Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-11-12 / 46. szám
46. szám. III. évfolyam. Kun-Halas, 1899. november 12. Előfizetési ár: Egész évre — 5 írt — kr. í'él évre — 2 n 50 „ Negyedévre — 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. bjjslen Éta vasárnap. Közgazdasági és társadalmi hetilap. Hirdetések dija: 3 hasábos petitsor eléfize- töknek 3 kr., nem előfizetőknek 5 kr. Nyilttér: tiárom hasábos petitur 18 tr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utcza 1254. A református egyház bajai. Köztudomású, hogy a református hívek értekezlete emlékirat alakjában sorolta fel, s hozta tudomására Dr. Szilágyi Dezső egyházkerületi főgondnok ur О nagy- méltóságának azon sérelmeket, melyeket egyházunk elnöksége részben közvetlenül, részben a presbitérium utján elkövetett hitközségünk és ennek közönségével szemben; köztudomású, hogy a sérelmek és bajok orvoslása czéljából Dr. Fazekas Imre és társai az ügyek megvizsgálását kérték az egyház kerületi közgyűléstől; köztudomású, hogy az egyházkerület a kérelmet jogosultnak és indokoltnak találta s vizsgálat ügyében egyhangúlag a következő határozatot hozta : „Az egyházkerületi közgyűlés dr. Farkas Imre és társai panaszosok által benyújtott beadványban foglalt panasz pontok miben létének megállapítása és a való tényállás felderítése czéljából azoknak, és a halasi egyház ezzel kapcsolatos ügyeinek közigazgatási utón leendő megvizsgálását elrendeli és annak foganatosítása végett az egyház kerületi elnökség alatt bizottságot küld ki;“ s köztudomású, hogy: a bizottság* Szász Károly püspök és Dr. Szilágyi Dezső főgondnok urak, mint egyház kerületi elnökség vezetése alatt a következő tagokból áll: Hegedűs Sándor, Szilassy Aladár, Karap Ferencz, Adám András, Koncz Imre, Szabó Péter, Szánthó János, és Dr. Nagy Dezső urakból, tehát egyházunk kitűnőségeiből, mi kétségtelenné teszi azt, hogy nagyon fontos ügyek rend- behozataláról van szó, .s egyszersmind megnyugvás arra nézve, hogy egyházközségünk ügyei va- lahára a pártatlan és igazságos bírálatban és törvény szerinti elintézésben részesittetnek. Hogy mindazon által én a megrendelt és a közönség által is megnyugvással várt vizsgálatot megelőzőleg ez ügyben szavamat felemelem, annak oka az, hogy egyház kerületi közgyűlésen Szi- láay Áron lelkész ur az általa és főgondnokunk Péter Dénes ur által összekuszált egyházi ügyekből származott bajok orvoslására és rendbehozatalára irányult mozgalmat izgatásnak tüntette fel, s azt állította hogy : „az izgatás foly továb napról napra és ennek élén áll a főjegyző, tehát mert a lelkész ur nem átallott gyanúsítással állni elő ott, hol az őszinteség lett volna feladata. • Miután pedig a fő bajt a főgymna- siurni építkezésnél követett eljárás okozta, s képezte a panaszok kiindulási pontját, mindenek előtt ezzel az ügygyei foglalkozom, melyre nézve Szilády Áron ur az egyház kerületi közgyűlésen azt akarta bizonyítani, hogy az egyházat az építkezésbe a város, ennek képviselő testületé, a közönség és a megnyilatkozott közvélemény vitte bele, x tehát a beállt nagy bajokban ő és a főgondnok nem különben az egyház tanács teljesen ártatlan. Hogy a lelkész ur ezen állítása nem felel meg az igazságnak és valóságnak, kétségtelen a következőkből : 1 Hogy lelkész ur a városra nem számított, elég annyit felemlíteni miszerint ő és a főgondnok 188.6. szept. 26-án birtok hábori- tási keresetet indított a város ellen a kalocsai kir. törvényszéknél azon régi temető területet illetőleg, melyre az uj főgymnasium építtetett; tehát már ekkor kellett, hogy tervbe véve legyen a régi temető az építkezés czéljára; s kérdem, hogy a jó akaratot perekkel szokás-e megnyerni és fenntartani ? De különben is segélyért csak az épület felépítése után akkor kért az elnökség a várostól, mikor már azt adósság gondjai terhelték. 2. A mi a képviselő testületet illeti — ezt sem lehet bűnbakul oda állítani, mert eltekintve attól, hogy ez az egyház ügyeire nézve intézkedési joggal nem bir — a város nevében régi temető területe tulajdonjogának megáilapi- jása iránt indított telekkönyv kiigazítási pert, illetőleg a városi tiszti ügyész jelentése folytán 1891. márt. hó 26-án tartott közgyűlésében mondta ki hogy: „a régi ref. temető területre vonatkozó joga igényéről végleg lemond,“ mert a lelkész és főgondnok urak által a város polgármesterének megküldött, 1891. márt. 8-án kelt egyháztanácsi végzésben egyhangúlag hozott határozattal az mondatott ki hogy : „a régi temető területén egy a követelményeknek megfelelő uj főgymnasiumi épület emeltetik.“ A dolog tehát úgy áll, hogy a ref. egyháztanács egy per Matti telekre határozta el a főgymnasium építését, és a képviselő testület midőn erről tudomást szerzett, tehát később a végből, hogy a reform, egyház által e tekintetből maga elé kitűzött czól mielőbb és mentül könnyebben megvalósítható legyen“ a város nevében a pertől elállt; amiért szemrehányás különben az egyház részéről meg nem illetheti. 3. A közönség és a megnyilatkozott közvélemény sohasem kívánta meg azt, hogy a főgymnasium építésével az egyház eladó- sittassék, és megvagyok győződve, hogy nincs egyetlen ember, ki valaha azt mondta volna, hogy a főiskolát még adósságcsinálassal is fel kell építeni, ebbe a dologba egyébiránt lelkész ur senkire sem hallgatott, és éppen ez volt a baj főforrása, mert ha az őt környező bizalmasain kívül mást csak megkérdezett volna is — az egyház szerencsétlensége be nem következhetett volna. Egyébiránt, hogy Szilády Áron lelkész ur a közönség és közvélemény óhajtását mily figyelemben szokta részesíteni, tálán elegendő lesz felemlítenem, hogy: a) az annak idején nagy pert vert és a főgymnasiumot oly közvetlenül érdeklő úgynevezett pi- kai pörben a red : közbirtokosság által 1883. évben (tehát akkor, midőn már két egybehangzó ítélettel a pert megnyerte) felajánlt egyezkedés visszautasítását a pres- byteriumban az általános óhaj ellenére kierőszakolta; mely eljárása miatt nem egy tekintélyes presbyter hagyta ott, s mondott le állásáról. b) ugyancsak 1883. évben midőn a város képviselő testületé a tett indítvány folytán megkereste az egyház tanácsot, miszerint a községi iskolát — miután a róm: cath: és izraelita egyház felekezeti iskoláját fentartotta — vegye át; tehát illetékes testület fejezte ki kívánságát, azt a lelkész ur nem tartotta érdemesnek érvényre emelni, hanem 1883. ápril elsején az egyház tanácsban ily határozat
