkas Elekné, özv. Fridrich Sándornó, özv. Fridrich Alajosné, özv. Gaál Lajosné, Győrfy Józsefné, J)r. Hofmeister Judánó, özv. Hirkó István né, Dr. Hodossy Gózáné, Kovács Károlyné, Kozits Istvánná, Kiss Adolfné (Vadkert), M. Nagy Istvánná (Vadkert), özv. Oláh Józsefné, Pethő Józsefné, Péter Dó- nesné, Roucsek Józsefné, SzekérPálné, özv. Sass Károlyné, Stimákovits Istvánná, Török Istvánná, Dr. Zilali Benőné, ifj. Zilah Istvánná, özv. Végh Istvánná.

Leányok: Adám írónké (T-Vezseny), Babó Erzsiké, Benedek Blanka, Benedek Matild, Babó Irma, Dobó Ilonka, Dobozy Iduska, Fridrich Gizella, Gaál Etelka. Győrfí Matild, Helle Rózsa (Szabadszállás), Kozics Mariska, Kiss Etelka (Vadkert), Márkus Livia (Budapest), Mészöly Berta, Oláh Zsófika, Pethő Ilonka, Pichler Margit (Temesvár), Roucsek Jolánka, Kohoska Etelka, Stimákovits Ilonka, Soltész Ilonka, Sass Irma, Végh Juliska.

— Hy men. Holländer József helybeli kereskedő eljegyezte Veisz Márkusz ur kedves leányát Herminkát Szent-Endréről.

— A kereskedők bálja ma este fog megtartatni. A rendezőség időt ás pénzt nem kiméivé, mindent elkövet, hogy a bált fényessé tegye. Az érdeklődés után ítélve, hisszük is, hogy ez teljesen sikerülni fog. A bál lefolyásáról lapunk jövő számában fogunk megemlékezni.

— К un hegyi Miklós színigazgató f. évi október 15 tői november 31-ig terjedőleg színi előadások tartására engedélyt kórt, — a mely még elintézés alatt áll. ítt említjük meg, hogy egy szinügyi bizottság alakítása csak előnyére válhatnék társadalmunknak, -— mert e bizottság sokkal inkább nagyobb figyelemmel tehetné elbírálás tárgyává, hogy mely társulatnak adassák engedély és mily repertoirral. Meg kell indítani a mozgalmat.

— A helybeli fedeztetési állomásra való felügyelettel Zseny István helybeli birtokos bízatott meg.

— A megyei utak mellett álló akácz- oszlopok közül 7 drbot a múlt héten ismeretlen tettesek elloptak A nyomozás folyamán 1 drbot a rendőrség Dózsa Imre I. tizedbeli lakosnál talált meg, ki más rendeltetést szánt a karónak s szőlő-karókat telepitett belőle. Alighanem drága telepítés lesz.

— A temetkezési egylet alapszabályai belügyminiszterileg jóváhagyva, leérkezett.

— Lopás. Rozgonyi Sándor helybeli lakos zsebéből e hó 4-ére viradóra, mulatozás közben, Bukovits József korcsmájában 30 irtot kiloptak. A nyomozás folyik.

— Lószemle. A 4. honvéd huszár ezred parancsnoksága a Halasra kihelyezett honvéd- lovak megvizsgálására a szemlét f. hó 27-ik napjára tűzte ki, felhivatnak a lótartók, hogy ezen időre lovaikat vezessék elő, mert különben a parancsnokság székhelyére, Kecskemétre kell elő- állitaniok.

— A tavaszi országos vásár, városunkban e hó 19-ón és 20-án, vasárnap és hétfőn tartatik meg.

—■ A patkolási tanfolyamra Szabadkára, városunkból 13 kovács mester és segéd küldetett. A tanfolyam 15 hétig tart, mely idő alatt a nevezettek napi 50 kr. dijt s a felmerült vasúti költséget kapják.

— Népesedési mozgalom az elmúlt kéthétről. Született: 31. Házasság köttetett: 5. Elhaltak névszerint a következők: Tallér Erzsébet 8 éves, vizkórban. Ternyák Benő 9 éves, vizkórban. Modok József 37 éves, szivszélhűdés- ben. Csapó Antalnó Gál Anna 23 éves, tüdővószben. özv. Gáspár Józsefné Csatári Juliánná 49 éves, tüdőlobban, özv. Csatári Józsefné Oselők Anna 71 éves aggkórban, ifj. Tóth János 31 éves, tüdővészben. Papp Györgyné Bali Anna 28 éves, tüdővószben. Kovács G. Sándor 28 éves, vörhenyben. Varga István 84 éves, aggkórban. Mozgai Dezső 12 napos, görcsben. Kocsi Pálné Biró Mária 18 éves, haskérlobban. Tusori Zsuzsanna 19 éves, tüdőlobban. Tóth Kálmán 9 éves, agykérlobban. Úri halva szülött, özv. Fleischer Dávidné Vizel Eszter 81 éves, aggkórban. Rozmaring Sándor 2 hónapos, gyermek aszályban.

