Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)

1897-09-19 / 3. szám

/

Szeptember 19.

A rendőrség összefogd osta,' akiket tudott, s a komád,ja vége az lett, hogy а к u u-h а Га s i к i r. J á rásbiróság folyó hó 15-én 0 felsége a király nevében, a szocialista jellegű kör- menetért, a tiltott körmenetben való részvételért, mint a kihágási btkv. 78. §-ába ütköző közrend elleni kihágásért és a vörös zászló, az állam által tiltott jelvény használatáért, mint a к btkv. 3(5. §-ába ütköző álla m elleni kihágásért Sajtos Imre. Lázár Sándor, Fekete György, Szombati József, Yáezi János, Brinkus Sándor és Kovács Sándor, napszámosok, halasi lakosokat 15 napi elzárásra és 20 frt pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén további 2 napi elzárásra —, Szőri Yineze és felesége szül. Korsós Krisztina. Kazai József és felesége: Klipén Kóza, Kazai Józsefité szül. Gyenizse Mária, Molnár Mártonná szül. Hallos Fajta Méri, Oláh Imrónó napszámosok, halasi lakosokat 8 napi elzárásra és 10 frt pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén további 2 napi elzárásra Ítélte.

Föld népe, magyar nép vajon hiszed e, hogy ezzel megoldtád vagy megfogod oldani a munkás kérdést; hiszed-e, hogy izga- tóid, onnan felülről, az orfeumi kétes értékű hölgyek s a fnjtptt palaczkok mellől le fognak jönni, hogy érted és helyetted leüljék a tizenöt és a nyolcz napokat! Vajon'hiszed-e, hogy akárhányszor eljátszatják veled a „Szoezializmus“ ideális komédjáját azok. akik e b b öl élne k. a te. sorsodon javítva, a te bajaidon segítve lészen!

Nem, ez az ut soh’sum fog oda vezetni; nem ez az üt vezet oda, hanem a törvény-tisztelet, a lelkiismeretes munkásság, a józan gondolkozás, a békesség: ezek fogják megnyitni az utat azokhoz a Ózdijaitokhoz, a melyek jogosak, elérhetők és megadhatók!

Ehhez pedig nem kellenek pénzért izgató szocilisták, nem kellenek körmenetek és nem kell-------vörös zászló !

Sok a deák.

E czimről okvetetlen eszébe jut az olvasónak az e lap múlt számában közölt ezikk, mely keserves panaszok és fájdalmas feljajdtilások közt azt fejtegette, hogy milyen sok nálunk az adó. S az olvasó bizonyosan azt képzeli most, hogy ez analóg czim alatt viszont a deákok sokasága miatt fogunk siránkozni. Távol légyen! Eszünk ágában sincs, hogy a deákok sokasága panaszra indítson bennünket. Sőt ellenkezőleg. Meg vagyunk győződve róla, hogy városunk lakosságának minden tagja, akár ellensége az iskolának „elvből,“ akár barátja, kétségbe nem vonható elégtétellel veszi tudomásul azt, hogy

Elemér elhalgatott. A leány kezét az ifjú kezében hagyva igy szólt:

— Még egyet. Kívántam, hogy vonja meg a j о g h a t á r á t a szerelem b e n. ezt kifeledte beszédéből.

— Nem egészen — válaszolt az ifjú — ezt is, bár kifejezetten nem is. de érintettem. E határt precíz megjelölni bajos. Mert pl. ki tudná meghatározni a föld távolságát a naptól a mai fejlett technikai eszközök segítsége mellett is ; épen úgy lelki képességeink gyengék arra, hogy eme szenvedélyes érzelemben a határok közé alig szorítható jognak terét pontosan megismerhessük, Azt hiszem, hogy ha a határiga- zitási pert a kölcsönös vonzalom alapján döntjük el, legtisztább munkát végezünk. Tehát: a szerelem jogosultságát, а к öles ö- nös vonzalom, а к ö 1 c s ö n ö s, о g y- behangzó, szabad akarat által nyer, amely jogosultság h a t a r á t és menynyisógét egyedül a társadalmi moralis f e I f о g о s szab á- 1 у о z z a. Ez pedig keleten is más, nyugoton is más; időszakonként változik, mindig a kor moralitása szerint idomul; sajnos, az elhunyó XIX. század e határt nagyon tágra engedte!

Végeztem.

— Még nem — szólt Katalin — „Ámor panaszát.“ hallottam, és most mondja meg nekem, mi az az Ámor, mi a szerelem, d e n e m m i n t fogalom, h a n e m m int é r z e 1 e m.

— Mi a szerelem ? — ismétló Elleinér lassú hangon. Szeme közé nézett a leánynak s az közelebb simult az ifjúhoz.

— Megmondjam, mi az a szerelem? — Két kezébe vette a lány kezét. — „Lemondani mindenről, kiszakítani szivedből emlékeidet, odavetni szivet, dicsőséget, a világot egy asszonyért.“

KUN-HALAS.

főgymnáziumuhk tanulóinak létszáma a most 1 beállott iskolai évben ismét szaporulatot mutat fel. Es ez nagyon természetes. Fia már az iskola megvan és'„muszáj“ íuegleimie, sokkal rende- j sebb állapot, hogy abba a tanuló ifjúság nagy- ] -számmal gyülekezzék be, mintsem hogy itt-o-tt tengjen-lengjen benne egy-kettő. Mert ha az ; erkölcsi és szellemi hasznát nem számítjuk is a dolognak, azon körülbelül 250 vidéki tanulóval, ki az esztendő fiz hónapját városunkban tölti, igen jelentékeny anyagi eszközök jönnek forgalomba a város közönsége közt.

Sokan, a kik üres óráikban a város anyagi főllendilésén törik a fejőket, nem egyszer szóba hozzák, hogy mennyire hasznos Jönne a lakosságra, ha a város katona-kaszárnyát építtetne s ekkóp bizonyos szánni katonaság állandóan itt tartózkodhatnék városunkban. Kétségtelen, hogy ennek is meglenne a maga haszna, azonban felszámíthatja akárki, hogy az a pénz a mit a katonaság eltartására a kincstár itt elkeltene, fejenként számítva minden katonára, meg sem közelítené azt, a mit a vidékről ide seregi ott. tanulók, szintén fejenként számítva, a városba behoznak. A tanuló deák eltartására, lakására, tandíjára stb. szükséges költség, még ha a legszerényebb igényeket veszsziik is alapul, legalább négy annyira teendő, mint a mennyit egy katona eltartására a kincstárnak ki kell adni. A ki ebben netalán kételkednék, kérdezze meg a dolgot olyan apáktól, a kik tini к at idegen helyen taníttatták: mennyibe került nekik a taníttatás évenként; kérdezze meg továbbá katona viselt emberektől, hogy mennyire mehetett az az összeg, a mit katonaságuk ideje alatt a kincstártól kaptak?

Ha tehát ajleák költségét négyszeresre számítjuk a katonáéhoz képest, bizonyos hogy nagvon alacsonyra teszszük a számítást; és pedig 250 vidéki tanuló igy is 1000 katonának felel meg. Olyan kaszárnyának építése pedig, melyben 1000 katona elférjen, még legmerészebb tervezőinknek a fejében sem szokott megfordulni, mert ez ismét oly njabb megterhelt,otésevel járna a lakosságnak, a melynek a kikeverésére alig lenne elég egy ember életideje.

Katonaságnak a városba hozatala tehát, az anyagi előnyöket tekintve megközelítőleg sem járna annyi haszonnal a lakosságra, mint a mennyit a vidéki tanulók ide behoznak,

Sok ember azt mondja erre. hogy „haszon, a kinek haszon, de mit ér, ha én nem kapok belőle.“'Hát az igaz, hogy a deák bem osztogatja pénzét a piaczon sorba mindenkinek, de ezt a katona sem teszi, s egyáltalában igen sokféle és igen vékony csatornákon oszlik el az

Katalin az díjú vállára hajtva fejét utána

súgta:

— Egy férfiért . .

— „Egy asszonyért minden rományidét s érzeni, hogy ez asszony való. Erzeni a világ közepette, hol mindenki szenved, hogy boldog vagy; ismerni a csalfa emberek között egy szivei, mely hű log maradni; tudni egy nyugpontot, melyen fáradva megpihenhetsz■ajkakat, melyek érted imádkoznak; szemeket, melyek csak néked nyílnak: egy lényt melynek istene vagy, mert boldigitád; egy világot, elkülönítve attól, melyben mások élnek ; -világot, melyben más életet élsz, más örömöket éldelsz, más reményekben gyönyörködöl s melyet karjaiddal átkulcsolsz, mert kedvesedben áll ellőtted: ez a szerele m! “

Elemér átöleli Katalint, mint egykor Leilaht Muradó.

— Leihab szeretsz-ó? — kérdi szenvedéllyel. \

Katalin Elemér keblére Vorulva susogja:

— Szeretlek.

— Leilah eljössz-e vélem ... a b b a a világban, melyben más életet élünk, más örömöket óldelünk s másremónyekbengyönyörködünk. Leilah eljössz-e vélem . . . ?

A szeptemberi haldokló napsugár félve lopódzik be a búd vár félhomályába, meleg rnisz- teriumáb.

Katalin szorosan Elemér keblére simul és könnytelt szemekkel, rezgő hangon susogja:

— Veled — elmegyek a halálba is !

íme, mindenütt, mindent legyőz a szerelem, és mégis — panaszkodik!

S c ó у о 1 a.

*

1897.

a pénzösszeg, a mi akár az iskola, akár a katonaság révén, valamely városba jut, s alig érezhető meg az másként, mint abban, bogy az élelmi szereket könnyebben és jobb áron lehet értékesíteni, s a kereskedés kiterjedtebben és sikeresebben űzhető. Ennél többet e tekintetben sem iskolától, sem kaszárnyától nem lehet várni.

A deákság létszáma különben jelenleg 340. A tanítás szept. 9-én kezdődött meg, az istenitisztelettel egybekötött ünneplés megnyitás szeptember 12-én volt a ref. templomban, hon netX növendékek az iskola épületébe visszatérve, előttük az iskola törvényei felolvastatták. S aztán'megindult a rendes napi munka, melynek, hogy mennél nagyobb sikere legyen, szívből kívánjuk.

H I R E K.

— Dr. Dobozy városi főorvos csötörtö- kön délután visszaérkezett külföldi tanulmány útjából.

— Hivatal vizsgálat. Dr. Farkas Győző pénzügy it if к ár a helybeli kir. adóhivatalnál f. hó 11-én reggeli 6 órától délután 3 óráig pénztári rovancsolást s hivatal vizsgálatot tartott. A váratlanul meglepett hivatal pénztári és egyéb ügykezelését kifogástalan rendben levőnek találta.

— Katonai lóvásár lesz f. hó 21-én,

felhivatnak tehát a lótenyésztő gazdák, hogy akkorra lovaikat a bizottság.elé vezessék.

— A m. á. v. igazgatóságtól a következő rendelet érkezett le a máv. állomásnak: „Azt tapasztaljuk, hogy a pályaudvari belépőjegyekből befolyó jövedelmek — daczárg a forgalom folytonos emelkedésének — csökkennek. Ezen körülmény valószínűleg abban leli magyarázatát, hogy a jegynélküli belépést illető tilalom követése nem elég szigorúan ellenőriztetik. Minthogy a belépőjegyekből befolyó jövedelem nyugdijintézeti alapunk javára, tehát az egész személyzet közös érdekében álló jótékonyczélra fordittatik, szigorúan utasítjuk az állomásfőnökségeket és állómáselőljáróságokat, hogy nyugdíjalapunk növelése érdekében, de a szükséges reudfentartás szempontjából is az ily jegyek kiadását a legnagyobb szigorúd ellenőrizzék, illetőleg a nem utazó közönséget csakis belépőjegy gyei engedjék a pályaudvarra.“

A községi közlekedési közutak hálózatának végleges^megállapitása tárgyában 1. év szeptember hó 22-én d. u. 2 órakor helyszíni tárgyalás tartat i к Pestmegye alispánja ■Beniezky Lajos elnöklete alatt az államép itószefci hivatal kiküldötte és Kemény Kálmán tb. főjegyző részvételével, mely tárgyalásra Majsa, Szánk, Tázlár, Császártöltés, Keczel, Jankovácz. Mélykút, Yadkert, Dorozsma, Kisszállás és Szeged elöljáróságai is meghivattak.

— A szoczialistii kongresszus vége. Fazekas Gábor és Sajtos Imre halasi lakosok valószínűleg' Czeglóden voltak a socialis kongresszuson. mert a kongresszus végével haza felé való ülj ok ban a íülöpszáilási indóbáznál a mig Sajtos Imre a kongresszuson bevett sok tudománytól, álomnak hajtotta fejét. Fazekas Gábor a váró közönség előtt szokásos tempóval szónoki beszédet röktönzött. A szónoklásnak olyan an- aehikus illata volt, hogy az elöljáróság nem tűrhette. hanem mindkettőt elcsípte s beküldte a kmi-szent-mikiósi s^ojgabirói hivatalhoz, a mely azután mid két kongresszusi tagot annak rendi szerént haza zsuppoltatta. — A tanulság pedig ebből az, hogy beszélhet mindenki, de csak ott és akkor, a hol s a mikor helye és ideje van; a nemzet törvénye alkotmánya azonban sérthetetlen !

— A bagó! у házasság vége. Gtt Antal csizmadia mintegy másfél év óta közös háztartásban élt Kojáts Gelvás Erzsébettel. Boldogságuk zavartalan volt. Történt azonban a hét elején, hogy Ott Antal egyik napon munkája után hazamentén, az asszonynak hült helyét találta. sőt az ólban к vártólyozó malacz is eltűnt, nem csak, hanem az értékesebb bútorzat is lábra kelt, mint a „családi kör“-ben a rög. A meglepett gazda azonban nem annyira a költészet iránt, mint inkább az eltűnt „tárgyak“ sorsa és hol léte iránt érdeklődött.* E régi közmondásból: „keresd az asszonyt“ kiindulva, a rendőr fogalmazó szobája előtt állapodott meg, — nem azért t. i. hogy ott keresse az asszonyt, hanem hogy a rendőrség által kerestesse t. i. nem az asszonyt, hanem az elbillentett tárgyakat. És a rendőrség erélyesen nyomoz.