Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-18 / 51. szám
II. évfolyam. 51. szám. Kun-Halas, 1898. Deczember 18. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Eő-utcza 1254. Megjelen minden vasárnap. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 írt 25 kr. Nyílttéri 8 hasábos petit sor 10 kr A kötelességek. — A választás után. — II. A mult számunkban egy kis elme futtatást mondtunk el a kötelességekről. Alkalomszerűnek tartottuk, mert hiszen városunk lakossága egy választás előtt állott, amely választásnál a polgárok sokoldalú kötelességeinek kellet volna érvényesülni. A megye bizottsági tagok immár megvannak választva s ha e választás reministentiájaként felvesszük a letett fonalat a kötelességekről, talán nem végzünk egészen hálátlan dolgot. A tükör, amelyben kiki önleikét megláthatja, mindenesetre befolyásolhatja az embereket gondolataikban, elhatározásaikban, és tetteikben. A mostani politikai és társadalmi ellzülés korában, ha az általunk mutatott tükör a polgári kötelességek karikatúráját mutatja fel, — erős a meggyőződésünk, — hogy azon e város lakói közül egyetlen egy sem ütődik meg. Ha fáj is, de nézzünk be ebbe a tükörbe. Ma egy hete, a függetlenségi és 48-as párt népes értekezletet tartott, amelyen a megye bizottsági-tag választáson követendő eljárást tárgyalták. Szomorú hangok keltek szárnyra, — éles szemre hányások történtek, amelyek mélyen bevésődnek a társadalmi élet egész rendszerébe. Megvesztegetés, bizalmatlanság, e 1 V e к h e z V a 1 ó h ű t- lenség, megbízhatatlanság voltak a kiáltó ellentétek, melyek felhangzottak a függetlenségi eszmék ideáljaiért a múltban lelkesülő polgárok ajkairól. * A párt, — a melynek nemes politikai elvekért, — czélokrét, kellene lelkesülnie önmagában bizalmatlan, megtört, lehangolt és közönyös, a közügyek iránt. Maguk a polgárok keserű szóval hangoztatták, hogy nem lehet most már a polgárba bízni, mert a legutóbbi időben lezajlottpolitikai küzdelmek, e bizalomhoz nem adnak jogot — a párttagok megszegik a párthatározatot, azt nem ismerik megukra nézve kötelezőnek, mert mindenki arra megy, amere a politikai eszméknél erősebb vonzerő : a p é n z vezeti! És helyesléseken kívül n e m akadt szó, amely a vádaknak ellene mondjon, nem akadt szó, amely a politikai tisztesség és pogári becsület eme megtámadását — igaztalannak mondta volnaKijelentések történtek, hogy m a már a közügyért nem érdemes bármit is tenni (pláné áldozatról no essék szó!:) s a miatt nem érdemes csak egy baráttal is összezördülni. És nem akadt szó, a mely a közügy et megvédte volna, és hivatkozott volna a polgári kötelességre a mely szenteb b, mint a legtisztább — baráti érzelem! Felhangzott a szó. hogy ha „amazok pénzzel dolgoznak“ — a függetlenségi párt nem remélheti a győzelmet. Köztudomású, hogy itt a függetlenségi párt többségben van, és ez a párt mégsem mert határozni; a párt, mint ilyen, nem kívánt jelölteket állítani, mert — felhangzott a szó, — magunkban a jelöltekben sem bizhatnak, s mert féltek a bukástól és — felhangzott a szó — h a m á r a zászló apó r babul t, legalább a párt becsületét ments ék meg. A lebukott zászló felemelésére nem akadt szó! De nem akadt hang, amely a g у á - V a s á g о t ostorozni, s bátorságot önteni tudott volna, mert érezte mindenki, A „KUN-HALAS“ TÁRCZÁJA. Hogy készül a „Kun-Halas.“ A legtalálóbb felelet az lenne, hogy nagy kínnal-bajjal. Azok, akik egy évvel ezelőtt szerkesztőjét a szerkesztőségi boltba ugrasztották, lassanként mind elpárologtak mellőle, haczikket kérünk tőlük: „nagyon el vannak foglalva,“ „majd a jövő héten,“ „most nincs eszmém, nem irhatok“-kal elégítenek ki. És az az elfoglaltság folyton tart, az eszme nem érkezik s vele az ígért czikk sem. Az utolsó nyolcz hónap alatt a külmunka társak közül csak egy adott czikket, őt is sajtó perbe fogták érte s most már ő lássa be az igazságát annak, hogy jobb lett volna rá nézve, ha azt sem irta volna. Annyi bizonyos, hogy ennek a czikknek visszaható ereje volt az Írójára, mert megjelenése előtt négy hóval s megjelenése óta 4 hó alatt, nem irt — kérem— egy fia betűt sem az újságba. Pedig a lap alakításakor benne remélte a szerkesztőség a „Kun- Halas“ Hegedűs Sándorját s ő e helyett a legádázabb obstrukcziót folytatja a lap ellen. Lehet, hogy csendes jubileumot akar ülni: irói működése megszüntetésének évfordulóját. Mióta a világ áll, ember a másikban csúfosabban nem csalatkozott, mint a szerkesztő a rettenetes bajuszában. Az egy évi 52 számból legalább 51-ben tőle hitte a tárczát s e feltevésre a rettenetes ismeretes szellemessége (spiritualizmusa) fel is jogosította. De még a spiri- tizmus is a lapja ellen esküdött, mert bár a rettenetes öblös tárogatóból a szellemi sziporkák tűzkövekként repkednek a Casinóban, (hogy sokszor Allagáók nehogy a sziporkák felgyújtsák a Casino díszes otthonát, nem győzik vízzel, *) a „kicecimbora“ is eleget álmélkodik a nagy szellemen, de ezek a sziporkák messze elkerülik a „Kun-Halas“ háza tájékát. 4—5 tárczát irt egész évben, de azokból is 8—4 oly rossz volt, hogy miattok ugyanannyi szedő-gyerek hagyta ott a nyomdát. Pedig milyen gyönyörű meséket tud! Minden 8-ik héten megírja, hogy egy koppasztott tyúkot loptak a vásártéren, hogy vasárnap este részeg czigány Otthellók és Des- demonák kerültek a rendőrség körmei közé s azt hiszi, hogy ezzel megfelelt a hozzá kötött várakozásnak. (Hogy kurtulna meg a bajusza e jó gondolatért!) A ki hű maradt a laphoz, csak kettő van még: a népesedési mozgalom tisztelt szerzője, a kinek hű tudósításából megtudható : hányán haltak meg 70 éves korukban „veleszületett gyengeségben,“ ki kapott a lefolyt héten halálos bélgörcsöt, kit szorított nyakon az angol kór, az ázsiai bélhurut, a spanyol nátha. Kik párosodtak össze a lefolyt héten (persze törvényesen) *) Bor van a közé a viz közé keverve. Szedő. s hány évesek valának ők. A másik hű rovat: az ingatlan forgalom. Melyikünk házát ki vette meg dobszóval, kik mentünk ki az elmúlt héten a telekkönyv B. lapjából, kinek adták át helyünket s mennyibe került ez a kedves csere — elmondja híven, ha nem minden héten is, de gyakorta. Néha-néha újdonságot is kapunk (igaz, hogy mindig a legkevésbé érdekeset.) Vadker- ten mikor volta vásár, a múlt héten megye- gyűlés volt, Keczelen aligha lesz vásár, mert a sertésvész még nem szűnt meg, a III. o. kereseti adót kivető bizottság nem 20-án, hanem 21-én tartja első ülését és sok más érdekes újdonság. Hogy azután ennyi viszontagság után, vasárnap reggel hogyan lehet 200 példány „Kun- Halas“ a László bácsi jubileumos táskájában s hogy a fel 11 órai gyorsvonat hogyan viheti a szélrózsa minden irányában széjjel a vidéki előfizetők részére (kiknek felerésze fizet, másik fele pedig elfogadja a lapot, de a fizetést nem,) ez ám a titkok titka. De ezt a titkot nem is árulom el, mert, ha a nagyközönség az én révemen megtudná, hogy miként lehet lapot szerkeszteni úgy, hogy senki sem ir bele semmit, akkor mindenki menten felcsapna szerkesztőnek. Nem is azt akarom elárulni, hogy mégis
