Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-03-12 / 11. szám
Márczius 12. KUN-HALAS. 1899. Városi képviseleti közgyűlés. Városunk képviselő-testülete f. hó 9-én rendkívüli közgyűlést tartott, melynek lefolyásáról tudósítónk a következőkben számol be. A tárgysorozat első tárgyát képező s a városi szervezési szabályrendeletre vonatkozó alispán! végzés tudomásul vétele s az ennek folytán szükségessé vált intézkedések elrendelése után, áttért a képviselő-testület a Tóth István volt adóügyi jegyző nyugdíjazása folytán üresedésbe jött adóügyi jegyzői állás betöltésére, mely a képviselő-testülettel közölt alispáni határozat értelmében ideiglenesen, vagyis azon időpontig, inig az ujonan rendszeresittetni elhatározott adóügyi tanácsnoki állás betöltetni fog, szintén betöltendő. A közölt alispáni határozat értelmében. tekintve az adóügy rendezése terén nélkülözhetlek állandó ellenőrzés és felügyelet sürgős szükségét, a képviselő testület az adóügyi jegyzői állásra ideiglenesen egyhangúlag Molnár Mihály eddigi közgyámot helyettesítette, ki is hivatalos esküjét a képviselő-testület előtt nyomban letette. Molnár Mihály helyettesítése folytán, szintén ideiglenes üresedésbe jött közgyámi állásra a képviselő-testület rövid utón Németh Mór v. írnokét helyettesítette s a hivatalos esküt nevezettől kivette. A f. évi költségvetést jóváhagyó törvényhatósági határozat tudomásul vétele után tárgyalás alá vétetett a községi közdűlő és mezei közös dűlő utak hálózatának megállapítására vonatkozó bizottsági javaslat, melynek értelmében a hálózat a v. mérnöki hivatal javaslatának igen csekély módosításával megállapit- tatván, a városi közmunka rendszeresebb felhssználhatása czéljából egy úti bizottság létesítése határoztatok el, melynek tagjaiul hivatalból a v. polgármester, rendőrkapitány és v. mérnök és minden pusztából néhány városi képviselő. A képviselő-testület a törvény rendelkezéséhez hiven, nem fogadta el a kiküldött bizottság azon javaslatát, melyben azt javasolta a képv.-testületnek: mondja ki határozatikig, hogy az egyesek által a mezei közös dűlő utakon teljesített munkálatok az illetőknek közmunkaszolgáltatásaikba betudatnak. Ezzel szemben csupán azt határozta el a képviselő- testület, hogy ily munkák a szükséghez képest a mezei közös dűlő utakon is tel- jesitendők az érdekeltek által, de a közmunka szolgálmányba csupán akkor fog beszámíttatni, ha a közlekedési és községi közdülőutakon ily munkálatok végzésére szükség nincs, ellenkező esetben ezt az illetők, mint érdekeltek, saját költségükön és munka erejűkkel tartoznak teljesíteni. A v. polgármester és rendőr kapitány fizetésének a megyei főszolgabirák és szolgabirák fizetésével egyenlő összegre emelését Dr. Babó Mihály főjegyző és id. Gál Lajos indítványára csak oly feltétellel határozta el a képviselő-testület, ha a jelenlegi és a felemelt fizetés közt levő különbözetet a vármegye közönsége fedezendi. A megyei házi pénztár javára 66/100 kr. pótadó kivetését elrendelő törv. hatósági végzés tudomásul vétetett s az egyénenkénti kivetés elrendeltetett. Az apaállatok beszerzéso-és tartására vonatkozó polgármesteri javaslat általánosságban elfogadtatván, a részletek megállapítása a képv.-testület kebeléből bizottság küldetett ki. Szántay István lemondása folytán üresedésbe jött közpénztárnoki állásra a képv.-testület Dr. Babó Mihály főjegyző indítványára Hirháger Károly eddigi közpénztári ellenőrt, s utóbbinak helyére Beiki Istvánt helyettesítette. A községi közlekedési utak felügyeletére hivatott útügyi bizottságba tagokul Szabii László már megválasztott tagon kívül id. Tóth János és id. Gaál Lajos v. képviselőket választották meg egyhangúlag. A tárgysorozat három utolsó számát képező s a helypénz árszabályzalot, hizlaló telepekre és házalásra vonatkozó szabályrendeleteket jóváhagyó megyei határozatok tudomásul vétele után, a képviselő-testület közgyűlését, az elnöklő polgármester eloszlatta. T. H I R E K. — A II. reuniöt a casino e hó 4-ón tartotta. A bál látogatottság, jókedv és anyagiak tekintetében méltó párja volt az elsőnek. Kedves meglepetést szerzett a szabadkai 86. gya- logezd tisztikara, mely a mulatságon csaknem teljes számban megjelent. A rendezőség mindent elkövetett, hogy úgy a szép számban megjelent hölgyek, valamint kedves vendégeink kellemes szórakozást találjanak. Maga a% mulatság némely részről nem kivilágos kiviradtig, hanem kivilágos, bevilágos, kivilágosig, vagyis hétfő reggelig tartott. Fájdalom azonban, kivilágos