* A kötelező tiizbistositás általánosítva. Franczia országban azt lehet mondani, a tűzkár elleni kötelező biztosítás országszerte szervezve van. Abban az esetben, ha valamely község oly szegény, hogy a maga erejéből nem képes a biztosítás okozta költséget viselni, szövetkezik a szomszéd községgel s beszerzik közösen mindazt, amire szükségük van. így esett meg, hogy számos község egyesítvén erejét, csoportosultak s oly veszedelem elől találtak védelmet, mely azelőtt akárhányat megsemmisített. A kerületi tüzbiztositó társulatok meg avval járnak a községek kezére, hogy pénzsegéllyel látják el a kerületeket, melyek tüzfecskendőket vásárolnak, a saját költségén tanítja be a tüzfecskendőket kezelő személyzetet. Most az amerikai rend szert akarnánk meghonosítani, hogy a tűzoltáshoz szükséges felszerelés mentői hamarább érkezhessék a vész helyszínére, e czélból oly kerekeken járatják azokat, melyek a közúti vasutak vágányaiba illenek s igy tűzvész esetén hamarább érkezhetnek. Ilyformán az ország 2500 kilométernyire terjedő közúti vasút hálózatát is előnyösen szándékoznak tüzesetek idején kihasználni. A kérdést a parlamentben az 1899-ik óvr budget tárgyalása alkalmával is fel fogják hozni. Eddigeló 28 megyei közgyűlésen hoztak már életre való javaslatokat ezen tárgyban.

* Hónapos rózsát oltani nem szokás, a mennyiben ezek dugványozás átal is könnyen szaporíthatok. A dugványozás julius és augusztus hónapokban megy végbe. Legelterjedtebb és legjobban ajánlható fajták: 1. Hermosa; rózsaszínű, legedzettebb fajta. 2. Gramoisi superieur, piros. 3. Bucher, fehér. Thea- és Bourbon-rózsát lehet cserépben, bokoralakban is nevelni; de hogy azok télen virágozzanak, arra különös előnevelés szükséges, de még'akkor sem oly könnyű azt „szobában“ elősegíteni. Hogy korán tavasz- szál virágozzanak, azt már könnyebben sikerült előidézni. Erre a czélra a cserepes rózsát télen hideg szobában tartjuk és február hóban melegebb és világos helyre tesszük, igy már márczius hóban virágozhat. Thea- és Bourbon rózsa szaporítása szintén dugványozás által, vagy pedig a közönséges vadrózsára oltás által történhetik.

KÖZGAZDASÁG.

Nyerstermény földolgozásáról.

A pénzintézetek mérleg-szürete most van. Egy részről örömet ád, mert látjuk, hogy az érzett szegénységnek bizonyos pénz gazdagság

felel meg, mert a pénzintézetek elég szép betét tőkéket mutatnak ki, más részről azonban nagy szomorúság fog el bennünket, met ebből látjuk, hogy pénzügyi gazdálkodásunk nagyon kezdetleges, rövidlátó és egyoldalú, s pónzerőnket egyedül a hitelezésre használjuk fel, s itt nem keressük, van-e alapja a pénzügyi műveletnek, hanem a bő, uzsorával teljesen egy rangú osztalékra számítva, betétre használjuk fel pénzünket.

Ez oly tapasztalat, melylyel illő, hogy komolyan foglalkozzunk s a pénztulajdonosait megkérdezzük, hogy, ugyan hova vezet, ez az eladósodásra vezető rendszer. Vájjon, ha a pénz oly szívó erővel követeli az ő drága visszont szolgálatát, mely okvetlenül a tőkét támadja és pusztítja, nem számitható-e ki, hogy mikor üt be a mindent romboló válság.

Szükséges, hogy foglalkozzunk azzal is, hogy ily rendszer mellett, van-e pénzintézeteinknek reális, teljesen megnyugtató alapja, midőn azt látjuk, hogy egy pénzintézet 50.000 frt alapítási tőkével szembe 400.000 frt betétet mutat ki. Ha most ily aránytalanság mellett a betevők, valami árnyéktól megrettenve, betéteiket visszakövetelnék, rohamosan, ugyan mily irtózatos pusztítás lenne ennek az eredménye.

