Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-06-20 / 25. szám
Il-ik évfolyam. 25« szám. 1897. vasárnap, junius 20. Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap délben. Előfizetési ár : Egész évre .........................4 frt, vagyis 8 kor. Félévre ..............................2 frt. „ 4 „ Negyedévre .........................1 frt. „ 2 „ Szerkesztőség és kiadóhivatal: HALASON. Nádor-utcza, Babő-féle házban. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő : SAFÁRY GYULA. Egyes szám ára: 20 fillér. Hirdetési dijak: Három hasábos petit sorért .....................8 kr. Kincstári illeték minden hirdetés után . 30 kr. Hivatalos hirdetések dija 1 — 100 szóig, kincstári illetékkel együtt 1 frt 37 kr. 100 szón felül minden szó 1 krral számittatik. Rendészeti szabályrendeleti tervezet. Halas város rendőrkapitánya Szekér Pál igen hasznos munkát végezett, midőn Halas város tanácsához a rendőrség szervezésére vonatkozólag terjedelmes tervezetet nyújtott be. Az ország igen kevés városa dicsekedhetik ily rendészeti szabályokkal, a melyeket Szekér Pál rendőrkapitány hosszas tapasztalatok és tanulmányok után állított egybe. Ezen szabályoknak haszna, különösen mostani állapotainkban, midőn az alföldön mutatkozó mozgalmak mind nagyobb mértékben ütik föl fejüket megbecsül- hetetlenek s rendkívüli köszönettel tartozunk a halasi rendőrség főnökének akkor, midőn e szabálytervezetet legnagyobb készséggel bocsátja lapunk rendelkezésére és a nagyközönség bírálatára Alábbiakban és következő számokban közöljük Szekér Pál rendőrkapitánynak a városi tanácshoz intézett feliratát, illetőleg magát a tervezetet egész terjedelmében: Tekintetes Városi Tanács! A rendőrség, bár a mai szervezet mellett a közigazgatásnak szerves és kiegészítő részét képezi, mégis a hozzá utalt ügyek természete és jellegénél, — valamint különösen a közrend és közbiztonság fentartására irányuló hatósági működésében olyan, a mely a többi közigazgatási faktoroktól nem csak nagy mértékben elüt, hanem tényleg és valóban úgy a múltban, mint a jelenben, az általános közigazgatás szervezetén belül ugyan, de ezen keretben is bizonyos külön- és önállással működik; — s a rendőrségnek, ezen különálló, a többi közigazgatási ágaktól nagy mértékben elütő szervezete, működése és jellegénél fogva, —- valamint különösen még azért is, hogy törvények és felsőbb rendeletek hiányában a rendőrség fegyver használati joga hatósági utón és felsőbb megerősítés mellett megállapittassék és szabályoztassék, — s amely szabályozás mellett meg lesz óva a rendőrség attól, hogy számtalan esetben teljes indokolatlanul hivatalos hatalommali visszaéléssel vádoltassék és zaklattassék ; — figyelemmel egyidejűleg az alföldön s igy — nálunk is jelentkező s a hatóságok és vagyon ellen irányzott társadalmi forrongásokat és izgatásokat, s amelyekkel szemben a rendőrség erélylyel, nagyobb tekintéllyel lesz képes fellépni akkor, ha a letartóztatások és elővezettetések körülményei, valamint a fegyver használati jog szabatos és kellőleg körülírt hatósági szabályzatban megállapittatik, a közrend és közbiztonságnak, a mai viszonyok közötti fentarthatása érdekében feltétlen és elodázhatlan szüksége van arra, hogy a fent hangoztatott jogok és körülmények megállapittása és körülírásával