Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-07-09 / 27-28. szám
zsa Dániel a piacztéren állítólag elkövetett, a kir. ügyész által emelt vád szerint a btk, 179. §-a aiá vont magánosok elleni erőszak bűntettének — s Fodor István, Locskai Já nos, Fekete György, a btk. 165. és 168. §-aiba ütköző hatóság elleni erőszak bűntetté nek vádja és következményei terhe alól — bűnösségük tagadásukkal szemben bizonyít ható nem lóvén — felmentetnek“, mint té vesen toliban maradtak, a királyi törvény szék 2835/898 számú végzése alapján, bírói tollal pótlólag bejegyeztetnek. Kalocsán, 1898. évi junius hó 15-én a kir. törvényszék mint büntető b-róág. A kir. tábla Ítélete. 8188/B.898 számú. Ö Felsége a Király nevében ! A budapesti kir. Ítélő tábla magánosok elleni erőszak büntette illetve, annak vétsége és hatóság elleni erőszak bűn Lette miatt vádolt szabauiábon levő Tóth Abonyi Lajos és társai elleni bűnügyet; melyben a kalo csai kir. törvényszék 1898. évi április hó 20>án 1868. szám alatt Ítéletet hozott, Tóth Abonyi Lajos, Nagy Károly, Nagy Mézes Sándor, Tóth Ferencz, Kis Gábor, Rózsa Dániel, Fodor István, Locskai Janos, Fekete György, tízalai Antaí, tíomogyi Péter, Gyű iái István, Mamiecz István, Csatári tíándor, Musa István, Árvái György, Mig G. Vendel, Brinkusz Sándor, Őkördi 8andor, Futó István, Puskás tíándor, Úri János, Csatári Imre, Paprika József, Tóth Bárányt Imre és Locskai Imre vádlottak írásban is indokolt, vala- iniut a kir. ügyész által a most nevezett valanienyi vádlott terhére is a miatt is bejelentett feiobbezese folytán, hogy Nagy Károly, Ki* Gábor, Tóth Abonyi Lajos és Rózsa Dániel vádlottak a halasi piaczléreu 1897. évi juhus hó lo én történtek alkal mából btk. 176. §-a alapján magánosok elleni erőszak büntette miatt, Fodor István, Loeskai János és Fekete György vádlottak pedig a btk. 165. és 168. § ai alapján hatóság elleni erőszak büntette miatt ellenük emelt vád alól felmentettek; hogy továbbá a btk. 176. § áuak alkalmazásba vétele egyáltalán mellöztetelt, végül, hogy Erdélyi Béni és tíándor Imre terheltek eben a kir. törvényszék a bűnvádi eljárás megindítását melőzte, 1898. évi augusztus hó 18-án tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vevén következően. Ítélt: A kir. Ítélő tábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváloztatja akként, hogy Nagy Károly vádlottat a btk. 165. és 168. §-ai alapján hatóság elleni erőszak büntette, Nagy Méze* tíándor és TóthFerencz vádlottakat pedig a btk. 177. §-ában körülirt magánosok elleni erőszak vétsége miatt el lenük emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti, Nagy Károly, Szalay Antal, Somogyi Péter, Gyulai Istváu, Mamiecz István, Csatán Sándor, Musa István, Árvái György, Mig G. Vendel, Brinkusz Sándor, ükördi Sándor és Futó István vádlottakat a btk. 178 § ába ütköző kétrendbeli magánosok elleni erőszak vétsége helyett anuak csupán egy rendbeli folytatólagosan elkövetett vétségében nyilvánítja bűnösöknek. A btk. 177. §-a alapján elitéit vádlottakat a magánosok elleni erőszak vétségében a btk. 70. §-a szerint tettestársaknak nyilvánítja. Nagy Károly vádlott büntetését a btk. 176. §-a alapján két (2) havi fogházban, Nagy Mézes Sándor és Tóth Ferencz vádlottak szabadságvesztés büntetését pedig a terhűkre megállapított hatóság elleni erőszak büntette miatt a btk. 168. §. alapján a 91. §. felhívásával egyenkint hat (6) havi börtönben állapítja meg. A Nagy Károly vádlottra a btk. 189. §-a alapján kiszabott mellékbüntetést mellőzi. A Szalai Antal, Somogyi Péter, Gyulai István, Mamiecz István, Csatári Sándor, Mu sa István, A vai György, Mig G. Vendel, Brinkusz Sándor, ukördi Sándor és Futó István vádlottakra az eisőbiróság által kimért fogházbüntetést, az itt ezen vádlottak terhére megállapított egyrendbeli magánosok elleni erőszak vétsége miatt nyilvánítja a btk. 177. § a alapján kiszabottnak. Az ekkép csupán fogházbüntetésre Ítélt vádlottak szabadságvesztés büntetéséből, azoknak 1897. évi jutius hó 29 tői augusztus 2 ig tartott előzetes letartóztatása által négy (4) napot kitöltöttnek vesz. Erdélyi Béni és Sándor Imre terheltek ellen a btk. 177. § ába ütköző magánosok elleni erőszak vétsége miatt a bűnvádi eljárás megindítását, illetve annak ezek ellenében leendő kiterjesztését elrendeli. A kir. törvényszék ítéletének fentiekkel nem ellenkező többi felebbezett részét helyben, — a Pólya Imre vádlottra vonatkozó nem felebezett részét pedig érintetlenül hagyja. indokok: Nagy Károly tagadásával szemben arra nézve, hogy ezen vádlott az 1897. évijulius 25-én a halasi piacztéren egybegyült több pár munkás lecsendesitésére kivonod rendőröket tettleg bántalmazta, vagy azok intézkedéseinek ellen szegült volta, Hirkó János rendőr azou vallomásán kívül, hogy Nagj Károly a Tóth Ferencz és Nagy Mézes Sándor vádlottak társaságában megtámadta, egyéb térhető adat az eljárás során fel nem merült. De nem merül fel bizonyító adat arra nézve sem, hogy ugyanazon alkalommal a szintén tagadásban levő Tóth Ferencz és Nagy Mézes Sándor vádlottak a munkaadó kát és velük szerződni szándékozó munkásokat a munkabér felemelése czéljából szó val vagy tettel bántalmazták, avagy erőszakkal fenyegették volna; mert ezeu vádlottakat illetően Gyenizse István rendőr csak arról tesz bizonyságot, ho i;y látta az általános verekedés közben, miszerint Tóth Ferencz és Nagy Mézes Sándor vádlottak „a népből valókkal“ dulakodtak, de hogy ezek kik voltak, mi czélból jelentek meg a piacztéren és mi volt a dulakodás oka, arra nézve sem Gyenizse István tanú vallomása, sem az eljárás egyéb adatai ‘felvilágosítást nem nyújtanak. Ily körülmények közt Nagy Károly, Tóth Ferencz és Nagy Mézes Sándor vádlottak bűnössége a jelzett irányban megnyugtató bizonyossággal megállapítható nem lévén, őket a btk. 165. és 168. illetve 177. § ai alapján ellenük emelt vád és következményeinek terhe alól fel kellett menteni. Helyesen mellőzte egyébként a kir. törvényszék úgy a julius 25 én, mint a julius 27 én történtekre vonatkozóan a btk. 176. §. alkalmazásba vételét mért, mert vádlottak cselekményének czélzata, indító oka mindkét esetben a munkabér felemelésének kierőszakolása lévén, a vádbeli cselekmények csakis a kifejezetten hasonló czélzatu erőszakoskodások megtorlása iránt rendelkező 177. §. alapján voltak minősíthetők. Minthogy Nagy Károly, Szalai Antal, Somogyi Péter, Gyulai István, Mamiecz István, Csatári tíandór, Musa István, Árvái György, Mig G. Vendel, Briuktisz Sándor, UrkbdiSán dór és Futó István vádlottak 1897. julius 27-én egy akaratelhatározás folytán, ubyan azon napon s alkalommal jelentek meg elöob Nagy János szőllejében s isméj nyomban Jakab Ferencz szőllejébe mentek át azon czélból, hogy az általuk olcsóbb munkabér mellett dolgozó munkásokat a munka abban- hagyására kényszerítsék, ezen cselekményük nem két különálló vétség tényálladékát, ha. nem csupán egy folytatólagosan elkövetett vétséget képez, miért nevezett vádlottak ily értelemben voltak bűnösöknek kitnondandók. A btk. 179. § ában körülírt magánosok elleni erőszak vétségében bűnösöknek talált vádlottak ezen vétséget együtt és közösen követvén el, a btk. 70. §. szerint tettestár sakuak voltak nyilvánitandók. A büntetés kimérésénél a kir. Ítélő tábla is tekintetbe vette vádlottak büntetlen előéletét, illetve, hogy hasonló bűncselekmény miatt büntetve nem voltak, továbbá szorult anyagi helyzetüket, — mely enyhítő körülmények megfelelő méltatása mellett, kifejtett tevékenységükkel és bűnösségükkel arányban az első bíróság által, illetve ezen ítélet rendelkező részében meghatározott büntetést kellett vádlottra kiszabni. A fogházra ítélt vádlottak előzetes letartóztatása a btk. 94. §. alapján azért volt ezek Íogházbüntetéíébe betudandó, mert vád. lottak csak vétség miatt ítéltettek el, ez esetben pedig az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság egy tartamában betudható vádlottak büntetésébe. Minthogy a végtárgyalás folyamán adatok merültek fel arra nézve, hogy Erdélyi Béni és Sándor Imre az 1897. julius 27 én Nagy János és Jakab Ferencz szőllejében az ott dolgozó munkások elzavarása végett megjelent csoportban szintén jelen voltak, a kir. ügyész indítványához képest nevezettek ellen leendő kiterjesztése indokoltnak mutatkozik. A kir. törvényszék ítéletének a fentiekkel nem ellenkező többi felebbezett része vonatkozó indokai alapján hagyatott helyben. Budapesten, 1898. évi augusztus hó 18 án. A kir. Curia Ítélete. 10813/B. 1898. sz. Ö Felsége a Király nevében! A magyar királyi Curia magánosok elleni erőszak bűntettével és ennek vétségével úgy hatóság elleni erőszak bűntettével vádolt Nagy Károly, Tóth Abonyi Lajos és társai ellen a kalocsai kir, törvényszék előtt folya matba tett, s ugyanott 1898. évi április hó 20-án 1878. szám alatta budapesti kir. Ítélő tábla által pedig vádlottaknak és a kir. ügyésznek felebbezésére 1898. évi augusztus hó 13 án 8188. szám alatt elintézett bűnvádi ügyet, .Rózsa Dániel, Locskai János, Somogyi Peter, Míg G. Vendel, Futó István, Puskás tíándor, Tóth Baranyi Imre, Locskai Imre, Erdélyi Béni és tíáudor Imre vádlottak kivé telével a többi vádlottak, úgy Erdélyi Bén i és tíándor Imre vádlottak kivételével a többi vádlott terhére a kir. ügyésznek felebbezóse folytán 1899. április hó 5 ik napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vevén, következő Ítéletet hozott; A budapesti kir. Ítélő tábla Ítéletének fe- iebbezett része az abban felhozott és az első bíróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helyben, Erdélyi Béni és Sándor Imre vádlottakra vonatkozó nem felebbezett része pedig érintetlenül hagyatik. Budapesten, 1899. évi április hó 5-én. Czorda Bódog s. k. Tutschner Ágoston s. k. előadó. II, A m&jsai&k bünpöróben. a) A kir. törvényszék Ítéletének indokolása. Indokáls. A vizsgálat és a végtárgyalás folyamán, vádlottak vallomásából s K. Molnár László, Bakró Ferencz (Antal fia), Szarka (Kovács) Ferencz, Szombat Istvánné szül. Bezdán Má ria, Molnár K. Lajos, Csőké Nándor, Sólya József, Horváth István, Torzsai Mátyás Péter, Szabó András, Szarka Kovács Gábor, Dózsa János, Bakró Dániel, Péter Szabó Mátyás, Máté Miklós, Szabó Gyula, Baranyai Gyula, Gyarmati Károly tanuk előadásából a következő tényállás nyert bebizonyítást. Múlt 1897. évi szeptember hó 5 én K. Molnár László megjelent Majsa község pia- czán az ott munkába kinálkozás czéljából több pár (300—400) főből összeseregelt napszámosok között, hogy magának munkásokat fogadjon fel. Szarka (Kovács) Gábor, Szarka (Kovács) Ferencz és Dózsa János 95 kr. napibér mellett munkába állni hajlandóknak nyi- * latkoztak. Meghallván ezt egyes közelben állott munkás, a fölött, hogy Szarka (Kovács) Gábor és megnevezett társai 1 forint eleve i4£>guk között meghatározott uapi béren alul munkába állani hajlandóknak nyilatkoztak, feldünödve, K. Molnár Lászlót agyonveréssel fenyegették s Szarka (Kovács) Gábort é* nevezett társait tőle elkergették. (Folytatjuk).
