Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-02-26 / 9. szám
Február 26. К ü N - H A L A S. 1899. Gerster Bélának engedése van s mint értesülve vagyunk, az engedményes élénk tevékenységet, fejt ki, hogy ugyanezen vonalszakaszra, mint a halas-bajai vasútvonal egyik szakaszára az építési engedélyt is megnyerje. Ily körülmények közt, ha e terv megvalósulása a közel jövőben várható, valóban rövidlátó köny- nyelmüséggel lenne vádolható az érdekeltség, ha a neki kínált s egyként biztosított két különnemű vasút közül azt választaná, mely érdekeinek csupán kisebb körét s nem egyszersmind minden érdekét képes kielégíteni. Ep oly könnyelműség lenne azonban az érdekeltség részéről, ha azon nem várt esetben, ha a szabványos nyomtávú vasút akár íinánciális nehézségek, akár egyéb okokból létesithetlen- nek bizonyulna s létesítésre a bizonytalan jövő most még megoldhatlan kérdésévé válnék, az erről való lemondással egyidejűleg lemondana azon, bár csekélyebb arányú, de kétségkívül létesíthető s eléggé tökéletes közlekedési eszköz létesítéséről is, mely amannak létesítéséig szerényebb körű igényeit kielégítheti s haladását, bár lassúbb tempóban, biztosíthatja. Nézetünk szerint az érdekeltség érdekei feltétlenül megkívánják a tervezett vasút kiépítését s hangosan követelik, hogy az mielőbb létesüljön. A janko- vácz-rigyiczai szakaszra nézve, tekintve a vonal másodrendű jellegét, az általa érintett községek helyzetét, fejlettségi foóljenezték. Meg is érdemelte. Micsoda forró, tiszta magyar szive lehet annak, a kit sémi testi akadály vissza nem tarthatott attól, hogy őseinek kincseit sorra járja, az örvendőkkel egy levegőt szívjon, s csak a szóból, a zúgásból, a szeretetnek, tiszteletnek egy-egy éljenszavából tudja meg, hogy most körülte az ezeréves Magyarország ünnepel. Mire a történelmi csarnokhoz értek, egész tömeg nyomult a két czivis után, bámulva, lelkesedve a szokatlan látogatón. Vak a kiállításon! aki a fia szemével lát, meg talán a saját, egyszerű, becsületes magyar szivével. — Ez itt Vajda-Hunyad vára édes apám. — Láttam, fiam, honvédkoromban. Menjünk be. Sok szép minden van itt, ugy-e? — Gyönyörű Hunyadi-kincsek. Ez itt Hunyadi János kardja, a melylyel Nándorfehérvárét felszabadította. — Ez meg Kapisztrán János keresztesbotja. — Hol van? hol van? — és kapkodott utána a kezével. Az őr könybe lábadt szemmel fordult félre. — Mutasd! Kálvinista vagyok, de azt a keresztet megcsókolom, — s ráczuppantott a kopott érezre. Mihálynak könnybe lábadt a szeme. Megcsókolta ő is. Megcsókolta mindenki, a ki ott állt. A lelkesedés ragadós betegség. Akármerre fordultak, akármit néztek, a tömeg mindenütt kitért nekik. Éljenzés, kór- dezősködés, suttogás, kísérte őket lépten-nyo- mon. Olyan becsületet vallott a jó öreg, alig bírta hordozni, rogyadozott alatta. Akik láttuk, mindnyájan éreztük, hogy az a sokat emlegetett, láthatatlan „magyar géniusz“ közöttünk szálldogál és mint a villámfolyam, játszik idegeinkben. kát s remélhető forgalmát, ezen érdekeltség érdekeinek kielégítésére feltétlenül megfelelőnek tartjuk a keskeny vágányt! vasutat. A halas-jankováczi szakasznál azonban a már fentebb érintett magasabb érdekek szempontjából clhibá- zottnak kell tekintenünk ennek kiépítését, ha a rendes nyomtávú vasút kiépítése rövid időn belől, egy-két év alatt biztos kilátásba helyeztetik. Ugyanezen szakaszon is létesítendőnek tartjuk azonban a keskeny vágányu vasutat azon esetben, ha a szabályos nyomtávú vasút közel jövőben levő kiépítésére garamiét, nem nyer az érdekeltség, mert — véleményünk szerint — ■ gazdasági hátramaradásával évek hosszú során át drágán fizetné meg: a bizonytalan jövő reményével indokolt u. n. takarékoskodását, ha ez által lehetetlenné tenné a vitális érdekei által sürgetően követelt vasútvonal kiépítését. Minden aggály eloszlatható s minden igény kielégíthető lenne, ha a tervezett halas-rigyiczai vasút halas-jankováczi szakasza szabványos nyomtávval, a jankováez-rigyiczai szakasz pedig keskeny vágánynyal épülne, vagy a mi azonban kevésbé valószínű — ezen vasút csupán Rigyiczától Jankováczig épülne az engedményesek terve alapján s Jankováczon csatlakoznék keskeny vágányával a másik engedményes által egyidejűleg kiépítendő halas-bajai vasútvonalhoz. A kérdés e módon való megoldása azonban nem valószínű. — Az