kiegészített szabályrendelettel rendelkezzék. Tekintetes Városi Tanács! A fent hangoztatott körülmények, a közállapotok és társadalmi viszonyoknak ujabbi alakulása késztetett engemet arra, hogy a gyakorlati életviszonyok, hosszabb éveken át folytatott felOly lágyan zeng . . . A „Halas és Kisköröä“ részére irta : Keményffy. Oly lágyan zeng az estharang . . . Merengve hallgatom. Simulj hozzám, hallgasd te is, Te is kis angyalom. Kulcsold össze kicsi kezed, Én is imádkozom, Kérjük istent: adjon téged Nekem kis angyalom. Te az égre nézz és szemed Tartsd a csillagokon . . . Azok helyett én szemedbe Nézek kis angyalom. Oh, a szivünk hogy ver, dobog! . . . Csók csattan ajkamon. — Talán nem is a harang szól, csak Szivünk, kis angyalom. Elválik. — Elbeszélés. — Tausz TECeresztéltytől. Folytatás. Képzelhetni meglepetését, a mint nővére jegyesében Sándorra ismert, arra a férfiúra, kit annyira keresett. Ez szivét szaggatta. De ha nagy volt szenvedélye, nagy volt akarata is; parancsolt érzelmeinek, elfojtotta meglepetését. Látszólag elfogulatlanul beszélgetett egész este, hol atyjával, hol Ilonával; Sándorral alig törődött. Midőn azonban ez távozni akart és kezét nyutotta neki, szikrázó szemekkel tekintette végig és megszorította a nyújtott kezet. Sándor egy darab papirost érzett markában. Szobájában sietett és elolvasta. Csupán ez állott rajta: „Várlak egy óra múlva a kerti lakban.“ Eleinte megdöbbent, de aztán belátta, hogy e találkozás elkerülhetetlen; elöbb-utóbb tisztába kell jönniük egymással. Az adott órát arra használta, hogy kiment a kertbe sétálni, és megfontolta, hogy mit kell tennie. Tudta, hogy nehéz küzdelme lesz e szenvedélyes nővel; de készen volt reá, hogy minden támadást hidegvérrel fog viszaverni. A mint ma Rózát megpillantotta, eszébe jutott ugyan régi szenvedélye, de egyszersmind világosan szemébe tűnt, mennyiben különbözött az mostani szerelmétől. Nem félt többé Róza bájaitól. Vértezve volt ellene. Szilárd elhatározása volt, hogy a legnagyobb hidegséggel fog mindenkor vele szemben viseltetni. Róza Sándor elhatározása után azonnal szobájába tért, Nagy küzdelem dűlt szivében, érzelmei összeütközésbe jutottak. A férfi, ki nélkül ő nem tud élni, Ilona jegyesse, azé a gyermeké, kit ő annyira szeret. Mit kell itt tenni? Lemondjon Sándorról?. . . Nem! Tehát boldogtalanná tegye testvérét? . . . Óh, ezt sem! Az belehalna, hiszen oly gyönge . . . Meghiszi ő, hisz ö erős, tud magának parancsolni ... De miért nem lehetne ő is boldog ? Nem eleget szenvedett-e már az öreg kölönc mellett ? Ezután még sanyarúbb legyen élete! ... De mit is tépelődik ezen, hiszen ez a férfiútól, Sándortól függ. Meg fogja kérdezni tőle, hogy őt szereti-e, avagy Honát? Akkor majd elválik, hogy mi fog történni Az óra elmúlt. Róza csöndesen belépett testvére szobájába, mert ezen kellett keresztülmennie. Ilona már aludt. Ragyogó arccal, édes mosolylyal ajkán feküdt párnáin a szép leány. Oly boldog volt még álmaiban is ! Talán éppen róla álmodott? Róza néhány pillanatig némán nézte, ezután fölébe hajolt és megcsókolta. — Szeretlek! — suttogó az alvó. — Vájjon kit érthet, engem-e vagy őt ? — E kérdés merült föl Rózában. Végre föl- egyenesedett és dacosan tekintett szét. — Elválik ! — mondta és kilépett. A kerti lakban egyetlen lámpa térj esz-
