Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1897-11-07 / 10. szám
Első évfolyam. 10. szám. Kun-Halas, 1897. November 7. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kossuth-utcza. Megjeleli minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szára i ára 10 kr. E lőíizetósi ár: egész évre 5 fr t. fél évi ■e 2 frt 50 kr., ! I hóra 1 frt 25 kr. h lyilttér: 3 hasábos petit sor. 10 kr Egy hitközség bajai. A halasi róm, kath. hitközségről van szó. Ez azon hitközségek közé tartozik. melyeknek legtöbb baja van. De ezen hitközségben nem csak baj. hanem viszásság is van. S igy baj és viszásság együttesen, karöltve pusztítanak egyházunk kebelében, mint a féreg a gyümölcsben. Ennek köszönhető azután az. hogy egyházunk virágzása nem fel, hanem lefelé halad a lejtő fokán, s maholnap a lejtő legalacsonyabb fokára jut! De hát mi is a mi bajunk ? — s egyházunkban mi a viszásság? Feleletünk a következő: Nagy baj és elég viszásság az. hogy •''egyháztanácsunkat az egyházi felsőbbség 1894-ik évben felfüggesztette, illetve elcsapta. És miért? — azért mert egy sikkasztás kiderítése után щ. elsikkasztott összeg megtérítését követelte, s továbbra mert az adószedői hivatalt — hol a sikkasztás történt — úgy akarta szervezni, hogy ott többet hasonló eset ne forduljon elő; — különösen pedig azért, mert a kormányzásra — mivel ezeket követelte — képesnek nem tartotta. Es mi történt ezután?! — az is gyanús, hogy az egyházi felsőbbség egy úgy nevezett igazgató-tanácsot rendelt az egyház ügyeinek vezetésére, s pedig abból a tanácsból, amelyet előbb a kormányzásra képtelennel nyilvánított. Nagyon természetes, hogy ezen igazgató- tanácsból azon „lázitó“, „előkolompos“ és rebellis emberek — a kik tulajdonképen a sikkasztást felmerték deríteni — kimaradtak, s helyettük egy türelmesebb nyáj jutott be. a melynek fő kötelessége a hallgatás, s azt végre hajtani — a mit parancsolnak. Lehet mondani, hogy teljesíti is kötelességét. — igazgatja az egyházi ügyeket (helyesebben igazgatják az ő nevében) s pedig úgy, miként az felsőbb- ségónek legjobban tetszik. Az egy házi. számadások megvizsgálására számvizsgáló bizottságot is küld. a melynek tagjai — tisztelet, a kivételeknek — annyit értenek a számadás mesterségéhez. mint tyuk az a.b.c.-hez. De azért az egyházi felsőbbségnek ezen állapot igen tetszik, nagyon meg van elégedve az igazgató-tanács működésével és intézkedéseivel, különösen pedig számadásaival. És méltán is meg lehet elégedve, s büszke lehet „ridiculus rnus“-jára, mert ez az a legbölcsóbb tanács a világon, a mely a hitközségi háztartáshoz szükséges költségek fedezésére — akár több, akár kevesebb egyik vagy másik évben a kiadása — az adókulcsot egyszersmin- denkorra megtudta állapítani. Nagy tetszésére szolgálhat az egyházi felsőbbségnek még az is, hogy az elsikkasztott összeg mikénti megtérítése tárgyában az igazgató-tanács mit sem tesz. Pedig ideje volna, ha már ezen ügyben is tétetnék intézkedés. Hogy pedig az igazgató-tanács ezen ügyben lépést nem tesz, azt nagyon természetesnek találom. Mert hiszen őt nem a nép helyezte arra polczra. melyet ez idő szerint elfoglal, hartem az egyházi felsőbbség, Neki a néphez s a nép érdekéhez semmi köze, ő csak a felsőbbség ak a rat á n ak végre haj tój a. Más hivatott faktor pedig hozzányúlni nem mer. mert tudja azt, hogy az elsikkasztott összeget az fizeti meg. a ki a felügyeleti hanyagságot elkövette. A felügyeletet gyakorolni pedig az egyháztanács és annak elnöksége van hivatva, tehát a mulasztással ez vádolható. S hogy egyik vagy másik megfizeti a hivatalosan megállapított 3070 frt 80 krt, ahhoz A „КТШ-HALÍS“ TlRCZÁJA. Műkedvelői előadás. — Édes Melaniem! Egy kicsit malitiozus vagyok. — Ugyan úgy- e? s miért? — Mert neked migréned van, (olyan jól áll neked ez a divatos betegség) nekem pedig a fogam fáj. Te izgatottan járkálsz a szobában, ón pedig arczomra tapasztva tenyeremet, csendes rezignatiomban, úgy vágom magamat ebbe a fotelbe; hogy rögtön izzó-porrá törik minden rúgója. így! — Jésszusz! mit csinálsz?! — Semmit! Te jajgatsz s nem mondod, m i ó r t van migréned, én pedig hallgatok és nem mondom, hogy kire fáj a fogam, de felrúgom ezt a toallett asztalt, hogy minden por- czikája fog piszkálóvá högyöstil. így! — Az Istenért! mi lelt? * — Semmi, csak egy kis családi scónát rögtönzők prológúl, Nősiilési mániában szenvedek у tanulom a családi élet boldogságának legelemibb részeit, alap föltételeit, hogy ha egy önfeledt pillanatban meg felesógedni találnék, a kor és társadalom kívánalmainak minden tekintetben megfelelő, kifogástalan modern férj lehessek. — Honnan ez epésség? — Aztán ne törjön ki az ember gúny- kaczajban! Hahaha! Még ilyet kérdezni! A ki végig tánczol egy bálokkal telt szezont és még sem válik benne minden epévé, az megérdemli, hogy eltegyék spirituszba a jövő század bámulatára. Nekem pedig egy csipetnyi kedvem sincs a sprituszban való örök élethez, annál kevésbbé a jövő generatió bámulatához, hanem igen is, van kedvem, összezúzni itt mindent, az első gombostűtől az utolsó'izéig, de mindent. — Na, ha te ilyen prológot játszol a házas élethez, nagy érdemeket szereznél a feleségeddel szemben, ha soha el nem vennéd. —■ De én nem akarok érdemeket szerezni. — Pedig jó lenne, mert az érdemnek két oldala van, különösen a házas életben. ■— Igen. tudom. Az egyik oldalán egy szép kis bölcső, a másikon pedig egy — díszes — agancs! — Ppuf! Beszélj okosan. — Magyarán mondva beszéljek modernül, sikkesen, finoman gördülő pikantériával és ne ily vastag öszintessóggel. .Jó, megteszem a kedvedért. Hát miről disk uraljak? — A prológot már eljátszottad, folytasd, a hol következik. — A nősülésen ? Mindent, csak ezt ne kívánd! — Balga, hát miért jöttél el hcvfczám, nem-e azért, hogy szokott referálásodat teljesíted ? ' — Engelm'eddel, orrom ránczba szedem, mint egy született mopsz és igenlőleg intek. Eeménylem, sikerült a meghajlás. — Igen. szalon-messzíg volt. Hallgatom. — És én beszélek. Fordított világ lesz: egy férfi, a ki beszél és egy nő, a ki hallgat. Es ezt cselekszik duettben. Nehogy patentot kérnénk rá? Mielőtt azonban szerepemet kezdeném, kijelentem, hogy, ha egy rósz viczczet mondok, én nevetek azon először. Tudod, úgy igézőén. . . . — Es most kezdem. Referálok neked a nőegylet okt. 30-iki hangversenyéről. Ttt a kézirat. kitétetem a Kun-Halas legközelebbi számába: — Megtörtént szombaton. Műsor: 1. Férjhez menjek. Magánjelenet Ilosvaitól, előadta Papp Erzsi k. a. A bájos kisasszony elfogulatlan, tiszta, szép előadásával, kifogástalan szónoki rutinjával, dokumentálta, hogy hölgyeink nem csak a sziveket, hanem a szavakat is teljesen hatalmukba tudják keríteni. Az a kedves, naiv magáujelenet. melynek élvezetes előadásával az estét megnyitotta, igazán lekötötte figyelmünket s mindvégig megtartott abban a derült kedély hangulatban, melyet a kedves kisasszony művészi előadása füzerezett. No! 2. Siebel dala. Gounod Faustjából. Énekelte Pipis Ida k. a. Hegedűn kísérték: Balogh László, Dr. Hodossy Géza, ifj. Balogh László és, Stéger Peren ex’ urak. Kellemesen csengő hanggal lepett meg a kedves kisasszony Gounod ezen nehéz áriájának eléneklóséyel, azt a meggyőződést keltvén fel benünk, hogy benne az ének művészet, egyik erős és kifogástalan bajnokát tisztelheti. Az a zúgó tapsvihar, mely a közönség elismeréséül nyilvánult s melynek viszonzásául a bájos kisasszony nehány válogatott, szép magyar dallal is kedveskedett, legmóltóbb elismerése volt a nyújtott műélvezetnek. A sikerben méltó rész
