Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)

1897-10-10 / 6. szám

Október 10. KUN-HALA S. 1897. sus egyetlen lépéssel sem vitte előbbre a kisgazdák, földmivesele és munkásoknak a baját. Bata Agnes asszonynak abeli nagyhangú kijelentése, hogy ők. az anyák, az olyan államnak, a mely csak elnyomja és zsarolja őket, nem nevelnek katonát, és gyermekeiket nem nevelik hazaszeretetre, hanem gyűlöletre fogják tanítani: már teljesen hatásnélküli frázis! Hallottuk egypárszor; hallottuk ugyan­ezekkel a szavakkal; kitetszik, hogy be­tanulta és maga sem hisz benne. Ennél a kijelentésnél sokkal többet használt volna Bata Ágnes az anyáknak is, a gyermekeknek is, meg a nagyjelentőségű ügynek is, ha arról beszél, hogy miké­pen is kellene valamiképen fordítani a sorson ; ha arról szólt volna, hogy mely irányú támogatással könnyíthetne az anya a családfő gondjain és mely irány­ban kívánnak segítséget az anyák, hogy eleget tehessenek hitvesi kötelességeiknek. Szép dolog az egyesülési és gyüle­kezési jog. Helyén van, ha a munkás congrcssusok erről is beszélnek. Mert ha vitatják abbéli jogaikat, lassan megérik a joggal szemben fönnálló kötelességük öntudata is, és a közrend meg a közsza­badság gondozóinak soha sem kell majd attól tartaniok, hogy visszaélés bontja meg ennek a jognak korlátlan gyakor­lását. Az is pártolandó dolog, ha a mun­kások foglalkozások szerént szervezked- kednek. Nagyon örülnénk, ha a földrni­velő munkások teljes tudatára ébrednének annak, hogy az ő foglalkozásuk gazda­sági és socialis jelentősége nem bírálható el abból a szempontból, a melyből az ipari munkások sorsa. Ámde csak szem­fényvesztés az egész foglalkozás szerint való szétválasztás, ha az csak azért törté­nik. hogy a. Budapesten székelő social- deinokfava párt. amattól csak annyiban különböznek, hogy más vezetősége és más pártlapja legyen ; egyebekben pedig egy gyékényen áruljon azokkal, akik a. legcsekélyebb önmegtagadás nélkül ké­pesek támogatni a nemzetközi socialist;)!; akármelyik törekvését. A mennyiben a magyar földmivelő munkások érzik az összetartás, a szer­vezkedés szükségét, tegyék meg azt a, saját bajaik jeligéje alatt. De vegyenek példát a congrossusukon megjelent főis­pán példáján, a ki azért ült le közibük hallgatónak, hogy a sorsuk javítására kitanulja a bajukat és a. javításra ezélzott vágyukat. Szervezkedjenek, de ne azért, hogy egyik fejős tehenei legyenek a nem­zetközi socialistáknak hanem azért, hogy munkatársai lehessenek a hatóságoknak, a kik bajukon segíteni akarnak. M. N. Megint egy indítvány. A legutóbbi városi közgyűlésen a rendőr- kapitány azon javaslata, hogy a rendőri közegek létszáma hárommal fölemeltessék, elejtetek. A r.-kapitány javaslatában a rendőri közegek létszámának emelése tekintetében felhozott indokok azonban olyanok, hogy azokkal a köz­érdek szempontjából foglalkoznunk kell. Mit mond u. i. a rendőr-kapitány? Azt. hogy a városban fellépett socialisi munkás­mozgalommal. illetve az ebből felmerülhető zavargásokkal szemben szükséges rendőri erő nem csak ad momentán, vagyis-addig, amig a csendőri, esetleg a katonai erő megérkezik, hanem egyáltalán, elégtelen, к e v é s. S hogy a rendőr-kapitány felfogása jogosult és indokolt, igazolja az, miszerint a csendőrsóg, melynek létszáma nagyon csekély, szolgálati beosztása és szabályzata értelmében városokban a közbiztonsági teendőket azoknak к ü 11 c r íi- létén hivatott és kötelezett teljesíteni, s mint ilyen állandóan a külterületen van és szolgálatot ott teljesít, — a város beit e r ü I о t é п pedig csak akkor, ha arra a hatóság által külön, írás­ban felhivatik. S mivel szintén szolgálati sza­bályzata értelmében a hatóság által felhívott csendőrsóg a város belterületén közbiztonsági teendőket állandóan, vagy h u z a m о s a h b ideig nem teljesíthet, csakis pár napig, — ebből látható, hogy nagyobb és aentabb zavaroknál nem csak annak kezdetén, hanem későbbi fázisaiban is tisztán és kizárólag helyi rendőrségünk közbiztonsági tevékenysé­gére vagyunk utalva. Figyelemmel tehát a csendőrsóg közbiz­tonsági szolgálati szabályzatára és 'tevékenysé­gének irányára s figyelemmel arra, hogy katonai kaszám у a hiányában állandóan beszállásolt katonaságunk nincs, s nem is 1 e s z, vagy legalább is a messzejövő titka, — felhívjuk a város tanácsát és képviselő-testületet, mint a melynek о város személy és vagyon­biztonságát az esetleges zavarokkal szemben lehetőleg óvni első, elódázhatlan kötelessége, — arra. hogy a rendőrség létszáma felemelésének kérdését vegye újólag tárgyalás alá s a rendőri közegek létszámát a rendőr-kapitány javaslatá­tól eltérőleg n e h ár о m ш a 1, hanem legalább hattal emelje fel. Igaz ugyan, hogy rendőri közegeink működésében, különösen az utczai rendészet ellátását tekintve sok a kívánni v а I ó és a hiány (de hiányok mindenütt, még a főváros tesületén működő m. k'>\ áhamrendőr- sógnél is vannak), ezek azonban a rendőri köze­gek fiilett közvetlen felügyeletet gyakorló mennyiben csakis kevés és intelligens ember olvashatja. A szegény nép között pénzt kiosztani, vagy művelődésük előmozdítására őket tanulsá­gos könyvekkel megajándékozni — nem. szabad, mert a kormányzóság fél a népszerűvé vált em­berektől, azokat nem tűri s vagy ki ti Itatja őket az illető városból vagy Szibériába deportál tatja. Tizenkét óv előtt mély csendben, elzárt ajtók megett, szűk családi körben ünnepelték a lengyelek az alkotmány proklamálásának 100-ik évfordulóját Nehány hevesebb vérű ifjú — illetve gyermek — az apáitól hallott történelmi tények buzdító hatása alatt megkoszorúzta azt a I dombot, melyen az alkotmány proklamál va lett s e lelkesedésért 200 család Szibériába deportáltatott. A lengyel nemzeti viselet el van tiltva s ha kivételesen, nagyobb ünnepélyességek alkal­mával azt előkelő s befolyásos férfiak egynóme- lyikónek a kormányzó engedélyt ad; az újságok az illetőt úgy említik, hogy díszes magyar vagy román ruhába jelent meg az ünnepélyen. Az 1855-be elhunyt legnagyobb lengyel költő: Mickiewicz Adám emlékének szobrot emelni — éveken át tartó kórós és könyörgés daczára — mind ez ideig nem sikerült. Bűnül rótták fel, bogy Lengyelország múltját, és jövő­jét dicsőítette. A szelid lelkületű s engedéke­nyebb Il-ik Miklós czár a nyár folyamán enge­délyt adott a szobor felépítésére, de a kormány­zóság mind újabb akadályokat gördit a terv megvalósítása elé. A gyűjtést az újságok indí­tották meg. Az engedély hallatára a fellelkesült nép ezrivel tódult a szerkeztősógekbe s az ösz- szeadott fillérek 1 hét alatt 250.000 rubelt tet­tek ki. A mindenről jól értesült kormányzó — mert a költő nevéhez szabadsági eszmék fűződ­nek, melyek felelevenítve a múltak emlékeit újra lelkesíteni találnak — a gyűjtést betiltotta s a szobor talapzatára helyezni szándékolt alle­gorikus, női alakot a tervről törülte. Krakkóban létünk alkalmával minden köz­épületen, templomon lehetett látni Asnyk Adám lengyel költő haláláról kiadott gyászjelentést, Varsóba nem engedték ezt meg, mert a költő részt vett az 1863-iki lengyel fölkelésben. ügy az 1830. mint az 1863-iki lengyel felkelés alkalmával kiadatott egy nkáz, mely a háziurakat a házban történtekért felelőssé tette. Mindazoi\ házakat, melyből a katonaságra lőttek vagy más módon támadást intéztek, minden 616- zetesen megindított vizsgálat nélkül egyszerűen confiskálták, s azt hiszem, nem a merő véletlen játéka az. hpgy ez utón ép a legszebb momu- mentálrs épületek kerültek az állam birtokába. Sokaknak az egész vagyonát Confiskálták, az illetőket pedig kiutasították. Minden házban lakik egy hivatalnok, kinek a háziúr a kormányzó által a házak nagysága s a lakosztályok száma szerint, megállapított (T00—500 rubel) évi fizetést ad, melyért az illetőnek kötelessége a házban történtekről a rendőrségnél minden nap jelentést tenni, az ér­kezőket, az elutazókat bejelenteni. — A ki beje­lentés nélkül távozik 3 rubel büntetést fizet, útlevél nélkül 2 napon túl nem szabad az orosz határon kívül tartózkodni. Az építési engedély kiadásánál önkénye­sen járnak el, a nekik nem tetsző diszt egysze­rűen törlik. Elismerést érdemel azonban az az üdvös intézkedés, hogy az építendő telket el kell keríteni s a kerítés aljában a gyalogközleke­dés fentartására deszka járdát kell készíttetni. A zsidók üldözésével ma már felhagytak, de tudományos előmenetelüket korlátozzák, a mennyiben csak 5°/0-ot engednek egyetemi tanulmányokra s hogy teljes önkénnyel járhas­sanak el, ezektől is kitűnő érettségi bizonyít­ványt követelnek. A nagymérvű elnyomottság következtében Varsóban tájékozódni, helyi ismeretekre szert tenni igen nehéz, mert az emberek bizalmatla­nok egymás irányában. — Senkivel nem állnak szóba s ha megkórdeztetnek, semmit nem tud­nak, mert minden emberben kémet vagy titkos rendőrt látnak. A szerzett tapasztalatok nyomasztó hatása alatt hagytuk el a díszes várost — remélve, hogy Moszkvában szabadabban lélegezhetünk. vörösrópa leves s ebéd után a fekete kávé, melybe jég darabot tesznek s nádszálon szűr- esölik. (Ezektől ugyan nem igen lehet lelke­sülni! Szerk.) A lakások igen drágák — 700—3000 ru­bel évenkint — miért is a lakók takarékossági szempontból nyárra felmondják a lakást s zöldbe vagy fürdőre utaznak. (Hát a házi urak addig miből élnek? Nyáron téli álmot alusznak? Szork.) A telkek ára nagy pl. a most épülő árú­ház telke 142.000 rubel. — Az élelem arányta­lanul olcsóbb mint Budapesten. A mindennél drágább függetlenség és szabadság, — melynek értékét akkor ismerjük leginkább, mikor egészen elvesztettük — Orosz- Lengyelországban csaknem teljesen hiányzik s a lengyelek eloroszositására minden lehetőt elkö­vetnek. A tannyelv az elemi iskoláktól fel az egye­temig mindenütt orosz. Orosz nyelv teljes bírása nélkül semminemű államhivatalt nyerni nem lehet. Egyes kormányzóságok területén a len­gyel nyelv nyilvános helyen való használata el van tiltva. A" lengyel vasúti-tisztek Oroszország belsejébe vannak áthelyezve, úgy szintén a be­sorozott lengyel ifjak. Az ipar, kereskedelem — vagyis a nemzet jóléte és vagyonosodását elő­mozdító tényezők — elnyomására, 300 város faluvá degradáltatott. (Ehhez mit szólnak a ma­gyarországi elnyomott nemzetiségek? 1) Az orosz orthodox vallásterjesztése czóljából a r. kalh. papságot háttérbe szorítják, a köznépet dédelgetik. A felvilágosodottság s a művelődés terje­désének meggátolására a hírlapokat szigorú cen­zúra alá fogják, politikával foglalkozni nem en- , gedik, a katonaságról — a hivatalnokok s azok működéséről, a város bel ügyeiről Írni nem en­gednek ; — s az igy, mondhatni minden érde­kesség nélkül — nehány újdonság, tárcza, elbe­szélés s hirdetésekből — álló újságba 'is látha­tók fekete festékkel bevont vagyis olvashatlanná tett helyek. A könyvek közül csak is a ,drága és nagy könyvek jelenhetnek meg cenzúra nél­kül, ezeket t. i. nam tartják veszedelmesnek, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom