Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-06 / 6. szám
IT. évfolyam. ш/ 6. szám Kun-Halas, 1898. Február 6. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Fő-utoza 1254. Megjeleli minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 6 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilleiékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, fél évre 2 írt '»0 kr., 8 hóra 1 írt 25 kr. Nyilttér: 8 liasábos petit sor 10 kr. két társának boldogulása, mert a nyers- termény szállítása igen drága s az ipar és kereskedelem igénye igen nagy, igy a nyerstermény eladása igen sokszor nem elégíti ki a termelő vágyát. Átmeneti korszakba léptünk, hol a termelő a feldolgozásra is társul szegődik, sőt még a forgalomba hozásnál is részt akar venni, hogy a voltaképeni haszonban ő is részesüljön. Azonban ez a vállalkozási szellem még nem lett általános, a nyerstermelő nem akar arra gondolni, hogy ő áldozzon a feldolgozásra szükséges vállalatok megteremtésére. Szűkkeblű, fukar, süket s ennek a sok hibának érzi lépten-nyomon a keserűségét. Nézzünk csak szét vármegyéink területein, hány füstölgő gyárkéményt olvashatunk meg. Pedig a gazdagabb, termékenyebb megyékre terjesztjük ki figyelmünket. Nem nevezünk meg egyet se, nehogy vádlónak tűnjünk fel, csak leírjuk általában. Hullámzó, dúsan termő talajjal bír. Terem búzát, zabot, árpát, kukoriczát., lent, kendert, repczét. Takarmány van jó, gumós növénye gazdagon fizet. Van tava, mely nádat, kákát bőven terem. Van ingoványosa, hol diszlik a kosárfüz. Van szőlőtermelésre igen alkalmas dombja, halma. Van bőven legelője, szép és előre haladott marba tenyésztése, hires lovai, jó sertései, Ebből a rövid vonásokból láthatjuk, hogy termelő itt termelhet sokat. Szorgalommal boldoggá teheti magát, családját, hazáját. S milyen szomorú, ha azt mondjuk, hogy a kisbirtokosok nagy része adóssággal küzd, ha azt mondjuk, hogy a telek könyv görnyed a teher bekeblczé- sektől, ha azt mondjuk, hogy mozog a föld a gazdák lába alatt, ha azt mondjuk, hogy a folyton változó tulajdonosok az anyagi reménységről tesznek tanú bizonyságot. Pedig ez lehetne másként azon a ‘tejjel-mézzel teljes földön lehetne gazdag és anyagi gondokkal nem küzdő nép, Lehetne bizony, ha a gazdák munkára kelve elfoglalnák mind azt a tért, mely őket illeti, mely jövedelmüket szaporítaná. Az átmeneti korszak megköveteli, hogy a nyers termelés mellé hozzá tegyük a földolgozásimesterséget, vagyoni állapotunk szerint, Csábitó ez a mai világ, kínál mindent, igen olcsón csábit, hogy ne dolgozAtmeneti korszak. A katona a csatában nyeri meg a vérkeresztséget minél nehezebb a küzdelem, annál nagyobb a dicsőség. Ehhez hasonló a gazda sorsa is. a nehéz, a súlyos körülmények között tűnik ki hazafi- sága, szép jelleme, nemes törekvése, minél nagyobb akadályt győz le, minél terhesebb munkát végez, annál nagyobb lehet önérzetében a büszkeség, annál nagyobb hazafiul dicsősége, oh ! mert ingyen nem ád a Magyarok Istene dicsőséges országot, boldog időket, ezekért munkálni, fáradni kell. úgy a legkisebbnek mint a legnagyobbnak. Most vagyunk az átmeneti korszakban, egy uj állapot köszöntött be, melyet a gazdáknak kell hasznossá, jövedelmezővé tenni. A nyers termelésből átmenet a feldolgozásra, az a mai kor kívánsága. Hajdan békésen megosztották az emberek a foglalkozásokat, egyik volt nyerstermelő, a másik a feldolgozó, a harmadik a forgalomba vivő. A közlekedési eszközök, az ipareszközeinek nagy előrehaladása a kereskedelemnek sok te- kintetbeni önállósága azonban nagyon megzavarta ezt a békés megosztozkodást s a termelőre legsúlyosabban nehezedik Ä „ШШ-HALAS“ TÁRCZÁjT Igen. Zug, sivit a szél s megrázza a századokat átélt fenyőknek koronáit. A Balaton hullámai egekig tornyosulnak és mély zpgással esnek ismét vissza. Rémes a helyzete annak a halásznak, ki mindennapi kenyerét ment keresni; törékeny sajkáját elsülyesztéssel fenyegetik a tornyosuló hullámok s feléje tátong a feneketlen örvény. Mindenki visszavonul lakába s kéri Istenét, hogy engedje átélni a borzasztó zivatart. A Tátrai-féle nyaraló egyik szobájában egy ifjú hölgy ül a pamlagon. — Előtte az asztalon egy feltöretlen levél van. — A leány kezeit ölébe temeti s hosszan néz az előtte fekvő levélkére, melyet nem mer felnyitni — ámbár tudja, hogy kedves kézből jő. A szól megrázza az ablakot s a mennydörgés ezerszer visszhangzik a tihanyi hegyről visszaverődve. A leány felrezzen kábult- ságából s remegve nyúl a levél után, melyet felbont s olvasásába merül. . „Ugy-e mély a tenger, ngy-e magas az ég? . . . De nem oly mély a tenger, mint az én fájdalmam s nem oly magas az ég, mint az én szenvedésem . . Megcsuklik a szőke fő s leesnek a fehér kezek. Eh, ne legyünk olyan gyengék — suttogja magában — s kezébe véve a levelet, tovább olvassa . „Tudod-e, mi a sorsa a nem gondozott virágnak ? Tudod-e, mi lesz a megsebesített fával ?.. A virág elhervad, a fa elveszti életét . . . Oh, ne űzz el, ne hagyj el, ne hervaszd el érted dobogó szivemet“ . . . A szél megrázza az ablak tábláit és süni eső cseppeket szór azokra. — A levél kiesik a leány kezéből s szeméiben forró könnyek jelennek meg. Eh, azért sem gondolok rá — suttogá — s felnyitja zongorát s kis kezeivel indulatosan csap a billentyűkre. — Zúgva dörögnek az ércz- hurok, — versenyezve a még egyre bömbölő széllel, mig végre egy dalnak áriaja kezd lassan a zűrzavarból ki hallatszani: „Siófokra megy a hajó, A/. én rózsám oda való. Vidd el hajó levelemet, Levelemmel a szivemet, Szivemmel a szerelmemet“ Felugrik a zongorától s mérgesen dobbant lábacskáival: Hisz’ ez az ő nótája; itt is és mindenütt csak ő! Tovább nem bir magával, lobomI a kere- vetre s keservesen zokog. Alig 17 éves a lányka, egész gyermek még, játszani szeret mindennel és mindenkivel s azt hiszi, hogy a szívvel is úgy lehet játszani. Tréfából összeharagudott valakivel, a kiről nem tudja még, haragszik-e rá, a miért őt oly szépen nézi, vagy talán ... s az a valaki most ide küldi ezt a levelet. —- De elég ok-e a haragra a mit Nándor tett? Nem illett-e a névnapon a vendóghölgyékkel tánczolni? ... De hát a Margittal miért tán- czolt oly sokat? Azért, mert Margitot szereti. E gondolatokkal foglalkozik most a lányka. Midőn Nándor az emlékezetes névnap alkalmával elbúcsúzott tőle, nem nyújtotta neheztelésből kis kezét. — Azt hitte, hogy majd Nándor ismét eljő s ő megczibálhatja engesztelésiül haját és bajuszát — a mint szokta, •— mert ő szereti Nándort s a 18. év betöltése után meg is fogják tartani az esküvőt. — És most közbejött ez a gyerekes összekoczczanás! Oazt hitte, hogy majd Nándor csak eljön egyszer; de nem, hanem küldött leveleket s ime ez a harmadik. Pedig a levél még nincs befejezve, a bátra levőt is el kell olvasni: „Ha ezen levelem is az előbbiek sorsára jut, akkor tudom, hogy teljesen elfelejtettél. Ha ezt is eldobod, akkor tudom, hogy elűztél és mást szeretsz s nem kérem visszaszolgáltatni azon kedves tárgyakat, melyeket emlékül kaptam s melyek reád emlékeztetnek. Es ha nem szeretsz, ne félj, én nem leszek utadban, légy boldog; de ha nem találod fel boldogságodat, gondolj reá. hogy van egy jó barátod, ki boldog volt, mikor magáénak gondolhatott s kinél boldogtalanabb nem lesz a világon, ha elveszti azt, ki neki mindene volt,.“- - Hogy irhát Nándor ilyet, hisz’ ón szeretem őt, pedig nem érdemli meg . . . Eh, nem is szeretem. „Ne félj, ón nem zavarom boldogságodat.. és hogy még a visszaemlékezés se bántson, elküldöm leveledet, melyet akkor kaptam tőled, midőn még boldog voltam bírni szerelmedet“ .. . Elsápad a piros arcz s a lányka megsemmi- sülten rogyik le a pamlagra s szemeiből sűrűén peregnek a könnyek.
