Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)

1897-11-28 / 13. szám

November 28. К U N - H A L A S. 1897. nek tüzében új keresztséget nyerve, nemesedve, az egyetlen biztos alapra legyen fektetve e haza jövője. E kétélű fegyvert, az igét adta a keresz­ti’ énsóg. E szellemi s erkölcsi alapvetésben egyik legjelentékenyebb szerep jutott első királyunk után sz. Geltért Csanádi püspöknek, ki I. Endre alatt vértanúi halállal pecsételte meg hit hűségét. Emlékéhez a legáldásosabb munkának, a kér. hittérités nemes munkájának emlékei fűződnek. Gellert püspök e nagy munkának szentelte egész életét; a munka áldásaiban elévüllietlen marad érdeme, felejthetlen emlékezete. Ugyanez irányban adta hithűsógének fé­nyes tanujelét több mint félezer évvel utóbb Pázmány Péter, esztergomi érsek, a hitjavitási mozgalmakkal szemben a római egyház láng­lelkű, tevékeny apostola, kit nemzeti irodalmunk is kiválóbb alakjai közé méltán soroz Bár mű­ködésének czólpontja saját egyháza védelmére esett, nem szűnt meg hőn buzgólhodni a haza oltára körül sem. Mi prot. egyház fiai a hálás tisztelet foko­zottabb mértékével, lelkesedésünk egész mele­gével, sőt büszke önérzettel függesztjük tekinte­tünket ama két alakra, kiket Pázmány után je­lölt ki órczbeu megörökítésre a királyi kegyelet. Bocskai István és Bethlen Gábor, Erdély nagy­nevű fejedelmei ezek, kik ama nagy jogoknak voltak harczosai és védőbástyái hazánkban, me­lyeket e nemzet alkotmánya érdekében vérével szerzett s óva meg századokon át s melyeket a , lelkiismereti szabadság szent törvénye tett az emberiségnek örök tulajdonaivá. — Nemzeti és vallási szabadság kettős zászlóját lobogtatták s vitték diadalra e dicső emlékű fejedelmek. Meg­újulás az erkölcsben, megerősödés a nemzeti öntudatban, lendületesebb haladása tudományos műveltség mezején lettek nemes küzdelmeik­nek gyümölcsei. A hősi tettek fényes nevű alakjait, a haza és keresztyónség világ szerint ismert és csodált hős bajnokait dicsőíti nemzetünk Hunyady Já­nosban és Zrínyi Miklósban, a magyar keresz­tes vitézekben, kik a pogány török kegyetlen tá­madásai ellen voltak védő pajzsai nemcsak ha­zánknak, de az egész európai keresztyénségnek. — Fényes győzelmek hosszú sorából fonódott az elsőnek hervadhatatlan babérkoszorúja, — hősi önfeláldozás tette a legékesebb martir-ko- ronát az utóbbi fejére. A trón iránti hűség is, mikor annak érde­kei nem álltak ellentétben hazánk érdekeivel, erénye volt mindig nemzetünknek. A „moria­mur pro rege nostro“ jelenethez hasonlókat ko­rábbi időkből is mutat fel történelmünk. E hű­ség mintaképéül magaslik ki a múltból Pálfi János gróf alakja, ki a veszélyektől környezett királyi trón védelmében mutatott nemes példát. S most hagyjuk a kardok csögésót, a csa­ták zaját. Keressük fel azokat, kik nem harezok ípezejón fegyverforgatással, hanem Íróasztalaik­nál, könyveikbe temetkezve — tolinak forgatá­sával munkáltak a haza javán. Ezeknek elseje Béla király névtelen jegy­zője, az ősmulton merengő krónikás. Lelke visz- szaszáll a mondavilág homályos korszakáig, tal­lózva gyűjtögeti egybe,, valót és regét egybe­fűzve, történelmünk legrégibb adatait. Szerény­ségénél, hogy még nevet sem hagyta meg örökül, csak gyűjteményének értéke nagyobb. Honszerető, nemes leikétől sugalva minden sora, hazaszeietetre buzdító forrássá vált minden adata. Nemcsak a múltra, de jövőre is függeszt­ve már Verbőc-zy István sastekintete. Gyűjt ő is de az alkotmány épületéhez hordja köveit. Hi­res törvénykönyve a nemzeti s nemesi jogoknak lett fundamentuma. A belső építés nagy mun­kását tiszteli benne hazája. S ki mindezeknek érdemeit háromszáz év előtt lantján zengedezte, nyomukba lép im most is az emlékezés során. A tizek végsője ez, Tinódy Sebestyén a lantos diák. Kihullva kezé­ből a harezok fegyvere, lantjával lett csaták — s diadalnak kísérője. Húrjain a hősi bátorság, mély hazaszeretet и és tiszta erkölcs megható akkordja peneg.. Őszinte és egyenes volt jel­leme, őszinte és igaz a kegyelet is, mely emlé­két megőrzi. íme k. ifjak a honfiúi erények szinpom- pájában oly gazdag képsorozat. Ennek lett megörökitője ama tiz szobor, melyek felállításá­ért oly őszinte hálát érez szivében a nemzet ki­rálya iránt. Ezt a hálát lerónni kívántuk ma mi is. De minden tartozásunk ezzel még leróva I nincs. A hála.kötelessége is int arra, hogy kö­vessük őt, a legelső magyar embert, — múl-, tunk tisztelésében, emlékeink ápolásában. Ama szobrok székes fővárosunk tereit fogják majd ékesíteni, de kell, hogy minden honíi keblét megékesitse a hálás kegyelet érzete. Legyen k. ifjak — ama dicsőknek emlé­ke élő szobor a mi szivünkben. Legyen élő ka­pocs múlt és jelen között s legyen buzdítja tanú­ságok forrása a jövőre nézve. Az énekkar adta elő azután Vörösmarty Fóthi dalának egy pár strófáját: „A legelső magyar ember a király“ kezdetűvel kezdvén, mely előadás úgy a lelkesítő szöveg, mint a kitűnő dallam és remek kivitel által a leg­nagyobb mértékben hozzájárult az ünnepi lelke­sedés emeléséhez. A tanuló ifjúság két tagja alkalmi költe­ményeket szavalt ezután. Nevezetes, s bizonyára szélesebb köröket is érdeklő mozzanata volt az ünnepnek Szilády Áron lelkész befejező beszéde, ki nagy szabású szónoklatban fejtegette ez alkalommal főleg annak a jelentőségét, hogy az uralkodó e tényé­vel a legfényesebb módon igazságot szolgáltatott történelmünk azon dicső alakjainak, kik habár az ő háza ellen emelték is annak idején fegyve­rüket, a politikai és vallási szabadságnak baj­nokai voltak. A történeti igazság diadalaként ünnepelte azt a tényt, hogy azon dicső alakok, kik még néhány évtizeddel ezelőtt is mint láza­dók és rebellisek voltak emlegetve a hivatalos történetírás által, most ekkép az uralkodó által nemzeti hősökül elismertetnek. Kiemeli, hogy felekezetűnk mindenkor elismerte a Pázmányok, és Verböcziek nagyságát, habár ezek a protestán- tisrnus ellenségei voltak is, s annál nagyobb elégtétellel kell most fogadnunk, hogy viszont vallásunk és szabadságunk dicső bajnokai sem egyoldalú szempontból Ítéltetnek meg ezentúl, i mint eddig történt, hanem érdemeik a tárgyila­gos igazság szerint móltányoltatnak a legfelső helyről is. Az ünnep d. e. 9 órától 11-ig tartott s a Hymnus eléneklésóvel végződött. í ' _____ A költségvetés tárgyalása. A képviselőtestület f. hó 27-én újból köz­gyűlést .tartott, mélynek egyetlen tárgyát az 1898-ik évi költségvetés megállapítása képezte. Megmagyarázhatlan a közöny, melyet a képviselő testület tagjainak legnagyobb — mert összesen 38-an vettek részt a közgyűlésen — e fontos tárgy iránt 'tanúsított. Egy város gazdálkodásában kétségkívül légfontosabb momentum a gazdálkodás alapját képező, annak irányát s mérveit megszabni hi­vatott kolségvetés megállapítása. Ennek tár­gyalása nyújt betekintést a gazdálkodás minden ágába, ad világos tiszta képet a múlt évek gaz­dálkodásáról, annak hiányai vagy hibáiról, ez ad alkalmat arra, hogy a legközelebbi jövőben ezen hiányok pótlására, hibák javítása tekintetében a a képviselő testület a megfelelő intézkedéseket megtegye. Igaz, hogy városunk elöljárósága a bizal­mat méltán megérdemli, de a tanúsított közöny folytán egygyel kevesebb alkalma nyílt azoknak I érdekeivel, kívánságaival vagy épen jogos köve­teléseivel megismerkednie, kiknek ügyeinek intézésén kívül, még anyagi érdekek megóvása is nem csekély nehézségekkel járó feladatává tétetett. A csendes, sima lefolyású tárgyalás alkal­mával а V. tanács által a szakosztályi javaslat kapcsán beterjesztett költségvetési előirányzatra történt módosítások a következők : A bevételek II. czimónél a járásbirósági helyiség bérleti összege 400 írtban, a szabadföldek legeltetési bérlete 126 írtban határoztatok meg, vagyis az élőirányzott bevételek összege 125 írttal emelve 82003 írt 70 krban állapíttatott meg. — Ezzel szemben a kiadások tételei közül а II. czimnél a segéd- és kezelő személyzet fizetésénél 400 frt, VIII. czimnél. kézművesek számláinál 1003 frt 48 kr. IX. czimnél a szegények segé­lyezésénél 1170 frt 78 kr. ugyan e czimbeu az ujonezozási költségeknél 85 frt 78 kr. az előfo­gatok költségeinél 239 frt 59 kr. а XI. czimnél tanítók útiköltségénél 10 frt, iskola könyvtárnál 30 frt s végül а XIV. czimnél az előre nem látott változó kiadásoknál 2(518 frt 84 kr. leszál­lítás határoztatok el, mi által a 136028 frt 05 krban előirányzott kiadások 130464 frt 58 krra szállíttattak le, mit a fedezettel egybe- hasonlitva fedezetlen, illetve pótadó htján fede­zendő hiány gyanánt 48460 írt 88 kr. állapít­tatott meg. E számtótelekkel az 1898-ik évi költség- vetés Szűcs József ügyvéd „egyhangú“ bizal­matlansági szavazata ellenében a kópiselőtestii- let által elfogadtatott. HIRE k.-A Kaszinói mulatság. A kaszinó-egylet uj otthonának elfoglalása ünnepére f. hó 20-án estélyt rendezett. A kaszinó tagjai közül mintegy 50-en jelentek meg, kik a leglelkesebb kedély hangulatban ülték meg az egylet eme szép ün­nepét. Az ünnepély lefolyásáról lapunk más helyén emlékezünk meg, e helyen a kronológia szempontjából csak azt emeljük ki, hogy a mu­lató szép társaságot a hajnali csillag még csak­nem együtt találta. — A felsőbb leányucveltle tanítvá­nyaival ma egy hete tánezpróbát tartottak a főgimnázium nagytermében. A szép számban megjelent közönség élénk érdeklődéssel kísérte a növendékek csinos, szabatos tánezát. — Jegyzőválasztás. A szomszédos Vadkert községben a héten volt a közigazgatási jegyző választása. Nagy többséggel megválasz­tották Kis Bél á t. — Fényes lakodalom volt a múlt hé­ten szerdán. — Vájná Sándor közbecsülésben álló birtokos adta férjhez kedves leányát Julis­kát Gönczi Lajos Bács-pacséri földbirtokoshoz. — A lakodalomra százhúsz család volt meghiva. közte a helyi értelmiség sok tagja. A mulatság két napig tartott. ■ — Halálozások. S z a 1 а у Imre, a községi iskolai tanítótestületnek jeles, fiatal tagja, e hó 26-án hosszas -betegeskedós után elhunyt. Özvegye és egy kis fia gyászolja. —- Péter Sándor volt kereskedő e hó 25-én éjjel élte 68-ik évében a városi kórházban meghalt. — A b r a h á m János 86 eves korában elhunyt. — Halva találták Nagy Varga Szeny- nyes István 58 éves földmivest a napokban a szőlők között. A rendőri hullaszemle szólhüdóst állapított meg a halál okául. — Esküvő. Király Gy. János fiatal gazda f. hó 25-én esküdött örök hűséget Bánóczki Imre leányának Francziskáuak. — Miután a vőlegény árva volt, az örömszülői tisztet Juhász tVida Károly és neje Király Gy. Lórika sógor illetve nővér vállalták magukra, kik szokott é.s ismert vendégszeretetükkel ezúttal is elhalmoz­ták a jelen voltakat. Ennek volt aztán tulajdonít­ható az, hogy határtalan jó kedv uralkodott s a táncz kivilágos kiviradtig tartott. Örökös boldog­ság legyen az uj házaspár osztályrésze! — Ellopták a „buga“ bárányt és két társát Babó János városi tanácsnok göböl у járási tanyájáról az istállóból. Az ajtó nyitva volt, de a tolvajok mégsem azon mentek be, hanem ki­ásták az istálló oldalát. A csendőrség nyomozza, a tetteseket. — Leégett Pirtó pusztán Mészáros Ist­vánnak egy boglya szénája e hó 22-én eddig kiderítetlen okból. A takarmány biztosítva volt.- Nyolez kocsi czigány két leányért. Múlt számunkban elmondtuk a jósoló czigány - asszony történetét, melyet befejezettnek hit­tünk. Azonban a csendőrség úgy látszik, meg­haragudott a duktusokon történt hiányosságra, mert a leányoktól nyert felvilágosításra rögtön nyomon ment karaván után s Ó-Moravicza alatt egy pusztán el is fogta, vissza is hozta a 8 kocsiból álló bandát sa férjhez adott leányoknak megmutogatták a városházánál a gyanúsította­kat, azonban a károsultak a legszigorúbb meg­szemlélés után sem ismerték fel az összes vaj­dasági alattvalókban a jelenkor Pytbiáját. Persze hogy nem, mert valamennyi vén czigányasszony mind egyforma. — Elloptak a múlt héten Marcsa Rozáliától 10 drb hízott ludat. Az illető kerület őrzésével megbízott tülök-művészeket ez utón kérdjük meg: Vájjon tudnának-e róla?

Next

/
Oldalképek
Tartalom