Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-12-24 / 52. szám
1 szarvasmarha és ló fajták kiválóbb egyebeit, az állati s növényi betegségeket okozó gombákat s egyes a gazdát érdeklő tér méezeti tüneményeket. Az előadáson kiosztatott a megtartott népies előadásokból 40 példány, a bortörvényből 40 példány, a borszövetkezetekről szóló munkából 50 példány, s a baromfi tenyésztési munkából 50 példány. Színház. Szabadhegyi színtársulata a bérlet színmüveit lejátszván, még teljes két hétig maradt városunkban. Ez az idő nem volt egyéb, mint keserves küzdelem azon roppant közönynyel szemben, melyet, közönségünk az előadások iránt tanúsított. A társulat ijesztő, sőt kétségbeejtő üres ház előtt volt kénytelen egyik előadást a másik után tartani ; nem egyezer történt mog, hogy a színpadon sokkal többen voltak a szereplők, mint a nézőtéren a hallgatók, sőt arra is volt eset, hogy az összes ülőhelyeken egyetlen egy néző „szorongott“ s az is úgynevezett potya,jegyes volt. Szóval : küzdelmes, nehéz napok voltak ezek. Még csak a kritikus is elhagyta a társulatot. A rozsda a vasat. A doktor a beteget. Most már csak a temetés rendező következhet. A közönség érdeklődése azonban még egyszer lobbot vetett. Mint a kialudni készülő fáklya láng, hogy utána egy teljes esztendőig az egyptomi sötétség foglalja el a helyét. Az utolsó előadáson volt ez, decz. 18-ikan, mikor Dumas világhírű színmüvében a Bagdadi berczegnöben nem kiesebb művésznő, mint K. Hegyesy Mari, a nemzeti színház elsőrangú tagjai közül is az első. eljött hozzánk egyszeri fellépésre. De a nézőtéren ekkor is egész sorok maradtak üresen, Az a 60—70 tagból álló inteligens közönség, melyre e tizennyolcz ezer lakosságú városban minden kulturális teher rá nehezedik, most is sietett a színházba helyét elfoglalni. Ott volt tehát a társadalom feje, habár innen is hiányzott az egyik — nem az ötödik, hasitnák látóidegeit. Kriváuy, Csombor és számtalan ebből a fajtából, egész Pap Elemér gyilkossáig, mind olt tánozolt, azon a darab papiroson. Valumennyinek a neve oda volt nyomva tüzes betűkkel és közte ... közte az övé. Eszeveszett hallucináció! „ Hisz azok rablógyilkosok, sikkasztok. О hem ölt, nein lopott, neki a véletlen hozta útjába. Ő becsületes utón jutott hozzá és igy tiszta lelkiismerettel elfogadhatja. Lecsititotta fölcsigázott képzelődő tehetségét és kezdte olvasni a lapból, amit nem a megbomlott idegek rajzoltak oda. Egy rövid rendőrségi hirt, betűzött ki: „Becsületes megtaláló. Egy értékes aranyórát talált ma a kalvin-téri kút előtt egy szegény munkás, melyet a becsületes megtaláló a kapitánysághoz juttatott be.“ Becsületes megtaláló .... . . Becsületes megtaláló ..... Megszáralálhatlanszor tárult szemei elé ez я két szó. Ö hát nem becsületes; nem becsületes de boldog. Lehet az ember boldog, anélkül, hogy becsületes lenne ? . . . Lehet! lehet! lehet! Hetet harangoztak. Fölkelt és miután kifizette a piccolóját, kiment a kávéházból. Most is úgy látta, hogy mindenki ő rá nézOlyan dermesztő hideg lett, mióta ben ült- Összehúzta magát és haladt előre. Most is nehezen vitték a lábai. A sarkon csődület volt. Közibük elegyedett. Egy, már koros férfit fogott körül a tömeg, a ki kétségbeesetten hadonázott kezeivel. Előbb tagolatlan szavakat, siránkozó hanem az elsők közül való — kerék, mert j a 40 - 50 tagból álló tantestületnek az' egész színi saison alatt négy tagjánál j többet nem láttunk a színházban. Megjelent az előadáson a derék ifjúság s vele a még derekabb állóközönség, a társadalom lába. De hol maradt a keze, a tekintélyes kereskedő és iparososztály; hol maradt a társadalom gyomra, főleg ez, melynek legtöbb szüksége volna lelke kiművelésére, gazdagságánál fogva pedig kötelessége is lenne az intelligens osztálynak már már alig bírható kulturális terhein könnyíteni. Mert jó lélekkel azt már csak még sem lehet kívánni, hogy minden közügyet, minden kulturális intézményt — minő a nemzeti színészet is — zsebével, idejével egyaránt csupán csak egy osztály s unnak is csak egy része támogasson, sőt fenntartson. Azért közügy, hogy azt nem egy vágy- kettő, de közösen mindannyian szolgáljuk ; azért nemzeti ügy, hogy annak érdekében nocsak ketten vagy hárman, de ra/amenynyien áldozzunk, mindannyian, kik magyaroknak valljuk magunkat. Városunkban ilyen éppeu 18,000 van. De olyan, ki a nemzeti színészetért áldoz is, alig akad 200. Bizony ennyien még Privigyén is vannak. Janügy. Az osztatlan iskola taoitás-teae. Székfoglaló beszéd, a Magyar Paedagogiai Társaság ülésén elmondotta 1899. október 21-én Földes Géza, Folytatás. És ha ez az ál-okoskodás csakugyan győzedelmeskedik, és az osztott iskola a lehető legcsekélyebb mértékre redukált tanitás-tervel kapuá is, vájjon ez ehhez fűzött reményeknek igy is megtudna-e felelni? Vájjon, ha csak azt kívánnék az hangot hallott, de aztán közelebb érve, tisztán kiértette annak a rémült embernek jajgatását. — Édes jó Istenem I mi lesz velem ? Szegény bankszolga vagyok. Az igazgató ur bízott bennem . . . Jézus Mária, 10 drb ezres ... A fiók intézetünkbe kellett vinnem ... ki hiszi el, hogy elvesztettem. Gazember, tolvaj lesz a nevem; pedig egy millóért se adtam volna a becsületemet- Azt fogják gondolni, hogy elsikkasztottam a pénzt; pedig Isten a tanúm, hogy elvesztettem. De ki bizonyltja ezt be ? Ki bizonyítja ezt be. — Én! Mindenki a hang felé fordult. Babó Károly tört utat a tömegen és reszkető kezében ott tartotta a bugyilárist: — Ne essék kétségbe, öreg ur. Megtaláltam. Itt van hiány nélkül. Öröm rivalgásban, éljenzésben tört ki a tömeg, mig a vén szolga zokogva borult Babó Károly mellére. — Áldja meg az Isten, áldja meg mind a két közével. Hát mégis többet ért az az érzés 10,000 írtnál, a mi most eltöltötte annak a szegény embernek a lelkét. Mintha egy rosszabbik világot vettek volna le a szivéről, csak úgy röpült hazafelé Babó Károly, a hol boldog arczczal regélte el a nagy szerencséjét, hogy ő mentette meg egy szegény ember becsületet. És aztán ez a száz forint, a mit utólag küldött neki jutalmul a bank igazgatója, hát ez betetőzte azt a szerencsét, a mit bizony zavartalan abbul élvezett, mint — pár pillanatig a más pénzét. Kövér Ilona. osztatlan iskolától, hogy olvasni, írni és számolni tanítsa csak a növendékeit, meg tudja-e tenni, ha alig négy-öt hónapig járnak a tanulók iskolába, ha nincs olvasó könyvük, ha ekkor is annyit mulalaszt mindenki, amennyit akar? Íme ide vezet a külön tanítási terv, hogy az elmélet emberei segítségére sietnek azoknak, akik utón útfélen csak a törvényt sértegetik, akik kötelességeik teljesítése helyott panasszal vezetik félre a közvéleményt, és hogy e félrevezetés miképpen sikerült, mutatja a külön tani- tástorv eszméje. Ezek voltak azok is, akik az osztatlan iskolát szükséges rossznak kikiáltották. Miért? Mert nehezebb viszonyok között teljesiti kötelességét; mert több ügyességet, fokozottabb kötelesség érzetet követel a tanítóktól ez, mint az osztott iskola. De azt talán meg sem gondolták, hogy Magyarország 17000 népiskolája közül 12000 az osztatlan iskola. Tehát a többség *szügséges rossz“ nem lehet, hisz a mi- velt Nyugat államaiban is mindenütt több az osztatlan iskola, mint az osztott, amiképpen a világ minden országában több a kiesi falu, mint a nagy falu, vagy a város. Beszélhetnek még az osztatlan iskola kiváló nevető hatásáról is, amennyiben a tanuló a teljes iskola köteles kort egy és ugyanazon tanító vezetése alatt tölti el, de ezúttal mellőzöm, mert nem tartozik szorosan a tárgyamhoz. E helyet engedjék meg, hogy a felvetett kérdést világíthassam meg a szoczialis oldalról is, S hogy ebből a i szempotból is bebizonyíthassam a külön I tanitásterv fölöelegességét, vizsgáljuk meg a szülők, a tanulók és a tanítók szem- j pontjából. ! Magyarországon pénz és véradóját kicsi és nagy falu lakossága egyenlően fizeti s az erszág minden terhében egyenlően kell osztozkodni mindenkinek; ki meri hát kétségbe vonni, hogy a jogokból is nem kell egyenlően osztozni ? Már pedig, ha a kicsi falu tanítója egyenlő képesítés és egyenlő fizetés mellett a polgárgyermeké- nek nem köteles annyit adni a szellemi kincsekből, mint a népesebb helységek tanítói, akkor a polgárt megkárosítjuk. És e megkárosítást éppen ott követjük el, ahol a legérzékenyebb, ahol a legkeservesebb. És ha a nevelés és tanítás terén károsítjuk a polgárt, vájjon az igazi kárvallott nem az egész nemzet-e? Gondolják meg tehát nagyon azok az urak, hogy mit cselekszenek, akik az ország kultúráját a törvény sértők kedvéért le akarják sü- lyeszteni. A tanulók érdeke is tulajdonképpen a szülők érdeke, mert a felsőbb oktatásnak alapvető munkálatát az elemi iskola végzi. A felsőbb iskolák tanítói részéről itt-ott eddig is felhangzott a panasz, hogy az elemi iskola e munkálatát felületesen végzi, hát ezután, ha az osztatlan iskola nem is lesz köteles annyit tanítani, mint az osztott, milyen lesz ez a vélemény? Már az osztatlan iskolából nyert bizonyit- ványnyal is meg fogjuk bélyegezni a tanulót A gymnázium, a polgári iskola előre is gyanús szemmel nézi az ilyen iskolai bizonyítványt s a tanulót visszavetik. Ugy-e bár ez a tanuló ez alkalommalom- nem a saját, hanem a rendszerhibájának fog áldozatul esni? S mivel érdemelte ezt meg? '
