Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-10-15 / 42. szám
HI évfolyam. Kun-Halas, 1899. október 15. 42. szám. Előfizetési ár: Egész évre ... 5 frt — kr Fél évre ......... 2 „ 50 „ Negyedévre... 1 „ 2-5 „ Egyes szám ára 10 Ér, Megjelen minden vasárnap Közgazdasági és társadalmi hetilap. Hirdetések dija: S hasábos petitsor előfizetőknek 3 kr., nem előfizetőknek 5 kr. Nyíl ttér : bárom hasábos petitsor 10 fcr Szerkesztőség és kiadóhiv atal.Fő-ufcza 1254. Október hatodika. U ven évvel ezelőtt . . . Fosziányos vihar felír sárét? húzódlak komor lassúsággal az őszi reggel ködös egén. Ulmos szürkeség borulta tájra és nehéz borongás volt a levegőben, vihar volt készülőben ... Az aradi várból megindult a tizenhárom a vesztőhely felé. Azóta elmúlt ötven év. Utvenszer ujult meg október hatodika. Es őszi verőfénynek enyhe ragyogása aranyozza be a tájat. Tündökölve csillog mindenütt a napsugár. Világosság . . . világosság mindenütt. Es megindulnak az ezrek, a tizezrek a vesztőhely felé: Az ősznek vannak még virágai: mind odahordták a vesztőhelyre. Babér is van még és borostyán : mind odahordták, a hol a biíóták állottak. Magasztalás, istenités van még: mind ő rájuk halmoztuk, a kiket még halálukban is megakart gyalázni a hóhérok sei ege. A hóhérok 1 Ütvén évve! ezelőtt diadal maskcdó veszett dühökben azt hitték, hogy elfojthatták, kivégezhették az Eszmét. Hol vannak most? Mivé lettek? Nevüket csak a szórt átok és gyalázat tartja meg emlékezet ben. Es a iegyőzedtek? A kiket a csúfos bitó halálra Ítéltek és még halá ukban is meg- акипак becsteleniteni ? Nevüket és alakjukat a halhatatlanság napsugaras glóriája ragyogja be és arra a helyre, a hol akasztófáik állót tak, egy nemzet jár imádkozni. S az Eszme győzött. Szabad országnak szabad népe üunepii meg vértanúinak emlékét. Uh, hogy Eszme csak úgy győzhet, ha a legjobbak haiuak vértanúhalált érte 1 Uh, hogy a megváltónak végig keli járniok a Golgothátl Oh, hogy a diánál útját vérnyo mok jeizik és hogy vérvetésből fakad ki a szabadság virágai Un, hogy azoknak, akik megérték az Eszme győ’.edelmet sírva kell ondolníok azokra, a kiket keresztre vertek 1 Most ünnepeltük őket. E hozta hódolatát az egész ország; koszorúját a magyar nemzet képveselőháza, virágait miudeu város és küunyhit a nép. Öoha igazakban és tökéletesebben együtt nem volt az egész magyar nemzet, mind az Aiadou kivégzett tizenhárom emlékkünnepén. Küiöuibség nincs magyar és magyar közölt az Ő sírjuknál : hiszen mindnyájukért szén védték el a vértanuk halálát. Az ö szentse ges szent kapocs, a mely összetart bennünket ugj, bogy sóba semmi el nem vaiaszthat többe. Es mindennél erősebb biztosítéka jö- vönknek az ő vórtanusagua. Jöhetnek még ránk ezentúl is nőiét, nehéz napok; oh, sokszor íog még bennünket a kétség környezni: visszatekintünk glória» tényben úszó alakjukra és bizalmunk szik- laerös. Más nemzeteknek is vannak hőseik, vértanúik : ilyenek egynek sem! Könvbe bo;ult szemünk szivárványos ragyogásán át ha visszapillantunk rájuk: hódolattal borulunk le előttük. A mítoszok félistenei voltak ilyenek, csodás meséknek tlin dérlovagjai hasonlók г - -к hozzájuk. Könybeboí alt szemünk szivárványos ragyo gásán át visszapillan-uuk a múltak ködébe Irtóz fos kép ! Fosziányos viharfellegek az őszi reggel ködös egén. Nehéz borongás a tájon. A vesz*őlyen ott állanak a bitóíák, olt áll a bakó és ott áll az istenek felséges nyugalmával a tizenhárom . . . Véesey . . . Török . . . Leiningen . . . Összesen tizenhárom. Annyi csatáknak diadalmas, véres csatában gyáván bujt el előlük a halál és ime hóhér be/e által kell megbalniok. Nem remegett egyik sem. Haláluk olyan volt mint a milyen életük : nagy és fenséges. És hogyha halálukra gondo!unb, néha még mindig eltölti szivünket a keserűség Hiába a feledés, hiába az engesztelődés: a szív szava néha tuíkiáltja az értelem szavát1 mért kellett nekik bitófán halniok. Komor őszi reggelen, a mikor fosziányos viharfeüe geket kergetett az északi szél! Nekik : a legjobbaknak, a legnagyobbaknak! . ..Sötét komor nap volt akkor, névtelen szorongással teljes — de ime hiszen ma őszi verőfénynek csendes ragyogása tündököl mindenütt. Világosság mindenfelé. Es a vértanuk véiéből kikeit a szabadság isteni virága. A vértanuk nem haliak meg hiába. A megváltókat*к pedig kell járuiok a Golgotái 1 Es ha szivünk fájdalma kitör néha, el- nyugszik nemsokára. Helyébe jő a csendes megnyugvás, az emlékezés és az imádság. Úgy végeztetett, hogy ők meghaljanak azért, hogy nemzetük étjén. Nemzetük él és szabad. Nemzetük él és imádkozni jár haláluk helyére. Nemzetünk ét és milliók ajkáról áldás száll nevükre. Nem ze'ünk él, le nem győzheti semmi. Hóhérjai pedig eipusziuttak, semmivé váltak. Az aradi vesztőhely oltárrá lett. Egy nem zett jár oda imádkozni, arra a helyre, me iyet a tizenhárom halála szentéit meg. A komor szürkeséget felváltotta a ragyo gás, a vereségből diadal lett, a bitóikból pe dig ereklye ... Es & mikor a könyekkei szemüukbea megünnepeltük a nagyok között a legnagyobbakat az aradi tizenhármat, akkor nemzetünknek örök életerejét ünuepeiiük meg. Az a nemzet, a melyért a Tizenhárom szenvedett vértanúhalált örökké él, Villamos világításunk. A Villamos világítás kérdését nálunk, Ma gyaroiszágouj általában a kényelem és fényűzés kérdései közé szokták sorozni; ez az oka azután annak, hogy majdnem minden alkalommal lanyha érdeklődést, sőt néha ellenszenvet keltenek az időről-időre felmerülő világítási tervezetek és javaslatok. Városunk, ban is már két esztendő óta emlegetjük, tervezgetjük a villamos világítás behozatalát s még mindig nem sikerült iránta valami nagyobb érdeklődést biztoistanuok. A mikor a városi tanács, meg képviselőtestületünk agiiisehb tagja már több, mint egy évvel ez előtt egészen konkrét formában megalkotott képviselő testületi határozattal fordultak a város po'gáraihoz, sokszor hallották már azt az ellenvetést, hogy minek nekünk ez a fényűzés, szegények vagyunk mi ahhoz stb. Pedig ez a felfogás merőben téves, mert a villamos világítás csak annyiban tekinthető fényűzésnek, a mennyiben kényelmesebb, tisztább, egészségesebb és szebb, mint bármely más világítás; miután azonban ezekben a jó tulajdonságokon kívül még olcsóságára nézve is versenyez a mi mostani petroleum világításunkkal : ennélfogva bizony nem mint fény. Uzést, hanem mint hasznos gazdasági berendezést kell megítélnünk. Állítjuk ёз mindjárt bizonyi.juk is, hogy mindnyájunknak önmagunk és városunk iránti szoros kötelességét mulasztjuk azzal, hogy immár két év ófa halogatjuk ennek a kérdésnek gyökeres meg- o dását. Ha, olyan kicsiny városok, sőt közsé. gek, mint Csáktornya, Göllnicz bánya, Kaposvár, Kis-Várda, Máté Szalka, stb. megszerezhették maguknak ezt a világítást, akkor a Kis Kunság leggazdagabb városának is sikerült talán a maga szegénységéhez mérten lépést tartani azokkal a gyorsan haladó kis városkákkal. Miután biztos értesülésünk szerint polgár mesterünk épen mostanában igen előnyösnek és sikeresnek Ígérkező tárgyalásokat folytat a villamos viiagitás ügyében: nagyon időszerűnek tarjuk azt, hogy ismételjük és újra ügyeimébe ajánljuk tisztelt olvasóinknak a villamos világításnak azokat az előnyeit, a melyekről a legutóbbi két éven át több Ízben igyekeztünk már szakszerű fotvilágitásokkal szolgálni. Hasonlítsak csak össze a villamos világítást a mi mostani petróleum világításunkkal s minden tekintetben meg fogunk győződni annak eiöuyösebb voltáról 1 Tekintve először az egészségügyi következményeket. A petróleum világítási égési folyamot, a melynek következménye egy fe.ői az, hogy a szobának úszta levegője fogy, másfelől pedig, hogy a szoba levegője megtelik kellemetlen és káros gázokkal. Ha valameiy petroummal világított szobának férne eső részébe, pl. egy magasabb szekrény idejére egy darab úszta papirost teszünk, mar ogy hét múlva szemmel is lát hatjuk, mennyi korom rakódott le annak felületére. Gondos házi asszonyok sokszor
