Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-19 / 25. szám
Junius 19. KUN-HALA S. 1898. hivatalával járó teendők fennakadása vagy hátránya nélkül pontosan eleget nem tehetne, annyival kevésbbé, miután ezen munkás-viszonyból felmerülő ügyeket a munkás törvény szerint szoros zárhatáridő alatt kell ellátni. Felszóllaló ezzel kapcsolatban azon interpellátiót is intézte a polgármesterhez, hogy vájjon „törvényszerű“ helyettesét felhivta-e arra. hogy ez ügyben őt helyettesítse, s ez hajlandó-e tisztelet dijj fizetés nélkül azt teljesíteni ? A mennyiben ez megtörtént és a helyettes ezt elvállalni nem volt hajlandó, indítványozz a, hogy vagy annak részére bizonyos tiszteletdijt szavazzon meg a képviselő-testület, vagy pedig a szabályrendelet módosításával inás helyettesről gondoskodjék. Miután pedig úgy értesült, hogy tervezetbe van véve egy adóügyi tanácsnoki állás és egy iskola ügyi tanácsnoki állás szervezése, czélszerünek tartaná, ha e három kérdés egybe olvasztatnék és e hármas ügykör egy ember kezébe tétetnék le, ha tehát a közgyűlés ezen kérdést tanácskozás tárgyává tenné. Majd Török Elek tréfásan jegyezte meg, hogy ha már a tanács minden mozdulatért külön díjazásban óhajtja részesíteni a tisztviselőket, nem volna-e czélszerű a városi közigazgatást egv konzorcziumnak kiadni ? De ha már okvetlenül fizetni kell, akkor leghelyesebbnek tarja Hermán indítványát, mert ez által a mellett, hogy el lesz kerülve a mostani tisztviselők tulhalmozása, még egy uj erőt is nyer közigazgatásunk. Többek hozzászólása után a közgyűlés egyhangúlag elfogadta Hermán azon indítványát, hogy a tanács határozata elvettessék. s a hosszú vita után a polgármester által hozzá intézett interpellá- tióra adott azon válasz következtében, hogy az első tanácsnokot fel fogja szóllitani a helyettesítés teljesítésére, — a közgyűlés a további indítványokat elvetette, —• a mi természetes is, mert további intézkedés szüksége csak akkor fog fenn forogni, ha felszóllitása eredményre nem vezetne. A következő tárgy volt a községbiró kijelölése, miután Kovács Károly a teendők halmozása miatt ezt nem végezheti. A tanács határozatát a közgyűlés jóváhagyta, a melylyel a községi bíráskodással Molnár Mihály közgyám bízatott meg. A Halas-majsaai vasút ügyéről külön czikkben adunk számot. A közgyűlés csak a 10-ik tárgyig ment, mert okkor már délre harangoztak s a város-atyák korgó gyomrukat előbbre tekintették, mint a közügyet. Morál: több lelkiismeret, több komolyság! A vasút-ügy. Nem hittük, hogy e czimen e lap hasábjain már ma necrologot kelljen írnunk, necro- íogját a városunk vitális érdekeit oly közelről érintő halas-majsai vasút ügyének. I)e hát: ember tervez s Halas város kóp- viselő-testülete végez! Elvégeztetett, hogy ne légyen vasút, mert hát azt a mi kedvünkért i n- gyen nem csinálják, a mit ingyen nem csinálnak. ahhoz pénz kell, pénz pedig nincs, mert — nem adunk; nem adunk, ha nem muszáj, még akkor sem, ha még oly fontos létérdek követelijs, mint e jobb sorsra érdemes vasút kiépítésének biztosítása! Pénzért adják? . . . Nem keil! Ingyen kapjuk? ... Ide vele! Ez volt az alaphangja, mint általában a legtöbb képviselő-testületi határozatnak, a folyó hó 16-án tartott közgyűlés intézkedésének is. A pénzkérdés előtt eltörpül, számításba nem jő az érdem, a méltányosság, a közérdek; egy futó tekintetet sem érdemel a város felvirágoztatása haladása; földmivelós, ipar s kereskedelem érdekei kicsinyek ahoz, hogy csak egy félórái tárgyalásra is igényt tarthatná- n a k. Ez a mi képviselő-testületünk fotográfiája, amely megérdemelné, hogy — mint a büntető törvénykönyvbe ütközők arezképei, országosan köröztessék — elrettentő például! Igazán megdöbbentő az akönnyüvérfl felőle t e s s é g mely a városi képviselő-testületnek a vasut-iigyben hozott határozatát megelőző tárgyalást, ha nagyon a főjegyzői előterjesztést követő — talán öt percznyi — eszmecserét tárgyaidnak mondhatjuk — jellemzi. 60,000 forint, 120,000 forint! olyroppant összegek, melyek csak igy kimondva is oly ijesztő rémképekké váltak, hogy városi képviselőinket teljesen hatalmukba kerítve s megzsibbasztva lehetetlenné tették, hogy komoly, tárgyilagos megfontolás után a képviselők felismerjék azt. hogy ezen magukalkotta rém csak . . krampusz! A számok meggabajitották az emberek gondolkozását 1 A pillanatnyi megdöbbenés elfeledtette a képviselő-testület többségével, hogy а к r a m- p u s z csak mulatságos játékszer, melytől ije- dékeny gyermekek megrémülnek, mig a rugó titkát ismerő kaczagja a rémületet s mosolyogva szorítja fedél alá az ijesztő vázat. Nos, tisztelt képviselő urak! e nagyra nőtt krampusz is megérdemelte volna azt a kis fáradságot, hogy még a déli harangszó után is együtt maradva kutatgatták volna a titkos rugókat s kísértették volna meg azok erejét gyengíteni, a kópzelet-alkotta rémet a maga való értékén leszállítva fedél alá, szükebb határok közé szorítani. Avagy oly csekély fontosságú Halas város képviselő-testülete előtt a polgárság bizalma folytán gond jaikra bízott város jóléte, haladása, gyarapodása s felvirágzása, hogy ily fontos kérdésben nem tartják szükségesnek még csak megközelítőleg, futólag is számba venni, vájjon mindez megér-e 60000 frtot? ha nem, menynyit ér? Igaz, hogy már az e tárgybandegutóbb hozott képviselő-testületi határozat is kevés reményt nyújtott az óhajtott sikerre, mert csak akkor még kimondani restéit rideg visszautasítás palástolására szánt halogató intézkedés jellegével bírt; hanem azt minden pessimizmusunk daczára sem mertük hinni, hogy midőn az akkor kívánt felvilágosítások a képviselő-testület elé terjesztetnek, ez, anélkül, hogy azok vizsgálatába. vagy méltatásába bocsátkoznék, csaknem minden megfontolás nélkül, még a minden külön anyagi áldozat nélkül a terhek jelentékeny könnyítését s a város érdekeinek megóvását czélzó indítványt is előbb ridegen visszautasította s alig hogy elfogadta. Vagy az riasztotta meg az inditvántól a többséget,' hogy ezzel együtt az is itíditványba hozatott, miszerint mondja ki a képviselő-testület, hogy ezen esetben a képviselő-testület, a kiépités költségeihez a város anyagi erejéhez mérten hozzájárulni hajlandó? Hisz ez csak oly kötelező Ígéret, mely általánosságban Ígérve nullától kezd,ve a legmagasabb összegig mindet magában foglal ugyan, de reális értékkel csak a városi képviselő-testület újabb, osztrák vagy korona értékben kifejezett határozata esetén bir. Nagy és félő, hogy helyrehozhtlan hibát követtek el ez elhamarkodott határozathozatala által képviselő-testületünk, melynek szemei előtt csak a régi 120,000 forintos vasúti kölcsön lebegett, melynek terheit, mint mondják, „még ma is nyögjük.“ Mennyivel boldogabb, szebb napok is voltak azok a sokat emlegetett „régi jó idők,“ mikor még nem nyögtünk a vasúti kölcsön terhe alatt; 8 személy- és néhány tehervonat füstje nem rontotta naponként a város levegőjét, nem vitte ki halárunkból gabonánkat, terményeinket, apró s lábas jószágainkat Budapestre, Hamburgba, Londonba s más idegen piaczokra s m i n d azokat mi magunk fogyasztottuk el itthon csendes elvonultságban, mint a görény! Mennyivel kedélyesebb dolog mennyivel kevesebb költséggel járó időtöltés lenne például a gazdasági gépeknek Budapestről leszállítására mozgósítani nehány családot s egy jókora csordát, igásjószágot és heteken át élvezni az amerikai „pampas“-kon átvonuló karavánok élveit, — oktalan túltermelésünk gyümölcseit csak nehány órai vagy egy-két napi kocsikázás után szomszédos városok p i a c z a i n órtókesiteni úgy. a hogy... kérik, vagy vissza-kocsikázni azokkal. Mennyivel üdítőbb lenne az igazságot is két-három, vagy öt-hat napi távolban keresni, s a „Friss-újság“-ból az ország- gyűlési képviselő választások eredményét, mint újdonságot egy héttel később olvasni . . . mint mindezekért a helybeli piaczra fáradni, vagy a vasúti állomásra gyalogolni, hogy azt az utat, ami korábban 7—8 napi szórakozást nyújtott, egy 24 óra alatt kétszer tehessük meg. Igazán könnyelmű pazarlók voltak elődeink, kik bár ezt a „keleti“ kényelmet közvetlen tapasztalásból ismerték, élvezték, s mégis ennek megsemmisítésére 120,000 frtot áldozlak; áldoztak pedig nem csak a saját erszényük terhére, de a mienkre is, kik csak ez á 1- datlan újítás átkait ismerjük, s a „régi jó i d ő k“-nek regéit is csak az öregek szájából halljuk. No de hát mindezen paródiára a bölcs város-atyai ész azt mondja, hogy van már egy va- sutunk, minek a másik? Oh, uraim az eszmék deliriuma ez, a balgaság, eszelősség keserves körforgása, a melynek csikorgását a jó niajsaiak mosolyogva hallgatják! ügy ám ! 60.000 forint! Nagy összeg, kétségtelenül konok megforntolást igénylő anyagi áldozat, melyet csak úgy egy szóra megajánlani s terhét elvállalni s nemzedékek terhóvó tenni bűnös könnyelműség lenne. De épen oly, vagy talán még nagyobb könnyelműség ez áldozatot, — ha ugyan annak tekinthető — m i n d e n körültekintés s megfontolás nélkül megtagadni ott, hol ez áldozat meghozatalát az előrelátás, a jelen s jövő nemzedékek vitális érdekei követeli k. — Az érdekek nem czupán azt követelik, hogy a mink van azt összekuporgassuk, megtartsuk, s g a r a s о s gazdálkodása szaporítsuk, de azt is, hogy takarékosságot a szűk lát- kör, a korral haladni nem tudás, az újítások s a haladás iránti indokolatlan ellenszenv, az előre látható eredmények fel nem ismerése vagyalap- lalan félelemből való kicsinylése ne fokkozzák oly vétkes fukarsággá, mely könnyelműen pazarol ott, hol nehány garast megtakarítani vél, pazarolja a j ö v ő ezreit ajelen f i 1 ó r e i é r t, koczkárateszi nemzedékek érdekeit, saját önön érdekeiért s legtöbbször látszólagos önkönnyebbsége érdekében veszélyezteti oly intézmények inegvalósithatását, melyeket nagyobb s elfogulatlan körültekintéssel olyanoknak ismerne fel, melyek nem csak az ő, de a késő jövő nemzedékeinek is létérd ékét igen közelről érintik. Vajha rossz jósoknak bizonyulnánk, de azt hisszük, hogy városunk képviselő-testülete, mikor e hó 16-án hozott határozatával a Halas- majsai vasút lótesitóséhez való bárminemű hozzájárulást oly ridegen visszaufasitott, ily tékozló fukarságot követett el, me- j é r t talán már a közeljövőben is érzékenyen bünhödhetik a — váró s к ö z ö n s é g e — S. — Darázs leszek. A kis-kun-halasi kerületi betegsególyző pénztár állapotáról e lapokban közöltem észrevételeimet és arra törekedtem, hogy ezen intézmény, amint az a törvényhozásnak szándékában van, üdvös intézmény legyen, azt a'czólt, melyet a kormánynak kétségtelenül hazafias buzgalma kitűzött, ne csak megközelítse, hanem el is érje. Eredményt óhajtok, mert a czél üdvös voltáról magam is meg vagyok győződve, eredményt
