Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)

1897-07-11 / 28. szám

épen úgy meg kell fizetni, mint a szer­ződött aratókat. Ha az aratás körül akár a gaz­dának, akár a munkásnak netáni vi­tája, baja akad, forduljon bizalommal a járási főszolgabíró úrhoz, aki legelő­ször is az ilyen ügyeket intézi el. A fentiekből láthatja mindenki, hogy a kormány nem erőhatalommal, nem fegyverrel akar segíteni a bajon, hanem első sorban szép szóval. A moz­gósított karhatalom nem támadni akar, hanem az észre tért munkásokat fogja oltalmazni és arra vigyáz, hogy ember­ben, vagyonban kár ne essék ; de ha aztán a rakoncátlanok féktelensége el­kerülhetetlenné teszi, bizony az a csen­dőr vagy katona a magját is kilövi a fegyverének. Hisszük és reméljük azonban, a jó Isten nem engedi azt meg, hogy erre kerüljön a sor! Néplap. A pestmegyei hivatalos tanítói egylet közgyűlése. E lapok múlt száma már jelezte, hogy a megyei hiv. tanitó-egylet közgyűlése váro­sunkban fog megtartatni f. hó 6-án. A már előzőleg itt tartott gyűlésekből folyó érdeklődéssel várta városunk most is a gyűlés napját, mert nemcsak a tanűgy mun­kásait akarta a működésüket megillető elis­meréssel fogadni, hanem az ez alkalommal tartandó jubileumi ünnepélye, egy a tanügy szolgálatában 42 évet töltött tanítónak, Fa­zekas Józsefnek is vonzotta városunk közön­ségét, hogy lerója iránta elismerése adóját, A megye minden részéből érkező tani-' tók egy része vendégszerető családoknál volt elszállásolva, kik mindent elkövettek, hogy az alföldi magyar vendégszeretet hire csor­bát ne szenvedjen. Már 5-én este érkeztek nagyobb szám­mal s érdeklődéssel, sőt bizonyos meglepe­téssel nézték és látták városunk folytonos emelkedését, melynek a most folyó építkezé­sek is tanujelei. Igen sokan voltak köztük, kik az itt tartott gyűléseken tapasztalt vendégszeretet­ről a legnagyobb magasztalással, sőt elragad­tatással nyilatkoztak s most is nagy vára­kozással néztek a gyűlés napja elé. A gyűlés lefolyása. Reggeli 8 órára volt kitűzve a gyűlés megnyitása, hogy a hosszú tárgysorozat le­tárgyalható legyen. A gyűlés a központi fiú­iskola I. osztályában tartatott. Pár perccel 8 után Fazekas József el­nök meleg szavakkal üdvözölte a megjelent mintegy 70—80 tanítót s a csaknem annyira rugó közönséget, kik a tanügy iránti érdek­lődésüknek megjelenésük által is kifejezést adtak, valamint üdvözölte megyénk közsze­retetben álló tanfelügyelőjét, nagyságos Tóth József kir. tanácsos urat is, ki mindig ott van, ahol a tanügy előmozdításáról van szó és ezzel a gyűlést megnyitotta, de egyszers­mind hivatkozással agg korára, a közgyűlés vezetését Pethő József alelnökre bizta. És ekkor következett egy oly lélekemelő jelenet, mely még a sok nélkülözéssel, er­kölcsi és anyagi el nem ismeréssel küzdő ta­nítót is felmelegiti, fellelkesiti s hivatása iránt lelkesültté, odaadóvá teheti, mert tapasztalja, hogy a lankadatlan, kitartó munkát lia anyagi jutalom nem is mindig, de a nemeseknek el­ismerése követi. Pethő József alelnök ugyanis a tárgy- sorozat 1. pontjaként Fazekas József helybeli közs. tanítónak 42 éves tanítói működése al­kalmából való üdvézlését tűzi ki és pedig legelőször is a hatóság és iskolaszék részéről. És ekkor vonult be dr. Babó Mihály főjegyzővel élén — ki a hivatalos ügyben távollevő polgármestert helyettesítette — az üdvözlő küldöttség, melyben az ünnepeknek egykori tanítványai is — most sokan külön­böző hivatalokban működő férfiak — meg­jelentek. A főjegyző először is a város és isko- szék nevében fejezte ki elismerését és kö­szönetét a nála megszokott ékesszólással az ünnepelt iránt; azután pedig, mint volt ta­nítványa, a maga és többi társai nevében is a hálás szív melegségével mondott köszöne­tét volt tanítójuknak az odaadó, szeretettel­jes munkáért, melynek köszönhetik nagyrész­ben azt, hogy most a társadalomnak hasznos és számottevő munkásai lehetnek és úgy az ők, mint a város köszönetének és hálájának némi jeleként s e jelenet emlékéül egy dí­szes ezüst titatartót nyújtott át az Unne- peltnek. Könnyekig meghatva, az elfogultságtól reszkető hangon alig tudta elmondani köszö­netét az agg tanitó, elmondván, hogy most sem bánja, hogy tanitóvá lett, mert talált e nehéz pályán is néha-néha örömvirágokat, de e pillanatban sokszorosan megjutalmazva érzi szívesen teljesített munkáját, s életének hát­ralevő napjaiban ennek kedves emléke fogja követni s felderíteni. Alig maradt szem szárazon a megható jelenetre s a jelen volt tanítók azzal a fel­emelő tudattal foghatnak majd nehéz mun- kájokhoz, hogy ha az á 11 a m nem jutalmazza is meg a megfelelő mértékben őket, de a társadalom nem késik elismerése babérai- val s ez adjon nekik a jövőben is erőt és ösztönt a lelkiismeretes munkára. De ha ez jól esett nemcsak az ünne­peknek, hanem általában a tanítóknak, kü­lönösen jól esett az, midőn a következő üd­vözlő küldöttségben a főgymnasium tanári kara részéről Gaál Endre igazgató jött üd­vözölni a tanítói kar Nestorát mint a mun­kában testvért, kik habár különböző fokoza­ton is, de egy célra törekesznek: az em­bert emberré tenni. A beszéd után felzugó éljenzés mutatta, hogy a tanítóknak mily jól esett a testvéri indulat eme kifeje­zése, s az ünnepelt is ennek adott kifejezést válaszában. Harmadiknak Pethő József, mint a hiv. testület szónoka üdvözölte a jubilánst rövid, de szívből jött beszédben, mit az ünnepelt szintén meghatottan köszönt meg. Negyediknek a kecskeméti járás-kör részéről Biró Adám kecskeméti tanitó egy szónoki és költői szépségekben gazdag, len­dületes beszéddel lépett elő, előre nem je­lezve, de annál kellemesebb hatást szerezve s méltatva általában a tanítói pályát, mél­tatta az ünnepelt munkásságát és érdemeit, találólag hasonlítva a tanítót a gyertyához, mely mig százaknak világosságot nyújt, ad­dig önmagát megemészti Az ünnepelt köszöneté és a felhangzó éljen- és tapsvihar méltán jutalmazta a gyö­nyörű beszédet. Utoljára jött a legmeghatóbb üdvözlés, melyet Szalay Zsigmond, a testület igazgató- sága, intézett a helybeli közs. iskolai taní­tók, legközelebbi kar-és munkatársai nevében. A gyöngéd szeretet és tisztelet hangján „Fa­zekas bácsidhoz a következő beszéddel: Midőn a helybeli községi iskolai tanitó- társaim megbíztak azzal, hogy kedves kar­társunkat, szeretett Fazekas bácsinkat e ki­váló alkalommal üdvözöljem, első gondolatom csak az lehetett, hogy mi sem könyebb, mint ezt megtenni; de mikor elmélkedtem egy kissé . . . ime! polgári és tanítói erényei oly sokaságban tódultak élőmbe, hogy nagy gondot adott, váljon melyiket helyezzem elő­térbe. — Mint polgára kedves városunknak, hogy miként töltötte be rendeltetését? a vá­ros szerte nyilvánuló közszeretet és tisztelet mellett legszebb bizonyítvány az, hogy e ne­mes város képviselő testületében oly sok évig volt méltó helye. — Ha most már azt kellene elsorolnunk, hogy 40 évig a népta­nítói pályánkon lankadatlan szorgalmával, feltílmulhatlan ügyszeretetével, szetetetteljes modorával mennyire lebilincselte növendékei szivét lelkét, hogy azok ma is a legkedvesebb emlékekkel vannak eltelve ; ha azzal kellene beszámolnunk, hogy páratlan rend — s munka szeretetéért, ragyogó tisztaságú becsületes­ségéért hányszor állítottuk magunk elé minta­képül ? . . . Óh! akkor e reánk tanítókra nézve végetlen nagybecsű ünnepélynek sok- kacsokkal nagyobb keretet kellett volna adni. — E nagyobb keretet — bármennyire sze­rettük volna is — ezúttal megvalósítani nem lehetett, de elismerésünk szerény bár — de édes érzelem által sugalt emlékét azon hő óhajtással nyújtjuk át, hogy ezt változhatlan kartársi szeretetünk zálogául is viruló egész­ségben zavartalan boldogságban soká-soká tartsa meg. A vég szavaknál az eddig rejtve tar­tott képet Zsoldos L. az Ünnepeknek átnyúj­totta, kinek a szép meglepetés látszólag kel­lemesen esett. — A kép fellügesztetett a ju­biláns mellett a falra. A képet, mely mintegy 70—75 cm. magas és 50—55 cm. széles, Tőke Ágoston szabadkai fényképész készítette s diszes, ara­nyozott fekete rámában, művészi és ízléses berendezésével és kivitelével bármely salon- nak is diszére válnék, és a vidéki tanítók összhangzó nyilatkozata szerint a legked­vesebb és alkalmasabb meglepetés volt a kartársak részéről. Fazekas bácsi ismét a legnagyobb meg­hatottsággal köszönte meg kartársai szerete- tének e nyilváuuJását, biztosítván őket ezen- tulra is, ha megszűnik is működő tanitó lenni, kartársi szeretetéről és ragaszkodásáról. A viharos éljenzés és tapssal bezárt ünnepély után hozzáfogott a gyűlés a tárgy- sorozathoz. Első felolvasó volt Pókai György ta­nitó a „dadogás“-ról. A terjedelmes dolgozat nemcsak nagy tanulmányról tett bizonyságot, hanem vonzó előadásánál fogva lebilincselte és folytonos derült hangulatban tartotta a hallgatóságot, sőt a nők dadogását illustráló példái által zajos derültséget is intézett elő ; egyben meg is szerezve az apostrofált nők bocsánatát. — A felolvasót éljenzéssel és j.-könyvi elismeréssel jutalmazta a közgyűlés. A második helyre tett felolvasást Thuri József gymn. tanár sürgős elfoglaltsága miatt nem tarthatta meg. Ezután következett a terjedelmes tit­kári jelentés, mely az egylet, illetőleg a köz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom