Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-08 / 19. szám

Május 8. KUN-HALAS. 1898. nek felgyógyulásához a közel jövőben nincs remény — helyettesítse. Mert három biró ily munka halmaz mellett, oly szükséges, mint éhezőnek a falat kenyér. Válás z. A „Kun-Halas“ előző számában „még egy kis iparügy“ ezimíí vezórczikkben az állítólagos összef'érlietlenségi esetekre hozzám intézett so­rokra felvilágosításul kinyilatkoztatom, hogy: a 74962/1898. számú miniszteri rendelet alap­ján Halason összefórhetlonsógi eset nines, e szerént jelentés tételre, vizsgálati eljárásra szük­ség nincs, tehát a czikkiró tévedésben volt. mi­kor a kérdést felvetette. Halas, 1898. május 5. Vári Szabó István polgármester. II. Válási a „még egy kis iparügy'“ czimű ezikkre. A „Kun-Halas^ czimű hetilap folyó évi 18-ik számában megjelent „Még egy kis ipaiigy“ czimű vezórczikkben czikkiró úr iparügyünket felkarolni akarván, a midőn szives érdeklődésé ért az ipartestület elöljárósága köszönetét mond, egyben sajnálatát kénytelen nyilvánítani czikk­iró úr nagy tévedése felett. Azt állítja ugyanis, hogy az 1884-iк évi XVII. t.-cz. értelmében megalakított ipartestület ülésezik mindig, gya­korolja magát az ékesszólás mesterségében — azonban az iparügy fellendülésére — szerinte oly fontos békéltető bizottságot mai napig sem alakította meg. Annak kijelentésével, hogy ha a halasi iparos osztály minden egyéb dolga olyan rendben lenne, mint ügyeinek a törv. keretén belőli vezetése, s a békéltető bizottság meg nem alakítása volna egyedüli hiány bajainak orvoslá­sára — boldognak erezné magát. Nem az itt a baj, mit czikkiró úr a sorok közül kiolvasni enged, hogy a testület vezetői nem teljesitik törvényadta kötelességeiket, ha­nem az, hogy maga a törvény sújtja és emészti fel a kisipart, védelmében vevén a gyár-ipart a kisipar rovására s nem adván kellő biztosítékot a kisipar megvédésére a jogosulatlan iparűzők- kel szemben. A mi a békéltető bizottság megalakítását illeti, tévedt czikkiró úr, midőn ennek meg nem alakításáért a testületi elöljáróságot vádolja mu­lasztással, a mennyiben a már hivatkozott tör­vény czi к к 141. §-a alapján annak megalakítása egyedül az iparhatósági biztos feladata, ugyanis a békéltető-bizottság segéd tagjait a testülethez tartozó iparosok összes segédei e czólból az ipar- hatósági biztos által összehívott s elnöklete mel­lett megtartandó ülésen maguk közül választják, iparos tagjai pedig a testületi elöljáróság tagjai, mely utóbbiak évenként szabályszerűen meglé- vén választva a segédtagok megválasztása végett a segédeknek kellett volna iparhatósági biztos Szekér Pál rendőr-kapitány úrnál jelentkezni, de ezt az ipartörvény életbe lépte, vagyis bosszú 14 éven át — kivéve az első alakulást — soha nem tették, s hogy nem tették, semmiféle joghát­rányát vagy hiányát nem érezték, miután a tör­vény ezen intézkedése a mi viszonyaink között, hol a segédek kevés számban vannak s folytonos változásnak vannak kitéve — helyesen nem is alkalmazható. A békéltetések megkisórettetnek részben, a testületi elöljáróság, legnagyobb részben pedig a testület elnöke és jegyzője által, s ezen intéz­kedés olyannyira bevált, hogy alig van reá eset, hogy a mester és segéd közötti vitás ügyben az iparhatóság intézkedésére lenne szükség. Ezek szerint a békéltető-bizottság, mint különben is teljesen feleslegesnek bizonyult szervezet meg nem alakítása az iparos osztály vagy segéd személyzetének hátrányára egyálta­lán nem szolgál s okot a különben sem létező hatósági gyámkodásra nem szolgáltat. Halasi ipartestület elöljárósága. Térszűke miatt e két válaszra jövő szá­munkba fogunk észrevételeket tenni. Válasz a „Segély pénztári ügyok“ czimű ezikkre. A „Kun-Halas“ 16-ik számában „segély pénztári ügyek“ czimmel megjelent czikkben foglaltakra nézve, a következő nyilat­kozatot teszszük s kérjük a Tekintetes Szerkesztő urat, szíveskedjék igénytelen sorainknak becses lapjában helyt adni. Az 1891. évi XIV. t.-cz. hozatalánál a kormány azon indokból indult ki, hogy ezen ember-szeretetre alapított törvénynyel azokat is, kik a szocializmus hálójába estek, visszahozza s úgy a hazának, mint a társadalomnak s a fenn­álló rendszernek támogatására megnyerje. A mi­niszteri rendelet folytán, Halas város a kerület központja lett és a városi tanács Dr. Babó Mi­hály városi főjegyző urat, az alapszabályok kidol­gozásával megbízta. Azok elkészülte után, úgy a helybeli, mint a vidéki iparosok és segédek összehivatván, a gyűlés a segély-pénztárt egy­hangúlag megalakultunk kimondotta, és az alap­szabályokat jóváhagyás végett a minisztériumhoz felterjeszteni rendelte s a segély-pénztár az alap­szabályok jóváhagyása után működését meg­kezdte. Már e helyen vissza kell utasítanunk azon vádat, hogy mi iparos segédek ellenséges indu­lattal viseltetünk az intézmény ellen, sőt a józa­nabb elem — egy-két számot nem tevő segéd kivételével — szivünk legmélyebb megelégedé­sével vártuk az intézménynek ránk nézve oly régen nélkülözött melegítő hatását, de fájdalom! daczára annak, hogy már negyedik éve műkö­dik a segély-pénztár, még mindig' nélkülöznünk kell, mert a várt eredményt felmutatni nem tudja, s igy az intézményhez fűzött reményünk lelohadt, s ma már azok is, kik lelkesedve, szi­vük s lelkűk teljes melegével karoltuk fel az in­tézményt akkor, amikor látjuk, hogy az ember- szeretetre alapított intézmény csak arra jó, hogy egyes egyének önző érde­kei kielégítve legyeiiek's az, a czél, amelyre az intézmény megalapittatott, az csak hatodrendü kérdés, akkor vétkeznénk magunk ellen, vétkeznénk embertársunk ellen, ha ilyen i n téz inény t tá m оga tná n к. Állításunk mellett van a beterjesztett mérleg, aki abba belepillant, lehetetlen hogy velünk ne erezzen azon meggyőződésünkben, hogy ebben az állapotában, rendszerében, ez az intézmény minden lehet, csak ember-szeretetre alapított segély-pénztár nem. Az. olyan intézmény iránt, ahol absolitiz- mussal, titkolódzással, a legnagyobb fokú ciniz­mussal kormányoznak, csoda-e, ha a bizalom megrendül s megvetéssel fordul el az intézmény­től mindenki s csak a hatalom kényszer ezközei tartják fenn. A megválasztott bizottság fele se megy, az összes intézkedéseket az elnök, titkár, ellenőr, pénztárnok intézik. Es ez már igy van pár év óta; a sérelmek, a fizetések elleni fel­szólalások figyelembe nem vétetnek; választás­ról — hogy ki legyen pénztárnok vagy ellenőr, vagy más, arról szó sein lehet, az már előre össze van állítva és azt mondják, hogy ennek igy kell lenni, mert ezt egy felsőbb hatalom igy akarja, ha aztán akad egy szerencsétlen, a ki bele mer szólni, annak jaj! annak szökni kell, az mindjárt közveszélyes ember, az nem is szocia­lista, hanem mindjárt anarchista. Béke bí­róság nincs. Nincs, a mely a felmerült ügyeket intézné: ez csak papiroson van meg. Ez pedig mind azért történik igy, hogy az intéz­mény belső ügyeiről senki tudomást ne szerez­hessen. A megalakuláskor mindjárt, — annélkül hogy tudva lett volna, hogy a bevétel mi lesz — legelső volt a dologi kiadások a tisztvi­selők fizetéseinek megáll a pitása: az elnök fizetése 100 frt, a titkáré 600 írt, az ellenőré 400 frt, az írnoké 100 frt, a pénztár- nőké 500 frt; azonkívül a pénztárnoknak az összes bevétel 10%-a, a mely kitesz ismét 300- 350 frtot, azon kívül a pénztárnok egy kis szobát ad a saját lakásán, azért külön 100 frtot kap, továbbá kap a pónztárnok utazási átalányt, a mely az idei mérleg szerint 90 frt 75 krt tesz ki, úgy hogy maga a pénztárnok summa-sum- márum 1000 frt aceidentiát húz. A központi or­vosnak a fizetése 100 frt, akinek a fizetése július hó 1-sőtől fel lesz emelve 50 írttal. Abnormális állapot, hogy az orvos, akin az egész intézmény nyugszik, az eddig csak 100 frtot kapott. Ezen kiadások után jönnek a nyomtatványok, irodai