Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-13 / 7. szám
Február 18. KUN-HÁLÁS. 1898. Igaz, hogy egészséges társadalmi szervezet a munkán épül. mely az emberi lét feltétele. És, bár rossz lelkű és irigy állítása a socializrnusuak az, hogy minden vagyon, melynek alapja nem a munka, jogtalan, az tagadba,tiarí, hogy a társadalom rugójának, mozgató elemének, a, ш u n к á n а к kell lennie s hogy az az egészséges társadalom, mely a munka anyagi és erkölcsi értékét elismeri és méltányolja. De nem szabad e mellett feledni azt sem, hogy a tőke is ép oly hatalmas, létjogosult társadalmi tényező, mint a munka s hogy a töke túl legnagyobb részének alapja is munka, jutalma az egyik egyén nagyobb igyekezetének, ügyességének, szorgalmának és takarékosságának. A tőke elleni gyűlöletükben, elnevezik korunk gazdasági életét a tőke és munka harczának. Nem igaz! a tőke és munka nem állnak egymással harezban. harczol ugyan mindkettő, de nem egymás ellen, hanem együtt, közös czélért, az emberi eszméért. A tőke, harczaiba erősebb fegyvereket visz, mint a munka, természetes tehát, hogy nagyobb eredményeket is fog kivívni, de a szövetséges-társ nagyobb diadalában ellenséget látni, abból ellenséges érveket kovácsolni: dőre felfogásra mutat. A nagyobb diadalt irigyelni lehet, de jogtalannak mondani, vak gyűlölet nélkül, nem szabad. Megmondjuk nyíltan : a baj nem itt van. hanem ott. a hol az, a ki csak m u n к á V a 1, g a z d a s á g i é s s z e I1 e m i tőke nélkül küzd az életért, küldtem pálinkát. Megittam magam. Még majd akkor is megköveteli, mikor gazdája leszek. Az kellene még csak! —• Elcsapom a gazembert menten! . . . ügy feltüzeltem magamat ettől a gondolattól, na meg a spiránstól, hogy már épen csapni akartam, midőn — lio-lió! még nem vagyok gazdája. Közben a szakácsnőt férjhez adtuk. — Nagyszerű lakodalom volt és sietős. Bár ne lett volna! .... Oh azok a patkányok! — És oh azok a férjhez ment ostoba szakácsnők! . . . Ez döntött a megsemmisülésbe, a nyrvánába. Az újonnan felfogadott szakácsnő járatlan lóvén, a mama igen siirőeiy ment a spajzba, támogatni az uj cselédet. Én pedig mái mint quasi gazda, a pinczében szintén igen sűrűn oktattam a-vinezellért erre-amarfa. — (Itt találtam fel azt a hébert, melyben a felszívott bor, nem tud megmaradni, hanem az utolsó cseppig az ember szájába vándorol. Nem kértem rá szabadalmat ugyan, de azóta sokszor élek a magam adta szabadalommal.) Arról szintén nem tehetek, hogy egy ilyen oktatási órára a vinczellórnok egy átkozottul gyönyörű eladó leánya jött el. — ián megkóstoltam néhány hordóból nehány pohárral, a bor is ingerelt, a szép leány még jobban ; egyszerre csak derékon kaptam, s vérpiros arczára egy élvezetes csókot nyomtam. . . . A kis leány csak annyit mondott hangosan, hogy: „'Ugyan ne csintalankodjék, hátba meglátná valaki.“ Ugyan ebben a pillanatban egy sikoltást hallottam, megtoditva egy „Teremtő Isten, végem van“-ual. — De ezt. nem a kis leány mondta. — A sarokból jött, és egészen a leendő anyósom hangja volt. Megrettenve mentem a sarokba, oda világítok, nincs senki. >j egyenlő jogot, e g у e n 1 ő elismerést, e g у e n 1 6 állást, о g у e n I ő tiszteletet követel a társadalomtól, azokkal, kik véreik, elődeik fáradságos mun- j Icája árán, hosszú időn át szerzet anyagi javaikat, a vagy erőik fájdalmas megfeszítésével, életerejük fogyasztásával, tetemes anyagi javaik feláldozásával szerzett, szeli era i t ő к ó j ü két is harcz ba viszi k. A kik ezt kívánják, nem tudják, hogy az egyénnek helyét a társadalomban az egyén ért é к e határozza meg s hogy a társadalom szempontjából annak az egyénnek vau nagyobb értéke, a ki a társadalmi ozélokat i n к á b b képes valósítani. így tagozódik a társadalom rendekre, melyben minden rendnek más feladat. másnemű kötelesség jut.. Minden tekintetben egyenlő emberek, minden tekintetben egyenlő jogok, csak az álmok utópiájába tartozó fogalmak. így lesz más feladata' a munkás osztálynak, más az iparos osztálynak, más a kereskedőnek, az értelmiségnek, főrendnek. A munkás-osztály érje be. ha a társadalom megadja és elismeri munkája értékét, felruházza őt a szabad ember minden jogával, törvény előtt egyenlővé teszi mindenkivel; módot nyújt neki az anyagi és szellemi fejlődéshez, nyitva áll előtte az út a társadalmi és állami élet terén való érvényesülésre. Nem hangoztathat jogos panaszt az iparos, kereskedő, ki a szabad verseny terén tehetségét, képességét, ügyességét, szorgalmát, korlát nélkül kifejtheti, valláA szép leány elszaladt. A sarokban láttam egy jó öblös, feketén tátongó lyukat. Egyebet semmit. Gondolkoztam .... Egyszer megszólal a lyuk: leendő menyasszonyom hangján: „jöjjön Lizi segítsen ájult édes anyámat a szobába vinni.“ Majd eszemet vesztettem ! . . . Eisern tudtam találni a dolgot. Felrohantam a pinczóből félőrülten; az emeletre vivő lépcsőn szemközt jön ream télikabátommal az inas, hozván egy levelet is, . . . felbontom, Szoveriána Írása volt. Szedelegve olvastam e sorokat: „Gyalázatos! távozzék örökre.“ Alig tudtam a kastélyból kitámolyogni. — Az esküvőből persze nem lett semmi. Evek múlva tudtam meg, hogy az a lyuk egy patkány lyuk volt. mely egyenesen felszolgált a spájzba. s mint egy hallcső, pontosan reprodukált mirden hangot az ott foglalatoskodó leendő anyósomnak. Oh! Azok az átkozott patkányok! . . . És még azontúl■ mindenféle' férjhez ment szakácsnők! . . . I)e a vinkéra annyira mégsem tudtam megharagudni, hogy lemondtam volna róla, pedig nagyban hozzájárult a boldogságom elrontásához. Leichet chandsi vendéglőjében igen sokszor, mostanában is, fél éjjeleket elgondolkozom azon a bizonyos héberen, mely errefelé literesből két decziliterre devalválódott. II. sában. nemzetiségében a legteljesebb szabadságot s egyenjogúságot élvezi mindenkivel. Nem ez a baj, hanem az, hogy mindenki több i g é n у e к kel I é p f e 1 a társadalommal szemben, minta mennyi őt egyéni értéke és képessége szerint megilleti s azt várja a társadalomtól, hogy vagy egyéni értékével arányban nem álló helyet, vagy pedig m u n к a , n é I к ü 1 biztos és kényelmes megélhetést biztosítson szamára. Ez az elfajult socializrnusuak az elégedetlenség mezébe burkolt titkos óhaja. Azért józan észszel senki sem okolhatja a társadalmat, hanem csak saját j magát, ha kétszer annyit akar költeni, mint lehet; 100 írtból 200 frtot költeni nem lehet. A ki pedig ezt megkísérli s a mathemafika útját állja számításának s a> a hibás számításnak áldozatul esik, ne higyje. bogy okos embernek fogják bámulni, ha felcsap „szoczialistának,“ szidja, a világot, mely nem engedi őt megélni, mely őt elnyomja s e feletti bújában a pálinkás-butikok törzsvendége lesz, „most már azért sem dolgozik,“ hanem inkább' az utczasarkokon ácsorog nap-nap után . . . botor ember az, ki nem azt érdemli meg. hogy a társadalom dédelgesse, mint szoczilistát, hanem, hogy „,czo ki 1 ustá“-t kiáltson rá. Es akkor ne azt mondja, hogy „nem fizetik meg a szegény ember munkáját,“ vagy — ha képzetebb (értsd régibb) szoczialista — azt, hogy fel kell emelni a munka-bért (mely alatt meg azt érti, hogy a miért eddig 1 frtot sem érdemelt meg, ezután 2 frtot kapjon), hanem szálljon önmagába s mellét verve fogadjon jobb erkölcsöket s mondjon le a „szolyo- lislaság“ kétes dicsőségéről. A 'társadalom pedig a helyes népnevelés. az erkölcsök nemesítésével fogja a társadalmi korcs kinövések elhatalmasodását megakadályozni. K. Z. A vallástalanságról. A községi iskola egyik tanítónője, köte- I lességóhez híven, figyelmeztette egyik növendékét, hogy vallás leozkére szorgalmasan járjon el, mire az apa a következő levelet irta a tanítónőnek : „Kedves tanító mester! Az Úr Jézus által felkérlek: ne kényszeritsd e kis leányt vallásra menni, mert az nem Krisztus tudománya. Azt mondja a Szent Ige, ha valaki által hágja a Krisztus tudományát, annak Istene nincsen, azért felkérlek kedves barátom, ne kényszeritsd a bűnre, mert Krisztus ezt parancsolta: hogy Istent imádjunk, ne faragott képeket. Azért kérlek, ha nem tudtok Isten törvényén járni, akkor kérjétek az.Úr Jézust, lio^y tanítson meg, majd az megtanít. Azért mondta, hogy engedjétek hozzám jönni a kisdedeket, mert ilyeneké a menyeknek országa. Most még egyszer azt mondom, hogy ne hajtsd vallásra, mert Isten ellen cselekszel, egy vallás van, az: hogy szeressük az Istent és ember-társunkat, úgy,4mint magunkat. Most maradok az isteni szeretettel hozzád, ha követelik vallásra a leányt, én állok helyt mindenütt.“
