Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)

1897-03-14 / 11. szám

A halasi fUzgeltlen kör délután 3 órakor tartja meg ünnepélyét. A szabadelvű kör d. u. 4 órakor ünne­pel, mely alkalommal Török István elnök mond megnyitó beszédet, utána Szathmáry Sándor méltatja a nap je­lentőségét és végül id. Tóth János fog beszélni: Este úgy a szabadelvű, független, mint az önképző körökben bankett lesz. A Kiskőrösi polg. leánv iskola is megüli március 15-ét. Az iskola helyi­ségében a növendékek hazafias sza­valatokkal éunekekkel és zenével ün­nepelnek, m ijd kivonulva Petőg szob­rához azt megkoszorúzzák. A kiskőrösi evan*, egyház konventje. Folyó hó 4-én foglalta el Beniczky Beniczky Lajos vármegyénk népszerű alis­pánja a kiskőrösi evang egyház által ré­szére közfelkiáltás utján felajánlott egyhá­zi főfelügyelői állást. Szép számmal jelentok meg ebből az alkalomból a templomban az értelmiség színe java, a presbitérium, valamint az egy-1 ház ez ünnepsége iránt érdeklődött hívek, Kemény János székeslelkész a köz­gyűlést megnyitván, mint annak egyházi elnöke, egy az egyház felügyelői tisztet s a vele járó kötelességeket ismertető mag­vas beszéddel üdvözölte Beniczkytz ez uj állásában, s felkérte,, tenné le a zsinati tör­vények előírta hivatali esküt. Mire az ün­nepelt, Kemény elnöktársa előolvasása után az esküt letette. Megható jelenet volt, midőn a kon- ventben résztvevők felállván, a beállott ün­nepélyes csönhen a főfelügyelő daliás alak­ja helyéről felemelkedett s az ünnepelt az igaz magyar protestáns meggyőződésének! ámbicziójával mondotta utána elnöktár­sának meghatott hangon az esküszavaakat. Főképp azok a pillanatok — midőn Be­niczky esküjében az egyházának vallássza­badságát biztositó bécsi és linczi békekö- [ lésekről, valamint az 1848 és 1868 évi tör­vényekről szóló paszszusokat rebegte el — hagytak vissza a konveten jelen voltak’ lel- j kében kellemes benyomást. Ezután megtartotta a főfelügyelő, mint lyen székfoglaló beszédét, melyben hivatá­sát, mélyen átérezve a mily objektivitással szólt abüan, épp úgy ékesszólása egyháza ügyei iránti buzgalma s kötelesség érzete is megnyilatkoztak. Indignáczióval mutatott rá Beniczky a mai korban mindinkább terjedő vallásta- lanságra, s azt meggyőződés nemes haragjá­val, mint minden rossznak okát elitélte. Nagy figyelemmel kisérte a halgatóság e beszédet s annak egyes kimagaslóbb része­it lelkesen meg. f éljenezte. Szóval: azt a férfiút ismerté fel. beszédjében a helybeli egyház, ki javán férfiasán munkálni biztos garanciát nyújt, egyháza igazaiért lelkesül, e azokat mindenfelől megvédelmezni „pár excellence“ hivatott. A közgyűlés ez ünnepi része után elő­vétettek a nSpirendre tűzött tárgyak; első sorban pedig az egyház gondnoka és ügyé­sze Salary Gyula, mint kontventi referens által 'előterjesztett 1896 évi számadások, az egyház financziális állását feltűntélő forga t mi kimutatás és mérleg, melyek bevételi és kiadási részei pontról pontra felolvasva helyben hagyattak. Tárgyaltatptt továbbá az 1897. évi egyházi költségelőirányzat s meg is állapi­tatott. Ezzel kapcsolatosan a párbérhátia. iékok szigorú behajtása határozatilag elren­deltetvén, az ilyenek közül a régiek mi­kénti behajtásának, vagy szegénység óimén való lei tatásának módozatai szintén megái lapittattak. A leköszönt Jarjabka György kurá­tornak 8 évi sikeres és ügybuzgó működé­séért elismerését fejezte ki a közgyűlés, s számadásaira nézye a felmentvényt meg­adta. Helyébe Balázs Pál községi pénztá­ros választatott meg gondnokká. Az egy­ház többi tisztviselői s egyébb alkalma­zottai állásaikban méghagy attak, az egy üresedésben volt presbiteri állásra Varga János választatott mog. Megjegyeztetik e helyütt, hogy e kor- vent tárgyai között a tisztujitás is szere­i pelt, melynek folyamán egyrzersmínd a Il-od felügyelői tisztségre Benedicty An­dor helybeli ügyvéd lett egyhangúlag meg­választva. Az egyházjegyzői hivatalt az arról leköszönt Záboji Béla tanító továbbra is hajlandónak nyilatkozott, de csak ideiglene­sen — tctomes elfoglaltságát hozván, fel e részben okul — viselni. Ezzel kapcsolatban tekintettel arra, hogy a tanügyi érdekek is képviseltessenek az egyházi konventwken, indítvány tétetett, mikép a tanító testület a kpnventekre e- zentul kebeléből egy tagot küldjön