felszerelések stb, a melyekre van legalább is 150 frt kiadás, — s igy a tisztviselők fizetésével együtt 2500 frt a dologi kiadás, úgy hogy a 8400 frt bevételből a segélye­zésre csak 900 frt marad éven­ként. Tessék ezt a kerületben tartozó h a r- m i n c z к é t község beteg iparosai, ke • reskedői, s más ipari munkával foglalkozók kö­zött felosztani, a maradókból a morzsából őket segélyezni!! Szent ember-baráti-szeretet: ez rejlik a te köpönye­ged alatt! Három óv elteltével -— anyny i zaklatás után a pénztárnak egy krajezárja nincsen; a városnak tartozik 600 írttal; a tartalék-alapon egy árva krajezárja nincs. Ami ki van mutatva, az csak papíron van, majd ha lesz pénz, akkor teszik le azt a mérlegben kimutatott és a tör­vény által is megkívánt mintegy 900—1000 frtot. Tartozik az egylet a titkárnak mintegy 450 frt fizetés hátralékkal, melyet nem vett fel — gondoljuk azért, mert nem volt miből. A következtetést vonja lo mindezekből bárki: — minket iparos segédeket, senj a mes­tereket, semmi mulasztás nem terhel, inert ha nem fizetünk, — a tanács intézkedik, hogy raj­tunk végrehajtóval behajtsa. Kíváncsian kérdjük : mikor egy krajezár tartalék-alap nincsen : rn i 1 es z а к к or, ha egy j á r v á n у s z e r ű betegség lép fel?!!... Ezek — Tekintetes Szerkesztő úr — azok a bajok, melyek minden józanul gondolkodó em­bert elidegenitenek a segély-pénztár intézmé­nyétől, ahol csak azt látjuk, íiogy ami össze­gyűjtött к ra j c z á rja ink c s а к a rra jók, hogy elszámoltassa n a k, egy­két ember javára szolgáljanak! Ez nem szünteti, de terjeszti az eléged é t­ién s ó g e t Ali megszoktuk ezt a méltatlansá­got. Ha nincs, a ki ezeket a dolgokat megvizs­gálná, ha nincs első fokú iparhatóság, ha nincs ipar-biztos, a ki a tanácsnál képviselne bennün­ket: tűrjük tovább is az állapotokat; fizetünk és hallgatunk tovább azon reménységben, hogy ha talán s z á m u nkra is fog követ­kezni egy jobb idő, melyben saját ügyeinkről mi magunk gondoskodhatunk! Addig pedig had .teljék kedve а к ö z p о n t n а к a segély- pénztár vezetésében! A Tekintetes Szerkesztő urat amidőn újra felkérjük soraink közzó-tételóre, maradtunk alázatos szolgái: К и n-h a 1 a s i iparos-segédek. HÍREK. — A halasi faiskola megtekintésére a főispán úr a megyei alispán és megyei gazda­sági-egyesület njonan megválasztott elnöke gróf Keglevich Gábor urak kíséretében tegnap a délutáni gyorsvonattal városunkba érkeztek. — Fényes lakodalom. E hó 3-án tar­totta esküvőjét Nagy Pál Sándor jómódú birto­kos fia Sándor özv. Nagy Tóth Mártonná leányá­val Esztikével. Az anyakönyvezetői tisztet maga a polgármester teljesítette. Az anyakönyvi hiva­talból az egész násznép a rom. cath. templomba ment, hol az orgonaszó hangja mellett adott reá­juk áldást a pap. -— Koszorú leányok voltak: Vájná Mariska, Kókai Mariska (Csongrádról), Krammer Juliska, ifj. Krammer Juiiska. Figura Annuska, Kun Étiké és Mákos Cz. Veronka. Koszom legények Darányi József, Balázs Sán­dor, Nagy K. Imre, Bóbók Imre, legifj. Gaál István, Baki Károly és iij. Kun János. Ä nász­menet előtt két fehérbe öltözött leányka: Nagy Pál Juczika és Kun Mariska lépdelt egy-egy virág bokrétával. — A déli órákban végződött szertartás után a 150 házból álló vendégsereg Nagy Pál Sándor házához vonult, a hol a régi magyaros vendégszeretetet és barátságot három napig élvezték a vendégek, akik közül legkitar­tóbb volt kiküldött túdósitónk, mert ő kelme még most se került elő. (Tégy hozzá még vala­mit koma. H. Gyula.) — Üj vasütunk. A halas-bajai vasút sor­sát elevenítjük fel egy kicsit, mert idejón-való- nak tartanánk, ha a város ezen vitális dolgában a komoly megvalósítás terére lépnénk. Felhívjuk különösen az illetékes körök figyelmét arra, hogy a napokban Duna-Pataj, Harta, Fülöpszállás, Ordas, Góderlak, Szent-Benedek, Uszód, Foktő, Szátya, Miske, Hajós, Sükösd, Csanád községek

Next

/
Oldalképek
Tartalom