Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-07-11 / 28. szám
épen úgy meg kell fizetni, mint a szerződött aratókat. Ha az aratás körül akár a gazdának, akár a munkásnak netáni vitája, baja akad, forduljon bizalommal a járási főszolgabíró úrhoz, aki legelőször is az ilyen ügyeket intézi el. A fentiekből láthatja mindenki, hogy a kormány nem erőhatalommal, nem fegyverrel akar segíteni a bajon, hanem első sorban szép szóval. A mozgósított karhatalom nem támadni akar, hanem az észre tért munkásokat fogja oltalmazni és arra vigyáz, hogy emberben, vagyonban kár ne essék ; de ha aztán a rakoncátlanok féktelensége elkerülhetetlenné teszi, bizony az a csendőr vagy katona a magját is kilövi a fegyverének. Hisszük és reméljük azonban, a jó Isten nem engedi azt meg, hogy erre kerüljön a sor! Néplap. A pestmegyei hivatalos tanítói egylet közgyűlése. E lapok múlt száma már jelezte, hogy a megyei hiv. tanitó-egylet közgyűlése városunkban fog megtartatni f. hó 6-án. A már előzőleg itt tartott gyűlésekből folyó érdeklődéssel várta városunk most is a gyűlés napját, mert nemcsak a tanűgy munkásait akarta a működésüket megillető elismeréssel fogadni, hanem az ez alkalommal tartandó jubileumi ünnepélye, egy a tanügy szolgálatában 42 évet töltött tanítónak, Fazekas Józsefnek is vonzotta városunk közönségét, hogy lerója iránta elismerése adóját, A megye minden részéből érkező tani-' tók egy része vendégszerető családoknál volt elszállásolva, kik mindent elkövettek, hogy az alföldi magyar vendégszeretet hire csorbát ne szenvedjen. Már 5-én este érkeztek nagyobb számmal s érdeklődéssel, sőt bizonyos meglepetéssel nézték és látták városunk folytonos emelkedését, melynek a most folyó építkezések is tanujelei. Igen sokan voltak köztük, kik az itt tartott gyűléseken tapasztalt vendégszeretetről a legnagyobb magasztalással, sőt elragadtatással nyilatkoztak s most is nagy várakozással néztek a gyűlés napja elé. A gyűlés lefolyása. Reggeli 8 órára volt kitűzve a gyűlés megnyitása, hogy a hosszú tárgysorozat letárgyalható legyen. A gyűlés a központi fiúiskola I. osztályában tartatott. Pár perccel 8 után Fazekas József elnök meleg szavakkal üdvözölte a megjelent mintegy 70—80 tanítót s a csaknem annyira rugó közönséget, kik a tanügy iránti érdeklődésüknek megjelenésük által is kifejezést adtak, valamint üdvözölte megyénk közszeretetben álló tanfelügyelőjét, nagyságos Tóth József kir. tanácsos urat is, ki mindig ott van, ahol a tanügy előmozdításáról van szó és ezzel a gyűlést megnyitotta, de egyszersmind hivatkozással agg korára, a közgyűlés vezetését Pethő József alelnökre bizta. És ekkor következett egy oly lélekemelő jelenet, mely még a sok nélkülözéssel, erkölcsi és anyagi el nem ismeréssel küzdő tanítót is felmelegiti, fellelkesiti s hivatása iránt lelkesültté, odaadóvá teheti, mert tapasztalja, hogy a lankadatlan, kitartó munkát lia anyagi jutalom nem is mindig, de a nemeseknek elismerése követi. Pethő József alelnök ugyanis a tárgy- sorozat 1. pontjaként Fazekas József helybeli közs. tanítónak 42 éves tanítói működése alkalmából való üdvézlését tűzi ki és pedig legelőször is a hatóság és iskolaszék részéről. És ekkor vonult be dr. Babó Mihály főjegyzővel élén — ki a hivatalos ügyben távollevő polgármestert helyettesítette — az üdvözlő küldöttség, melyben az ünnepeknek egykori tanítványai is — most sokan különböző hivatalokban működő férfiak — megjelentek. A főjegyző először is a város és isko- szék nevében fejezte ki elismerését és köszönetét a nála megszokott ékesszólással az ünnepelt iránt; azután pedig, mint volt tanítványa, a maga és többi társai nevében is a hálás szív melegségével mondott köszönetét volt tanítójuknak az odaadó, szeretetteljes munkáért, melynek köszönhetik nagyrészben azt, hogy most a társadalomnak hasznos és számottevő munkásai lehetnek és úgy az ők, mint a város köszönetének és hálájának némi jeleként s e jelenet emlékéül egy díszes ezüst titatartót nyújtott át az Unne- peltnek. Könnyekig meghatva, az elfogultságtól reszkető hangon alig tudta elmondani köszönetét az agg tanitó, elmondván, hogy most sem bánja, hogy tanitóvá lett, mert talált e nehéz pályán is néha-néha örömvirágokat, de e pillanatban sokszorosan megjutalmazva érzi szívesen teljesített munkáját, s életének hátralevő napjaiban ennek kedves emléke fogja követni s felderíteni. Alig maradt szem szárazon a megható jelenetre s a jelen volt tanítók azzal a felemelő tudattal foghatnak majd nehéz mun- kájokhoz, hogy ha az á 11 a m nem jutalmazza is meg a megfelelő mértékben őket, de a társadalom nem késik elismerése babérai- val s ez adjon nekik a jövőben is erőt és ösztönt a lelkiismeretes munkára. De ha ez jól esett nemcsak az ünnepeknek, hanem általában a tanítóknak, különösen jól esett az, midőn a következő üdvözlő küldöttségben a főgymnasium tanári kara részéről Gaál Endre igazgató jött üdvözölni a tanítói kar Nestorát mint a munkában testvért, kik habár különböző fokozaton is, de egy célra törekesznek: az embert emberré tenni. A beszéd után felzugó éljenzés mutatta, hogy a tanítóknak mily jól esett a testvéri indulat eme kifejezése, s az ünnepelt is ennek adott kifejezést válaszában. Harmadiknak Pethő József, mint a hiv. testület szónoka üdvözölte a jubilánst rövid, de szívből jött beszédben, mit az ünnepelt szintén meghatottan köszönt meg. Negyediknek a kecskeméti járás-kör részéről Biró Adám kecskeméti tanitó egy szónoki és költői szépségekben gazdag, lendületes beszéddel lépett elő, előre nem jelezve, de annál kellemesebb hatást szerezve s méltatva általában a tanítói pályát, méltatta az ünnepelt munkásságát és érdemeit, találólag hasonlítva a tanítót a gyertyához, mely mig százaknak világosságot nyújt, addig önmagát megemészti Az ünnepelt köszöneté és a felhangzó éljen- és tapsvihar méltán jutalmazta a gyönyörű beszédet. Utoljára jött a legmeghatóbb üdvözlés, melyet Szalay Zsigmond, a testület igazgató- sága, intézett a helybeli közs. iskolai tanítók, legközelebbi kar-és munkatársai nevében. A gyöngéd szeretet és tisztelet hangján „Fazekas bácsidhoz a következő beszéddel: Midőn a helybeli községi iskolai tanitó- társaim megbíztak azzal, hogy kedves kartársunkat, szeretett Fazekas bácsinkat e kiváló alkalommal üdvözöljem, első gondolatom csak az lehetett, hogy mi sem könyebb, mint ezt megtenni; de mikor elmélkedtem egy kissé . . . ime! polgári és tanítói erényei oly sokaságban tódultak élőmbe, hogy nagy gondot adott, váljon melyiket helyezzem előtérbe. — Mint polgára kedves városunknak, hogy miként töltötte be rendeltetését? a város szerte nyilvánuló közszeretet és tisztelet mellett legszebb bizonyítvány az, hogy e nemes város képviselő testületében oly sok évig volt méltó helye. — Ha most már azt kellene elsorolnunk, hogy 40 évig a néptanítói pályánkon lankadatlan szorgalmával, feltílmulhatlan ügyszeretetével, szetetetteljes modorával mennyire lebilincselte növendékei szivét lelkét, hogy azok ma is a legkedvesebb emlékekkel vannak eltelve ; ha azzal kellene beszámolnunk, hogy páratlan rend — s munka szeretetéért, ragyogó tisztaságú becsületességéért hányszor állítottuk magunk elé mintaképül ? . . . Óh! akkor e reánk tanítókra nézve végetlen nagybecsű ünnepélynek sok- kacsokkal nagyobb keretet kellett volna adni. — E nagyobb keretet — bármennyire szerettük volna is — ezúttal megvalósítani nem lehetett, de elismerésünk szerény bár — de édes érzelem által sugalt emlékét azon hő óhajtással nyújtjuk át, hogy ezt változhatlan kartársi szeretetünk zálogául is viruló egészségben zavartalan boldogságban soká-soká tartsa meg. A vég szavaknál az eddig rejtve tartott képet Zsoldos L. az Ünnepeknek átnyújtotta, kinek a szép meglepetés látszólag kellemesen esett. — A kép fellügesztetett a jubiláns mellett a falra. A képet, mely mintegy 70—75 cm. magas és 50—55 cm. széles, Tőke Ágoston szabadkai fényképész készítette s diszes, aranyozott fekete rámában, művészi és ízléses berendezésével és kivitelével bármely salon- nak is diszére válnék, és a vidéki tanítók összhangzó nyilatkozata szerint a legkedvesebb és alkalmasabb meglepetés volt a kartársak részéről. Fazekas bácsi ismét a legnagyobb meghatottsággal köszönte meg kartársai szerete- tének e nyilváuuJását, biztosítván őket ezen- tulra is, ha megszűnik is működő tanitó lenni, kartársi szeretetéről és ragaszkodásáról. A viharos éljenzés és tapssal bezárt ünnepély után hozzáfogott a gyűlés a tárgy- sorozathoz. Első felolvasó volt Pókai György tanitó a „dadogás“-ról. A terjedelmes dolgozat nemcsak nagy tanulmányról tett bizonyságot, hanem vonzó előadásánál fogva lebilincselte és folytonos derült hangulatban tartotta a hallgatóságot, sőt a nők dadogását illustráló példái által zajos derültséget is intézett elő ; egyben meg is szerezve az apostrofált nők bocsánatát. — A felolvasót éljenzéssel és j.-könyvi elismeréssel jutalmazta a közgyűlés. A második helyre tett felolvasást Thuri József gymn. tanár sürgős elfoglaltsága miatt nem tarthatta meg. Ezután következett a terjedelmes titkári jelentés, mely az egylet, illetőleg a köz
