Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-01-17 / 3. szám
egyforma jó barátságban, jó viszonyban állanának egymással. Különösen ilyen kisszerű községben, mint ez a miénk, a kiknek nehánya feszült viszonyban nem volnának. Ha olyan nagyon összeférhettem említett úriember — pedig nem az — fordítson neki hátat; elég tágasak a kaszinó helyiségek, mind ketten a legkellemesebben szórakozhatnak a nélkül, hogy egymást meg is látnák. Ilyen és ebhez hasonló kicsinyes- kedések miatt, melyek valószínűleg és nagyrészben személyi jelegüek, nem szabad az egész társaságnak szenvedni, s nem szabad az amugy is nehéz gondokkal telt életet még nehezebbé tenni, nem szabad a társadalmi adókkal amugy is túlterhelt, szerény kaliberű tárcáinkat fölösleges, lukszus kiadásokba verni. Mert az olyan ember a ki mindenkivel jól van, az izraelitákkal úgy mint Bor- say dr.ral, annak szükség képen mindkét kaszinó tagjának kell lenni. De hányán bírják*meg ezt? A- lig 10 — 15-en. A többi nem, s ez a többség, a mely — mivel anyagi viszonyai tényleg ráutalják a kaszinóba járásra, mert nagyobb számban lapokat nem j árhathat — kellemetlenkedjék, izetlenkedjék, szégyelkez- zék, vagy egyátalában egy kaszinóba se iratkozzék be azért, mert nehány embernek tetszik az egymásra duz- zogás. Az ilyen helyzetű ember jó barátaival nem tölthet pár kellemes ó- rát, mert ő ide, amazok meg amoda tartoznak. Ha valami nemesebb mozgalom indul ki az egyik kaszinóból megbéni tja a másik. S egész észrevétlenül ezen tor- csalkod&sok, suggérálás folytán átragadnak másra, kikerülnek a kaszinó falain kívül, befészkelik magukat a családba s ott is szítják élesztik az egyenetlenség áldatlan tüzét. Nem ! ez nem maradhat soká így ! • ■ • Minden oldalról hangoztatják az egyesülés szükségét, de közeledni egyik sem akar, mert benne van mind a kettőben a dac, a mi magyar betegség, még pedig förtelmes betegség. Vagy ha nem dacból történik e huzalkodás akkor bizonyosan a fuzi- ziónak egyesek állanak útjában, a kiket valószínűleg piszkos önérdek, gyalázatos haszonlesés vezérel és e szempontból agitálnak a fúzió ellen, így azok titkos, jellemtelen roszaka- röi mindkét egyesületnek, megölői a társadalmi békés életnek, orgyilkolói a baráti együtt élésnek, szeretetnek, vagyis nyíltan kimondva: gazemberek. Ezen kifejezést pedig — bála Istennek a két kaszinó egyetlen egy tagjára sem alkalmazhatjuk. Körösi, Képviselőtestületi közgyűlés. (Vége) Bernáih Károly közgyám kérdést intézett a polgármesterhez az iránt, hogy a városháza tetőzete csatornázása miért adatott vidéki vállalkozónak, holott azt helybeli olesobbért elvállalta volna, de a vállalatról nem értesültek a helybeli iparosok, mivel a vállalat ajánlat útján lett Kladek Istvánnak kiadva Vári Szabó István polgármester a kérdéses ügyre felkéri a főjegyzőt ügy állás előterjesztésére mire: Dr. Babó Mihály főjegyző előadja, hogy az augusztusi jég és vihar okozta rongálás folytán is a városháza külsejének kijavítása, átmeszeltetése szükségessé válván, az erre kívánt összeg képviselő testület által a folyó évi költségvetésbe beillésztetett, minek folytán ezen munkálat és vele kapcsolatban a tetőzetnek vizvezető csatornái ellátása árlejtésen adatott ki vállalkozónak, s a tanács, mivel az együttes vállalatra helybeli mester ajánlata csak krajcárokban! kevesblotet mutatott, a munkálattal Kladeket bízta meg azért, mert ez a tető cserapezést is jól végezte, s tudta a tanács azt is, hogy Kládek járda épitési vállalatánál az igérettévö halasi mester munkatársa, s igy sérelem arra az intézkedésből nem származik. Bernáth Károly közgyám megjegyzi, hogy a főjegyző téved, ínért árlejtés tartva nem volt és igy a mestereknek alkalom nem adatott a vállalkozásra. Dr. Babó Mihály állítását fentartja s az iratok mellette fognak tanúsítani bizton állítja, hogy ая a vállalat nyilvános eljárással lett Kladekre bízva a tanács által. Vári Szabó István az ügyiratok kapcsánfog a jövő közgyűlésen az interpellációra felelni megjegyezvén, hogy a főjegyző előadása a tényállásnak megfelel. Magunk részéről utánna néztünk az ügynek, s az általunk betekintett iratok alapján meggyőződtünk arról, hogy a kérdéses vállalat előzetes hirdetés után, a városi mérnök által tartott árlejtés alapján lett a tanács által Kladek Istvánnak adva; megjegyezzük még, hogy a: Tihy Gusztáv által szóba hozott városháza tetejéről leszedett régi vörös réz tető lemez pénzértékben lett Kladeknek átadva és vállalati összegébe mérnöki számítás alapján beszámítva, ennek elrendeléséig, mint város illető anyag az a városházánál volt elhelyezve. dányi Bélát, a kedvelt fiatal festőt, abból az alkalomból, hogy „Távozzál Sátán ! “ című képét a miniszter a múzeum számára megvette. Szellemes felköszöntők méltatják az alig harminc éves mester művészetét s a társalgás mindegyre élénkebbé válik. Egyszerre szikár fiatal ember áll föl telt pohárral a kezében s hangos „halljuk“-ok nyomán csakhammar csend lesz. Mindnyájan kíváncsian várják, mit mond az ötletes vic- lapszerkesztő ; Zsadányi Béla kedvetlenül tekint reá, — fiatalkori barátja és tanulótársa —' nem szeretné, ha itt szemtől szemben dicsérni kezdené. — Talán elég i* volt már a dicsértekből — kezdi az beszédét, — különben is én is azt mondom, — a mit a cigány a jó borra, — hogy a „Távozzál Sátán“ dicséret nélkül is jó. Hanem bemutatom önöknek a mi kedves festő barátunknak egy másik festményét s poharamat arra a De- mosztóneszre üritem, a ki ezt úgy föl tudja magasztalni, hogy a miniszter szintén megvásárolja a múzeumnak. Hangos kacagás fogadta a képet melyet a szolga valamelyik sarokból hozott elő. A Mibaj zsidó cégére volt. Maga Zsadányi meglepetve ismert reá régi müvére s bensejében régen elfeledt kedves emlékek éledtek fel újra . . A viclapszerkesziő . igy beszélte el a kép történetét: i — Együtt jártunk Bélával a tószögi algimnázium negyedik osztályába — meg a Kincses János boltjába, a hová engem az akkor még tilos dohány, Bélát pedig a krump Ilonkor és a Kincses Bertus bogárszemei vonták. S ha néha az apja he^ett a kis Berta • adta neki a kórt krumplicukrot napokig oltartogatta, mert azt az „ő“ kezei is érintették ; s ha végre megette, bizonyosan százszor édesebbnek találta a többi közönséges kramplicukornál. Ha Kincses boltos sejti ezeket az érzelmeket, bizonyára elhallgattatja műpártoló hajlamait s nem bízza meg Bélát,, —. kinek rajzolási ügyességéről már halott, —- hogy neki cégért fessen. Meg se gondolta a jámbor, milyen veszedelem fenyegeti; hogy, ez a fiók-piktor a saját leányát rajzolja oda a cégére — mérleget tartó angyalnak. Kát hétig járt oda Béla Kincsesekhez festeni s hiába vitázott vele Kincses boltos, bogy ő szőkének ismeri az angyalokat, az apró művész nem engedett mondván, hogy hz angyalok csak, barnák lehetnek. (Yan bizonyos kor az életben, a mikor az angyalokat csak egy mintára tudjuk elképzelni.) Mikor elkészült a kép, én is elmentem megbírálni. Infámisan rósz volt; persze az angyal még csak nem is hasonlított Kincses Bertához. Nőm volt mintám, mentegetődzött Béla. — Azért ugyan nem kellett volna messzire menned, válaszoltam én Bertuskára tekintve, de az nem értette el a célzást. Mikor aztán hazafelé mentünk, megvallotta Béla., hogy csakugyan Bertát akarta odafesteni angyalnak s nagyon elkeseredett rajta, hogy nem sikerült. — No hiszen majd adott volna neked Kincses boltos, hogy a lányának a kópét akarod vele az utcára kiakasztatni. Kincses nem sokára megbukott; tönkre tette az „igaz mérleg.“ Az árverésen azután Mibaj vette meg a cégért, a ki, mint afféle okos kereskedő, tudta, hogy az igaz mérlegnek csak kivúl a bolton van helye. Berta meg valami slabókoz ment férjhez. A milyen érzelgős hangulat vett erőt. Bélán, fogadni mernék, hogy ha leány volna még az elfeledett múzsa, mindjárt niegké- retné. ! ! Zsadányi Béla hazavitette a képet a műtermébe s ha a látogatói kérdik tőle, azt mondja hogy: „ez a legelső festményem, a mikor magát a múzsát akartam lefesteni. “ Lotus Béla.
