Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-04 / 36. szám
II. évfolyam. 36. szám. Kun-Halas, 1898. Szeptember 4. HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eő-utcza 1254. Meg-jelen minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr ségét megítélje. Ezért tulsötéten nem rajzolom a helyzetet, de az igazság követelményét nem mellőzhetjük és ez irányítja véleményünket. A mai nehéz helyzetnek a gyúpontja ott van, hogy a mi gazdáinkban kevés az önbizalom, nem magunkban, nem öntevékenységünkben, nem önszorgalmunkban keressük a segít s é g e t, de mindigmásban. És minthogy egy idő óta a földmivelés- ügyi kormány kimutatta segitőjóakaratát, azóta önbizalmunkat vesztve, teljesen akormánygyámsá- g á r a adjuk magunka t. Es ha ez a kiskorúság még fokozódik, ha, ez a máshoz folyamodás, máshoz esedezés növekedni fog, úgy félek, hogy kihal gazdáinkból a kibontakozáshoz okvetlen szükséges erély és önbizalom s előttünk a legsötétbb jövő áll, mely dicstelen bukásával zárja be múltúnkat. Ezt az igazságot be kell látni minden gazdának, s az önbizalomnak fel kell ébredni minden szívben és nj tevékenységnek kell elfoglalni a tért, a helyet mindenütt, mindenfelé. Meg kell gondolnunk és tudnunk, hogyalegbecsületesebbse- g i t s é g, a legnagyobb pártfogó erő magunkban van, és ezt kell igénybe venni. Be kell látnunk, hogy sok anyagi és szellemi erőnk, sok időnk kihasználás nélkül hever, s maga a föld is még kiszámithatlan gazdag kincseket rejt méhében, melyet ki lehetne aknázni, ha mi kellően be tudnánk rendezni gazdaságunkat. Nézzük csak meg rövid vonásokkal, mit is eredményezne egy jól berendezett gazdaság. Először is, a nyers termelvény, ha részben feldolgoztatik, nagyban pótolná a felosztott legelők most érezhető nagy hiányát. Sertéstenyésztésünk válságba jutása sok tekintetben a rósz legelőknek tulajdonítható. Ha tejterményünket vajjá, sajttá, túróvá feldolgoznánk a lefölözött tej, savó, a sertések jobb tartását eredményezné s sok helyt azon boldog állapot ütne be, mint egy gazdaságban tapasztaltuk, hogy a lefölözött tejen hizlalt mala- ezok egy éves korukban 70 — 75 forintért kelnek el darabonként. Nagy panasz, hogy vidékenként a mészárosok igen rossz húst mérnek, *) még pedig azért, mert a vidéki vásárokon alig találnak jobban tartott marhát, mind sovány, erőtlen. Ha most valami ezukor- vagy keményítő gyár lenne közelünkben, mint *) Többek közt nálunk is. Szerk. Veszély után. II. Az alkalom most erősen szól javaslatunk ezélszerüsége és helyessége mellett. Társulási szellem, becsületes számításon alapuló gazdasági több oldalú üzemskellő á ld о z a t к é s z s é g, hogy gazdaságunk szükséges berendezése létre jöjjön. Ez a jövő boldogító iránya, e z biztosíthatja a magyar földet a magyarnak, m ás ne m. Elmondtuk már többször, hogy mi még mindig rendelkezünk azon anyagi erővel, mely által úgy be tudnánk rendezkedni, s a gazdasági iparnak egy pár intézményijét nagyon hamar meg tudnánk teremteni, csak akarni kellene. De haj! ez az akarat hiányzik, a jól termő talaj elbiza- kodottá tett bennünket s áldozni gazdá- szatunkért nem tartjuk szükségesnek. Érzem teljes lclkiismerettel a felelősséget, midőn tollat veszek kezembe és irok, tudom, hogy akármilyen gyenge legyen az a toll, de egy parányi részben mindig hazánk történetét Írja, mert majd utódaink a most Írtakból veszik az adatokat. honv e kor munkásságát, tevékenvoltón, liakkeroson, finánczon és tóton megfigyeltem. Tessék elhinni, a ki pedig nem hiszi, annak tessék megpróbálni, hogy a spicz a legde- mokzetikusabb érzelem, a mi emberen erőt vehet. Ha a méltóságos úr, hamis kacsintással oda inti a czigány prímást, egy tízest nyom a markába s halkan, urasan dudorász, ha a doktor nem ugrik fel gyorsan az asztaltól, ha beteghez hívják, ha a prókátor csak annak van otthon, a ki pénzt hoz, ha a lódoktor tiz dobásra sem tudja leütni a pakon bírót, ha a lókupecz üveget hajit a vendéglő tükrébe s öklözi az asztalt, ha a vigécz kétszer egymásután hozat két deczi bort, ha a handle a csicsónót fújja a tilinkón s a lóbőrt húzza maga után a földön, ha az önkéntes tűzoltó sokáig nem tudja a tüzet eloltani, ha a fiákeros nem tud a bakra felkapaszkodni s oly botrányosan káromkodik, hogy be kell kísérni, s ha a -fináncz nem a csempészre gondol mind egyiket a közszellem, vagyis italászati nyelven szólva, a spiritus hatja át. És milyen magasztos, lélekemelő ez a közszellem. Csak az az egy baja, hogy a testet nem tudja emelni s igen furcsán esett egyszer-másszor látnom, hogy ilyen közszellemtől teljesen áthatott és ihletett férfiú, nem volt képes gyarló porhüvelyét csak egy hüvelykkel is felmagasi- tani érzelmeihez. Felkelne, haj! de nincs erő! De ezen testi erő fogyatkozást bőven kárpótolja az a hatalmas szellemi gyarapodás, melyet a spicz hoz. A spicz segít a fiakkerosnak a kelet erurópai kérdések tüzetes megfejtésében, bámulatos tökéletes eszméket nyújthat az utczán haza felé tántorgónak, aki önmagával vitatkozva, fenhangon hirdeti a század uralkodó eszméit. Hogy azután otthon, az oldalborda hirdeti az eszméket, azt már sok, nálam okosabb embertől hallottam. A spicz tehát igen ajánlatos passz-partout akkor, mikor egyik korcsmából a másikba, pic- colótól piccolóra megyünk, a pinezér mindenhol előzékenyen fogad, bókol, hajlong, mert tudja, hogy a spicz bámulatos bőkezű, fösvénységet s más e fajta emberi gyarlóságot kiver a kebelből. De az otthon küszöbén, mikor a „Thor inspectios“ — nem katona, hanem az a s z- s z о n у — kéri az „elámisz“-t, szegény spicz borzasztó sorsra jutsz. A negyed órával előbb még hős férfiú, ki a te segélyeddel mindenkit össze törni-zuzni ígért a kávéimban, mint lapul meg, mint igyekszik téged elrejteni, eltagadni a rettenetes szá- munkórő előtt, mint siet téged a volt- hős magával együtt lehető gyorsan az ágyba bujtatni, mihamar alvást színlelni, hogy ekként néhány „korhely, részeges, lump, mihaszna, csavargó“ — val kevesebb legyen a miattad ilyen rettenetes ítéletekkel telitett szoba levegőjében. A„КЖ-HALAS“ TÁROZÁJA, A s p i c z. Nyakig vagyunk az archeológiával, zoológiával, balneológiával, pszichológiával, gene- ologiával, palneologiával s Isten tudja milyen ologiával, logiával, és iával, melylyel 7 éves korunktól kezdve, a mikor t. i. először kezdjük egy más üstökét az elemi első osztályban czibálni, egész késő agg korunkig nyagatnak iskolában, egyetemen, judikaturában, szeretve tisztelt Ehös Péter néhai iskola mesterünktől kezdve, fel a leges leg nagyméltoságosabb urainkig, a kik a curián, ha megsajnálnak, kimondják a pszichológiából, hogy beszámíthatatlan állapotban botlottunk egyszer-másszor. No tehát ón is irok a beszámíthatatlan állapotban el követett botlásokról, nem tudom á- nyos alapon, nem ologia és logia alapján nem is az ethikai determinismus, szellemi jog és ész bölcselet segítségül hívásával, mert ettől a spiczes ember igen könnyen nemcsak a gyomrában és fejében kap kaczen jammert, hanem — Istók úgyse — olyan furcsán beszél tőlük, hogy hajlandók vagyunk őt megsajnálni, hanem irok egészen természetes módon, minden induk- tio, deductio és synthezis nélkül, úgy, a miként azt méltóságos urakon, lókupeczen és becsületes emberen, lódoktoron és handlén, önkéntes tűz-