után már csak hölgyek nélkül. Jelen voltak. Asszonyok: Dr. Babó Mihálynó, Babó Benőné, Csincsák Bélánó, Dr. Dobó Menyket sem gyarló földi szenvedély akedveshez ép annyira tudták egymást szeretni, mert hiszen mindnyájának egy,volt czólja: a közös kedvest boldoggá tenni. És a közös kedves is úgy szerette mindhármat: nem tudott választani a három közt .... Azt válassza-e, a ki lángoló szavával, azt-e, a ki csodás, bűbájos énekével magasztalta, vagy azt, a ki oly gyöngéden szerette, hogy a fúvó szellőtől is óvta őt ? Tegnap voltak nála mindhárman. Kérte őket, ha oly igazán szeretik, hozzanak neki márczius idusára három szál ibolyát az alól a bűbájos tölgy alól, melyről az ezeregy éjszaka meséiben az van megírva, hogy örökkön él s alatta nyílnak a világ legszebb virágai, ibolyái. Kezet fogott a bárom jó barát s elindult a keresésre. Hosszan, nagyon hosszan keresték a bűbájos tölgyet az erdőben. Egészen eltikkadtak a keresésében. Mikor, oda értek az elé a tölgy elé, melynek tövében a kis ibolyácska még boldog álmokat álmodott a kikeletről, oda tekintettek mindhárman egyszerre. A márcziusi nap lenyugvó sugarai ragyogtak a vén tölgy koronája felett, egyszerre három kis zöldágat vettek észre a gályák közül kimagaslani s felkiáltottak: megtaláltuk ! Átkutatták a tölgy alját, keresték az ibolyát, de nem találták. — Pajtás! ón itt hajtom le álomra fejemet, mert ez az a bűbájos tölgy, melyről kedvesünk beszélt, itt kell holnapra kinyílni annak a bárom szál ibolyának — szólt az egyik. A „КЖ-HALAS“ TÁRCZÁJA. Ibolyácska. (Allegória.) Kidüböngte magát a tél zivatara, elvonultak a kavargó, sötét felhők az égről, megrepedt az ég gyászleple s a ketté szakadt éjszaka közt, kitiindöklött a tavaszi nap első sugara. Mintha minden helyet templommá varázsolna az a szerény tavaszi napsugár, mintha Isten házában járnánk, úgy érezzük magunkat, olyan meghatottak vagyunk, bár hova lépjünk is. Erezzük, hogy az az első fényesség, mely nehéz, küzdelmes hónapok után, először üdvözöl, isteni küldetés, isteni problema megfejtője: az örökélet, a feltámadás hirdetője. Pedig a föld még fagyos, a pázsit meghalt, fakó avarja közt nem ütötte még'fel fejét egy zöld szálacska sem, a fák galy- lyai nem árulják el még fakadó bimbókkal a feltámadást, az ég dalnokai még csak útban vannak köszönteni az új életet. Honnét tehát az öröm, az ihlet? Az első tavaszi napsugár édes csókjára hivó szózatára, felébredt, feltámadt, mosolygóan bólintgat — az ibolyácska. О a hirdetője az uj életnek — a feltámadásnak. Mikor még minden fél a természet rettenetes hatalmától: ember kétkedve huzza meg magát téli menbelye — családi tűzhelye mellett, állat nem mer felébredni az uj élet első hivó szavára, a téli álomból, — mikor az a századok viharával daczolni tudott tölgy sem meri gályáit virágzásnak indítani s a suttogó első tavaszi szellő hiában suhan végig, hiában adja iiditő csókjában a biztató szót a tölgy százados koronájának: ébredjetek, mert itt a kikelet, itt az uj élet! — a tölgy aljában téli fergetegek által összehordott aszott levelek közül kibúvik bárom igénytelen zöld levélke, három szerény kék bimbócska, melyekből holnapra kinyílik a természet,- a képzelet,- az emberi szeretet legszebb, legillatosabb virága — ibolyácska. О adta az örömet az ihletet az embernek. Olyan szerény, olyan egyszerű, olyan ártatlan és azért olyan isteni! Félénken néz körül, egyedül vagyok? . , . nincs körültem senki társaim közül ?! . . . a büszke tölgy is alszik még, pedig daczolni tud az ég villámaival is ?! . . . Üres az erdő! Fél az ember is?! . . . Megnyugszik majd. Az a ki életre hívott, a k i aludni, kétkedni enged mindenkit, csak engem nem, a z tudja, mit cselekszik. Nőjjetek leveleim! illatozzatok virágaira! hajtsatok uj hajtásokat édes anyátoknak — a földnek — gyámoló gondoskodása allatt, verjetek uj gyökereket ez izmos tölgy óvó dédeígetése mellett, nőjjenek belőletek uj levelek, uj illatos virágok, hogy ki ne vesszen az emberek emlékezetéből, kiknek ti vagytok legszebb virágai: bízzanak a halottak feltámadádásában, he szűnjenek meg hinni soha: gyászra jő a vigasz, a tél ravatala felett feltámad a kikelet. Bégen, nagyon régen volt, mikor abban az erdőben, hol a százados tölgy-fa állt s a mely alatt akkor még aludt az ibolyácska, három vándor bolyongott. Mindháromnak volt kedvese s mindháromnak ugyanaz a kedvese. Annak az egynek keresett mindhárom ibolyát az erdőben. A mint imádták közös kedvesüket, ép úgy szerették egymást. Mert, a mint nem fűzte egyi