ki, a ki ott állandó működési körrel, szavazati és határozathozatali joggal ruháztassék fel. Mely indítvány elfogadtatván, a főfelügye- .16 azt határozat alakjában kimondotta s megfelelő értelemben a tantestületnek az n- tasitást megadta azzal a bővebb informati- óval, hogy ez a tanító kiküldött, miat tan­ügyi képviselő a nagy gyűlés tanácskozása­iban mint presbiter számot fog tenni. A tárgysorozat több apró a kevösbbé érdekes tárgy elintézésével kimerittetvón,. azzal rekesztett be a konvent, hogy annak tagjai a főfelügyelő-alispánnak a tanácsko­zás lelkes lankadatlan és tapintatos veze­téséért köszönetüket fejezték ki, továbbra is szives kegyeibe ajánlva magukat * a kiskőrösi evangélikus egyházat. Végül szűnni nem akaró éljenzés közt hagyta oda a templomot a szeretve tisztelt főfelügyelő.. Tisztelt szerkesztő Ur! (Levél a szerkesztőhöz.) A halasi felsőbb leányiskola mulatsá­ga címen a „Halas és Kis-Kőrös“ 9-ik szá­mában egy cikk jelent meg, mely szerint a február 20-án tartott előadás két tekin­tetben igeu tanulságos. Az első tanulság az, hogy minek tartani egy külön zeneta­nárt az intézetnél, mikor az ott tanitó kis­asszonyok közül kettőnek több zenei kép­zettsége van, mint az ügy nevezett zene­tanárnak ; a másik tanulság pedig az, hogy a kis leányokat nem helyes nyilvános szín­padra vinni és hajnalig táncoltatni. „A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!“ Vasárnap volt. Ott állt sorban a szent- egyház előtt Nemeske falu ifjúsága. Ott volt többek között az öreg Gadányi, Szanyi Béni bácsi galambősz fejjel, hajlott derékkal. Nem tévedésből számítom ezeket az. ifjúság közé: ők szív szerint ifjak vol­tak . Tizennégy — tizenöt éves gyermekek ifjakként, zászló alá sorakoztak Csodák vi­lágát élték akkor : ifjúvá Lett a gyermek, ifjúvá lett az agg. . . , Elnémult a templom harangjának imára hivő szózata, tiszteletos Szórnák E- zekhiel uram az oldalajtón a templomba lé­pett, hóna alatt a nagy, ezüstkapcsos bib­liával. Körül sem nézve, földro-szegzett szemekkel a kathedrára lép s kezdi ő szent beszédét ekképen : „A nagy Jobova izentc . . . “ Künn őri isi zaj. Túl harsogja a lelkész szavait egy nótának földet rengető hatalmas dalalma: „Kossuth Lajos azt izén te . . “ Tiszteletes Szórnák Ezé kinél uram, megzavartatva szeht buzgóságábau, körül­néz a padok között s lát mindenfelé — ü- resseget: egy árva lélek se volt a temp­lomban. Azzal leszállóit a szó«zókről: mit csinál ott, ha nincs senki, a kinek a Jeho­va izenetét elmondhassa. Most még a Jeho­va is hallgasson, Kossuth izenete előbbre való : — A haza veszélyben van! Kimegy a tiszteletes s nézi : mi van készülőben ? Hát látja, hogy az egész fain uniformist ölt. Az igaz, hogy az egész „u- niformis“ egy rózsából s egy darab három- szinii pántlikából állott. De azért megvolt ezeknek az „egyenruháknak“ a varázsha­talma, mog lehetett azokban védeni a ha­zát, ki lehetett vívni a szabadságot. Hisz szép leányok, piros-pozsgás képű menyecs­kék adták ezeket a honvédeknek ; az ő ál­dásuk kísérte a harcba menőket, az ő imá­juk őrizte a harcolókat . . . Tiszteletesné asszonyom ott áll a pa- rókhia előtt a kis három éves Erzsikével s nézi a népcsődületet. lm’ hirtelen el­hangzik a „kettős rendekbe! “ sorakozik a nép, rázendül az „isten adj hazánk felett! “ ] indul a menet, üressé lesz a tér . . . .azaz hogy ott áll a parókhia előtt a tiszteletes asszony a kis leányával, tiszteletes uram meg a templomnál a bibliájával. Egyszerre csak nagy suhogás támad. Tán szél kereke­dett ? Nem, a tiszteletes uram szalad, an­nak a palástja tesz úgy. Odarohan a fele­ségéhez : — Édes lelkem ! íme, átadom a hiva­talomat ! Itt a palást és itt a biblia. Eztán te imádkozzál helyettem ! — Pásztor va­gyok, a nyájam megszökött, kötelességem utánok menni: —- honvéd leszek. .... Két ölelés, két cnppanás. A férj csókolja nejét, az apja gyermekét. Fegyvert se köt, — majd lesz a németnek! S elro­han hívei után .... Ott megy már a monot a falu alján. A távozók énekét felkapja a szellő; vissza­viszi a faluba. Ott áll meg a tiszteletes asszony a kis Erzsikével s könnyezve hall­gatja azt az egyszerű dalt, mely az örömöt, lelkesedést s a. hazaszeretetet oly szépen, ki tudja fejezni: „Kossuth Lajos azt izente ! “ Mosgay Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom