Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-16 / 3. szám
II. évfolyam. •/ >3. szám Kun-Halas, 1898. Január 16. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eő-uteza 1254. Megjeleli minden vasárnap. tábsádalmi hetilap. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. El őfizetési ár: egész évre 5 frt, léi évre 2 frt 50 kr., 8 hóra 1 frt 25 kr. Njilttór: 3 hasábos petit sor 10 kr. A népnevelés .ügye. Ha minden fontos, közérdekű dolog odatartozik a nyilvánosság itélőszéke előli gy a tanügyről, és különösen az, elemi oktatás kérdéséről semmi szili alatt sem szabad a helyi sajtó orgánumának megfeledkezni. Alert itt nemcsak a jelen érdekeiről. de а к ö V e t к о z ő generáczió életképességéi' ő 1 van szó. A népiskolai oktatáson fordul mega jövő nemzedék sorsa. Ez dönti el, hogy gyermekeink képesek lesznek-e, ha felnőnek, a létért való küzdelem nagy, és napról napra nehezebbé váló harczában megállni és győzedelmeskedni ! Még a közelmúltban is, az egyszerűbb életviszonyok, az extensiv gazdálkodás, kezdetleges ipar. kereskedelem hiánya. fölöslegessé tettek a nép fiában minden valamire való ismeretet. Aki a nevét keserves kínnal le tudta pingálni. jmár tudó s-s z á m b a ment, és a közügyek vitelében is (mint városi képviselő, tanácsnok, árvaszéki ülnök, iskolaszéki tag. iparhatósági megbízott vagy tudja isten miféle szerve az autonóinikus alapon berendezett közigazgatásnak) tevékeny részt vett. Bezzeg ma már nem úgy van ! Alá minden embernek kell az ismeretek bizonyos mennyiségével bírnia, ha csak elveszni nem akar. Aía már a jóravaló napszámostól is több tudományt kívánnak, mint mennyivel régebben a senator urai - mék dicsekedhettek. Ehezképest az elemi iskolában, — melynek látogatása pedig kötelező, és elmulasztása súlyos büntetést von maga után. — az irás-olvasás mesterségén kivid a számtan, történelem, földrajz, természetrajz, fizika és államtan elemeit is elkeli (vagy kellene !) a növendéknek sajátítania, ha azt akarjuk, hogy majdan e m b e r-s z á rn b a vétessék. És amire még az itt felsorolt reális tudományoknál is nagyobb szüksége van, megkell tanulnia a gyermeknek gönci о 1 к о z n i és gondolatait formába önteni. Alert csakis igy lehet reményünk ahoz, hogy gyermekeink az élet viharai között annyi önállósággal fognak bírni, hogy a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen mindennapi szükségletüket megszerezni képesek lesznek, és hogy a rohanó ár őket el nem sodorja. Ezek után az általános reflexiók után, rátérve a mi tanügyi viszonyaink bírálatára, első sorban is be kell ismerni minden elfogulatlanul ítélő embernek, hogy egy-két évtized óta igen nagyot haladt nálunk az elemi oktatás ügye. A taA „KUMALAS“ TAKSÁJA. Tehát hál volt. Lakatos barátom szintén jelen volt, már csak azért is, mivel még életében egyetlen muri • ról sem hiányzott. De kívüle ott volt ám az egész nemes agg- legénység ... no meg egy bácskai szép leány, kit ha jól emlékszem Erzsikének hívtak. (Vendége volt egy helybeli úri családnak.) Azt suttogták róla, hogy,húszezer legkevesebb a . . . . Allé rajta ! . . . egyikünk jobban törte inagát utána, mint a másik. A vége az lett, hogy a szép Erzsikébe Lakatos barátom — hála a 20,000 írtnak is — a szünóráig halálosan szerelmes lett, Istenem ! Azokkal a nagy kék szemeivel az én kenyeres czimborám, milyen sóvárgó pillantásokat vetett felé . . . Különben én is vetettem ám, csakhogy titokban, mikor azt hittem, hogy csak 0 látja. Szünóra után, mikor már nem a láb, hanem a bor járja a tánczot, az ón nekibusult barátom úgy nyilatkozott, hogy ha Dárius élne s megvolnának mesebeli kincsei, s ő tőle okkal-móddal megszerezni tudná, hát nem tartaná meg magának, hanem oda adná annak, a ki módját tudja ejteni : miképen tölthetne másnap az imádottal