Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-03-14 / 11. szám
A halasi fUzgeltlen kör délután 3 órakor tartja meg ünnepélyét. A szabadelvű kör d. u. 4 órakor ünnepel, mely alkalommal Török István elnök mond megnyitó beszédet, utána Szathmáry Sándor méltatja a nap jelentőségét és végül id. Tóth János fog beszélni: Este úgy a szabadelvű, független, mint az önképző körökben bankett lesz. A Kiskőrösi polg. leánv iskola is megüli március 15-ét. Az iskola helyiségében a növendékek hazafias szavalatokkal éunekekkel és zenével ünnepelnek, m ijd kivonulva Petőg szobrához azt megkoszorúzzák. A kiskőrösi evan*, egyház konventje. Folyó hó 4-én foglalta el Beniczky Beniczky Lajos vármegyénk népszerű alispánja a kiskőrösi evang egyház által részére közfelkiáltás utján felajánlott egyházi főfelügyelői állást. Szép számmal jelentok meg ebből az alkalomból a templomban az értelmiség színe java, a presbitérium, valamint az egy-1 ház ez ünnepsége iránt érdeklődött hívek, Kemény János székeslelkész a közgyűlést megnyitván, mint annak egyházi elnöke, egy az egyház felügyelői tisztet s a vele járó kötelességeket ismertető magvas beszéddel üdvözölte Beniczkytz ez uj állásában, s felkérte,, tenné le a zsinati törvények előírta hivatali esküt. Mire az ünnepelt, Kemény elnöktársa előolvasása után az esküt letette. Megható jelenet volt, midőn a kon- ventben résztvevők felállván, a beállott ünnepélyes csönhen a főfelügyelő daliás alakja helyéről felemelkedett s az ünnepelt az igaz magyar protestáns meggyőződésének! ámbicziójával mondotta utána elnöktársának meghatott hangon az esküszavaakat. Főképp azok a pillanatok — midőn Beniczky esküjében az egyházának vallásszabadságát biztositó bécsi és linczi békekö- [ lésekről, valamint az 1848 és 1868 évi törvényekről szóló paszszusokat rebegte el — hagytak vissza a konveten jelen voltak’ lel- j kében kellemes benyomást. Ezután megtartotta a főfelügyelő, mint lyen székfoglaló beszédét, melyben hivatását, mélyen átérezve a mily objektivitással szólt abüan, épp úgy ékesszólása egyháza ügyei iránti buzgalma s kötelesség érzete is megnyilatkoztak. Indignáczióval mutatott rá Beniczky a mai korban mindinkább terjedő vallásta- lanságra, s azt meggyőződés nemes haragjával, mint minden rossznak okát elitélte. Nagy figyelemmel kisérte a halgatóság e beszédet s annak egyes kimagaslóbb részeit lelkesen meg. f éljenezte. Szóval: azt a férfiút ismerté fel. beszédjében a helybeli egyház, ki javán férfiasán munkálni biztos garanciát nyújt, egyháza igazaiért lelkesül, e azokat mindenfelől megvédelmezni „pár excellence“ hivatott. A közgyűlés ez ünnepi része után elővétettek a nSpirendre tűzött tárgyak; első sorban pedig az egyház gondnoka és ügyésze Salary Gyula, mint kontventi referens által 'előterjesztett 1896 évi számadások, az egyház financziális állását feltűntélő forga t mi kimutatás és mérleg, melyek bevételi és kiadási részei pontról pontra felolvasva helyben hagyattak. Tárgyaltatptt továbbá az 1897. évi egyházi költségelőirányzat s meg is állapitatott. Ezzel kapcsolatosan a párbérhátia. iékok szigorú behajtása határozatilag elrendeltetvén, az ilyenek közül a régiek mikénti behajtásának, vagy szegénység óimén való lei tatásának módozatai szintén megái lapittattak. A leköszönt Jarjabka György kurátornak 8 évi sikeres és ügybuzgó működéséért elismerését fejezte ki a közgyűlés, s számadásaira nézye a felmentvényt megadta. Helyébe Balázs Pál községi pénztáros választatott meg gondnokká. Az egyház többi tisztviselői s egyébb alkalmazottai állásaikban méghagy attak, az egy üresedésben volt presbiteri állásra Varga János választatott mog. Megjegyeztetik e helyütt, hogy e kor- vent tárgyai között a tisztujitás is szerei pelt, melynek folyamán egyrzersmínd a Il-od felügyelői tisztségre Benedicty Andor helybeli ügyvéd lett egyhangúlag megválasztva. Az egyházjegyzői hivatalt az arról leköszönt Záboji Béla tanító továbbra is hajlandónak nyilatkozott, de csak ideiglenesen — tctomes elfoglaltságát hozván, fel e részben okul — viselni. Ezzel kapcsolatban tekintettel arra, hogy a tanügyi érdekek is képviseltessenek az egyházi konventwken, indítvány tétetett, mikép a tanító testület a kpnventekre e- zentul kebeléből egy tagot küldjön ki, a ki ott állandó működési körrel, szavazati és határozathozatali joggal ruháztassék fel. Mely indítvány elfogadtatván, a főfelügye- .16 azt határozat alakjában kimondotta s megfelelő értelemben a tantestületnek az n- tasitást megadta azzal a bővebb informati- óval, hogy ez a tanító kiküldött, miat tanügyi képviselő a nagy gyűlés tanácskozásaiban mint presbiter számot fog tenni. A tárgysorozat több apró a kevösbbé érdekes tárgy elintézésével kimerittetvón,. azzal rekesztett be a konvent, hogy annak tagjai a főfelügyelő-alispánnak a tanácskozás lelkes lankadatlan és tapintatos vezetéséért köszönetüket fejezték ki, továbbra is szives kegyeibe ajánlva magukat * a kiskőrösi evangélikus egyházat. Végül szűnni nem akaró éljenzés közt hagyta oda a templomot a szeretve tisztelt főfelügyelő.. Tisztelt szerkesztő Ur! (Levél a szerkesztőhöz.) A halasi felsőbb leányiskola mulatsága címen a „Halas és Kis-Kőrös“ 9-ik számában egy cikk jelent meg, mely szerint a február 20-án tartott előadás két tekintetben igeu tanulságos. Az első tanulság az, hogy minek tartani egy külön zenetanárt az intézetnél, mikor az ott tanitó kisasszonyok közül kettőnek több zenei képzettsége van, mint az ügy nevezett zenetanárnak ; a másik tanulság pedig az, hogy a kis leányokat nem helyes nyilvános színpadra vinni és hajnalig táncoltatni. „A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!“ Vasárnap volt. Ott állt sorban a szent- egyház előtt Nemeske falu ifjúsága. Ott volt többek között az öreg Gadányi, Szanyi Béni bácsi galambősz fejjel, hajlott derékkal. Nem tévedésből számítom ezeket az. ifjúság közé: ők szív szerint ifjak voltak . Tizennégy — tizenöt éves gyermekek ifjakként, zászló alá sorakoztak Csodák világát élték akkor : ifjúvá Lett a gyermek, ifjúvá lett az agg. . . , Elnémult a templom harangjának imára hivő szózata, tiszteletos Szórnák E- zekhiel uram az oldalajtón a templomba lépett, hóna alatt a nagy, ezüstkapcsos bibliával. Körül sem nézve, földro-szegzett szemekkel a kathedrára lép s kezdi ő szent beszédét ekképen : „A nagy Jobova izentc . . . “ Künn őri isi zaj. Túl harsogja a lelkész szavait egy nótának földet rengető hatalmas dalalma: „Kossuth Lajos azt izén te . . “ Tiszteletes Szórnák Ezé kinél uram, megzavartatva szeht buzgóságábau, körülnéz a padok között s lát mindenfelé — ü- resseget: egy árva lélek se volt a templomban. Azzal leszállóit a szó«zókről: mit csinál ott, ha nincs senki, a kinek a Jehova izenetét elmondhassa. Most még a Jehova is hallgasson, Kossuth izenete előbbre való : — A haza veszélyben van! Kimegy a tiszteletes s nézi : mi van készülőben ? Hát látja, hogy az egész fain uniformist ölt. Az igaz, hogy az egész „u- niformis“ egy rózsából s egy darab három- szinii pántlikából állott. De azért megvolt ezeknek az „egyenruháknak“ a varázshatalma, mog lehetett azokban védeni a hazát, ki lehetett vívni a szabadságot. Hisz szép leányok, piros-pozsgás képű menyecskék adták ezeket a honvédeknek ; az ő áldásuk kísérte a harcba menőket, az ő imájuk őrizte a harcolókat . . . Tiszteletesné asszonyom ott áll a pa- rókhia előtt a kis három éves Erzsikével s nézi a népcsődületet. lm’ hirtelen elhangzik a „kettős rendekbe! “ sorakozik a nép, rázendül az „isten adj hazánk felett! “ ] indul a menet, üressé lesz a tér . . . .azaz hogy ott áll a parókhia előtt a tiszteletes asszony a kis leányával, tiszteletes uram meg a templomnál a bibliájával. Egyszerre csak nagy suhogás támad. Tán szél kerekedett ? Nem, a tiszteletes uram szalad, annak a palástja tesz úgy. Odarohan a feleségéhez : — Édes lelkem ! íme, átadom a hivatalomat ! Itt a palást és itt a biblia. Eztán te imádkozzál helyettem ! — Pásztor vagyok, a nyájam megszökött, kötelességem utánok menni: —- honvéd leszek. .... Két ölelés, két cnppanás. A férj csókolja nejét, az apja gyermekét. Fegyvert se köt, — majd lesz a németnek! S elrohan hívei után .... Ott megy már a monot a falu alján. A távozók énekét felkapja a szellő; visszaviszi a faluba. Ott áll meg a tiszteletes asszony a kis Erzsikével s könnyezve hallgatja azt az egyszerű dalt, mely az örömöt, lelkesedést s a. hazaszeretetet oly szépen, ki tudja fejezni: „Kossuth Lajos azt izente ! “ Mosgay Gyula.
