Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-09-03 / 36. szám
sen, akik ezekbe az uj iskolákba beiratkoznak. A finomabb iparczikkeket még mindig külföldről hozzák. Ipar- vállalatainkat német, franczia és angol emberek vezetik, nem titok az sem, hogy kereskedelmünk is nagyrészt német. Mi ennek az oka? Az, hogy minden, ami jövedelmezd nálunk, az többnyire idegen kézben van, magyar ember szégyeli az olyan munkát, amelyhez le kell vetni a kézelőt. Dicsekedve szokták emlegetni, hogy fiskális állam vagyunk. Mit dicsekszünk vele ? Hogy sok a perünk ? Hizony ennél sokkal nagyobb dicsőség lenne, ha azt mondhatnék, hogy oly fejlett az iparunk, hogy teszem azt tűért nem kell a külföldre menni, mert még ezt a piczi szerszámot is külföldről hozzák be. Most mikor újra kinyitják az iskolákat, mikor újra időszerűvé válik az a kérdés, hogy fiainkat milyen pályára neveljük : akkor gondolják meg ezeket a fontos kérdéseket. Elvégre nem vagyunk már fiatal nemzet, három évvel ezelőtt ünnepeltük ezer éves fennállásunknak évfordulóját. Ideje tehát, hogy kissé más szemmel nézzük a kereskedői pályát mint eddig, mert be kell látnunk, hogy mégis ezek a legjövedelmezőbb pályák. Gaál Endre ünnepeltetése. A közélet terén, bármely ponton, bármely irányban működő jeleseinket nyilvános eiis mérésben, méltánylásban részesíteni: szép joga, de egyszersmind magasztos kötelessége is a nemesen érző, hálás szívnek, Iiyee szép jogát gyakorolni, ilyen magasztos kötelességét teljesíteni készül közelebbről városunkban is amaz ezernyi tanítvány sereg mely hálás szívvel emlékezik vissza gymn. tanárkorunk egyik volt kiváló jelesére, most már nyugalmazott tanár és igazgatóra : Gaál Endré"e, kit városunk nemcsak születése jogán, de itt eltöltött hosszú s érdemekben gazdag tanári működése alapján is büszkén vallbat. egyik legérdemesebb fiának. A nevelés nemes, de ép oly nehéz fclada iának szentelte ez ünnepelendő férfiú egész életét. Ifjúi hévvel csüngött mindvégig nemes hivatásán, dolgozott, lankadatlanul, tanitett lelkesítve, nevelt erélyiyei, de mindig bölcs tapintattal. Kiválóan széleskörű képzettsége, szellemé nek a legutóbbi években is csoda élénksége lángoló ügyszeretete, mély kötelességérzete és szive leike jósága : voltak azok a ritka tulajdonok, a melynek fénye az ő egész tanári pályafutását oly tündöklőn sugározza be, moic a tanitványi hála megnyilatkozásában pedig oly szépen, oly meghatóan tükröződik vissza. De nemcsak mint előadó tanárt illeti meg Gaál Endrét a méltányló elismerés, hanem mint gymaasiumunk fejlesztésében is elévül heilen érdemeket szerzett vezérferfiut, mint igazgatót is. Azon négy évtized folyamán, mely alatt ő nem egy ízben, mint, igazgató is működött iskolánk a maga szervezetében, arányaiban, külső és belső berendezésében sok és lénye ges változáson ment át, do a mely változá sok lépésről lépésre mind a tovább fejlesztés felé vezettek. Ей ez átalakítási, tovább fejlesztési mun. tálatok között ott találjuk mindenkor az ő tevékeny keze nyomát is. Lehat mondanunk, hogy ez időszakból iskolánk története nem kis mértékben van az ö rievé\el egybeforrva. Ám a tevékenységi buzgóság tüze nemcsak a tanügy, de városunk minden ügye iránt is hevítette enemesielkü férfi kebelét. Nincs közéletünknek olyan tere melyen az ő rokonszenves és mindig eredményes megjele. nésével ne talált volna. — Szerette városát szive teljességéből s tett, dolgozott is érte minden erejéből. Ahhoz az ünnepléshez azért, melyben a volt tanítványok ez annyira érdemes ■ igazán páratlan népszerüségti tanárjukat f. bó 9 én részesíteni fogják, mi is szivünk leg melegebb érzésével tiszteletünk és hódolatunk lescőszintebb kijelentésével csatlakozunk, kívánok, hogy a rögös pálya bevégzése után, mely bizony a babérok mellett töviseket, életemésztő töviseket is bőven terem, adjon az Isten az Unnepeitnek még számos évet a jól kiérdemelt pihenésre s erőt, egészséget és vidám szivet e pihenő évek élvezésére ! Halasi kiállítók. ... A szegedi országos gazdasági kiállításon. — 1899. szept. 3 _10-ig. 1, Halas város: Almából: 1. Kozmaring, 2. Angol arany páráiéin, 3. Zöld szercsika, 4. Szürke reinette, 5. Bleaheiini pepin, 6. Franczia ramburgi, 7. Casseli királyka, 8. Bőr alma, 9. Elsasi piros királyka, 10. Jász- vadóka, 11. Vad alma, 12. Pogácsa, 13. iázécsényi királyka, 14. Piros Galvil, 15, Sándor czár, 16. Szercsika illatos, 17. Czu- kor, 18. öikulai, 19. Fehér téli, 20. Szász pap, 21. Zeliz, 22. Gesdonki királyka, 23. Die! királyka, 24. Sóvári 25. Fahéj, 26. Török Bálint, 27. Eper, 28. Angol köppin, 29. Ponyik, 30. Tükör, 31. Ádám parmein, 32. Zeliz, 33. Szebeni sárga kormos, 34. Lardinalis. Körtéből: 1. Egri, 2. Ferdinand korona örökös, 3. Amanlis vaj, 4. Diel vaj, 5. Vad körte. 2, Vári Szabó István: Almából: 1. Pepin Heuches, 2. Téli parmem, 3. Ananász királyka, 4. Török Bálint, 5. bikulai, 6. Danczingi bordás, 7. Névtelen, 8. Cibini nemes kormos, 9. Sóvári, 10. Gesdouki királyka, 11. Debreczeni rózsa, 12. Frau- czia szürke reinette, 13. London pepin, 14. Baumann királyka, 15. Kipstou pepiu, 16. Kozmaring harang, 17. Eper, 18. Saiga bellefleur, 19. Mosolygó, 20. Zöld popin, 21. Névtelen. Körtéből: 1. 1. Ferdinand, 2. Pisztráng csémnek tartón a magas megtiszteltetést... Gritfon comtesse és auya nevelője — vidéki rokonaim. A kölcsönös bemutatás megtörtént. — Koszkor jöttünk, szives közreműködéséi akartuk kérni abban a bonyolódott i'gyben, de nem vonjuk el barátaitól — csevegett a még egész gyermek comtesse. Az aranyos csak mosolygott, a kékszemü, fiatal nevelönő, bol öt, hol a fiatal emberi nézte figyelmesen, a ki láthatólag zavarba jött e tekintetre. A postamestcrné lopva rá-rA pillantott a missre és jövendőbeli nejére, egyszeriben kilátott mindent, térje pedig bámult a semmiségbe és gondolt sósat. A bántó csendet a íiaiai ember törte meg. — Őszintén mondom, igen sajnálom, hogy egyelőre nem szentelhetem időm kegyeteknek. A gróí nőt, a kinek nevelése befezez- téig magyar nyelvmestere vagyok, kell el kisérnem a hajóállomásig, málháik iránt van némi eligazítani valójuk, még egyszer bocsánat — pardon, au revoir — viszontlát ára a nemzetiben. Eredj szegtny vilagboioudiíó, eredj, a mi elragadt, le is teszem. Te meg sohse sírj aranyos, a burján nem érdemei harmatot, az nevet igazán, a ki utoljára nevet. * * * — Megenged asszonyom, ítéletünk nem valami erős alapon épül. A szó, az arcz, ai hang, a mozdulat megvesztegeti önöket és egy kalandor fényei, czukros port hint a szemükbe és bámuljak vakon. Jelen van min den kczkeórán, mégse ösmerle ki azt az ember;. továbbra is rámeri bizui a leányát. Nekem az első látásra se tetszett az a Metisztó képe, de nem elfogultság szói belőlem, sajat ursai Ítélik ei. A múltkor a Fiúmé ban egy pár fiatal ember hangos beszédére iettem figyelmes, kép .ölje, a mi uyelvuieste rüukrői beszéllek. Fenamenahsabb elme, iogikusabb fő —- az ő dicsekvése szerint — nála már nem lehet Minden szava, mozdulata hatásra számított. Nyomorult egorista, ün- báíványán kívül nincs rá nézve senki, nem volna még a luíajdon édes anyja sem. E'v ről, férfias meggyőződésről szó sincs, ma ve lem beszéi, vetem van egy hiten, holnap mással, ma ez a véleménye, holnap más... az eltulajdonított eszmék szerint. Felidézi a vitát s mig más egész lélekkel belemerül, neki csak dialektikája fej lesz! ésére való. Szenvelgi az idealismust és nyomorult ma terialista, nézetét a nőkről, a házasságról asszoay előtt ei se lehet mondani. Mutatja mintha érdekelnék a lét mélyebb kémléaei. a nagy egyének — pedig csak nagy ssa vakkal bajgáiódzó száj hős. Mutatni, _ ez az elve. Hiszen, ha annyit tudna, a meny* nyit mutat, csak a csontja bőre voma — ez a saját szája vallomása. Alakja, orgánum; » színészetre utasítaná, de bármilyen pklyá .. lépne, mindenütt színész nuradui, mindenhol bolonditaná a világot, mert arra született. Ilyen szavakkal láthat önfeledt pillanataiban lelke legfenekéig. De azért akarja, hogy máskor meg komolyan vegyék szózatos kijelentéseit. Ha mindezekből near is vett észre rajta semmit se, de nem látta asszonyom, hogy a miss és a nevelő mélyebb, tüzesebb, pillantásokat váltanak, forróbban szoroagalj ik egymás kezét, mint a hogy az illem szabályai megengedik. Csodálkozom, hisz az fiyesmik meglátásában a nők szeme oly éles. Hogy az én leányom zseuge, fogékony lel. ké' megmételyezze — azt hiszem asszonyom a nyelvmester urat illetőleg végeztünk. Ezeket Griffon tábornok mondra feleségének. * & * Es most hová ? Megszokta a jólétet, egy darabig elmaradt tőié, Megvan. Hogy erre előbb nem gondolt, elvakitotta a szerencse. Világos, hogy azért voltak fönt az aranyosék akkor. Figyelmeztetni akarták, mert emlegetett előttük olyasmit, hogy alapvizsgája után kimegy valahová segédtanárnak. Egy tanári állás épen szülővárosában van üresedésben, a pályázati hirdetés kelte összeesik az aranyosék fönlétével, hátha még nincs be
