Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-01 / 18. szám
Május 1. К TJ N - H A L Á S. 1898. A második к é r/d ó s: Vájjon a zongora-játék mindenütt a helyes módon hajtatik-e végre ? Ezen két kérdésre való feleletből minden többi levezethető, a mi a családi zenének mostani állapotáról mondandó. Az első kérdésre határozottan igennel felelhetünk; mert a zongora — a felséges templomi orgonán kívül ■— az egyedüli hangszer, a mely magában véve is megállhat, — hog^ teljes zenét előállíthasson, kísérőül más hangszerre szüksége nincs és egyesül az énekkel ugy, mint bármely más hangszerrel összhangzó módon, azonkívül lehetőséget nyújt mindama sympho- niai műveket alaposan ismerhetni (nevezetesén négy kezes játékoknál) és. igy fokozza az élvezetet, melyet ama művek a hangverseny teremben nyújtanak, továbbá oly irodalmat mutat fel, a milyet semmi más hangszer; — mert valamennyi zeneszerző, a kik kizárólag nem csak szinmű-zenóvel foglalkoztak — ennek számára bőven szolgáltattak zeneműveket, ez maga is eléggé mutatja, hogy a zongora azon nagy elterjedést megérdemli és kezeskedik arról, hogy ez mindig nagyobb tért foglaland el. — Valóban kívánandó volna, hogy a hegedű vagy a gordonka (Collo) játék ez «által ne hanyagoltatnók el; — mindenesetre hozzátehető, hogy minden vónóshangszer sokkal nagyobb zenealapot köve-\ tel, mint a zongora, mert amazoknál kell hogy a hang a játszó zenei hallása által képeztessék ; — ha pedig ezt a természet nagy mértékben nem adta meg, ugy jó zenei működésről szó sem lehet. Ellenben a zongoránál, a hol a hang a zongora készítő által saját tisztaságában száilit- tatik, semmi különös hangképzésre szükség nincs, hanem csak egy törvények és szabályok szerint rendezett gépies eljárásra, hogy a készen levő hangokat a helyes rendszer szerint hangoztassuk. A zongora fiatal leányok számára mindeneseire a legalkalmasabb hangszer; ellenben fiúknál — a kiknél a megfelelő zenei hallás meg van — a vonós hangszer kezelése előnyösebb volna. Ennek oka abban rejlik, mivel a kamarai zene bő anyagából, zene előadások megtartása — melyekre majdan később alkalom nyujtatik — nem csak több élvezetet nyújtanak, hanem családi körökben minden fiatal ember számára nagyobb gyakorlat haszonnal is lehet. Azt mondja a példabeszéd: „Ivót flóta sokkal rosszabb, mint egy fióta.“ — Jóllehet, ugyan azt két zongoráról mondani nem lehet, még is a többszörös szokszoritás, a mely a zongoránál most történik — elég ok arra, hogy vonós hangszerekre irányozzuk szemeinket, főként a mostani időbeli sok zongarázónők jeles tehetségüknél fogva. Más szóval: A hol mindenki zongorázik — ott a hegedű, vagy gondorka-játszó még többet ér. A mi a második pontot illeti: „Hogy váljon a zongorajáték mindenütt a helyes módon hajtatik-e végre?“ ugy tekintve a jeles zongora játszó férfiak és nők nagy számát, nagyon köny- nyen megesnék, hogy félre vezetve — ezen kérdésre is igennel felelnénk. — Itt két kiilöm- böző körülmény veendő figyelembe, nevezetesen : Először azon rendkívüli összegek, a melyek a mostani időkben kiadatnak és másodszor a zongoratan itással foglalkozók szerfelett nagy száma. Az első senkitől sem vonható kétségbe, mert a dolog mindenki előtt világos. A második pedig azon dolog, a melyről csak az juthat meggyő- désre, a ki évek hosszú sorain külömböző helyeken zongora tanítással foglalkozott. E czélból nézzünk 6gy kissé körül, kisebb városokban és falvakban, a hol minden különös zenészeti lelkesedés hiányzik, álmélkodni fogunk a gyönyörű és a természettől adományozott zenei hangok nagy száma fölött, a mely az iskolás gyermekeknél található. — Ezen éneklő gyermekek közül mindegyik egy kiképezhető zeneitehetség, jól lehet talámegynek sem adatott közülök, hogy a nyert tanítás után művészi magasságra emelkedjék. Pedig mindannyian a megtelő zenetanitás által bizonyos fokra emelkedhetnének. Továbbá bármely hivatásában megőszült zongoratanitó, ha korábbi tanítványaira visszagondol, kevesekre fog emlékezni — a kik teljes hiányában tehetségüknek, semmire sem mentek. HIRE k. Dr. Szabó Aladár. | járásbíróságunk tevékeny és közszeretetben állt albirája, April 25-én hajnalban elhunyt. Ifjú korban, szép képzettséggel s nemes ambitióval jött hozzánk az igazságot szolgálni s bár itt működése rövid volt, ez idő alatt is mindnyájunk osztatlan szeretőiét és becsiilésót érdemelte ki. A kifogástalan biró, és önzetlen barát kedves emlékét hagyta eltávoztával szivünkben. Váratlanul, orozva lepte meg a gyilkos kór. melynek végzetes kimenetelét nem is gondoltuk s mely 29-ik évében 2 heti gyötrelem után elrabló szerető özvegy édes anyjától egyetlen fiát, tőlünk pedig a felejthetlen kedves barátot. Haláláról bánatos családja s a kir. járásbíróság bírói s tisztviselői kara adott ki gyászjelentést. Ravatalát számos szép koszom ékítette, köztük a kir. járásbíróságnak, az ügyvédi karnak, a gyászoló családnak, barátainak és tisztviselőinek koszorúi s egy fehér-fekete szalagé koszolni, a fehéren e felirattal „Aladárnak“ a fekete szalag pedig üresen. Beszentélése általános részvét mellett 26-án ment végbe, honnan Szegedre, a családi sírboltba szállíttatott s ott 27-én d. u. 4 órakor helyeztetett örök nyugalomra. — Lelje fel örök nyugalmát a korán elköltözött, lesújtott családja pedig találja fél mély bánatában a vigaszt a mindenható kifiirkészhetlen bölcseségé- ben s abban az őszinte részvétben, melyben osztoznak vele az elhunytnak barátai és tisztelői. Áldás és béke honoljon síri álmai felett! — A V. tisztiiigyész választás a f. hó 28-án megtartott tisztújító széken történt, a hol d r. H о f m e i s t e r J u d a 40 szótöbbséggel választatott meg. Midőn neki, mint egyik tevékeny bel munkatársunknak, megválasztásához gratulálunk, azon meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy nehéz hivatását erős akarattal fogja betölteni. Sok szerencsét! — A halasi cv. ref. felsőbb leányiskola zenetanára f. évi május hó 1-éu növendékeivel az intézet helyiségében a második házi hangversenyt tartja meg, melynek műsora: I. Kétkezes játék. II. Négykezes játék. III. 1. Gavotte. Resell I.-tői. Zongorára és hegedűre. Előadják: Tóth Erzsiké és Papp Mihály. 2. „Rákóczi Ferencz Rodoston.“ Melodráma. Szavalja: Szabadi Krisztina. Zongorán kiséri Babó Juliska. 3. „Titus.“ Nyitány Mozarttól. 2 zongorára 8 kézre. Előadják: Babó Júliska, Görög Szilvia, Görög Lukróczia és Papp Mihály. A hangverseny kezdete d. u. 3 órakor. Bemenet szabad. — Parforce vallását Felső-Kistelek pusztán. Hétfőn délután a felső-kisteleki pusztán Brinkus' Sándor és Modok Sándor lovas küRendőrök egy ismeietlen állatot pillantottak meg. Epen azt akarták tőle kérdezni, hogy „uraságod talán idegen,“ — midőn az az erdőn, mezőn, vetésen keresztiil-kasul ellebbent. Nosza rajta, aki rendőr mindene van a poncziusodnak, kia bált Orbán D. Sándor legény fia s maga is lóra pattant. A fenevadat üldözőbe vették, hogy mezőrendőri kihágásért megbiintettessók. Mentek, mint az olajzott villám, mig bem a harmadik dűlőben elfogták a szökevényt s bevitték a városházhoz, be az istáiéba. És most eszünkbe jut a „Tetemre hívás“ . . . „Sorba belépdel sok da^ 1 ia“ . . . Kun-vitézek, nymródok. Müértő szem mel spectálják az idegenből jött vadat, ha vagon milyen névre hallgat? . . . Szólogatják őznek, dámvadnak, szarvasnak, zergunek, de az nem reagál: Hopp! egy nymrőd a homlokára üt. Nem e fajta állat lehet ez, mivelhogy ezek mind futósak, a mit még a kun vadászok se ’tudnak elfogni, nemhogy a rendőrség bekor- czolja. Hanem a rendőrség más nézeten ván. Ezek hit alatt vallják, hogy ez a vad: a világ logfutósabb szarvasbikája. Hanem hát most beszéljen akárki a lovas-rendőrség ellen, a mely az idegen határból idetévedt szarvast is elfogja! Vége a hires nótának, hogy : Szilaj csikó nem eladó, Nem q rendőr alá való. Mert ha arra rendőr ülne, Szabad madár is rab lenne, mert a mi lovas kiilrendöfeink még a szarvast is rabbá teszik mindenféle kopó kutyafalka nélkül. A vadász-társulat elnöke magáénak követeli. A birtoktest tulajdonosa Kolozsváry Kiss István bogárzói birtokos sem engedi a jussát, az ő birtokán fogták el, annak a tartozéka, azt állítja. — Végül a lovas rendőr azt állítja, hogy ő fogta, —■ ez ellen meg Orbán D. Sándor allegál, hogy de biz ő. ■— A rendőr-kapitány pedig tegnap elakarta árvereztetni a szegény alap javára, de a 30 frt kikiáltási árat senki se Ígérte meg. Nem nagy becse van az idegennek a kunoknál, ha mindjárt — nemes vad is! Legjobb volna az állatkertnek beküldeni. — A Halas-mélykúti törvényhatósági közúton engedélyezett ntrendezósi munkák biztosítására az államépitészeti hivatal kiküldötte Várady Miklós ur közbejöttével az árlejtés folyó óv május hó 3-án d. u. 3 órakor fog a város köz- házánál megtartatni. — Gyilkosság /sana pusztán. Lantos György kertész volt Gyenizse Sándor és neje Paprika Judit által bérelt Suba-tanyán, a másik Suba-tanyán lakott Gyenizse Sándor; múlt hó 17-én Lantos György megbetegedett s ipa Rokolya Ignácz elvitte először Jankováczra egy kuruzslóhoz, az ráolvasott s hazabocsátotta, hogy most már meggyógyul^--— Két nap múlva Maj- sára vitték Dr. Gittek Ignáczhoz, az irt neki gyógyszert, még sem gyógyult meg; ekkor ipa behozta a városba Dr. Práger János orvoshoz, ki szintén irt neki orvosságot; mindennek daczára Lantos György múlt hó 28-án meghalt. — Ekkor a hullát a városba hozták s Lantosné ártatlan arezczal bejelentette a rendőrségnél s azon gyanúját fejezte ki, hogy férje alighanem attól a bortól halt meg, a melyet ápril 17-én ivott s azt neki Gyenizse Sándor adta. Annak vette ő Krigszhammertől s mikor kivitte, a felét megitta a másik felét pedig Lantos Györgynek adta; addig beszélt ártatlan arezczal, hogy a bánatos özvegyet a rendőrség még azon órában a jelentés után letertóztatta s reggelre letartóztatta még Gyenizse Sándort is. — A nagy apparátussal megkezdett nyomozás alatt meglepő eredmények derültek ki. Lantosné sok csű- rós-csavarás után beismerte, hogy Gyenizse Sándorral összebeszélve mérgezték meg ápril 17-én ugy, hogy a literes üveg felét Gyenizse Sándor itta meg, de ez alatt Lantos György a konyhában volt, s mikor Gyenizse a tanyából eltávozott; azt mondotta Lantosnak, hogy a maradók bort megihatja, de ez alatt a szobában Lantosné egy kis üvegből a maradók fél liter borba beleöntötte a mérget, a bort Lantos meg is itta. Beismerte azf is, hogy a mérget Musza_ Istvánná szül. Bor Terézia adta neki, sárgás folyadék volt. Muszánét azonnal elfogták, ki szintén sok csürés-esavarás után vallotta meg, hogy valóban ő. adott két Ízben is Lantosnénak orvosságot; állt pedig ez valami tulipán virág és másféle keverékből. A hulla bonczolása tegnap volt, s miután a mérgezés két héttel ezelőtt történt a hulla belső részei a kir. Járásbíróság által az országos vegyészeti intézetbe szállíttattak vegy- vizsgálat végett. — A casinó ujonan épített, díszes kettős tekepályáját ma — vasárnap — nyitja meg ünnepélyesen, melynek örömére a casinó a tagok részére esti */» 8 órakor társas vacsorát rendez, a melyen pohárköszöntőkben nem lesz hiány. — Nyári menetrend. 1898. május hó l-óyef a következő menetrend lép életbe: H a- 1 a s r ó 1 indul Budapest felé a 903 sz. gyorsvonat d. e. 10 óra 27 pkor, 905 sz. személyvonat d. u. 3 óra 24 pkor, 907 sz. személyvonat, éjjel 1 óra 06 pkor, 909 sz. személyvonat reggel 6 óra 26 pkor. Szabadka felé a 904 sz. gyorsvonat d. u. 5 óra 16 pkor, 906 sz. személyvonat déli 11 óra 58 pkor, 908 sz. szemölyvonat éjjel 3 óra 07 pkor, 910 sz. személyvonat esté 8 óra 15 pkor. Pirtón megáll a 905 és 909 sz. vonat. Göböljáráson megáll a 908 és 910 sz. vonat. Csatlakozások: Kis-Kőrösön csatlakozik a 903 sz; vonat, a 905 907 és a 909 sz. vonatok Kalocsa felé. Fülöp- szálláson csatlakozik a 905 és 907 sz. vonat Kecskemét felé. Köszönet nyilvánítás. Mindazon barátok és ismerősök, kik felejthet,len egyetlen fiam, Dr. Szabó Aladár elhunyta alkalmából — irányomban szives részvétüket nyilvánították, fogadják ez utón is hálás köszöneté met. Kelt Halason, 1898. évi április 26-án. özv. Szabó Mi hál у né. l)r. Hermán Ferenc, felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos.
