Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-20 / 12. szám
Márezius 20 KUN-HALAS. 1898. egyenlőség, a jobbágyság eltörlése oly alkotások voltak, melyek a régi Magyarországot egy csapással a mull hagyományaihoz sorozták s megalkották az nj Magyarországot, olyannak, a milyennek most látjuk és ismerjük. De bármily korszak alkotók voltak nemzetünk életében ez intézmények, mégsem mondhatjuk azt, hogy márezius 15-ikét ezek lótosüló- sónek emlékére ünnepeljük. Hisz ez intézmények nagyobb része iránt a mai nemzedék nem viseltetik többé oly kegyelettel, mint a félszázaddal ezelőtti. Mert félszázad hosszú idő; s untig elég arra, hogy az emberi alkotások értéke felöl a világ tisztába jöjjön. A lefolyt 50 év tapasztalatai pedig azt mutatták meg, hogy a 48-iki alkotások legtöbbje nem vált be adnak, a minek szánva volt, s távolról sem felelt meg azon várakozásoknak, melyeket, egykor a világ hozzájuk fűzött. Elég legyen e részben csak egy párra utalni. A parlamentarizmus sem nálunk, sem Európa többi országaiban nem tette lehetővé azt, hogy a népek saját maguk intézzék sorsukat belátásuk, óhajaik és érdekeik szerint. Pedig ezt várták tőles48-ban a világ meg volt győződve, hogy attól kezdve örökre vége van a hatalmasok önkényének. A sajtó szabadság hatása olyan fejlődést idézett elő a sajtóban, hogy abba most már sem pártolói sem ellenzői nincsenek többé belenyugodva. S a mi a legnagyobb 48-as vívmányt a jobbágyság eltörlését illeti, e részben elég rámutatni arra. hogy a nemes és a jobbágy közti ellentét, volta- képen akkor sem volt egyébb a gazdag és a szegény ember közti ellentétnél, s tudjuk, hogy ez ellentét ma sokkal fenyegetőbb alakban mutatkozik, mint valaha. Az e vívmányok fölötti öröm tehát semmi esetre sem lehetett elég ok arra. hogy ezt a mai napot a nemzeti kegyelet állandó ünneppé szentelje. Egészen más körülmény határozott ebben. Oly körülmény, a melyet rögtön felismerünk, a mint végig tekintjük az egész akkori mozgalom lefolyását. Miért folyt a küzdelem abban az emlékezetes két esztendőben? Ezekért a vívmányokért? Vájjon a hazánk területén lakó idegen nemzetiségek azért támadtak meg bennünket, hogy a sajtó szabadságot életbe léptettük? vagy hogy a jobbágyságot eltöröltük? vagy mert az országgyűlést népképviseletivé, a kormányt pedig.ez, országgyűlésnek felelőssé tettük? Vájjon az idegen országok zsoldos hadai azért törtek ránk,,mert ők és vezetőik nem viselhették el annak tudatát, hogy Magyarország az ő régi intézményeit reformálta? Az egész kétségbeesett élet-halál harez. melyet nemzetünk a felbujtott nemzetiségekkel és két nagy hatalom hadaival vívott, ezek miatt történt? Nem. Mindez nem azért történt. A magyar nemzet e világra szóló küzdelmének sem ! oka sem ezólja nem az alkotmány reformálása volt. Ez csak iirügy és alkalom volt arra, hogy ellenségeink megtámadjanak. Az alkotmányreform kérdése egészen mellékessé vált ott és csakhamar teljesen háttérbe szorult. Egy régi pörnek, a mérge volt az. mely akkor újra felfakadt, annak a régi pörnek, melyet immár maholnap 400 óv óta folytatunk nemzeti létezésünk és önállóságunk érdekében azok ellen, a kik bennünket mint nemzetet, ki akármik törölni az élők sorából; aníiak a pörnek, a mely kezdődött Szapolyai Jánosnál, folytatódott Bocskay Istvánnál. Bethlen Gábornál, I. Rákóczy Györgynél, Thököly Imrénél, és a melyről ki merné állítani, hogy bevógződött-e Kossuth Lajosnál. A független Magyarországért, az önálló nemzeti lét kivívásáéit, folyt küzdelem volt az 1848/9-iki sza- badságharez. Ezért ontották verőket az akkori hősök, ezért szenvedtek kinhalált a vértanúk, ezért bujdostak a számüzöltek. Ennek az emléke az. mely a inai naphoz, fűződik. Ennek az emlékét ünnepeljük ezen a napon. Márezius 15-ike tehát a nemzeti függetlenségért vívott harez emlékünnepe. Annak a harcznak a lefolyásáról és eredményeiről lehetnek különböző nézetek, de, hogy az a magyar független állam helyreállításáért vivatott, azt, ha csak leplezni és takargatni nem akarjuk az igazságot, eltagadni nem lehet. Bár hogy gondolkozzunk is azonban az akkori eseményekről, ezéloki'ó! és törekvésekről, és ama küzdelem eredményeiről vagy eredménytelenségéről ; egy fél század madártávlatából tekintve egy nagyszerű tanúságot fedezhetünk fel ama két óv történetében. Ez a tanúság, mely méltó arra, hogy mind magunk megjegyezzük, mind ellenfeleink tudomásul vegyék, a következő: az 1 1848/9-iki események bebizonyították azt, hogy a Magyarország területén lakó ellenséges nemzetiségek és a dynastia ausztriai hadereje együtt és egymás szövetségében , nem voltak képesek a magyar nemzetet legyőzni. Hogy erőt vehessenek rajtunk, kénytelenek voltak egy idjgen nagyhatalom segítségéhez folyamodni. Ez a tanúság, ha egyébb sikere nem volt is az 50 évvel ezelőtti küzdelemnek, megéri az érte hozott áldozatot. Mert a jövendőbe senki bele nem láthat s bármennyire el vannak is merülve a mai kor emberei ai ő kis játékaikba, ki merné azt mondani, hogy az a kérdés, mely 1848/9-ben törésre került, többé soha felmerülni nem fog s a fegyverek élére nem bizatik. Láttuk elégszer, hogy nehány évtized alatt akkorát változik a világ, hogy a mi lehetetlennek látszott, megvalósult. Midőn I. Napóleon 1809-iki proclamatiója. visszhang nélkül hangzott el az országban, ki gondolta volna akkor, a loyális hűség ama napjaiban, hogy alig 40 év múlva, tehát az akkor élt emberek nagy részének még életében, lehetséges lesz Magyarországon az, a mi 1849-ben történt. Halandónak nem adatott a jövendőt előre látni s hogy az a kérdés, mely 1848 9 ben vérbe és lángba borította az országot, mikor és mily alakban kerül ismét felszínre, azt senki sem tudhatja. De bár békés eszközökkel vagy fegyverrel kell harezomi nemzeti létünk és fennmaradásunkért: ez a mai nap az esztendők folyásában emlékeztessen bennünket mindenkor ama tanúságra, melyet az 1848/9-iki eseményekből vonhatunk; ama tanúságra. hogy a magyar nemzet azokkal a hatalmi eszközökkel, melyeket a most úgynevezett osztrák-magyar monarchiában lakó népek ellene kifejteni bírnak, le nem győzhető és meg nem dönthető. Adja Isten, hogy ez a tudat meghozza nemzetünknek azt az önbizalmat, mely a nagy vállalkozások sikerét első sorban biztosíthatja úgy a béke munkáiban, mint a háborúk fergo- tegei közL Az ünnep további folyamában a főgym- nasiumi énekkar adott elő Balogh László énektanár kitűnő vezérsége mellett énekdarabokat, nevezetesen a szózatot, a Kossuth dalt és a Hymnus/t. A szabatos, szép és lelkes ének zajos tetszésre ragadta a hallgatóságot. Majd szavalatok következtek éspedig Gsinesák László VIII. oszt. t. szavalta Pósa Lajos gyönyörű költeményét „A hazáért“. R ú t h László VII. o. t. a „Talpra magyart“, Hubert L. VIII. o. t. „Márezius 15-ike“ ez. költeményt Hegyi Józseftől, és В ü r g n e r Arthur VIII. о. t. Petőfitől a „Ledőlt szobort“-t, mindenik igazi hiva- tottsággal és hatályosan. Végül Csinosá к László VIII. o. t. az önképzőkör alelnöke mondott hatásos záró-beszédet, melynek fiatalos lendülete és heve a legjobb hatást tette a közönségre. Az ünnep egyik pontját képezte az önképzőkör ez alkalomra hirdetett pályázata eredményének kihirdetése. Díjakat nyertek 5—5 frtot, a következők : В ö h m József VIII. oszt., К á- j e 1 Endre VIII. oszt., R ú t h László VII. oszt., D é r Sándor VIH. oszt. és Se h w a r c z Vilmos Vili. oszt. tanulók. * *■ Az «V. rcf. felsőbb leányiskola szép ünnepélylyel ünnepelt. Az ünnepély számai a következők voltak: 1. Himnus. Köleseitől. Énekelték az intézet növendékei. 2. A hazáért. Pósa Lajostól. Szavalta Gyenizse A. 8. N e in- z e t i d a 1. Petőfitől. Szavalta Szabó Gizella. 4. A 1 к a 1 m i b e s z ó d. Irta és előadta Báthory, tanár ur. Az ünnepélynek e helyen különösen kiemelkedő, szép mozzanatát képezte a tanár ur költői szárnyalása szép beszéde. 5. M á r c z i vi s 15-én. Ábrányi Emiltől. Szavalta Tóth E. 6. Honfi dal. Petőfitől. Éne kelték a növendékek. 7. A haza. Pósa Lajostól. Szavalta Babó Elvira. 8. Mi a haza. Szavalta Babó Emma. 9. S z ó z a t. Vörösinar- tytói. Énekelték a növendékek. A közönség ünnepe. ,.A függetlenségi párt“ d. u. 8 órakor ünnepelte márezius idusát. A kör helyiségek udvarán egybegyült nagyszámú ünneplő közönség előtt, először a kör elnöke D r. Farkas I m r e szólt, szép beszédben méltatva az ünnepet s buzdítva a haza szeretre. Utána a város orsz. gyűl. képviselője К o- 1 o z s V á r i Kiss István tartott nagyobb szabású ünnepi szónoklatot, az igazi hamisítatlan haza szeretetre, a márezius 15-iki vívmányok tiszteletére s fejlesztésére kérve a jelen voltakat. Majd D г. В a b ó Mihály főjegyző fejtegette a szabadság, testvériség s egyenlőség magasztos eszméit, utalva azokra a sajnos jelenségekre, melyek ez eszmék tündöklő tisztaságát és szentségét, napjainkban elhomályosítani törekszenek. S z e n t p é t e г у .József erőteljes hangon, szép szónoki hévvel elszavalta a „Talpra magyar“-t. utána D r. Orbán Gyula „50 év“ czimű gyönyörű alkalmi költeményét szavalta el általános meghatottság közepette. A nép ünnepélyt D r. Hermán Perone szavalata zárta be, a ki Ábrányi Emil „márezius 15.“ cziinű remek ódáját adta elő. A lélekemelő ünnepély 5 órakorért végett. ijí * # Este 7 órakor pedig ugyancsak a „függetlenségi kör“ helyiségeiben 180 terítékű társas vacsora volt, a melyen resztvettek a párt vezér fórfiai. Az első felköszöntőt D r. Parkas I m re mondta, a ki meleg szavakban emlékezett meg a nagy idők nagy embereiről s hazaszeretetre, együttérzésre buzdította a jelenlévőket. h Majd D r. В a b ó Mihály emelkedett szólásra, a ki azt fejtegette, hogy a nép boldogsága a helyes vezetéstől függ s előre haladni csak az a város képes, a melynek fiaiból oly vezetők emelkednek ki. a kik szivük-lelkük minden erejével a közjóra működnek. Ép ezért e városra nézve élet szükségletnek tartja a főiskolát, mert — úgy mond — ha végig tekintünk városunk vezér-fórfiain, e főiskola nélkül, anyagi erő hiánya miatt, nagyon sokan nem emelkedhettek volna ki s nem lehettek volna e város közművelődésének előharczosai. Utána Kolozsvári К i s s I s t v á n, a függetlenségi osznie apotheozisáról beszélt s lelkes szavakban éltette ez eszme bajnokait. Majd Szontpétery József mondott egy költői fordulatokban gazdag beszédet, — hogy a mai ifjúság hűséget esküdött az 1000 éves nemzet fényes történelmi emlékeinek s az ősök dicsőségét lelke elé követendő példának állítja. Végűi D r. H e r m á n Ferenc poharát az ifjúságra emelte, mint a mely egy szebb jövőnek zálogát hordja szivében. Innen a társaság egy része az „alsó kür“-be ment, a hol szívélyes ovátiókban részesítették őket. * * A szabadelvű kör“ helyiségeiben, este 8 órakor ugyancsak társas-vacsora volt. a. melyen a szabadelvű párt tagjai és előkelőségei közül, számosán vettek részt, a hol is az első felköszöntőt Török István elnök mondta. Utána szóltak id. Tóth János és Dr, II ofmeister Juda kik mindnyájan lelkesen emlékeztek meg a nagy nemzeti vívmányokról s további kitartásra buzdítottak. A lakomán 70 teríték volt. A vigság reggelig tartott. * * * A „polgári kör“ este ugyancsak társas vacsorával ünnepelte meg márezius 15-ét. a hol a kör tagjai közül, számosán jelentek meg. * Az ünnepen uralkodott lelkes, emelkedett hazafias érzület után Ítélve, örvendve mondhatjuk, hogy az a nép, mely a letűnt nagy idők lélekemelő fénypontjait ekként tiszteli, bátran és bizton nézhet a másik ezer év viszontagságai elé. A lelkes, haza-szerető nép a nemzet izmos tölgyfája, vihar megtéplieti, de le nem törheti erős koronáját s jól esik lelkűnknek, mikor városunk népét, azon izmos tölgyfa egyik erős hajtásának gondoljuk lelkűnkben. Adja Isten, hogy az maradjon!