Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-09 / 41. szám
Október 9. 1898. ben tovább fetreng, szidja az Istent, mórt nem ad bőtermést, szidja a kormányt és az ő tisztviselőit, mórt vet ki reá annyi adót, hogy ki nem bírja fizetni. Oh pedig önmaga az oka mindennek. Sok volna ezen bajok orvoslására reá mutatni, nincs is szándékom e téien útmutatásokat tenni minden bajok megszüntetésére, mert hiszen e lap nem szakközlöny, hogy erre a rendelkezésünkre álljon, de mégis bátor vagyok közleményem czimót beigazolni és e tárgyban tekintetes Szerkesztő ur engedélyét kikérni, miszerint szíveskedjék e lap hasábjain nekem megengedni, mert a közérdeknek óhajtok szolgálni. midőn közleményemnek közlését kérem. Tisztelt halasi polgárok! Nem messze vau ide Vadkert. elvisz bennünket a vonat oda 20 krórt, nézzük csak meg azt a szőllőszüretet ami óvről-óvre ott vau és ennek következtében azt a rengeteg pénzforrást, melyet a borkereskedők, az ország minden részéből bejövök, ott hagynak, a vadkerti nép nehány év múlva dúsgazdag lesz, mert pénze van és igy mindene van. Kérdezzék meg csak tisztelt polgárok a halasi iparosokat mit mondanak ezek. Azt mondják oda megyünk vásárra, ahova a vadkerti nép elszokott jönni, mert csak attól kapunk pénzt, az vesz, mindent, mert a boraikért sok pénzt kaptak. És ez igy van, ez való. Hát mi halasiak nekünk miért nincs pénzünk? Azért nincs, mert tétlenül nézzük másnak a szorgalmát, mi pedig olyanok vagyunk, mint a tormába esett féreg, azt rágja, mert azt hiszi, annál nines jobb. így vagyunk mi is a halasi öreg szőllőkkel, azt munkáljuk, ami hasznot nem ad. A halasi népnek meg van az alkalom adva, hogy rövid nehány év alatt az ország egyik leggazdagabb városa legyen. Nézzük csak meg ennek határát, egyharmada kiválólag egyedül szőllő és gyümölcs telepítésre való, most ott hever haszontalanul, sem erdő sem legelő, semminek sem való, egyedül csak szőllőtelepitésre alkalmas. Erről már meg győződhettünk, hiszen van példa reá előttünk, nézzük meg Szatmári ur minta-szőllőtelepét, nézzük meg felső Kisteleken Steinberger ur 200 holdas szollőtelepót, nézzük meg Schön Mór telepét, valamint nem messze Csefregi ur uj- telepeit, látni fogjuk azt, hogy ezek az urak nem tétlenkednek, ezek miharább elérik czóljnkat, mertuj szőllőt telepítettek, mely manapság egyedüli kultúra az immunis homok- szőllő, mely aranybányának nevezhető. Felhívom tehát Halas város polgárait e b. lap hasábjain arra, fogjanak hozzá az uj szollők telepítéséhez, kiki erejéhez képest, vegyenek tanulságot a vadkertiekről és azok szorgalmáról, a telepítést pedig sajátítsák el az uraktól, mint a vadkertiek megtanulták Krómer Fiilöp úrtól és igy elfog osztani róluk az a bélyeg, mely a tétlenséget ábrázolja. Azon napszámos emberek, kiknek nincs tehetségük, hogy területet vásároljanak, ültessenek részben szőllőt, szívesen adnak a gazdák hozzávaló területet és vesszőt, igy alapítja meg jövőjét a vadkerti inunkásnép is, miért nem teheti ezt a halasi is? Azt hiszem a közérdeknek teltem ezzel szolgálatot, hogy itt felhívom a halasi nép b. figyelmét s megenged nekem, hogy az igazat kimondtam. Adja Isten, hogy tiz óv múlva, felső Kistelek szőllőteleppó váljék egészben és dülő- utain a bor és csemege szőllő szállításra vasút épüljön, moly pirtóval fog összeköttetni, s áldja Isten, hogy vig zene szó mellett bőszüreteket lássunk. Szentpótery Sándor. Szín h á z. B. Polgár Béla színtársulata f. hó 1-én kezdette meg — ez időleg csak 15 bérletre hirdetett előadásait. Az egy hót tapasztalatai arról győztek meg bennünket, hogy a társulat tökéletesen megfelel közönségünk igényeinek s méltó a tömeges támogatásra. Hisszük is, hogy ez nem fog elmaradni s a társulat kitöltheti nálunk az egy hónapi saisont. A közönség az első héten elég szép számmal jelent meg, — de „telt ház“-at nem igen láttunk. A tartózkodás — a mellyel a társulatot fogadta — valószínűleg el fog enyészni, miután az első hót a társulat életrevalóságát bőven igazolta. Szombaton — október hó 1-ón — bemutatóul színre került „F olt, a moly KUN-HALAS. tisztit.“ Ez a bemutató előadás jól sikerült, sőt leszámítva azt, hogy a társulat tagjai ez alkalommal játszottak először együtt s igy még nincsenek össze tanulva, — méltán emlékezhetünk meg róla dicsérettel. Első sorban is M u r á n у i Juliskát kell megdicsérnünk. Egy fiatal — majdnem gyermekleány — a ki csak nem régen lépte át az iskola küszöbét — és már is oly sikerült alakítást nyújtott. Echegaray remek darabjának ez a fő női szerepe. Matilde úgy hang tekintetében, mint fizikai erőben többet követel a színésznőtől, mint sok más szerep. M u r á n у i Juliska bírja ezt mindvégig, szépen beszél, —- a hangjával — a mely nem nagy terjedelmű ugyan -—szépen tud bánni és nagyobb kitöréseknél igen jól használja! A megjelenése és egy szóval egész lénye megnyerő. A többi női szereplőről nem igen tudunk mit mondani, mert Károlyi Böskót nem Enriquetilaszerepóben, hanem más szerepben szeretnénk látni, a mi jobban megfelel kedves hangjának, és naiv temperamentumának. Molnár Giza egy kicsit tisztábban ejthetné ki aszavakat, különösen a mássalhangzókat jobban ki kellene emelnie. A férfiak közül kiemeljük Gyárfás Ödönt. Ez a jó hírű vidéki színész beváltotta hozzáfűzött reményünket. Már a megjelenésével is biztosítja magának a közönség elismerését. Szép hang, csinos alak, hozzá illő arcz, keresetlen könnyed játék, a mit szerelmes színésznél ritkán lát az ember, mind-mind olyan dolgok a mik elegendők arra, hogy hatást lehessen velük elérni. Murányi Juliskának, és Gyárfás Ödönnek, a kik meg is érdemelték, bőven jutott a közönség tapsaiból, és kihívásaiból. Az előadásról általában még an nyit említünk, hogy figyelmeztetjük a férfiakat, hogy szerepeiket jobban megtanulni ne terheltessenek, mert fogalmuk nincs arról, hogy milyen kin a közönségnek végig hallgatni egy Don Jusz- tó, vagy Don Lorenzó „keserveit!“ Végül még az ügyelő urat arra kérjük, hogy ne a kézivel csettintsen az inasnak, mikor egy gyertyát kell behozni és ha már cselekszi úgy legalább húzódjék a Lulissák mögé, mert a legnagyobb drámai jelenés igen könnyen nevetségessé válhatik ilyen kis inczidens által. Vasárnap — október hó 2-án — színre került. „Az ördög mátkája,“ Géczy István jó nevű népszínmű Írónak ez a harmadik darabja. Eddig a „Gyimesi vadvirág“-ot és „Leszámolásit ismertük, és hogy magával a darabbal hamar végezzünk, ki kell jelentenünk, hogy mindkét darab jóval fölül áll az előadóinál. Képtelen fantázia kell ahhoz, hogy a néző elképzelje, miszerint lehetséges legyen, egy olyan mély és igaznak hitt szerelemnek — ad momentum — a nyilt színen való kialvása, s egy uj szerelemek születése. Egyébként az ének számok bájos fülbemászó melódiája igazán elragadó. A mai előadáson láttuk az egyik énekesnőt Szepesi Szidit, a ki — úgy látjuk — a népsziumű szerepekre van hivatva, úgy arcz mint alak tekintetében. Hangja a felső regiszterekben jó, de a közép hangjai kissé gyengék. s a zenekar folytonos forte működése annyira el nyomja, hogy sokszor egy hangját sem lehetett hallani. A játékán látszik, hogy ismeri már a színészet csinyját-binyját, szóval van rutinja. Ma bevált, a mit tegnap Károlyi В ö s к é r ő 1 irtunk. Barieza szerepe neki való, de nem a tegnapi, és ma meg is mutatta, hogy mit tud, habár — hisszük, — hogy, salon-naiv szerepben még tökéletesebb lesz. Édes kis teremtés, a ki igazán a hangjával belopja magát a közönség szivébe. M u r á n у i Juliska ma nem tudta érvényesíteni tehetségét mert már maga a szerepe is oly háládatlan, hogy a legnagyobb igyekezet mellett sem lehet jót belőbe csinálni. Mindazonáltal ma is szépen szavalt és hozzá járult az est sikeréhez! A férfiak közül ma mutatkozott be B. Polgár Béla igazgató, és méltán lehet első debűjét tökéletes sikernek nevezni. A székely ember minden mozdulatát és modorát oly élethűen utánozta, hogy már jobban talán nem is játszhatta volna szerepét. A hangja is erős és kellemes! A közönség nem is fukarkodott a tetszés nyilvánításban és nyilt színen is kitapsolta. Gyárfás ma ismét bebizonyította, iiogy a társulat férfi tagjai között az elsők közzé sorozható. Hangja szép és dalát szívre hatóan énekelte. Az előadás általában jó volt, a miben a fő szereplőkön kívül részük van még: Vadász Lajosnak, Kiss Pálnak, Szij lassy Bertának és Molnár Gizának. Ez utóbbi I jóizü paraszt asszony volt. Hétfőn október hó 3-án szünet. Kedden október hó 4-ón adatott „A к i к a p ó s p a t i к á r i u s,“ nem a legnagyobb érdeklődés mellett. A bohózat általán véve nem rossz, sőt néha mulatságos, leszámítva azokat az erős frivol jeleneteket, amik bizony úgy kidoni borítva, mist a hogy azt láttuk, még ízléstelenebbé válnak. Nincs párja egy jó franczia bohózatnak, de a színészeknek a feladata átsikam- lani diskreten ott, a hol a szerző egy kicsit túl ment a határon. De ez alkalommal mondhatjuk, hogy nem egész diskréten játsztak, mert több szőr toldották meg a mondatokat oly dolgokkal, a melyek abban a pillanatban megnevettetik a közönséget, de későbben nem kellemesen gondol vissza reájuk. A hölgynek közül nem láttunk újat, pedig v á r- j u к ................A régiek mind nagy igyekezettel oldották meg feladatukat. A férfiak közül ma egy ismeretlen színész mutatkozott be: Szabó Ferencz, Ferdinánd szerepét játszta, nagyon ügyesen. Megnyerő külseje van és igen jól játszott. Nem túloz, nem hatás-vadászs ezt olyan jól esik nézni. Csodálkozunk Polgár Bélán, hogy annyira negligálta a szerepét, mert hiszen hálás szerepe lett volna, de bizony úgy látszik, nem akart jól játszani. Ügyes volt egy kis epizód szerepben (Carjol) Ródei. A többi szereplők is mind-mind igyekezettel játszottak, s talán ezért nevettek a színészek együtt a közönséggel. Szerdán — október 5-ón — színre került Márkus József énekes bohózata „Kukta к i s a s s z о n y.“ A mai előadás sikerült volt, az összes szereplők kitünően játszottak. S z e- p e s s у S z i d i asszony a ezimszerepet ügyesen alakította. Szépen énekelt és ezért megérdemlőit tapsot aratott minden dala után. Jól nézett ki s csak egy megjegyzésünk van a kosztümjére nézve. Ugyanis a darab a jelen korban játszik és nem hinnénk hogy Pesten, vagy bárhol is egy grófnő, franczia paraszt ruhában járjon, még pedig násznagyi pálezával. De ez sem ártott meg a mai sikerének, mert az tökéletes volt. Aranyos volt Károlyi Böske a kis Piki gróf szerepében. M u r á n у i is megfelelt és igazán tragikusan fogta fel szerepkörét. Ma hallottuk először Hódéit, a tenoristát. Bájos kellemes tenorját hallani valóságos élvezet. Aztán az az ének-tudás . . . Nem elég az az énekeseknél, sőt az énekesnőknél sem, hogy kiálljanak és énekeljenek, hanem tudni kell, énekelni, árnyalni, nüansirozni és ezt Rédei tudja. Nem mondhatunk mást mint hogy igyekezzék és szép jövője lesz. К i s s P á 11 f f у J á n о s is ma elemében volts kérjük, hogy mindig jó kedvű legyen, mert komikusnak az a kötelessége, hogy mulattasson. Ma ezt megtette, mert jóizü játékát élvezettel nézte a közönség. A mai előadást a fővárosból itt időző főispán és kísérői is végig nézték. A közönség szép számmal jelent meg, a minek örülünk, mert a társulat kedvére is befolyással van. Csütörtökön — október 6-án —- díszelőadásul ment „II. Eákóczy Ferencz fogsága“ a czimszeremben Szabó Ferenczczel, ezzel a fiatal tehetséges szinészszel. Ma arról győzte meg a közönséget, hogy nem csak jó vígjátéki színész, hanem kedves lyrai szerelmes is. Impozáns megjelenésű Zrínyi Ilona volt M о 1 n á r Giza és mulatságos Páter Kmitelius В. P о 1 g á r Béla. Károlyi Böske szép volt, mint mindig. Kis János. Vadász, Rédei, Gyárfás, s a többi szereplők jók voltak. A „z e- n e к a r“ Rákóczy indulójára csak azt mondhatjuk, hogy: „szegény Ozinka Panna ha tudta volna, dehogy irt volna tégedet.“ Pénteken szünet. Az első hót eredményeként összegezhetjük : a társulat ügyesen, jó vidéki erőkből van összeállítva, játékukban összhang, tehetség, ke- rekdedsóg nyilatkozik, hisszük, hogy közönségünk pártolni fogja ezt a jó társulatot, mert a támogatásra eddig kiválóan érdemesnek mutatta magát. Maga a direktor dicséretet érdemel azért, hogy a legjobb újdonságokkal kedveskedik. ' R—a. HÍREK. — Az ellenőrzési szemlék a közösöknél f. hó 18-án. a honvédségnél 10- ón, a népfelkelőknél ll-ón fognak megtartalni.
