Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1897-11-21 / 12. szám
November 21. 1897. tant s turbánjukat testükre csavarva siratják az ál m ot. a mit a bűbájosok hoztak szemükre s a melyet messze vittek magukkal a tolouai kék hegyek küzé. A jajongó elahinokat végre megsajnálta a tunguzi khedive és javukra a hű muzulmánok küzütt gyűjtést parancsolt. Sziveket gyűjtenek azok helyébe, a melyeket a bűb ájo sok elraboltak tőlük s a melyek után arczra borulva jajonganak. A minarettel' misztériumában pedig minden este felhangzik az alkorán méla-bús imája: „Allah, óh ha pótolnád az elvesztett sziveket, nem fájna a mi lelkünk . . . ürükkön-örökké . . . Allah la illah Allah !“ Osütür tökön — nov. 11-én — láttuk „S a n у a r ó V e n d e l“-t Csalogány Zelmira szerepét Fenyő Eózsika játszta tőle megszokott bájjal és kellenimei. Behízelgő, terjedelmes, jól iskolázott hangja, szépsége, impozáns színpadi megjelenése, kedves megnyerő játéka, elegáns színpadi toalletjei, ez estén is biztosították részére a neki könnyű diadalt, melyekkel a közönséget kedves igájába hajtotta s melyekkel magát fel ej th e ti en né tudta előttünk tenni. Igen jók voltak: a czimszerepben Hidassy, kinek elpusztíthatlan humora Sanyarú Vendel kaczagtató szerepét teljesen érvényre jutatta. ízléses minden túlzástól ment volt játékán kívül, elismerőleg kell 'szólnunk, kitűnő maszkjáról is, melylyel oly élethűen személyesítette Vendel országos hirü alakját. Kecskósi Menyhért szerepében Gireth jeleskedett. Teljesen kielégítő alakítást nyújtottak: Dulich Mariska az ő véghetlen kedvességével és bájával, M. Till Róza, Zöldy Hermin és Keresztessy Amália, Farkas Béla Huber János szerepében, Csengey Tihamér személyesitésében Kardos és Berénvi Oszkár mentő szerepében Lorándy, kifogástalanok voltak. Pénteken — nov. 12-én — Kövessy „Goldstein Szám i “-ja adatott. A darab csupán humoristikus tekintetben birván értékkel, valami nevezetesebb műélvezetet nem nyújt a szemlélőnek. Nehány derült pillanatot azonban, milyent a főszereplők: Gireth a czimszerepben, F e n у ő R ó z s i к a Virág Tonesi szerepében ismét az az elragadó, aranyos, enni való kedves volt, mint eddig is, Zöldy Hermin Cziczelke kisasszony szerepében, Lorándy, mint Tavaszi Aladár, — ízléses szép játékukkal szereztek, elfeledtették a darab fogyatékosságait s elmondhatjuk, hogy—ez—estén kaezagtatóan jól mulattunk. Szombaton — nov. 13-án — G ü 111 e r K. Re z s ő karnagy jutalomjátéka gyanánt, színre került a „Kékasszony“. — Az a szép elismerés, melyet a közönség tapsai ezen darab nehéz és terjedelmes zenei részét művészi bravourral játszott jutalmazandó iránt tanúsított, méltó elismerése volt a kitűnő karnagy kifogástalan virtuóz zongora játékának s az igazgatóság előzékenységének, melylyel tetemes anyagi áldozat árán, közönségünk számára is hozzá férhetővé tette ezen legújabb újdonságot. Bár a darabtól — hire után — sokkal többet vártunk, mint a mit nyújtott, mégis szép esténk volt, mikor ott láttuk jeleskedni felejthetlen kedvenezünket — Fenyő Rózsikát Joland kedves szerepében, Girethet De la Hoquette báró személyesitésében. Lorándyt, mint Pierre hajós legényt s Hidassyt, mint Cantelen fogadóst. — Jó keretet képeztek a többi szereplők, mint népség, katonaság, apró szentek. Vasárnap — nov. 14-én —adatott Rákosy örökbecsű szép tragédiája „M a g- dolna“. — A színtársulat szép igazgatónője Ágh Ilona a czimszerepben teljes diadalt aratott, ki nehéz szerepét megkapó szép drámai I erővel játszta. Igen kedves jelenség volt a társulat bájos naivája Dulich Mariska Magduska szerepében. Keresztessy Amália Gyömbér Mi- hálynó szerepében teljesen kifogástalan volt. —- Elismerésünket kell nyilvánítanunk Farkas Béla iránt, ki Laczi szerepét a nála már megszokott művészi játékkal töltötte be., Gireth Piskó Fer- dinánd személyesitésében kifogástalanul játszott. Hasonlót mondhatunk Kardosról, ki Berczit К ü N - H A L A S. s Lorándyról, ki Lajost játszta, valamint Erdő- syről Gyömbér Mihály kis szerepében. Hétfőn — nov. 15-én — színre került Katona viláphirü „B á n k-b á n“-ja, F a r kas Bélán а к a társulat legjobb drámai tagjának jutalom játéka gyanánt. Farkasról sok szépet és jót mondtunk már, ezúttal a szépet és jót csak “gyarapította. Hatalmas erővel játszta Bánk-bán világhírű szerepét, melyben győzelmesen küzdölt meg azokkal a nehézségekkel, melyek a szerepben vannak. Kitűnő elismerés illeti M. Till Rózát Melinda szerepében, Veszprémi- nét, mint Gertrudist. Gireth művészi játéka sokkal elismertebb, sem hogy őt külön meg kelljen dicsérnünk Tibórcz személyesitésében. Kifogástalan volt Kardos, mint Biberach. Kedden — nov. 16-án — adatott Bisson és Mars kitűnő vigjátóka „V á 1 á s u t á n“. Azok a kitűnő vígjátéki, mesteri fordulatok, melyek a darab meséjében előfordulnak s melyeket olyan szereplők előadásában láttunk, mint Gireth nyújtottak Duval szerepében, M. Till Róza Diane alakításában, a „minta anyós“ Bonivardné személyesitésében Sziget- váry Ilon, Gabriella szende szerepében Dulich Mariska, Bourganeuf szerepében Mezei Béla, mindvégig a legderültebb kedély hangulatban tartották a közönséget, mely ez estén annyit kaezagoB, hogy elmondhatjuk, miként ez az előadás volt a közönség legderültebb estélye. S z e r d á n — nov. 17-én — Gireth К á г о 1 у jutalomjátókául szilire került a „L i b a pásztó r“. A jutalmazandónak Ores- pin szerepében igen csekély tere nyílt, de ezen kis szerepében is minden tekintetben kitűnő alakítást mutatott be. A czimszerepben Fenyő Rózsikénak hallottuk csalogány dalait, kinek e napi szerepléséről is csak azt a minden szépet és jót írhatjuk, melyet az elfogulatlan kritika neki ez ideig is mindenkor megadni kényszerült. Ha lehetne fokozata annak a perfect művészetnek, mit benne csodálunk, ez estén bizonyára fokozottnak mondhattuk volna. Mikor ének számainak s imájának utolsó akkordjai elhangzottak, fájó szívvel gondoltunk arra, hogy ez előadáson halottak talán hosszabb időre őt u to 1 j ára. Mint Noémi Dulich Mariska, bájjal és kellemmel alakította szerepét. Zöldy Herminről. ki Lajos dofént játszotta, szép játéka s kifogástalan ének számai után, csak a legjobbat mondhatjuk, Keresztessy Amália kitűnő zárdafőnöknő volt, Balogh jó Bukszton, Lorándy kifogástalan Herald lovag, Hidassyról, kitől megszoktuk a kifogástalan alakításokat, A made szerepében, Farkasról Pierre alakításában elismerőleg kell megemlékeznünk. Csütörtökön — nov, 18-án — adatott V. Ágh Ilona jutalmául Sophoklesz világhírű tragédiája „Elektra.“ A czimszerepben megkapó szép előadást láttunk a jutalmazandó- tól s bámultuk azon szép tehetséget, melylyel ezen ritka, nehéz szerepet alakította. Dulich Mariska igen kedves chrysothemis volt, Keresztessy Amália kitünően játszta Klistemnestrát, Orestes szerepében Erdőssy kifogástalan alakítást nyújtott. A 4 mikénei nő jól bevált hatnak is. S most a függöny legördülvén, szabadjon a tőlünk búcsút vett színtársulatról általánosságban megemlékeznünk. Nem vélünk túlozni, ha azt állítjuk, hogy színtársulat még nem volt városunkban, mely a közönség rokonszenvét annyira megtudta volna nyerni, mint a most búcsút vett. A társulat úgy népszínműi, mint operette és drámai erőkkel kitünően el van látva s. nem keteljük, hogy új hazájukban is ép oly szép sikereket fognak kivívni, mint nálunk. Fenyő Rózsika bármely fővárosi színpadnak dicsősége lenne, de ő a magyar színművészet nagy veszteségére — a mint halljuk — rövid időn odafogja majd hagyni Tháli templomát. M. Till Róza hatalmas drámai erő. Hidassy jó ízű, túlzástól ment humorával,a legkényesebb igényeknek is megfelel. Farkas Bélától oly szép alakításokat láttunk, hogy őt a drámai játék kifogástalan, erős bajnokának tekinthetjük. Gireth, a társulat uj rendezője, sokkal ismertebb nevű művész, sem hogy őt külön dicsérnünk kellene. Lorándy, Balogh és Kardos kifogástalan salon színészek. Jó drámai j erő rejlik Keresztessy Amáliában is. Kívánjuk a szegzárdiaknak, hogy náluk is ép oly kedves emléket hagyjon a derék társulat hátra, mint nálunk, kik azonban, szeretjük hinni, nem búcsúztunk el végleg, hanem csupán a legközelebbi viszontlátásra. Néhány megjegyzés „ — r—y“ űr válaszára. Soká tűnődtem hogy a mindenféle ferdítésekkel éles.megkülönböztetéseknek látszó, semmiségekből összeirt czikkre egyáltalában feleljek-e ? Mert most látom, hogy igazuk volt azoknak. kik az első czikk megjelenése után figyelmeztettek, hogy — a mint tényleg bebizonyult — „a halasi uraságok némelyikének, különösen a kik okosaknak akarnak feltűnni s a tudományt kanállal szedték be, az a szokása, hogy ha már xa pzáraz igazságokkal szemben nincs érve, akkor ferdítésekkel, ha kell személyeskedéssel állítja ki szegénységi bizonyítványát.“ T. czikkiró úr szememre veti, hogy a választókat szerepeltetem. Hát talán tetszik tudni, ha pedig t. czikkiró úr nem tudná, fogják tudni as értekezlet vezetői, hogy az október 24-ére összehívott gyűlés czélja egyedül választás volt; 8’igy csakúgy mint a képviselő választásnál — talán Kun-Halason is — egyedül azon adófizetők jönnek számításba, kik adójukat be is fizették. Ha tehát ott akárhány ezer „adófizető“ nevet viselő polgár volt is jelen, a ki nem volt egyszersmind választó, az mind nem jó czélra volt oda- csőditve; s annál nagyobb a szégyen, hogy nem választókat, tehát olyanokat tetszett némelyeknek összegyűjteni, kiknek oda semmi közük sem volt. Az egyháztanács felfüggesztésének okát megtalálhatja t. czikkiró úr múltkori válaszomban. Hogy az iskolaszék tagjai miért nem lettek már régebben megválasztva? Hiszen most is megakadályozták a hitközség jólétének őrangyalai! Hogy oly kevesen jelennek meg a gyűléseken, azt lehet érteni. Hisz a régi egyháztanácsban az is megtörtént, hogy a kiküldött szám- vizsgáló bizottság két tagja elment Győrfi József bizottsági taghoz s lebeszélte a gyűlésen való megjelenésről! Vagy újabban maga Molnár K. Mihály úr fenyeget egyeseket nyilvános megszégyenítéssel, ha elakarnak menni a gyűlésre. Ez azután nagyszerű politika! Előbb elijeszteni az embereket, azután az újságban szemére vetni valakinek, hogy nem viseli szivén a hitközség jólétét. Gratulálok! A felhozott példából látszik, hogy t. czikkiró úr mende-mondákat használ forrásokul. Mert tetszik tudni, a kath. iskolákban nem „az iskolaszék erőszakolja rá a tanítókra az ismétlők — a mesterinasok is csak azok — vallási oktatását,“ hanem egyedül a főhatóság engedi meg. a mely kedvezményes — mert mindenféle embernek nem is engedik meg — engedmény egyszersmind parancs. Különben az elrególt esetben arról volt szó, hogy Sz. L. tanító úr kórhet-e ezért honoráriumot? Mivel pedig minden tanító az ismétlésüket külön honorarium nélkül köteles tanítani, persze hogy Sz. L. tanító úrnak sem lett megszavazva. Jelen esetben tehát fölösleges is volt úgyszólván a gyűlés. Csak hitelesebb forrásokból kell szerezni az érveket. Hogy nem lehet elérni semmi eredményt ott, hol 2—8 osztály van együtt, azt tagadom s véleményem bebizonyítására a legjogosabb Kelőnek, a királyi tanfelügyelő úr nyilatkozatára hivatkozom, mely egészen az ellenkezőt bizonyítja. Különben sok községi iskola örülne, ha oly eredményeket érhetne el, mint éppen az ilyen 2—8 osztálylyal rendelkező tanító, persze csakis ha lelkiismeretes; ha pedig nem ilyen, akkor egy osztálylyal sem fog sokra menni. Hogy sokszor megakadályozzák a tanítást a gyűlések, az szintén légből kapott állítás és nem igaz forrásra vall: mivel ha esetleges sürgős ügyek elintézése miatt a gyűlés tanítási idő alatt t. i. 10 óra után lett megtartva, akkor gondoskodva volt, hogy más üres teremben folytatódjék a tanítás. Különben ily eset 13 óv alatt összesen kétszer fordult elő. Azt mondja a t. czikkiró úr, hogy ón a népet semmibe sem veszem. Hiszen t. czikkiró úr nem becses személyét, tekintettem, midőn drága időmet arra pazaroltam, hogy czikkeire feleljek, hanem egyedül a nép javát. Mert ón gondolkodom, nem pedig a levegőt verdesem holmi elcsépelt szólásokkal. Mert föltéve, de meg nem engedve, hogy községi lesz az iskola, hát akkor tényleg nem kell majd adót fizetni? Ne higyje t. czikkiró úr, hogy akkor könnyítve lesz a népen : hanem a meglevő adóhoz, melyet más czitnen ugyan, de bizonyára kivetnek a népre, hozzá fog járulni egy katecheta fizetése.
