Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-07-25 / 30. szám
Il-ik évfolyam 30» szám. 1897. vasárnap, julius 25. Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap délben. Előfizetési ár : Egész évre .....................4 frt, vagyis 8 kor Félévre..........................2 frt. ,, 4 „ Negyedévre .....................1 frt. „ 2 „ Szerkesztőség és kiadóhivatal : HALASON. Nidor-utcza, Babií-féle házban. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : DÉKAHI ÁRPÁD. Társszerkesztő : SAFÁRY GYULA. Egyes szám ára: 20 fillér. Hirdetési dijak з i Három hasábos petit sorért.....................8 kr. I Kincstári illetők minden Hirdetés után . 30 kr. i Hivatalos hirdetések dija 1 — 100 szóig, kincstári illetékkel együ'tt 1 frt 37 kr. : 100 szón felül minden szó 1 krral «zámittatik. Előfizetési felhivás. A félév elteltével megragadjuk az alkalmat, bogy olvasóközönségünk azon részét, a mely ez ideig lapunkat tartózkodóan fogadta, előfizetésre szólítsuk fel. ■Lapunk eddigi működése bebizonyította azt, hogy a hézagot, a mely ennek helyén volt, betöltötte. Ha ez nem igy volna, akkor nem dicsekedhetnénk az előfizetőknek nem túl sok, de tisztességes számával, melynek sorában két városunk és vidékének csaknem kivétel nélküli intelligenciáját,, az iparos osztály előkelőjét és különösen Halason a számottevő, mondhatni irányadó uraz- daközönség nagy részének neveit föltaláljuk. A mitől a lap megindításakor leginkább féltünk: a kézirat hiány, az Írni tudók közönye, nem következett be. Hála az égnek, bármilyen szerény terjedelmű is e lap, de idegen toliakkal nem dicsekszik, hacsak azon dolgozatokat nem nevezzük annak, a melyeket közérdekű fontosságuknál fogva hivatalos hatósági megkeresés folytán közöltünk. Mi célunkat, a közérdek és közjó védését továbbra is fentart- juk s azért, ha a szükség úgy kívánja, bármikor síkra is szál- lunjc- Ezen cél nélkül lapunk tévesztett üzleti cikké sülyedne, a mit sem a közönség, sem pedig a lap vezetői meg nem tűrnének. Lapunk vezetői annak megindításakor tisztában voltak azzal, hogy a vállalattal financiális haszon, legalább is olyan, a mely arányban volna a reá fordított fáradtsággal, nem lesz. Nem is ezen cél vezette őket, hanem igen az ideális lelkesültség, hogy: közönségünknek, úgy társadalmunknak ez utón is hasznára váljanak. A lap ezután is mindenkitől függetlenül, csak ideális' célokra fog törekedni s hogy ez ideig is eredményeket ért el, a közönség bizalmán kívül bizonyítja azon különösen helyi írók száma, a mely e lap erkölcsi oldalát any- nyira támogatja, hogy idegenből jött termékekre csakis a legutolsó esetben szorítkozik. Ezen lokális dolgozatok révén, és irók bevonásával igyekszünk elérni azt, hogy lapunk két városunknak és vidékének mintegy albumául szolgáljon, a melynek lapjai összegéből, azokat forgatva, a városokról és vidékeikről mintegy képet alkothatunk. Sajnos, még mindig vannak Egy sírkőre. Elmetszették hát élted fonalát a kegyetlen Párkák ; s most szüleid drága reménye oda ... Ifjú életedért kárpótlást mennybe találj te 1 S a mint érdemelőd, áldjon az Ég odafenn ! Schmidt Fülöp. Baski Gyuri nótája. A régi betyár élet romjaiból összeállította Gáton István.*) Betyár vagyok, a bugaci ménesből van paripáin, Nem sirat más, ha felkötnek, csak egyedül a babám. Jelen voltam Smnárnál is a bajai rabláson, A két Bogár s Dönti Péter négyen yoltnuk rakáson. Pest felé is próbát tettünk levegői csárdába ; Nyolcvan utast kiraboltunk, lett pénzünk a kasszába. Volt közöttük nagy ur, zsidó, sáfár, kupec, furmányos, Nem bántottuk, akit láttuk, hogy vándor vagy napszámos. Nem próbált még zsandár csatát a mienknél különbet, Mert ők húzták utoljára ki a legrövidebbet. Orgoványon szembe szálltunk, szűk lett nekik a puszta, Az kért pardont, ki a bakot köztük legjobban nyúzta. Bízó Marosa kedvesemért lettem lovas betyárrá, Nőtlen valék, hogy nejem lesz, számítottam ö reá. Nem adta az apja hozzám, több vagyonnal bírt, mint én, Mindkettőnket eltemetett élve az a gonosz vén. *) Mutatóul közöljük Qózon István uram, halasi agg 72 éves egyszerű földmiveléssel foglalkozó gazda versei közül, aki nem restelte hosszú téli estéken, ha nem is világra szóló, de magyaros zamatu, egyszerű naiv verseket faragni. Mint amely ölyv szive táján fészkébe visz egy golyót, Remény bukva nem várhattam soha többé semmi jót. Rúzsára után keservembe elszántam bús életem, En azután szív kárpótlást vad pusztákba’ kerestem. Azóta az én hiv mátkám csak kesereg engemet, Sokszor mondja: bár ne érné kivégeztetésemet. Lovamon is buzgón kérem sokszor uram, Teremtőm : Vigasztalja, ha utánam búslakodik szeretőm. Találkoztunk is már vele az apja tanyájába, Rám borult és azt zokogta : sokszor ölel álmába. Akkor adtam egy pár százast az én kedves árvámnak, Vegyen rajta selyemből szőtt gyászos ruhát magának, Mondt m neki: ne félts, bakó nem töri ki a nyakam, S utoljára csókolta meg kedvesem az ajakam. Bízó Marosa gyászt is öltött, ki is múlt a világból, Csakhogy előbb kóró lett a szép, elhervadt virágból. Szép ifjú volt a Gyuri, kár hogy nem volt szerencsés, Akkor végezte ki magát, mikor nem volt menekvés. Ne kerüljön z andár kézre, szivébe lőtt magának, így lett vége Monostoron Baski Gyuri dalának. Kéjutazási epizódok. Izzadtam, mint a pokolba kerlilt újonc ördög. Elmém irigykedve kalandozott azon boldog halandókon, kik a nyarat turistásko- dással, a fenséges Tátra, Scliweitz, Erdély és e föld nem tudom minek nevezett hegyes vidékének hűvös, árnyas, kristály patakoktól öntözött völgyében, a nyár összes gyönyöreit élvezhetik. Kopogtattak. — Szabad. Az ajtón a levélhordó dugja be fejét s nyújtja felém a postát. Pesti Hírlap, majd később Merkur — sutba vele, Dolinái Lányok Lapja... detto. Nini . . . levél az én kedves Viki barátomtól. Mit irhát ?! Hm ! sok esip-csap dolog után kér, hogy menjek velük kéjutazni Erdélybe. Ah, hiszen ez épen előbbi eszméimhez társulva érkezett. íme programmot is csatol: Piski, Petrozsén bányáival, Vajda Huny ad büszke várával, Verespatak, Abrudbánya zur- dáinak dübörgésével, innét Brassó, Predeal, visszajövet Élőpatak, Tusnád, Torja, Borszék, — csupa fürdő — Szász-Régenen keresztül, Marosvásárhely, Kolozsvár, itt nálok töltök pár hetet, Toroczkó, Torda és hasadéka, innét vissza Kolozsvárra, hol a nőegylet által rendezett estélyen részt veszünk s ezek után jöhetek haza megint nyelni a rekkenőséget és a port. Hiszen ez pompás.. . nagyszerű . . . és még melléje feleségével együtt, azzal az aranyos menyecskével. Ah, ez a terv minden álmomat túlhaladta. Feledtem meleget, port, mindent, rohantam ruhatáromhoz, hogy fölötte szemlét tartsak. Igen angolosan utazok, — gondolám. Csak szürke úti ruhámat viszem, de Kolozsvárt, lia estélyen leszünk, oda frakk is kell;
