Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-22 / 21. szám
Május 22. KUN-HALAS. 1898. kezét — mint könnyű támaszt — a tanuló működő keze alá s érezni fogja majd a nyomást, a melyet a kar és Ízület szabálytalan módon gyakorol, minden megütött hangnál. — Ebből még az is következtethető, hogy mily nagy jelentőséggel bir a tanításnál — egy minden tekintetben jó és a tanítvány ujjerőinek teljesen megfelelő hangszer. — Ez főként oly tanulóknál érvényes, a kik tehetségüknél fogva nagy reményekre jogositvák. Most pedig térjünk át egy másik és pedig a legnagyobb jelentőségű ponthoz. A zongorának nevezetesen azon különös tulajdonsága van, hogy megfelelő ujjgyakorlás által az ember rövid irő alatt a művészeti ügyességnek jelentékeny fokát érheti el, a nélkül, hogy ahhoz szükséges volna a hangjegy olvasás különös tehetsége. A gymnastikai ügyesség a billentyűzeten (különösen ha a természetanyánk már a zongorához illő kézről gondoskodott) az ujjakba könnyen betanítható, nem is igényel semmi különös szellemi működést és gyakorolható az idő alatt midőn az ember gondolkodik. (Ez az úgynevezett eleven szalon műverklisek zenészeti műveltsége.) Egészen másként áll a dolog a hagjegyek olvasás tehetségével, mely nem gépies munkából áll, hanem a tanuló szellemi működését veszi igénybe. HÍREK. — Lapunk szerkesztőjének betegsége folytán az iparügyi dolgokban e számra ígért választ ezúttal nem adhatjuk meg. — Ezüst lakodalom. Vasárnap — e hó 15-ón — ünnepelte közszeretetben és becsülésben álló városi jegyzőnk T h ú r ó c z у István ur nejével szül. Z s e n у Emma úrnővel házasságának 25 éves fordulóját. Ámbár szeretett Pisti bátyánk előre is tiltakozott minden indiscretio ellen, mégis elárulunk annyit, hogy az uj menyegző méltó párja volt a 25 óv előttinek úgy jó kedv és páratlan szives vendéglátás, mint szem-száj kívánható asztalbősógben. A szép ünnepély újra egyesítette: a régi gárdát, kik ezelőtt 25 évvel, mint ifjú vőlegénynek kívántak ezerféle szerencsét, azokkal kik az azóta lefolyt 25 év alatt sarjadzottak fel. Adja Isten, hogy az uj sarjadókokna-k felserdülendő sarjadókai is, abban a jó kedvben, egészségben és megelégedésben találják kedves Pista bátyánkat és övéit az ezután következő 25 óv leteltével: az aranylakodalom napján, melyet mi s bizonyára ő is „epedve várunk és óhajtunk.“ — Gyilkosság a sző 11 ők között. Majdnem hihetetlen eset történt e hó 20-án Баку Gedeon nyugalmazott tövónyszóki biró ur tulajdonát képező öregszőllők közti villában. Egy 17 éves leány meggyilkolt egy 76 éves embert. Az áldozatnak neve: Ferencsik László s kapás volt Баку Gedeonnál, gyilkosa pedig Kalapos Бег- bála ó-kanizsai illetőségű cselódleány, ki ugyanott volt szolgálatban. — A gyilkosságot reggel 4 órakor követte el, bemenvón a nyitott ajtón s egy baltával mintegy tiz kisebb-nagyobb ütést mórt,fejére úgy, hogy az rögtön meghalt, ekkor a szobaajtót bezárta, kulcsát zsebébe tette s házi dolgát végezte. 10 órakor a bezárt szobában rekedt csirkék kieresztése végett az ablakot a tulajdonos kifeszitette s rajta beküldte az ártat lan arczu gyilkost, — semmit sem tudván a történtekről, -— hogy az ablakon adja ki a csirkéket. — Azt hitte, hogy az öreg kapás elment valahova s a kulcsot elvitte. —. A leány a csirkéket kiadta az ablakon s a zsebében levő kulcsot észrevétlenül a zárba belőlről beledugta, mely ez ügyes fogással a gazdát is megtévesztette. E körülmény a rendőrségnél is sok gondot adott. Mindezáltal sikerült kideríteni a gyilkost Kalapos Borbála személyében, ki este már teljes beismerő vallomást tett s a szőlőben elásott véres baltát maga kaparta ki a homokból. Az elvetemült fiatal gyilkos tettének okául azt mondja, hogy nehány forintjával tartozott neki az öreg Ferencsik s azt akarta tőle elvenni ezen a módon. — A halasi ön képző-egylet pünkösd első napján saját helyiségében zártkörű táncz- vigalmat rendez. — Késeid mcsterinasok. A múlt szerdán Marton Sándor és Hirkó István kőműves inasok a munkából hazafelé menet, valami csekélységen összevesztek s a vita hevében egymást pofozni kezdették; úgy látszik