Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)

1897-02-21 / 8. szám

Szakadatlanul folyik s mikor a nap világossága megszűnik, az óriás csar­nok minden részében ezernyi lám; a gyulád ki egyszerre, világosságot ter­jesztve mindenfelé. A vonatok berobognak a közpon- ii csarnokba és folytonosan hozzák a friss -Vidéki árúkat. S mikor a tavasz kezdetén a jégzajlás megszűnik, a dunameuti falvak és városok hajókon küldik majd az árukat a csarnokba, melyet rövid alagút kapcsol össze a Dunával. A vonaton vagy hajón a Közpon­ti Vásárcsarnokba küldött árukat a hatósági közvetítő átveszi, elhelyezve azokat, a vásárcsarnok terjedelmes raktáraiban, és törekszik azokra a legjobb vevőt mielőbb megszerezni. Az árú, mely este valamely vi­déki állomáson a hatósági közvetítő czimére feladatik, hajnalra már a köz­vetítő raktárában van és reggeli 7—8 órakor talán már el adatott, a befolyt pénzösszeg pedig a zár ú tulajdo­nosának azonnal m e g к ü 1- d et i k. A hatósági közvitetés dija min­den 100 forint eladási ár után 8 írt. némely árunál csak 6-7 frt. Ez a 8 forint pedig igen csekély összeg azon szolgálatért, melyet a hatósági köz­vetítő az áruküldő érdekében tesz, különösen ha azt vesszük tekintetbe, hogy a hatóság közvetítője semmifé­le költséget fel nem számit. A Székesfőváros törvény hatósága a közvetítés munkájával egy szövet­kezetei és egy közkereseti társasá­got bízott meg, és választása, külö­nösen ezen társaságot illetőleg igen szerencsés volt, mert e társaság élén tapasztalt és minden tekimetben meg­bízható kereskedők állanak, akik az áruküldők érdekeit a legjobban fog' 'iák megvédeni. Ez a közkereseti tár­saság a Vámos és Bruszt hatósági közvetítő czég Budapest Központi Vá­sárcsarnokában, a hol e társaság nagy és kitünően berendezett áruterületek felett rendelkezik. Hűtőikkel ellátott pincééinek berendezése mintaszerű és bennök még a romolható áruk is köny- uyen eltarthatok. A társaság február elején kezdte meg vásárcsarnoki működését és na­pi forgalma már is ezrekre rúg. Az or­szág első uradalmai már eddig is szá­mosán bízták meg e közvetítő czéget áruik eladásával. A fővárosi összes élelmi - áru ke­reskedők, továbbá a kocsmárosok, vendéglősök, szállodások, kávésok stb. mind idejönnek bevásárolni és ugyan­csak itt szerzi hé áruit a fővárosi 'ko­fasereg is. Azon esetben, ha a hatósági köz­vetítőhöz érkezett vidéki árúk bármi okból a fővárosban gyorsan eladhatók nem volnának, a hatósági közvetítő az illető árukat külföldre szállítva, még előnyösebbeh adja el- így a ha­tósági közvetítőhöz jó élelmi árút minden menyiségJben lehet küldeni. A hatósági közvetítésnek igen sok előnye van. Eltekintve attól, hogy teljesen megbízható, a termelő általa a teljes fővárosi árat kapja meg, még pedig azonnal; a hozzá czimzett árú­küldemény 10 százalék vasúti kedvez­ményben részesül; a felszállitott vá­gott marhák után pedig vágó- és vá­sárdíjat fizetni kell. A kormány és fő­város ezen rendkívüli kedvezményeit bizonyára törekedni fog minden ter­melő és kereskedő a maga javára felhasználni. Az épen megnyílt vásárcsanokok- ban nemzeti vagyonosodásunknak fej­lődésre képes, kiváló iinézményét üdvözöljük. Sárkány Sámuel jubileuma. Lélekemelő ünnepélyt rendezett Pest megye ág. ev. esperessége e hó 10-én Pili­sen. — E napon volt ugyanis 50 éve annak, hogy a pilisi ág. ev. egyház lelkésze s a bányakerület püspöke Sárkány Sámuel pap­pá szenteltetett. Az ország minden részéből sereglett e napon oda egyházi és világi fér­fiak sokasága, hogy igaz szeretetét mutas­sa, és tiszteletét fejezze ki az iránt a lel­kész iránt, aki arra a legnagyobb mérték­ben érdemes. A világiak közül ott láttuk Pest megye fő és alispánját, a Prónay, Podmaniczky, Kadvánszky, Nyári báró csa­ládok férfi tagjait; Förster, Ivánka, Halász, Taliy, Sárkány előkelő föld birtokos csalá­dokat ; ott a megyei és messze-vidéki pa­pok, tanítók, egyházfelügyelők, főiskolai ta­nárok és rokonok, barátok nagy számát versenyezni a tisztelgés az igaz ragaszko­dásban az egyszerű, szerény de lelkében nemes és nagy tudományu falusi pap ün­neplésében. A magán levelek, sürgönyök halma­zának felolvasása órákat igényelt! — Ott volt Wlassics miniszter, ott Zsilinszky állam­titkár, ott az ágostai és helvét hitvallású püspökök levele, sürgönye teljes számban, melyek mindegyikéből a tiszta szeretet, el­ismerés és ragaszkodás megliató jelei sugá­roztak ki. A megtartott isteni tisztelet után jöt­tek a személyes és hivatalos tisztelgések szem nem maradt könny nélkül, mikor Be- niczky főispán a királyi kitüntetést olvasta fel és adta át az ősz papnak; megható ttan köszönte azt meg, és remek imát mondott a felséges uralkodó családért. Bevógződvén a tisztelgések hosszú so­ra, következett a papiakon 300 terítékű e- béd; itt természetesen a lelkes felköszön­tők nem hiányoztak, kiki iparkodott leróni tiszteletét és elismerését az ünnepelt férfiú iránt. Asztalbontás után a fiatalság tánczra kerekedett s jó kedvvel járta a csárdást reg­geli 8 óráig. Heggel — késő reggel — osz­lott szét a szép társaság s mindnyájan a leg­jobb emlékekkel távoztunk. Nem győzi őket felelettel a jó János bácsi. Hát az én jó, kedves anyám mit izent nekem, őte't nagyon szerető egyetlen fiának ? kérdi a többi közt S. Pali is. — Ugye n:ncs szegénynek pénze ? — No, nem baj — csak e kis csomagot adja át neki — tudom, hogy meg van rakva a koesija négy barátom hol­mijával, de valahogy csak vigyo el s mond­ja meg, pár nap múlva én is otthon leszek. „Majd elmegyek gyalog“ gondola ma­gában a jó fiú. Szegénységi tudata két nagy könny cseppet sajtolt ki két nagy okos kék szeméből. Megint két könny! a mint ezt meg­látta János bácsi lágy elszomorodott, úgy elszorult a szive! Körülnéz a kocsiján . . nem lehet ! nem lehet no! Ej ! de se baj! s azon veszi észre ma­gát, hogy az ő szemeiből is két könny pe­reg le barázdás a inkára. Hát, magának Pali urfi; azt izeni ked-! vés mamája — hogy legyen 3 napig türe­lemmel, majd megírja, hogyan jöjjön haza — itt küldött egy forintot — ha’ valamire szüksége lesz e három nap alatt, hogy ne jöjjön zavarba. Átadja a forintot s újra szemébe -tű­nik azon szegénységi fájdalmat eláiuló két könny. Körülnéz újra kocsiján . . . de, nem lehet! nem lehet! gondolja magában na­gyon meg van rakva így is a kocsim, no de se baj! s azzal mintha valaki kergetné kergette is az a két könny, megostorozza lovait útnak indult, vive négy diákját nyíl sebességgel haza, és a mely utat máskor két nap alatt tett meg, — most — délben indulva Sz .............. ról másnap este már otthon volt. Haza érve, mondja fiainak, hogy jól gondozzák a lovakat, mert yn ég hajnal e- lőtt messze kell menniök és se étel, se ital nem esett jól neki, mindenütt és mincton- ben ott látta azt a szegény anyai s a jó fmi két kÖDnyef. Pali olvas szobájában . . . esteledik I *z idő, ime beállít egy kocsi az udvarra .. kinéz az ablakon, hát habzó két lovát fog­ja ki János bácsi. Haza jőve, letette négy diákját, nem tudott nyugodni, hogy az az ötödik szegény ott maradt egyedül s elment érte egy ma­gáért, haza hozta minden jutalomra kilá­tás nélkül, szegény anyjának karjai közé Palit is. Dehogy minden jutalom nélkül, meg­volt neki is a jutalma -—az — mi a ne­mes sziveknek szokott csak adatni. Látva az anya és fiú örömét a viszont­látás felett, most meg neki gördült másod­szor le két könnycsepp pilláiról. A jó tett tudatának Öröm könnyei voltak azoic. János bácsi soha sem szerette, ha előhozták neki ezt a dolgot, röviden ki- tórőleg válaszolt. Nekem egyszer azonban fia lakadal- mán, jó kedvében elmondta, de csak azon föltétel alatt, ha el nem mondom senkinek. Én híven mégis tartom e titkot s nem mondom el senkinek, de leírni ? az nem volt kikötve. Én leírtam, ha valaki elolvassa, nem az én hibám M. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom