Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-31 / 31. szám
Julius 31. KIJN-HALAS. 1898. idejét arra szenteli, hogy másoknak és no magának szolgáljon ! ? Es akik igy gondolkodnak, azt hiszik, hogy okosan gondolkodnak. Pedig csalódnak, keservesen csalódnak! így csak a dőre ember gondolkodhatik. aki nincs tisztában önmagával, nem tudja felfogni rendeltetését, akinek nincs élet- czélja. Az állat is el él napról-napra. Vágya. czélja, nincs, csak az. hogy magát fentartsa. éhen el ne pusztuljon. Ez tehát az élet czélja is. És mit gondolnak most azok. a kik élet feladatjuknak csak a maguk fentartását. — egy köznapi szólamot használjunk — a hasukat tekintik — vájjon van-e köztük s a lélek nélküli lények közt nagy különbség. A különbség csak az. hogy lehetne öntudatuk, lehetne eszméjük, fogalmuk a közjóról, de annak nyilvánulásait elfojtják, mig amazokban a lehetőség sincs meg. Tényleges nyilvánulásukban tehát különbség sem mutatkozik köztük. Az embernek magasztosabb czéljai vannak az önfertartásnál s ez а к ö z - j а V á n а к к i m u n к á 1 á s a. Az embernek érezni kell, hogy nemcsak önmagáért, hanem ember társaiért is kell tennie, mert a mikor a közjaváért működik, közvetve a saját javát is előmozdítja. Az embernek feladata a közéletet irányítani s abban a bármily szerény hogy 9/10 része mostohábbul él, és táplálkozik, mint a mi vidékünkön az utolsó koldus. Azt a sajátságos, kukoricza, liszt s valami gyökér félékből őrölt anyagból készült, lapos, sápadt, tapadós bélit „kenyeret“ (Ekmek-leba), melyet itt a péknél vásárlóknak, tehát már a tehetősebbek számára sütnek, ha oda nyújtaná valaki nálunk a koldusnak, merem állítani, hogy az el nem fogadná. Hát a hús eledelük ! Szárított, füstölt kecske hús a főtáplálékuk. Ugyan mit szólnának hozzá a mi „czuezilistáink“ ha meglátnák ezt a kormos, piszkos, sárgás szinti húst! Pedig a bosnyák nép azért nem „czuezi- lista“, nem irigyli azt a gazdabbat, aki marha-, juh- és szárnyas húst és tiszta búza kenyeret eszik. Nincsenek ennek a népnek nagyratörő tervei, nem politizál, bölcselkedik, szóval nem fog olyanba a mihez nem ért. Meg van elégedve a sorsával, mikor kora hajnalban, rozoga esernyőjét hóna alá csapva s az elmaradhatta eziga- rettára rágyújtva 2—3 kecskéjével felballag sokszor 1000—1200 méter magas hegyeire legeltetni. Felérve a hegy tetőre, az izzó nap, vagy szakadó eső, hó ellen felnyitja az esernyőjét, alátelepszik, egymás után sodorja a czigaret- táit, melyeket mind szopókából szi s órákig is egy helyen ülve, nézi legelésző kecskéit. Ezek az állatok rendkívül okosak és engedelmesek. Ha legelészés közben messzire eltávoznak, elég egy éles fütty gazdájiktól s helyre áll a rend. Itt egy egész fütty zene irodalom van kifejlődve a pásztorok közt. Tompa, éles, egyszeres töbszö- rös rövid vagy hosszas füttynek, mindnek meg van a maga jelentősége, melyet a kecskék és juhok épen úgy tudnak és követnek mind gazdáik. Volt alkalmam látni; mikor egy vad futásnak indult kecske nyájat egyik török pásztor, nehány füttyt.yel teljesen megállított. A hajtáshoz kutyákat, mint nálunk, nem haználnak, kiabálni sem szoknak a nyájra, csak egyetlen hangból álló jelzésük van, melylyel a nyájat gyorsabb menésre nógatják s a mely igy hangzik: „prr“. (Folytatjuk.) helyben is, melyet e czélból neki a társadalom és az állam nyújtanak, sunya módra elaludni s siketnek lenni a körülötte lengő eszmék iránt: valóban szánalmas kép, vétek önmaga és a társadalom iránt. A bűnnek pedig megjön abüntetése. Ezeket az eszméket ajánljak azok figyelmébe, kiknek utójukban áll a köz érdekében működni, de, a kik nem Itáliának akkor, a mikor mi vili a m v i- lág itásró 1, с о n v e r z i ó r ó 1, li a- 1 a s-m a j s a i. m a j s а-f é 1 e g у h á z i vasntról és más e féle csekélységekről beszélünk. Oonverzió. — A képviselők figyelmébe. — Forduló pont előtt áll v á r o- s u n k. Nevezetes gazdasági érdekek forognak koczkán, a melyeknek megvédése e város minden egyes polgárának elengedhetlen kötelessége. E kötelesség érzettől áthatva, sorompóba lépünk mi is, hogy mentsük, a mi menthető és szerezzük meg, a mi megszerezhető. A város egyik érdeke és pedig életbe vágó érdeke, hogy a hala s-m a j s a i vasút kiépíttessék. Gerster, a f'élegy- ház-halasi vasút engedélyese, a keresk. minis- tértől megkapta az engedélyt a f é 1 e g у ház- rn a j s a i vasút kiépítésére, úgy, hogy az építési munkálatokat immár meg is kezdte, s hihetőleg még ez óv folyamán be is végzi. Ennek következtében felhívta Halas várost, hogy nyilatkozzék: kell-e vasút, vagy nem. Most tehát a válasz-adás sora e nemes városon van. Es a közvélemény a vasút mellett van; meglátjuk, hogy tömérdek kis hitiiségében és elmaradottságában kinek lesz bátorsága a közvélemény óhaja ellen nyilatkozni a képviselő testületi gyűlésen ? Meglátjuk, hogy lesz-e képviselő, a ki a felelősséget magára vállalná erkölcsileg és anyagilag, ha ezen vasút ügy elejtése miatt, a városra mérhetlen károk hárulnának. Számtalanszor fel volt hozva az, hogy, ha a fólegyház-majsai vasút kiépül és Majsától Halasig vasút nem létesül, Majsát.örökre elvesztjük. Fel volt hozva, hogy a gazdasági élet az ipar, a kereskedelem terén mily óriási veszteség az, ha egy oly község, mint Majsa, mindezekre nézve elvesz. Mily veszteség különösen a mai korban, a hol az élet küzdelmei közepette a létfentartási ösztöntől hajtva, minden valamire való város arra törekszik, hogy a maga részére minél szélesebb körben hódítson s ez által minél több jövedelmet biztosítson. Ma már minden téren minden krajezárt meg kell ragadni s arra törekedni, hogy emberek és városok, gazdaság, ipar, kereskedelem terén, azelórhetőleg- nagyobb forgalmat biztosítsák és hatásuk alól azt ki ne engedjék. Nem vonjuk kétségbe, hogy a képviselő testület ezen nemzet-gazdasági kérdés megbirá- lálására eléggé érettnek és megfontoltnak fog bizonyulni. De ám van a dolognak még egy m á s i k, szintén életbe vágó oldala is. Majsán nagy arányú mozgalom indult meg az iránt, hogy Majsa község a félegyházi járásbíróság hatáskörébe tétessék át. Ha a fólegyház-majsai vasút kiépül s ha a majsa-halasi vasút nem létesül: mi természetesebb mint, hogy az igazságügyi minister, a majsaiak kérelmének h e 1 yt a d, mert az igazságszolgáltatás könnyebbsége, a jogkereső közönség kényelme ezt igy kívánják. Ne gondolja senki se azt, hogy a halasi járásbiróság fenn áil- hatásának, vagy Halas város közönségének kedvéért. az igazságügyi minister, Majsát továbbra is a halasi járásbiroságnál tartaná meg, mert igaztalan és emberietlen dolog lenne az, hogy egy nagy község lakosait a tengelyen való utazásra kényszerítsék akkor, midőn vasúton kényelmesebben és olcsóbban rövidebb idő alatt utazhatik és midőn az igazságszolgáltatás ez által nem hogy szenvedne, hanem jobbá, olcsóbbá és kényelmesebbé tétetik. Na, és ha Majsát elviszik a halasi járásbíróságtól, mi lesz ezzel a bírósággal? Halas egy maga egy bíróságot fen tartani nem tud: ezt az adatok bizonyítják. Más községet hozzá csatolni nem lehet, mert mindegyik járásbírósághoz fenállhatása czéljából okvetlen szükségesek a mostani községek. Az igazságügy minister tehát mást nem tehet, minthogy az egyedül álló Halastól elveszi a járásbíróságot és a legközelebbihez, tehát a kis körösi járásbírósághoz csatolja. Természetes, hogy a birák, az ügyvédek s talán maga a köjegyzősóg is ily körülmények között, más otthont keresnek és igy a város, értelmi erejének egyik legfőbb tényezőjét e 1- veszti: vissza esik a haladás korába, midőn a vissza esés meghalást jelent. De — tudjuk — hogy ezzel а p о 1 g á r - t á r s а к nem tőrödnek, sőt jó részük örül, ha a fiskálistól s más n ad rágós emberektől szabadulhat. De a nagyobb baj nem innen hárul e városra s a város közönségére, az a b a j t. i. a melyet a nagy közönség m i n d e n egyes tagja közvetlenül érez mert zsebbevágó. A nagyobb baj pedig az, hogy a jogkereső közönségnek ezután — mondjuk — Kis- Kőrösre kell menni, fi z e t n i a vasútat és egész napot eltölteni; pedig most к ö n у e n, pénz nélkül, beballag a bírósághoz és hamar megszabadul onnan. De hát nem kell pörölni-mondja az a kis rés z, a melynek még bíróval és fiskálissal nem volt baja. Nagyon helyes; az akadékoskodóknak ez is elfogadható űrügy lehet. Hanem egy más bökkenő is van még a dologban. Ha, a járásbíróságot elviszik, elviszik vele a telekkönyvet is. Most. a ki, mikor rágondolja magát, szépen beballaghat a bírósághoz, hogy miként áll egyik-másik telekkönyv. На к ö 1 c 8 ö n akar adni, előbb megnézi a kölcsönvenni szándékozó ingatlanának telek- könyvét és ez nem kerül se fáradtságába, se pénzébe, se idejébe. Ha venniakar bemegy a telekkönyvi hatósághoz, ott felvilágositják s ez sem kerül sem pénzébe, sem idejébe, sem fárad t- s á g á b a. Midőn pedig megnézte, vagy megnézette a telekkönyvet, megiratja az adóslevelet, a be- táblázást, vagy az adás-vételi szerződést helyben és nem kell neki más városba fáradni. Ha végzést kap telekkönyvi ügyben, beballaghat megnézni, hogy nincs-e tévedés a végzésben, helyesen van-e a telekkönyvben a beirás. Ha a telekkönyvet Kis-Kőrösre viszik, nyugodtlólekkel sem kölcsönözni, sem venni, sem a telekkönyvi hatóság végzéseit fogadni nem lehet, hanem, hogy biztos legyen a dolgáról, át kell menni a polgártársnak Kis-Kőrösre, hogy megnézze az adósa birtokállását, tájékozza a megveendő ingatlanról magát, vájjon tiszta-e és hogy ha a telekkönyvi hatóságtól végzést kap, vajon helyesen van-e a telekkönyvbe beirva? Mert nincs olyan ember, a ki Halasról Kis-Kőrösre átlásson. Nyakába kell majd akasztani mindenkinek a tarisznyát, megváltani a vasúti bilótet és Kis-Kőrösre átzonázni. Hogy ez mennyi időbe, pénzbe és fáradságba kerül évenként egy oly városban melynek lakóinak száma 20000, kiterjedése 12 Q mértföld, telekkönyve 10,800; a hol évenként 5—600 adás-vétel történik és a telekkönyvi órtókforgalom évenként egy millió két—három százezer forint, és a melynek telekkönyvei szép egypár millió írttal vannak megterhelve, azt találják ki azok akik, 5—10 ezer forinttal könyen dobálóznak. M e rjt ennyit kényedén felemészt az érdekelteknek évi utazása és egyéb kiadása, melyektől pedig, hogy a bíróság helyben van, most mentessék meg. Azok, a kik a magasabb kultur kérdéseket felölelni nem tudják, vagy nem akarják, elég okulást nyerhetnek ezen mindennapi dolgokból, a melyeket maga a köznapi élet tár eléjük. És kérdjük a maradiakat, kérdjük a kis hitűeket, kérdjük azokat, kik azt hiszik, hogy a
