Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-09-17 / 38. szám

kés szavaival elénk varázsolja, oktatta bennünket jóra és nemesre, logikus, férfias gondolkozásra, az erény követésére, dicső elődök emlékének hti ápolására, haza és emberiség szervezése. Eltűnt az ifjúság és itt állunk meggörnyedve sz élet gondjainak súlya alatt, ki deresen, ki kopaszon. Ebben a megöregedett, társaságban az egyedüli ember, ki megőrizve királyunk vidámságát, élet felfogásának derűjét, a lélek egyensúlyát, ma is fiatal. Es midőn most a férfiak összegyűl tek, bogy megköszönjék a szeretett tanárnak mindazt, mire az ifjakat oktatta, alig kiván hatok jobbat, minthogy mindenható a mi kedves Endre bátyánkat, mai fiatalságában még számos, igen számos évekig éltesse! (Éljenzés.)

Gaál Endre pohár-köszöntője:

Igen tisztelt Uraim!

Azt hiszem, hogy az immár elhangzott toasztok, elég erősen indokolják azt, hogy ha csak néhány pillanatra, de én is kikérjem az igen tisztelt társaság becses figyelmét !

Halas várói értelmiségének, saz én szeretve tisztelt, vidéki mint helybeli volt tanítványaim meleg rokorszenvének azon megnyilatkozása, a melyet az én csekélységem iránt a mai napon tanúsított, — engemet Uraim felemel, eDgem büszkévé tesz.

Életem alkonyán, a midőn ha valaki, úgy én nagyon is elmondhatom, azon negyvenkét évi szolgálat után, a melyet a tanügy terén eltöltöttem, hogy a kifáradt küzdelemnek hanyatló korszakán merengek, — mégis agg lelkemet e pillanatban, a valódi az igaz öröm édes érzete hatja át, szemléletével Halas vá ros értelmiségének szemléletével az itt körülöt tem — kétségtelenül utolsó ízben tömörült volt tanítványaim phalangszánab.

Midőn az általam meg nem érdemelt к tüntetésért, még egyszer köszönetemet nyiívá nitom, ezt a poharat én önökért és szerettei kért ürítem. Éljenek soká. Legyenek boídogak.

Dr. Szuper Lajos felköszöntöje :

Mélyen tisztelt közönség!

Azt kérdik Uuök, hogy én milyen jogon BZÓlalok fel. Két jogom vau a felszólaláshoz; egyik a régi baráti kötelék, a mely az Unce- pelihez fűz, a másik pedig azon viszony, melylyel egykor az intézettel állottam.

Ez utóbbi viszonyból csak két momentumot emelek ki, az első az, midőn aheundit kaptam, a másik pedig, midőn ez intézetnek tanárává választattam.

Az 1851 ik évben, ezen szomorú korszakban, az idegen politika od>i törekedett, hogy a főiskola, mint a magyarságnak és haza Bzereternek meleg ágya és erős vára, lerom boltsssék és eltörpüljön. Ё politikának nemzetellenes szándéka megtört az erős akaraton, a kolonisták élet erején úgy, hogy midőn 1861'ben, bár csak egy pillanatra, a nemzeti élet feilobbant, főiskolánk phőnixként tárna dott fel, s annak falain belöl pezsgő, lüktető élet keletkezett. Es a következő évben már minden téren hanyatlás, visszaesés történt; igy volt ez a főiskolánknál is, a mely keservesen küzdött a megélhetéssel. Az alkotmá- hyos élet beálltával ismét emelkedést láíunk főiskolánk történetében, s ezzel visszatérek a mai napra, a mai ünnepeltünkre. Főiskolánk életének fellendülése, létele, s fokozatos fejlődése szói osan össze vau forrva Gaál Endre kedves barátom, s volt tanártársam nevével, S működésével, О mindig törhetleu ragaszko

dáss&l volt ez intézet iránt, s érdemei шага dardók.

Kivánom, hogy az ő működésének áldásos nyomai mpgsze kihatók legyenek és kérem ünnepélyes alkalomból önöket, hogy ne engedjék kisebbíteni, lerontani a mi ünnepel- fünknek és munkatársainak eddigi működését, hanem igyekezzenek a felmerült ellentéteket békésen elsimítani: törekedjenek e főiskola szebb jövőjére, legyen pax, de nem a halottak, hanem az élők békéje 1 (Éljenzés.) Isten éltesse Gtá! Endrét. (Éljenzés.)

Dr. Zdmbö Géza toasztja :

Tisztelt uraim 1 A tanári pálya nagy türelmet és odaadást igényel, mint minden nemes feladat. Kétszeres odaadást és lélek ismere tességot követel a förténettanár hivatása, mert csak uey felel meg magasztos ezéljának, hí a nemzet ifjúságával, nemcsak chronologiát tanított, hanem azt a történetet tanítja nékiök, a mely mébében hoidja a géniuszt 1

Egy pályája és hivatása magaslatán álló férfiút ünnepiünk, e nemes város főiskolájának most nyugalomba vonuló történet tanárát és igazán mondom, úgy érzem, hogy ez ünnepi pillanatban mintha felettünk lebegne a nem zeti géniusz! Ezt a géniuszt, a mi ünnepeltünk mindenkor szive szeretetével, rajongása va! szolgálta, áldja meg öt ezért a magyarok Istene. (Éljenzés.)

Ja, uraim, ez ünnepélyes pillanatban szomo ruan esik nékem constatálni azt, hogy oly férfiak maradtak távol ez ünnepélytől, a kiknek legelső sorban lett volna erkölcsi kötelességük itt megjelenni. Értem ezek alatt az ünnepednek volt tanártársait a főgimnázium tanári karát. Az ő távolmaradásuk figyelmetlenség és udvariatlanság. (Éljenzés taps.)

Gaál Endre pohárköszöntöje:

Tisztelt uraim! Zámbó Géza kedves bará tóm utóbbi szavai késztetnek a felszólalásra, A magam részéről nem találnám jogosnak, ha ez alkalommal ez ünnepségen egyeseknek viselkedéséről bírálatot mondanék. Egy kijelentéssel azonban tartozom. Egész tanári pályám alatt, akik ismertek, s velem együtt táradtak, működtek, mindannyian meggyőződ hettek arről, hogy városom és egy hazám érdekét, mindenkor szivemen hordoztam és főgymnauumunk felvirágoztatására legjobb tudásom szerint közre hatottam igyekeztem közrehatni. Uraim 1 Eu büszke vagyok fő gymnasiumunkra, mert 200 éves történeti múltja van, mindenkor őre,védbástyája volt a magyarságnak, a magyár alföldnek. A hosszú múltban megszámlálhatatlan sokasága jeles, s kittinő polgárokat nevelt a nemzetnek 1 S most is ebben az ünnepélyes pillanatban, midőn megváltam e főiskolától, ahol életemnek legszebb idejét s munkám javát eltöltő! tem : a halasi fögymnasium felvirdgzá sdra ürítem poharam ! (Éljenzés taps.)

Bátory Gábor pohárköszöntöje:

Tisztelt uraim !

Dr. Zámbó ur felszólalását nem hagyhatom megjegyzés nélkül és az ő tévedéeet helyre igazítani saját magunk iránt tartozó köteles ségünkuek ismerem. A tanári kar uraim igenis képviselve van, mert a tanári kar mindazon tagjai, akik őszinte tisztelettel és ragaszko dással viseltetnek az ünnepelt iránt megjeleu tek ; a többiekről pedig nem garantálok. (Éljenzés). A „Kun Halas“ legközelebbi szá mában ékes szavakkal van méltatva a mi ünnepeltünk érdeme, s ki van emelve, hogy

az iskola története Össze van forrva Gaál t. Endre működésével. Bármit mondjanak, te gyenek is azok, akik moet velünk nem érez nek, mindhiába való, mert a történet igazolni fogja Gaál Endrét. Sőt nemcsak a krónika, hanem a jelen is ő neki ad igazat, hiszen uraim a ma tett alapítvány fényesen tiltako zik az ő elhomályosittatása ellen ! Emelem poharam az én volt kedves tanáromra, a kit mi hálás tanítványok és tisztelő tanáriár sak szívből ünnepiünk! (Éljenzés, tapsz).

Dr. Hermán Ferencz lapszerkesztő pohdrkö- ezöntöje.

Mélyen tisztelt ünneplő társaság!

Nem tudom, hogy az én fe!köszöntőm he lyéu való»8, hogy a mester és a tanítványok szeretetteljes családi körében van-e jussa a nyilvánosság egyik faktorának, a sajtónak bepillantani, impressioival vallomást tenni.

Ha van-e, nem tudom, de hiszem, hogy önök, uraim, kedvök magaslatán lelkűk zavarhat- lan örömében elnézik azt, ha egy külhatalom diplomátiai ügyvivője az ö inpressióival az önök birói széke előtt vallomást teszeu (Helyeslés, — delegálni kell biróségot 1)

Igen hát delegálják önök saját szivüket, ezek előtt teszem vallomásomat.

Valami nemes, felemelő, sziveket átható érzés kell ahhoz, hogy 42 év tanulónemzedéke összeeeregeljen egy férfihoz leróni a hálás szeretet adóját. S midőn a hála nemes érzete — szívből szívbe tekintve — oly frappansul megnyilatkozik, midőn évtizedek nek em’ékei felbuzdulnak a szivekben, midőn serdülő ifjak s Ő3zben csavarodó férfiak a szélrózsa minden irányából gyűlnek egybe ünnepelni egy férfiit, kit mesterüknek vallanak : akkor lehetetlen, hogy én, mint az önök családi ünnepén kívül álló egyén ugyan, de a sajtó képviseletében ne tegyek egy vallomást az itten szerzett emlékezetes benyomásokról 1 (Halijuk.)

Uraim 1 Ez, az önök családi ünnepe 42 év fáradtságos szolgálatnak hamisitatlan jutalma ragyogó koronája! Olyan, amilyent csak hálára lekötelezett őszinle szivek adhatnak egy oly férfinak, ki kis körén túl nem vágyott országos hírre, de a kinek emlékét 42 év múltán, 42 év tanuló nemzedéke hűen megőrizte az ország minden tájékán ! Tanította önöket tudni; tanította tudással, atyai szeretettel. Tanította önöket szeretni, szeretni e nemzet történetét; honszeretettel tanította önöket hazaszeretetre j tanította önöket a magyar szív becsületességével szeretni mindent, a mi m&xyar és nemzeti.

Ezért szeretik önök Gaál Endrét I Poharam emelem egy eszméért, — azért az eszméért, hogy a mester és a hálatett tanítványok eme szeretteljes családi ünnepének emléke a mester és a tanítványok szivében leikében sokáig éljen és hassa át mindegyikőjüket az a felemelő gondolat, hogy mind nyájak — úgy a mester mint a tanítványok nemesen teljesítették kötelességüket úgy ön maguk, mint azon tanintézet iránt, melyből tudásuk alapjait merítették 1 Isten tartsa öné* két! (Éljenzés Ij

Pohárköszöntőket mondtak még í Dr. Zámbó, a ki Bátory tanár felszólalása után bocsánatot kér a megjelent tanároktól, s a főiskolát fenntartó közönség egészségére üríti poharát; egy tréfás toasztjában pedig Dr. Farkas Imre, Gaál Lajos és Dr. Babé Menyhért volt tanárjait élteti;