előbbi mód nem valószínű azért, mert a halas- jankováczi csonka szakasznak rendes nyomtávval kiépítése, ha rövid idő alatt vagy egyidejűleg a jankovácz-bajai vonal is ki nem épül, a forgalom igényeivel nem indokolt s a kiépítés költség- többlete és az üzem complicatiója által felesleges terheket róna az azt létesítő és fentartó társaságra, mely e terheket természetszerűleg az érdekeltség és a közönségre hárítaná át, mely a vasutat igénybe venné. Az utóbb említett mód pedig valószínűtlen azon okból, mert az egyidejüleges kiépítésre az engedményesek a megkívánt hozzájárulási összeget az érdekeltség részéről biztosítani képesek nem lennének, mert a mindkét vonal közös szakaszát képező halas-jankováczi vonalon érdekelt érdekeltség, városunk és Jankovácz község hozzájárulása jelentékeny tényezőt képez a tervezett vonalak többi részének kiépítésére szükséges hozzájárulási összegben s azok elvonásával ennek — biztosithatása felette kétségessé válnék. Ily körülmények közt tehát a kérdés, mely felett az érdekeltség dönteni hivatott, néhány szóval kifejezve ez: a halasbajai rendes nyomtávú, avagy a halas- rigyiczai keskenyvágányu h. é. vasút kiépítését támogassa-e Halas város és Jankovácz község, mint az érdekeltség oly tagjai, melyek mindkét vonalon érdekelvék ? Városunknak s Jankovácz községnek kétségbevonhatlan érdeke, hogy legalább az egyik irányban a vasútvonal létesüljön és pedig mielőbb, mert e téren késedelmet drágán fizetend meg az érdekelt közönség gazdasági hátramaradásában. Egyik vagy másik vasút vonal kiépítését támogatniok kötelesség, mely elől saját, jól felfogott érdekékben ki térniök nem szabad. A mennyiben biztosítást nyernek arra nézve, hogy a nyújtott támogatással szemben egyik, vagy másik vonal a legrövidebb idő alatt kiépíttetni fog, támogassák azt, mely tökéletesebb, megfelelőbb e szakasz forgalmi igényeinek, vagyis foglaljanak állást a szabványos nyomtávú halas-bajai vasút vonal mellett. Ha azonban ez az érdekeltség támogatásával rövid időn belül nem lenne létesíthető, ne vonják meg támogatásukat a másik, a halas-rigyiczai keskenyvágányu h. é. vasúttól sem, mely támogatások nélkül szintén kivihetetlen lenne s mely szerényebb eszközeivel is az érdekeltség igényeinek legnagyobb részét kielégíteni képes. A fentebbiekben ismertettük azon általános szempontok, melyek az érdekeltség által a döntés előtt lehető legbehatóbb bírálat tárgyává teendők s melyek első sorban vannak hivatva arra, hogy annak irányt adjanak. A következőkben, a részletekre áttérve, ismertetni fogjuk a két, küiönnemü vasút előnyeit és hátrányait egymással szemben, hogy az érdekeltség s az érdeklődők e tekintetben is tájékoztatva legyenek s a fontos kérdés minden oldalról megvilágítva kerüljön döntés alá. A takarékpénztár közgyűlése. A halasi takarékpénztár részvénytársaság folyó hó 19-én tartotta XXVI. évi rendes közgyűlését saját házában lévő üzleti helyiségében. A közgyűlésen, melyre a részvényesek nagy számban jelentek meg, Vári Szabó István polgármester elnökölt. A napirend első tárgyául elnök az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentését s ezzel együtt a zárszámadást és nyeremény felosztási javaslatot terjesztette elő. A közgyűlés egyik részvényesének azt az észrevételét, hogy a nyeremény felosztási javaslatban a befizetett 60,000 frt részvénytőkének egész évi 5°/0 kamata lett volna számításba veendő, holott a 60,000 írtból 10,000 frt csak 1898. évi julius hó 1-től fizettetett be, figyelmen kívül hagyta, ugyanannak azt az indítványát pedig, hogy a mérleg számlában a befizetett 60,000 frt tőkén túl, még a be nem fizetett 40,000 frt tőke is vétessék fel, nagy szavazattöbbséggel elvetette és az igazgatóság előtérjesztéséc egész terjedelmében magáévá tette. Az elfogadott nyeremény felosztási javaslat szerint az intézet tartalék tőkéit ismét 1792 frt 99 krral gyarapítja, részvényeseinek pedig osztalékul az 1898. évi nyereményből részvényenként 10 frtot fizet, a mi közel 17 °/o-a a befizetett részvénytőkének. A közgyűlés ezután a kilépő (alapszabály szerint előírva) 6 igazgatósági tag helyébe megválasztotta igazgatósági tagokul: Id. Tóth János, Gaál Endre, Ifj. Farkas Imre, Dr. Farkas Imre, Z s e n у István és P e t h ő József részvényeseket; a felügyelő bizottság tagjaiul pedig megválasztotta: Kolozsvár у