Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-02-19 / 8. szám
Február 19. KUN-HALAS. 1899. összes igényeit kielégíteni képes és e tekintetben egyéb aggályaink a már előadottakon kívül nincsenek is. Elfogadhatjuk általánosságban azon érvet is, hogy a már meglevő vasúthálózatunk mellett „a keskenyváigányu vasutak a Duna és Tisza közötti vidékek és különösen a mi vármegyénk viszonyainak és közgazdasági érdekeinek leginkább és legteljesebb mértékben megfelelnek Általánosságban, mondjuk, megállhat ezen érvelés, bár helyes vagy nem helyes volta felett a jövő van hivatva dönteni, de oly esetekben, midőn a szoros értelemben vett helyi érdeknél fontosabb, nagyobb körű érdekekek is érint- vék valamely vasútvonal által, első sorban ezen szempontból bírálandó el azon kérdés: az igényeknek megfelelők-e vagy sem azon eszközök, melyeket a terv kivitele biztosítana ? Mig a helyi érdekű vasút, bár fokozott mérvben, csak a közúti forgalmat helyettesíti s annak mindenkori biztonságát kívánja létesíteni, mig kisebb érdekkörök fgyrnásközti csekély forgalmának lebonyolítását eszközli: a keskeny- vágányu vasút létesítése, mint ép oly megfelelő-é s gazdaságosabb-é, teljesen indokolt. Mihelyt azonban széles körű, magasabb, országos, vagy épen világforgalmi érdekeket érint a terv, akkor annak eszközei is kell, hogy a czélnak megfelelők, azt biztosítani képesek legyenek. S épen ezen utóbb említett eset állott be, legalább részben, a vitatott vasút ügyben, melynek egyik szakasza olyannak tekintendő, melyen a jövőre való tekintettel a keskenyvágányu h. é. vasút építése már ez idő szerint is indokolatlan, sőt helytelen. védeket kisértetni. Eszembe jutott szegény Schweitzer Tóni kiáltozása. Alikor az iskolába újra vissza tértem, alig nehányat találtam a régiek közül, a kiket pedig szerettem s vágytam látni, egyet sem. A hire, dicsősége fen maradt mindegyiknek, de csak a szellemük lebegett közöttünk, ők rnaguk pihentek már, ki itt, ki amott a csatamezőn. Mikor 1851-ben a karácsonyi ünnepekre hazamentem, hallottam, hogy milyen nagy baja származott H. Imre bátyánknak abból a felírásból, a melyet 1848-ban deczember 24.-én a kis kapujára oda irt és ott felejtett. Beteljesedett rajta az ellenkezője annak, hogy „könnyen felejt a magyar“, be az is, a mit a Schveitzer Toni kiáltott, „hogy jön az ellenség,,. Mert, hogy nem könnyű dolog azt a krétával való felírást a salukáteres utczaajtón о t t fel ej t e n i. azt a spiczlis világban keserűen megmagyarázták neki is. Olyan inquisitiót indítottak ellene, hogy majd ott hagyta a fogát, azután meg ráment a szőlője, a háza is, mivel hogy sehogysem akarták elhinni neki, hogy nem ő irta oda, sem azt, hogy látta ugyan, hogy valamivel több van írva az ajtóra mint a mennyit vízkeresztkor félirni szokás, de nem tudta, hogy mi az, sem azt, hogy le akarta törölni, de elfelejtette. Alert erre azt mondták, hogy nem lehet olyan könnyen elfelejteni, ha komolyan leakarja törülni az ember. Bizony Inában idézte erre szegény Imre bátyánk azt a hagyományos, közmondást, hogy: „könnyen felejt a magyar.“ X—y. HIRE k. —• I)r. Zilált Benő, kir. járásbiránk, mint részvéttel értesülünk, napok óta ágyban fekvő beteg. Őszintén kívánjuk derék járás biránk mielőbbi teljes felgyógyulását. — Az ujonezozás áprillis 12., és 13., napján tartatik s nem, mint múlt számunkban közöltük, áprillis 9., 10., és 11-én. — A casino első reunióját e hó li-én tartotta. A mulatság a szokott jó kedv és tömeges pártolás mellett folyt le. Helyszűke miatt bővebben ez úttal nem referálhatunk, miért is mindenkinek, különösen a jelen volt és jelen nem volt szépeknek kegyes elnézését kérjük. ■— Gyárfás Géza a halasi inteligens fiatalság insteligens tagja, Csongrád megyébe közig, gyakornokká neveztetvén ki, e hó 22-én vesz búcsút tőlünk. Barátai, tiszteletére a casinóban 21-én búcsú estélyi rendeznek. Kedves barátunknak kívánjuk, hogy mielőbb legalább is mint fő-fő szolgabirót üdvözölhessük. —■ Helyreigazítás. Lapunk múlt számának „Ingatlan forgalom“ czimü rovatában tévedés fordul elő. Ugyanis az olvasható: „Bornemisza Benő eladta Kármán Irma nejének az összes ingatlanait 600 írért“. Ez tévedés, mert Bornemisza Benő ur ingatlanának csak '/2 részét adta el, minél fogva közleményünk ekként értendő. — A gazdasági banknál legközelebb választás folytán megürülendő könyvelői állásra — hallomásunk szerint — Szántay v. pénztárnok fog megválasztátni, kinek helyére a köz- pénztári pénztárnokságra, a fáma Hirháger Károly ellenőrt emlitgeti. Úgy tudjuk, hogy Szántay helyére Kovács János számvevő is pályázik. — Orbán István aMollináry ezred közvitéze, megunván az ájnczel marsot, Kecskemétről, ezredétől egy szép napon erlaub nélkül búcsút vett s elbujdosott a nagy világba. Tázlárig szerencsésen el is jutott, itt pedig kétségbeesésében agyon lőtte magát. — Egy szegény ember története* Szegény volt. A szerencsétlenség üldözte. Hét éhező gyermekének és betegen fekvő feleségének nem tudta megkeresni a mindennapi kenyeret, nem annyit, hogy az éhező család ne fázzék. Nyomorgott nap-nap után s vérző szívvel kellett látpia, hogy gyermekei hogy rogytak össze az éhségtől, a hidegtől. Végre az Isten megkönyörült rajta,, meghalgatta az ártatlan gyermekek imáját. A szegény munkásnak egy könyörülő szív munkát adott s a szemcséden ember, ki csak nyomort ismert, meg volt elégedve sorsával. Az Újságírók sorsjátékának utolsó húzása előtti napján valami benső sugallatnak engedve, majdnem öntudatlanull lépett be Gaedieke A. főelárusitó Kussuth Lajos-utcza 15. szám alatt levő üzletébe és első keresetéből egy uj- ságiró-sorsjegyet vett magának. Elrejtette a sorsjegyet, hogy hiábavaló reményeket ne keltsen családja tagjaiban. Másnap vasárnap leven, munkába nem ment, hanem otthon maradt. Ki Írja le örömét, midőn egy újságot kezébe véve, látta, hogy a főnyereményt az ő sorjegye nyerte meg. Mint szegény ember feküdt le s mint jómódú ember ébredt fel. Alost már elmondta családjának is az esetet s elképzelhetni azt az örömöt, mely azután e boldog családi körben uralkodott. A szerencsés ember még aznap felvette a pénzt. * Kiránduláskor. No: mondja csak barátom, az erdőn át eljuthatunk-e tóhoz? — Kanász: nagyon könnyen, hiszen a disznóim maguktól oda találnak, ha szomjasak-. Udvarló: Emilia nagysám, akkor mi is koczkáztathatjuk. * Hittant vizsgán. Plébános az egyik fiúhoz fordulva, aki helyszűke miatt a földön guggol: mi végre vagy a földön fiam? — Azért, mert nem fértem be a padba. * Egy angolnak eszébe jutott, hogy még is csak jó lesz megnősülni. Elővezette lovát és elment a szomszéd majorba Lee Bettihez. Megállt az ajtó előtt, a nélkül, hogy lováról leszált volna és kérette Bettit, hogy jöjjön ki. Ez csakhamar mégjelent és az angol mondá: Az Ur küldött önhöz, hogy nőül vegyem. Betti minden habozás nélkül feleié. — Legyen meg az Úr akarata. KÖZGAZDASÁG. A venyige mint szőlőtrágya. „ Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy a venyige növekedéséhez a legtöbb tápanyagot vonja el a talajból, aránytalanul sokkal többet, mint a mennyit a termés és a levélzet használ fel. A levélzet őszszel lehull és a szőlő földjén marad, hol mint trágya ismét a föld alá kerül. Aláskép áll a dolog a venyigével. A venyigerészeket metszés után a szőlőből kiszok- ták hordani s a legtöbb esetben termelőinknek többé nincs is rá gondjuk, hanem idővel elkallódnak és kárba vesznek. Tehát a venyige tartalmazza leginkább azon alkatrészeket, melyeket a trágyázás által a talajban vissza kell pótolnunk. Ezért a legegyszerűbb eljárás, ha a venyigéket évenként ismét visszaadjuk a szőlőnek. Alost az a kérdés, hogy miként történjék ez. Azon esetben, ha minél előbb akarunk hatást elérni, legjobb ha a venyigéket elégetjük vagy szenesitjíik, s a hamut használjuk fel trágyaként olyképen, hogy a hamut tavaszszal a szőlőben elhintjük. Legczélszeríibb ezt kapálás előtt tenni, hogy aztán kapálás alkalmával a hamu a földbe kerüljön. A venyige hamuja a szőlőtőke fejlődésére szükséges kálit és foszforsavat tartalmazza, mely anyagokat az eső és a talaj nedvessége könnyen old és vezet az altalajba, hol a gyökerek által felvehető alakban a tőke erőteljes fejlődését idézik elő. A hamu alkalmazásánál figyelemmel legyünk arra, hngy gyengébb növekedésű tőkéket vagy egész 'foltokat jobban trágyázzunk, vagyis több hamut hintsünk el. E czélra más fahamut is használhatunk, nemcsak a venyige hamuját. Ha a szőlőtrágyázással a trágya hatását több évre akarjuk felosztani, ez esetben legezól- szerübben járunk el, ha a venyigéket először felaprózzuk, a mi bármely szecskavágóval köny- nyen végezhető, s azután komposztirozzuk olyképen, hogy istálló trágyával rétegezzük. Miután a venyige csak lassan korhadt, a korba- dást elősegítjük, ha a venyige réteget kevés szótvirágzott mószporral hintjük be. Komposztirozásnál ügyeljünk, hogy nyáron a komposzt rakás ki ne száradjon. Ezért czólszerii azt trágyalével gyakrabban-leönteni. A követendő eljárást különben a komposzt- tágya készítéséről irt czikkünkben a „Szőlőszeti és Borászati“ lap 1896. 20. számában, valamint az „Emberi ürülék“ czimü czikkünkben (lásd 1896. évi 28. szám) körülményesen leirtuk. Ha a venyige trágyázásnak a hatását lassítani s ezzel a hatást még több évre kihúzni akarjuk, akkor legegyszerűbb a felszecskázott venyigét a szőlőben egyszerűen elhinteni. A lassú korhadás által a talajt melegítjük és különösen a kötött talajt nagyban lazítjuk. A venyige rögtöni alkalmazása ellen szól azon körülmény, hogy a venyigékkel gomba betegségeket hozunk a szőlőbe. De fezen aggályt eloszlatja azon körülmény, hogy inficziált szőlőbe ezen gombafóléből nehány milliárddal több vagy kevesebbnek jelenléte kiilömbséget nem tesz. Amit a venyigéről elmondottunk, ugyanaz áll a szőlőtörkölyről is, alkalmazása is ugyanaz. Hogy a venyige vonja el a talajból a legtöbb tápanyagot, ezt bizonyítja azon körülmény, hogy erőteljes, talajban, melyben elegendő táplálék van, a venyige növekedése erőteljes, mig sovány és szegény talajban a venyige vékony és rövid marad. A szőlők okszerű trágyázásának hatását a venyige növekedésén ismerjük fel. Tehát a szőlőből évenként metszéskor kihordott venyigére legyen gondunk, hogy az ismét visszakerüljön a szőlő földjébe. Maure r. Szőlővesszők ültetési távolsága. Ma már annyira megy az élelmesség netovábbja, hogy bármibe fogjon is az ember, útjában áll a spekuláczió, mely megragadja az