néhány bizalmas órát. En — nem Dárius kilátásba helyezett kincseiért, hanem önzetlenségből — rögtön előálltam, s segítettem rajta ; a mint majd elmondom rögtön. Igaz, hogy nemcsak, hogy a segítséget meg nem köszönte, hanem még abból a sokból sem adott semmit, A vendég kisasszony házi ura és házasz- szonyához ugyanis bejáratos-' voltam, s abban a perezben elé álltam a háziasszonynak, s előadtam, hogy : Ha holnap vacsorára meghívnának engem és Lakatos barátomat: kiket csak ásó és kapa választ el egymástól, hát akkor két sóhajtozó szivet boldoggá tenne. A derék nrhölgyet— úgy látszik a szerelem és a 20,000 frtok nemtője illette, — mert rögtön meghívott mindkettőnket s azt a jelenlévő férjének ellenmondást nem tűrő*) hangon tudtára is adta rögtön, sőt kifejezte, hogy nehány czimborát is hívjunk, hadd mulasson Erzsiké, megérdemli, mert stb. stb. Nekem se kellett több . . . Menten előrántottam Udvarhelyi komát, a kibe úgy dől a bor, mint Ladányba a menykő, — s a ki úgy iszik majdnem, mint egy-egy fő-nap- gali müezzim Bagdad városában. Azután meg nehányat, a kik rögtön meg lettek híva. Nevüket felesleges dobraütni. Amolyan fiók-müezzimek voltak. A szives hívásra másnap esthajnalon megjelentünk. A házigazdának vadkerti sajáttennésü bora volt. Hogy tiszta volt, az bizonyos, de hogy iiitók szama megkétszereződött; és (anélkül. hogy az öregebb tanítókat megbántani akarnék !) konstatálnunk kell, hogy a fiatal gárda, képesség, munkabírás és igyekezet tekintetében az ország bármely városának tanítói karával kiállja a versenyt. Az iskolaügynek a kor igényeihez képest való rendezésével és különösen a tanyai iskolák felállításával a város óriási terhet vett a nyakába. De szó nélkül és zúgolódás nélkül viseljük a terhet, mert él bennünk az a tudat, bogy saját magunk ésgyermekeink jövőjének tartozunk ez áldozattal. Az iskolamulasztók ellen a hatóság kérlelhetetlen szigorral alkalmazza a törvényt, szép szóval készteti, buzdítja, hajtja, bünteti őket és mindent megtesz, hogy az iskolába nem járók százaléka Halason minél inkább csökkenjen. Az ismétlő iskolák kérdésénél és az ipari oktatás ügyénél sem riad vissza a város a költségtől; itt is minden lehetőt elkövet, csak hogy a felnövő generáczió azzal a váddal ne illethesse az elődöket, hogy nem bírtak elég érzékkel vagy szűkkeblűéin voltak eme fontos nemzeti érdek istápolása iránt. És ha mégis azt látjuk, hogy az elgyenge volt, az is bizonyos, mert megittunk belőle két akót.*) Vacsora után mindannyiunkkal egyszerre udvaroltatott a „vadkerti“ az imádottnak. Az lett a vége, hogy Lakatsst favorizáltuk, mégis Udvarhelyit tüntette ki legjobban O. No megállj Udvarhelyi , En már kimaradtam, de te is ki fogsz maradni .... Elkezdettem udvarlás közben a jobb váila- mát időnkint megvakarni s olyan savanyu arezo- kat vágtam hozzá, a mihez képest a legjobb znaimi ugorka is méz lenne. Nem tellett bele egy fél óra, a mikor az imádott ezen irnparlamentáris mozdulatok oka felöl tudakozódéin . . . Elsütöttem a nagy ágyút, a mit irigységemben Udvarhelyi ellen kifundáltam • . . —• Hát!... Izé!... mondok. Ez a mi haszna Lakatos Kari a múltkor a pusztájára vitt ki bennünket valami czéczóra ; hiába figyelmeztettem az óvatosságra, befogatta egy gyüsztinyi szandlo- ferbe a négy hintés lovát, a melyek úgy ágaskodtak, mint az alvilági sárkány. Maga hajtott. Az lett a vége, hogy a négy villám elragadta a kocsit, mi kifordultunk, neki semmi baja sem lett, hacsak az nem, hogy a kocsit nyolezvan forintért csinálja meg a gyáros, de nekem . . . . ördög a sárkányait . . . fáj a lapoczkám. Még azt is megsúgtam, hogy nem csak az esésben volt az a Lakatos szerencsés, hanem abban is, hogy *) Alighanem itt vette ön ki az Ígért honoráriumot. Szedő. *) Mi felénk ezt anyóshangnak hívják. Szedő.
