Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1897-09-05 / 1. szám
Első évfolyam. 1. szám. Halas, 1897. Szeptember 5. KUN-HALAS SZERKESZTŐSE« ES KIADÓHIVATAL: Kossuth-uteza. Meg-jeleii minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 8 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 6 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 írt, fél évre 2 írt 50 kr., 3 hóra 1 írt 25 kr. Nyilttér: 8 hasábos petit sor 10 kr. Programmunk. Lapunk első számával adjuk e program m о t, hogy az irányról és őzéiről, a melyet „K u n -Hal a s“ követni és szolgálói fog. tájékozzuk a nemes közönséget. I r á n у u и к : pártoktól, emberektől, hatóságtól, s minden idegen, önös befolyástól független; őzéi u n k, a közjó védőimé; c z é I u n k.’ hogy a sajtó által küzdjünk e város javáért, közrehassunk arra, hogy mindaz, a mit csak a szellemi és anyagi gyarapodáshoz a cultur-fejlődés megkövetel, e nemes városban megvalósittassék ; о z é I u n k, hogy az eszmék közzététele, megvitatása által előmozdítsuk e nemes város szabad népének boldogulását, s egészséges irányú haladását! Az eszmék súrlódása izgatja, ösztönzi az ember-észt, és a gondolkozás majdnem lelket önt az anyagba, hogy szolgálja az embert a haladás és művelődés nagy munkájában. Hogy úgy mondjuk, pl. — hatalma alá nyűgözi a félelmes, czikázó villámot, hogy a sötét éjen át útezákon, szobáiban világítson szelíden, egyenletesen és veszélytelenül; villámot fog kocsijába és azzal utazik; rábízza gondolatait, üzeneteit, hogy pillanat alatt a föld más oldalára elvigye; megtanítja írni, beszélni; vele ir, vele beszélteti Az alig múlt évtizedekhez képest is. egy új világ ez, a melyben élünk, új eszmékkel, új emberekkel, a ledöntött A^KUMALASVTÁRCZÁ^ Ámor panasza. PEO LÓG. Hölgyeim, uraim! Tudom, hogy önök most azon kellemes hitben ringatják magukat, hogy e sokat Ígérő czim alatt például egy csalódott leányka szerelmi bánatáról fogok fecsegni. Óh nemi A jogról és a szerelemről fogok két unalmas történetet elmondani, illetőleg a szerelem jogát jogilag előadni. Isten engem! Furcsa dolog Justitiát, az igazság istenasszonyát (vagy mondjuk Themist) éá Ámort, a szerelem istenkéjét összeterelni, mikor,^tudjuk, hogy az egyik nem Iá t, a másik pedig vak. Classicus eszme összehozni a hideg, jogilag számitó észt a szenvedélyes szívvel, midőn az első — különösen korunkban — érzelmet nem ismerve csak joga után indul, a második pedjg jogot nem ismerve, csak szenvedélyé' követi. Tudom, azt hiszik önök, hölgyeim, iiogy a jogtudomány, mint ilyen, kiállhatatlan száraz tudomány, pedig csalódnak, mert e tudományban van legalább is annyi poézis, mint a mennyi próza van a szerelemben. Természetesen a jog költészetének felismeréséhez, méltatásához ifjúi lélek kell, mert poézist a jogba a szív és az ész régi világ helyében. A nyers erő helyére a szellem hatalma lépett, a mely rombol és alkot, jót és rosszat egyaránt. Mindenütt ott látjuk a szellem diadalát, a haladást; de elhízottá n ne örüljünk e haladásnak, mert a jó mellett sok rosszat is szül. Hiszen az új eszmék, az új emberek, az új társadalom bajait, mindnyájan érezzük és ez annál fájóbb, mert a kialvó 19-ik századnak hibáit, botlásait, bűneit az a szokatlan nagy fény világítja. Árny a fény közepeit: bántó egy látornány. Villám világítás mellett, az egyenlőség, testvériség zászlaja alatt látni az ököltusát, amelyet ember-ember ellen folytat a darab kenyérért. Kell, hogy ez a keserű kenyérharcz, ez a mindent elnyelő Leviathán, ez a molock, amelyben már-rnár elsüllyednek az emberi kedély leggyöngédebb érzelmei, legboldogitóbb javai: ajellem tiszr taság, önzetlenség, szeretet, bizalom és minden p о 1 g á r i e r é n y. — kell. hogy féket találjon a tiszta gondolkozá.su férfiak idealizmusában. Kell, hogy az a rengeteg fal, a mi a nemes eszményt a rideg, önös élettől elválasztja, mint a jerichói, porba ömöljék! . . . . Meggyőződésünk, hogy a haladás, művelődés e zűrzavarában s a kétség- beesett kenyér-harezban, ahol a törvénykezés, közigazgatás, közgazdaság, ipar, kereskedelem és az egész társadalom a jó mellett annyi sok rosszat nyer osztályrészül. kell egy о r g a n u m n а к lenni, a mely jót a rossztól elválasztva a tiszta teljes összhangja, harmóniája önt. Századunk csapása az, hogy ifjaink hamar megvóuülnek, s mint vén ifjak, mindent az anyagi egoizmus, a kényelem s a hasznosság szempontjából Ítélnek és becsülnek meg, s a túltengő ész hideg számítása már kora ifjúságukban elöli a szív érzelmeit. A kenyérért, folyó tusában a kifáradt lélek elveszti az élet-illúziót, elanyagiasodik s fanyar képpel tekint egy-egy útjába akadó idealistára s megbámulja, ha az magasabb ezélokért lelkesedik. Azt mondja rá: bolond, — és igaza lehet. Ennyit a prológ keretén. — s ha jelen „tárczám“ végén a jog-eszményitésért és az „Ámor panaszárért némelyek részéről nekem is ez a hízelgő czim ajánlhatnék fel, engedtessék meg nekem, hogy ezen czimet minden megilletődós nélkül köszönettel elfogadhassam. Es most térjünk tárgyunkra. I. K E L E T S Z E В E L M E. „Leilah, szeretsz-eV“ E két. szó van rákarczolva egy pálmafa sima törzsére Arábia Elahi nevű kies oázának őserdejében. A derékig érő fűben egy kis ösvény van tiporva a fához, jeléül, hogy gyakran elzarándokol oda „valaki,“ mint Mekkába az igazhivő muzulmán. Távolabb egy leány bolyong gondolataiba mélyedve s kelet ezerszinű virágait szedi koszorúba, 0 az. Leila h, a legszebb arab leány. V gondolkozás idealizmusával síkra szálljon a közjó érdekében; kell egy о r g a n u m- II а к lenni, ahol a toll forgató emberek, az „irás-tudók“ összegyűlhessenek, találkozhassanak, hogy igy egyesült erővel az ethicai alapeszmékhez s az eszmények kultusához való tántorithatlan ragaszkodással. nemes szenvedélvlvel. а шее- gyöződés bátorságával mint egy áttör- hetlen falanx, védhessék mindazt, a mi a közjóra van, s a tiszta gondolat s érzelem merész, kérlelhetlen kritikájával ostorozzák mindazt, a mi rossz! Kell egy ilyen organ umnaк lenni e nemes városban is. a mely organum speciálisán a helyi érdekeket szolgálja s impulzust adjon arra, hogy a szép, a nemes, a jó, a hasznos mindenütt, mindenha érvényesüljön. Kell egy organu m n а к lenni, a mely az eszmék találkozása, megvitatása által a közszellemet felébressze, ébren tartsa a szellemi és anyagi fejlődés, gyarapodás minden fázisában, hogy a magyar konzervativizmusban a modern haladás hajótörést soha ne szenvedjen. Kell egy org a n u шпак lenn i, a m e Ту о r g a n u m éber ő r e. h a r c z о s a — apostola, legyen e város j а V á n а к ! . . . M i ez organu m n а к a s a j- t ó t valljuk; helyi érdekekre a h e 1 у i sajtót! Ezen ideális eszméktől áthatva, indítjuk meg tehát „K u n -Hal a s“-t. Őzéi u 1 tűztük ki. hogy ez orgaItátér a csapásra, s megáll a pálmafa előtt. Mint régi, jó ismerősét hosszan, édes mosolynál nézi a két szót s mig szemeiből egy könnycsepp gördül alá, remegő ajkával szomorúan suttogja: Szeretlek-éV . . . Lenge ruhájával megtörii szemeit s aztán leheveredik a pálmafa tövébe a buja, illatos fű közé. S az óriási fű összeborul fölötte, eltakarja s „Ezeregy éj“ regéiről szerelmesen susog a szép leányzónak. Leilah fejét jobb kezére hajtva, baljával öntudatlanul játszadozik az ölében, beverő virágokkal. Bogár haja göndör fürtökben lehullik hófehér vállaira s félig csukott sötét szemeivel, hosszú szerepűiéin keresztül álmadozva nézi a pálma ingó levelét,. Félig nyitott, élveteg ajkai szive édes titkáról, vágyáról suttognak s keble lassú piliegése egy néma fohász a csendesülő szenvedély alatt; olyan, mint a medrébe visszatért elabi tó, amelynek sima tükrén, hűen van felrajzolva a fölötte elterülő vörös-kék forró égbolt. Látszik, hogy lelke máshol jár, kint valahol a köves sivatagon, keresve azt a „valakit,“ keresve Elahi pelehván ivadékját, a legvitézebb arab ifjút: Muradót . . . Körötte félhomály, siri csend, csak néha hallatszik egy-egy félénk zizzenés, amint felülről a fák koronájáról a megperzselt levél a sűrű lombokon keresztül erőlködve lehull a fű közé, be az erdő lágy, meleg misztériumába. Egyéb semmi. S Leilaht e nagy némaság álomba ringatja.
