Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-12-24 / 52. szám

Panaszosok felebkezésükben újabb erősséget fel nem hoztak s csakis a panaszukban foglaltakat részletezték, kérvén a választás megsemmieitését az esetre ha az újabb tárgyalás el nem rendeltetnék.

Ez a tényállás, melynek alapján az egyházmegyei bíróságnak Ítélni kell.

Somogyi József tanács bíró kérdést intéz az előadóhoz arra nézve, hogy :

a) panaszosok felebbezést vagy panaszt adtak-e be a választás ellen ?

b) kitünik-e az a lelkész és főgondnoknak esperesi felhívásra adott jelentésből, hogy javaslatukat az egyház tanács elvetette, leszavazta ?

c) az uj presbyterek befolytak-e a jelentés feletti tárgyalásba és a szavazásba ?

Szánthó Elek előadó erre kijelenti, miszerint a panaszosok panaszt terjesztettek elő, — s a lelkészi jelentésből kitűnik, hogy azt mint javaslatot a presbyterium szavazat- többséggel elvetette, uj presbyteiek is szavazván.

Adám Kálmán esperes felhívja ezek után panaszost nyilatkozatának előterjesztésére nézve:

Dr. B&bó Mihály következő beszédet tartotta :

Nagytiszteletü és tekintetes Egyház megyei bíróság! Az egyházkerületi bíróság felolvasott végzésével, törvény alapján megadott és biztosított szólás jogommal élve — kénytelen vagyok az ügy érdekében kitérni az előzményekre, mielőtt azonban ezt tenném a nagytiszteletü előadó urnák két téves kijelentését kell helyreigazítanom. Az egyik az, melyben azt mondta, hogy a panaszosok felebbezésíikben újabb „erősséget4* vagyis bizonyítékot fel nem hoztak ; a másik pedig az, melyben Somogyi József tanács - biró ur kérdése azt a választ adta, hogy • Szilády Áron lelkész és Péter Dénes fő- góndnok urak által az esperes ur által pa • nasziratunkra kért nyilatkozatból kiírók, hogy azt az egyház tanács szavazat többséggel elvette.»

Az első állítás téves, mert mi felebbezé- günkben felhoztuk uj bizonyítékként azon önmagában elegendő körülményt, hogy „az 1894 évi egyház kerületi rendszabáy nyílt rendelkezése ellenére a főgondnok, s prés byter választásra az egyház községi gyűlés egybe nem hivatott és igy a vá osztásra jogosult és egyedül illetékes testület jogával nem élhetett.“

A második állítás sem felei meg a ténykörülményeknek, amennyiben az esperes ur által közölt, Szilády Áron lelkész ur és a főgondnok által beküidö't jelemé-- egy szárai sem jelzi, hogy azt az egyház tanács elvette; e fontos körűimén}' a vizsgálat során lett kivánatunkra a vonatkozó egyház tanácsi jegyzőkönyvvel igazolva, mely jegyzőkönyvből kitűnik még az eiő adó ur által is elismert azon körülmény, hogy a panasz- szal megtámadott választás során .bejutóit uj presbyterek is részt vetlek a tárgyaláson és szavaztak az on lelkészi javaslat mellett, mely az ő választásuk igazoló védelmét célozta, de amelyet még Így sem sikerült az egyház tauácscsa! elfogadtatni.

Nagyt. és fel;. Egyház megyei bíróság! A főgondnok és presby erek vá asztása ellen beadott panaszunkra az indító, okot az szo’- gáltatta, hogy az egyház tanács által az egyház község megkérdezése, beleegyezésének kikérése nélkül készített íőgymnasium épitése folytán szükségelt, s törvény ellenesen kivetett adózást szült kiadásokra vonatkozó számadást, adóssági kimutatást, kibontakozásra vonatkozó tervezetet főtisztelendő Szilády Áron lelkész és Péter Dénes főgondnok urak az egyház gazdasági gyű lésben tett ünnepélyes Ígéretükhöz képest a végzés- értelmében is a meghatározott időben elő nem terjesztették, s meg voltunk és vagyunk győződve ma is, hogy Szilády Áron lelkész ur azért rendezte a bizalmas jellegű választást úgy, amint történt, hogy volt főgondnokát megtarthassa, mert tudta és tudja, hogy azon kívül" senki más nem fog arra vállalkozni, hogy az Ígéretet be ne váltsa, gazdasági gyűlés végzéséuek érvényt ne szerezzen.

Az volt tehát a czél a választással, hogy a főgymnasium építési ügye a napi rendről lekerüljön, mit a közönség érdekében meg engedni nem lehetett és igy a választás ellen okvetlenül jogorvoslattal kellett é’ni azon kettős czélból hogy:

az egyház vagyoni ügyei rendezésének kérdése napi renden maradjon, s hogy a törvény és szabály ellenes választás meg- semmisittetvén az alkotmányos jogok a hívek részére biztosíttassanak, úgy, amint azt protestáns egyházunk szelleme megköveteli.

A panasznak hatása gyorsan érezhető volt az első irányban, amennyiben lelkész és fö- gondook urak, mint elnökség az 1893 évi Dec. 31-röi keltezett fóisko'ai építési számadásokat tnóst már nem csak kinyomatták, de ki is osztatták, hogy azonban a vizsgálati jegyző könyvhöz mellékelt számadás mily alapossággal készült, a/.t feltünteti a hívek értekezletének Dr. Szilágyi Dezső

a

egyház kerületi főgondnok ur О Nagyméltóságához intézett emlékirata, melyet a tárgyalási jegyzökönyhöz kérek csatolt atni, megjegyezvén, hogy ennek alapján az egyház kerület — mint tudni méltóztatik — az egyház vagyon kezelésére nézve a vizsgálatot elrendelte; a panasz második czélja az egyházi bírósági döntéstől függ, mielőtt azonban a panasz pontok részletezésére térnék, még ki keli emelnem azt, hogy :

az egyház tanácshoz vonatkozó jegyzőkönyveknek betekinthetése és másolatok kiadása iránti egyik kérvényünkre végzést nem kaptunk, — a má-dkra elnökségtől elutasító határozat kézbesi teteti, s bár ezt esperes ur fetebbezésünk folytán megs< m- misiíette, s elnökséget utasította, hogy azt a határozat hozatalra egyedül illetékes egyház tanács elé terjessze, mégis ez nem történt--meg, hasonlóan nem terjesztetett e o, s ma is elintézetlen harmadik hason irányú folyamodásunk, s ami még meglepőbb az egyház megyei bíróság idéző végzését sem közölte lelkész ur az egyház tanácscsal s az elé az egyház kerületi bíróság végzését sem terjesztette be. Mi — gondolom — elég bizonyítéka annak, hogy a lelkész ur önkényesen szokott ajjárni.

Ami az egyháztanács áltai leszavazott lelkészi javaslatot illeti, előterjesztem, hogy:

Esperes ur bizonyára tud:a, hogy neki az eljárási szabályok tiltó rendelkezése folytán panasz iratunkat nyilatkozat tételre kiadni nem volt szabad, nogy’ mégis kiadta, jele annak, hogy őt a békés kiegyenlítés intentiója vezette, mit vagy nem akart, vagy nem tudott megérteni egyháztanácsunk elnöksége, mert ha megértette vohia, akkor az iratoknál fekvő, egyhá/.tanács áltai is elvetett támadó választ nem terjesztette volna elő, amelyből hogy még az azt megszavazok által is kihagyatni kívánt és kihagyni megígért részt ft. Szilády Áron

lelkész ur ki nem hagyta —• legyen ízlése szerint, én társaim nevében is csupán annak kijelentésére szorítkozom, hogy akár tetszik a főtisztelendő urnák, akár nem, mi igaz hívei maradunk református egyházunknak és főiskolánknak, melyért a magunk körében minden lehetőt megtenni eddig is szent kötelességünknek tartottunk, s azzal, hogy a lelkész ur bennünket Pázmány Péterre! egy társaságba osztott — minket ugyan nem kompromittált, mert hiszen Pázmány Péterről meg van írva és el is van ismerve hogy : „a világ egyház története kevés főpapot mutat fel, a hazai egyházé egyet sem, aki őt erényekben felülmúlta volna.44

A Kolozsváry Kiss István presbyter ur által beadott az egyháztanácsban felolvasott válasz javaslatot, miután a papi tervezet eibukotr, az egyház tanács által elfogadottnak kell tekinteni, miért is azt felol- vastatui, s figyelembe vétetni kérem, a mi felfogásunkkal nem egyező részeire nézve észrevételekhez! jogot fentartváu.

A panasz érdemét és részleteit illetőleg következőkre vagyok bátor a ut. és tek. bíróság figyelmét felkérni:

Az egyházi törvény i8 §. a., b. pontjaiban fentartott jogokat az 1894 ápril 3. és 4. napján tartott egyház kerületi rendszabály értelmében az egyközség, egyházközségi gyűlésen gyakorolja s azt a rendszabály szavai szerint „a presbyterium az általa kitűzött helyen és időben hívja egybe s két vasárnapon szószékileg ki- hirdettetí“, tehát, a főgondnok s presbyterek, valamint az egyházgazdasági bizottság tagjai a negyedik bekezdés szerint is egybehívott egyházközségi gyűlésen lettek volna választandók, ily gyűlés pedig össze nem hivatott, hanem csakis szószékről lett hirdetéssel s gondnoki hivatalban letett nyomtatványnyal lettek értesítve a hívek, hogy választás lessz, de a gyűlés, miként a presbyterium szokott, a tárgy megjelölésével össze nem hivatott, minek folytán a választás ezen egyetlen okból semmi joghatállyal rém bir.

Úgy az itteni előadó ur, valamint a szolnoki tárgyaláson működött nt. Takács József volt előadó ur előterjesztése pontonként igazolta panaszbeli állításainkat mindazo: által bővebb okadatolás czejábói tiszeleücl előterjesztem a következőket :

ad I. Igazolva van, hogy választók névjegyzékébe az adózók nem vezettettek be, s csakis azok Írattak össze mint választók, kút úgy a tejadót, mint a 2O°/0 főiskola épitése folytán kivetett adót is kifizették.

Ezen jogosulatlan eljárással a hivek nagy része törvenyelleneseu meg lett fosztva választói jógától Ugyanis :

Nutes a zsinati örvényben egyetlen szakasz sem, mely a főgondnok és pres- byterekre vonatkozó választási jogot adó lefizetéshez kötné és igy miután a törvény 17 §-a ér elmében az egyház községi tagoknak jogukban ál; »az egyházi tisztségre vató választást és választhatóságot a fennálló törvények értelmében igénybe vennie, ugyannyira, hogy a 14 §. szerint más < községből átköltözött egyén hat heti itt lakás után szinten e jog »tényleges gyakorlatába lép« a nélkül, hogy a törvény értelmében előzetesen bármi terhet leróvni tartozna.

Az egyház községnek minden, adó alá összeirt, tehát nyilvántartott- tagja a törvény 18 §.6. és 21. §• 6. pontja érteimé-