Marton i Sándor jobban gyakorlott ezen a téren s hogy- J hogy Hirkó Istvánnak több jutott a jóból, mert ez utóbbi bicskáját kirántotta s amazt úgy oldalba szúrta, hogy elment a kedve a további verekedéstől, hanem orvosnál és a rendőrségnél keresett segítséget és megtorlást. — Meglopták a képviselőnket. Jeles két cselédje volt Kolozsváry Kis István urnák, Sánta Julis és Gyertyás Julis. — Reggeli takarítás alkalmával egy mindig zárt szobának a kulcsát ellopták s azzal a háziasszony otthon nem létében a szobába hatolva, onnan meglehetős mennyiségű ruhaneműt lopkodtak, vánkos czi- hákat, csipkéket, vásznat, kendőket, sőt két értékes selyem ruhát is, melyet szétbontottak s maguknak megvarrták v о 1 n a, ha az idejekorán tett feljelentés után a rendőrség őket meg nem akadályozza. A két jó madarat letartóztatták, kik teljes beismerésben vannak; az ellopott és elrontott ruhák értéke több száz forintra rúg. — A mait vasárnap Bodicsi Imre fuvaros Tázlárra szállított egy rakományt, napszámosa Sándor Antallal s végezvén dolgukat, ősi szokás szerint nagyot ittak, a minek a következése az lett. hogy körül-belül berúgtak. — Ily virágos hangulatban kocsikáztak haza, mi közben találkoztak esthajnalon az országúton Dancsó Borbálával, Dancsó István és Török Erzsébet leányával. — A két kapatos emberben felébredt a kurázsi s megállítván kocsijukat, a leánnyal beszédbe eredtek, addig diskuráltak, inig egyszer Bodicsi Imre szerelmi ömlengésekre tért át, melynek az a siralmas vége lett, hogy a leány másnap a szerelmi ömlengéseket a rendőrségnél jelentette fel, mely a két hős szerelmest menten elcsípte s a tónnyállás kiderítvén, folytatását a szerelmi kalandnak a kalocsai törvényszékre bízta. * Csőké Mihályné majsai lakos a feletti bánatában, hogy férjével közös tulajdonát képezett házát, a férjese részével együtt elárverezték s neki az ősi házból kihurczolkodni kellett volna, a napokban felakasztotta magát s mire észrevették meghalt. A szoczialisták bűn pőre. A múlt számunkban közölt törvényszéki Ítélet indoklása a következő: A vizsgálat és vógtárgyalás folyamán egyrészt Nagy Károly és felsorolt társai (1—-26 rendű vádlottak) vallomásából s másrészt Monda Antal, Rébék Lajos, Böröczi Imre, Nagy Gábor, Daczi Imre, ifj Nagy József. Dobrádi Sándor, Gyenizse István, Hirkó Józef, Hatházi Sándor, Csikós Benő, Bábud József, Nagy János, ifj. Vókei István, Orbán (l)uczczos) Mihály, Takács János, Jakab Ferencz, Unoka József, Kovács Antal tanuk előadásából, a következő tényállás nyert bebizonyítást: Múlt 1897. évi julius hó 25-én vasárnapon, a reggeli órákban, Monda Antal és Rébék Lajos Halason a városi piacztóren magukat a munkára ajánló napszámosok között munkások félfogadása czéljából megjelentvén, napi bér fejében 1 fit 20 krt ajánlottak. A megajánlott bér mellett Daczi Imre, Nagy Gábor, Nagy József, és Böröczi Imre munkásokul ajánlkoztak is. Mivel azonban már akkor a munkások közt egyes bujtogatók rábeszélésére és ferde irányú támogatására Halason a munkás nép között általános volt a törekvés a munkabér felemelésére s parancsként forgott közszájon, hogy 1 frt 50 kron alul munkába állni senkinek nem szabad: a tömeg Daczi Imre és nevezett társai vállalkozására előbb zúgni kezdtett, majd egyesek a fel- fogadók és felfogadottak ellen állást foglaltak, sőt őket lökdösni és tettleg bántalmazni kezdték. Mivel a békételensóg és izgatottság mind nagyobb mérveket öltött, a városi rendőrség részéről Dobrádi Sándor, Gyenizse István, Hirkó József, Hatházi Sándor, Csikós Benő, Bábud József rendőrök a helyszínre mentek s a rendet helyreállítani közbeléptek. Törekvésük azonban nemcsak sikerhez nem vezetett, de sőt újabb ellennállást keltett, amennyiben most meg egyesek a rendőrök ellen fordultak, beavatkozásukat ellenezték, hogy egyeseket a hatóság elé állítástól megmentsenek, a rendőröket megfogták, intézkedéseikben akadályozták, — visszatartották. Mígnem utóbb Szűri László rendőr-biztos beavatkozására a rendőrök a tömeget odahagyták s az szétoszlott. Harmadnapon 1897. évi julius hó 27-én az ugyanazon piacztéren összesereglett munkásnép között a békételensóg újra kitört, most oly irányban, hogy azon munkásokat, a kik 1 frt 50 kron alul munkába álfák, vagy munkába állni hajlandósággal bírtak, megfélemlítsék és illetve vállalt munkájuk elhagyására bírják. És mert hirt vettek arról, hogy találkoztak egyesek, a kik a tilalom ellenére kevesebb munkabérért, Nagy Jánoshoz 1 írtért s Jakab Feroncz- hez 80 krért szőlőmunkálatra napszámba álltak: csapatosan előbb Nagy János szöllejébe, majd innét Jakabb Ferencz szőlejébe kivonultak, az ott foglalkozott munkásokat munkájuk abban- hagyására felhívták, kijelentvén, hogy mivel a napszám 1 frt 50 kr., ezen alul munkába állni nem szabad. A békétlenkedők eme fellépése Nagy János munkásaival szemben czólt ért, amennyiben a munkások közül ketten: Kovács János és Kis Ferencz a csoport közeledését látva, elszaladtak, a többi pedig a felszólításnak engedve, a munkát oda hagyta, a csoport közé vegyült s velők tovább ment. Nem igy azonban Jakab Ferencz- nél. Itt Jakab Ferencz, Takács János és Unoka József munkásaival a csoportot nyugodtan bevárta s felhívásukra nem hajolva, a munkát abban hagyni megtagadta. Mire utóbb a tömeg fenyegető szavak mellett visszavonult és eltávozott. Az első napon — 1897. évi julius hó 25-én a munkábafogadók és munkábaállni akarók ellen kifejtett erőszakoskodással, Fodor István, Lócskai János, Nagy (Mózes) Sándor, Fekete György és Tóth Ferencz terhelhetők. A most nevezett vádlottak tagadják ugyan a cselekményt; bűnösségük bizonyítására azonban Rébék Lajos, Böröczi Imre, Nagy Gábor, Daczi Imre, ifj. Nagy József és Gyenizse István tanuk vallomásából elégséges bizonyítók meríthető. Az ugyanazon napon a megbolygatott rend helyreállítása czéljából közbelépett városi rendőrség eljárásának akadályozásában Nagy Károly, Nagy (Mézes) Sándor, Tóth Ferencz, Kis Gábor, Tóth (Abonyi) Lajos és Rózsa Dániel tekinthetők bűnösöknek. Nagy (Mézes) Sándor, Kis Gábor, és Rózsa Dániel, a cselekményt részben maguk is beismerik s ellenük és megnevezett társaik ellen bizonyítanak mint tanuk, Dobrádi Sándor, Gyenizse István, Hirkó József, Hatházi Sándor, Csikós Benő, Bábud József. A szöllőkbe kivonult csoportban, Nagy János szöllejóben: Szalui Antal, Somogyi Péter, Gyulai István, Mamlecz István, Csatári Sándor, Musa István, Árvái György, Mig G. Vendel, Brinkus Sándor, Okördi Sándor, Futó István, Puskás Sándor, Úri János, Csatári Imre, Paprika József, Tóth (Baranyi) Imre és Lócskai Imre — s Jakab Ferencz szöllejébe Puskás Sándor, Úri János, Csatári Imre, Parika József, Tóth (Baranyi Imre és Lócskai Imre kivételével, a többi felsoroltak voltak jelen. Hogy jelen voltak a csoportban, azt a vádlottak maguk is beismerik; de meg Nagy János, ifj. Kovács János, ifj. Vókei István, Orbán (Duczczos) Mihály, Takács János, Jakab Ferencz, Unoka József és Kovács Antal is tanúsítják. Mivel Dobrádi Sándor, Gyenizse István, Hirkó József, Hatházi Sándor, Csikós Benő, Bábud József városi rendőrök, 1897. évi julius hó 25 ón a Halas városi piacztéren egybegyült munkások között a megzavart rend helyreállítása végett jelentek meg, tehát mint hatósági közegek, hivatalos eljárást teljesítettek, — mivel ezen hivatalos eljárásuk közben egyesek által tettleg bántalmazhattak s ily módon a törvény által rendelt kötelességük teljesítésében akadályoztatták és mivel a tettleges bántalmazást többen követték el: a bántalmazásban részt- vettnek bizonyult Nagy Károly, Nagy (Mózes) Sándor, Tóth Ferencz, Kis Gábor, Tóth (Abonyi) Lajos és Rózsa Dániel bűnössége a btk. 155 §-ba ütköző s a 168. §-a szerint büntetendő hatóság elleni erőszak bűntettében volt megállapítandó. És mert a munkára jelentkezés czéljából szokás szerint egybegyült munkások egyeseit, úgy 1897. évi julius hó 25-én a halasi piacztéren tanúsított magukviseletóben, a mely szerint az 1 frt 20 kr. napiból- mellett való munkába állást hallván, a felfogadok és a inunkába- állók ellen szitkokban törtek ki, őket fenyegették, majd meg is lökdöstók, — mint szintén harmadnapon. — 1897. évi julius hó 27-ón — a mikoU tömegesen előbb Nagy János, majd