Ez a rémes gondolat a gazda, a birtokos feje felett mint éles kard függ.

És ez a minden alalapos számítást nélkülöző pénzügyi gazdálkodás, mig hitelügyünk rendezését olcsó és biztos voltát nehezíti, veszélyezteti, áthághatlan, leküzdhetlen akadályt képez abban, hogy hazánkban a gazdasági gyáripar megszülessen. És ennek az átka, nyomora aztán az, hogy mi nyerstermelő ország vagyunk, mindig a más államok rabszolgája, mindig a pénz embereinek alá rendeltje, semmi kilátással az önállóságra, a jobblétre.

Lehet lármázni, zajongni az önállóság mellett, s minthogy a nagy közönség igen nagy része nem szeret gondolkodni, inkább veszi a készet, a hangzatos szólamokat, igazaknak, ezért a hamis tanuk hirdetői tudnak követőket, lármás seregét összetoborzani. De ha megnézzük helyzetünk, igen kötött, s nagyon szűk körben mozgó nyerstermelő voltunkat, el kell ismernünk, hogy az önállósághoz szükséges föltételekkel éppenséggel nem rendelkezzünk, mert nincs gazdasági gyáriparunk.

S ha azt a külföld teremti meg nálunk, akkor elmondhatjuk, „adtál Uram esőt de nincs benne köszönet“. Nem idegen pénzzel, hanem hazai tőkével kell azt megteremteni. És aki azt mondja, hogy nincs pénzünk, utaljuk őt, a pénzintézetek kiadott mérlegeinek rövid megtekintésére s bizonyára be fogja látni, hogy a betét tőkéknek, csak egy részét kellene, gazdasági gyáripar vállalkozásokba fektetni, s azonnal meg volna az önállóságunkhoz vezető első nagy lépés.

Mindig nehezebbé válik a gazdálkodás, merta nyerstermeléssel nem vagyunk képesek a szükséges jövedelmet előteremteni. A gazdasági munkások hűtlenekké lesznek hozzánk, mert 30—40 kr. napibérért nem akarnak dolgozni, a nyerstermelő pedig többet adni nem képes.

Az egyházi, állami, hatósági társadalmi terhek, a fejlődés zsarnoki hatalma, mind-mind vas marokkal szorítja a gazdát, de a nyerstermelés mellett képtelen megfelelni hivatásának, elesik, elbukik.

És miért? Mert a pénzgazdálkodásunk rossz, nem arra irányul, hogy nemzet gazdaságunkat fejlessze, hanem arra, hogy a nemzet gazdaság alkotó elemeit gyöngítse.

Ezt bővebben nem kell magyarázni.

A nyerstermónyek földolgozására kondid a 12-ik óra, ébredjünk föl, mert az állomok gazdasági, versenyében nincs megállni való hely, idő. Átgázol felettünk a rohanó idő s a tejjel- mézzel folyó gazdag Magyarország a lót és nem lót kérdése elé lesz állítva'. Nem az ősi dicsőség, nem a lármázó politika ád jövőt hazánknak, hanem egy okszerűen és a fogyasztó közönség igényét teljesen kielégítő gazdászat az, mely megadhatja hazánknak a biztos jövőt.

Nézzünk csak rövid példával.

Nyerstermelő gazda, kínálja búzáját, gabonáját a fogyasztónak.

Az igy szól: Nekem nem kell a búzád, nekem a kész kenyér kell. Vidd a búzád a hova

— Én is — szólt a másik kettő.

És lehajtotta fejét álomra mind a három . . .

Édes álma lehetett mind a háromnak. Hiszen mindegyik a kedvesről álmodott, kinek holnap keblére tűzik a három szál ibolyát.

Mikor reggel márczius Idusának tündöklő fénye besütött a három alvó szemébe, felébredtek.

Ott volt mindnyája fejénél egy-egy szál nyiló ibolya. A legszebb, a legillatosabb, a milyennek mása csak az ezeregy éjszaka meséiben lehet. Kimondhatatlan boldogsággal tűzte keblére mindegyik a magáét.

— Az enyémet az éjjel a fejem felett volt zöld ágacska adta álmomban.

— Az enyémet is, szólt a másik két vándor egyszerre.

Es mit mondott a te zöld gályád, hogy hívják ?

— Az enyém . s z a b a d s á g volt, szólt a poéta.

— Az enyém egyenlőség, szólt a bűbájos szavu.

— Az enyém pedig testvériség, mondotta a féltékeny szerető.

Es mindhárman egyszerre:

— Azt mondta ugy-e a tied is: tűzd keblére kedvesednek — a Geniusnak.

T<T A 7. 1 АЯ Ч\ A 1 f íV rt