Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-07-11 / 28. szám
Il-ik évfolyam 28. szám 1897. vasárnap, július 11. Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap délben. Előfizetési ár s Egész évre .........................4 írt, vagyis 8 kor. Félévre..............................2 frt. ,, 4 „ Negyedévre .........................1 frt. „ 2 „ Szerkesztőség és kiadóhivatal : HALASON. Nádor-utcza, ВаЫЗ-féle házban. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos DÉKÁNI ÁRPÁÜ. Társszerkesztő : SAFÁRY GYULA. Egyes szám ára: 20 fillér. Hirdetési dijak : Három hasábos petit sorért.....................8 kr. Kincstári illeték minden hirdetés után . 30 kr. Hivatalos hirdetések dija 1—100 szóig, kincstári illetékkel együtt 1 frt 37 kr. 100 szón felül minden szó 1 krral számittatik. Aratás alatt. Szomorú világot élüuk ! Mintha ég, föld összeesküdött volna, hogy a gazda sorsát megnehezítse. Nem elég az, hogy már évek óta folytonosan csökken a gazdasági terményeknek ára; a gazdálkodás alig jövedelmez annyit, hogy az adó, munkáltatás! költségek levonása után a gazda némi kis hasznot lásson; nem elég az, hogy a sok esőzés, árviz, hűvös időjárás, rozsda, megdézsmálta vetéseinket : de a lelkiismeretlen szocialisták izgatására a föhlmives munkás népség is összeesküdött a gazda ellen. Hallatlan kívánságokkal állanak elő; azzal fenyegetőznek, hogy az aratási munkára kötött szerződéseket megszegik, nem állanak munkába és erőszakkal meg fogják akadályozni, hogy mások vállaljanak munkát. Tele van a levegő mindenféle rémhírekkel. A legrövidebb eszii ember is beláthatja, hogy mi lenne annak a következménye, ha a lázongó föhlmives munkások fenyegetésüket végrehajtanák. Lábán pusztulna el a vetés, az egész ország Ínségbe jutna; a gazda — habár bajjal — csak tudna valami módon magán segíteni, mert akinek földje van, hitele is van ; de mi lenne a munkásnéppel, mely aratáskor szokta a télire valót megszerezni ! Szinte hihetetlen, hogy ez a jó magyar nép, amelyik mindig Istenfélő volt, amelyik nem egyszer ontotta vérét a haza szent földjéért, most egyszerre Istent, hazát meg tagadjon ! mert hisz a szocialisták jelszeva az, hogy nincs Isten, nincs haza. Atyáskodó kormányunk minden intézkedést megtett arra nézve, hogy az elvakitott népség saját vesztébe ne rohanjon, mint a cserebogár a falnak. A földmivelésügyi és belügyi miniszter urak a hozzáértőket tanácskozásra hívták össze. Ezen a tanácskozáson megbeszélték, hogy mit tegyenek az elbolonditott munkásnép kijózanitá- sára és ha ez nem sikerül, miként akadályozzák meg az erőszakoskodást. A főtörekvés oda irányul, hogy azok az aratók, akik dolgozni kívánnak, legyenek azok akár helybeliek, akár idegenek, akadálytalanul dolgozhassanak és ezeknek minden zaklatása és fenyegetése lehetetlen legyen. E végből a forrongó vármegyékben a csendőrséget megszaporitották és ha szükséges lesz, katonaságot is rendelnek ki. A főszolgabirák az aratási időre a folyó ügyek vezetésétől felmentetnek, hogy egész figyelmüket a felmerülő munkáskérdéseknek szenteljék s a munkaadók és műn к aránylók közt felmerülő netaláni kérdéseket a helyszínén a legrövidebb utón igazságosan elintézzék ; nemkülönben arról is gondoskodott a belügyminiszter ur, hogy a nép falvankint felvilágosittassék arról, hogy ha munkába nem áll, azzal csak látszólag sújtja az illető gazdát, első sorban azonban magának árt, mert a gazda utoljára is idegen munkásokkal fog segíteni magán, s már ha egyszer idegen munkásokhoz folyamodott, alig fog egyhamar a helybeliekre visszatérni ; azt pedig, hogy a vidéki munkások elriasztassauak, az állam minden eszközzel meg fogja akadályozni. A jövőre is gondol a kormány. A földmi veíésügyi miniszter ur egy törvényjavaslaton dolgozik, mely a mezei munkások viszonyait fogja szabályozni és a munkaadó és munkavállaló jogos és méltányos érdekeit egyaránt megóvja. A földmivelésügyi miniszter ur elhatározta, hogy Mezőhegyesre, amely az Alföldnek központját képezi, s amely minden tekintetben alkalmas arra, hogy ilyen célra felliasználtassék s hogy ott bármily létszámú munkás elhelyeztessék és élelmeztessék, az ország felvidékéről nagy munkás-tartalékot állít be, amely addig, amig szükség nincs rá, Mezőhegyesen fog valamely foglalkozást . találni, de ha arról van szó, hogy valamely nevezetesebb ponton, szerződött aratók utolsó percben felmondják a munkát s a földbirtokos hibáján kívül annak egész évi termése veszélyeztetve van, Mezőhegyesről megfelelő munkás-csapatok azonnal a veszélyeztetett helyre indíttassanak, a munkabérek természetesen az illető földbirtokos terhére esvén. Arról is gondoskodás történt, hogy gazdasági eszközök, mint kaszák stb. megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésre. Amennyiben ez a munkás-tartalék netalán elégtelennek bizonyulna, annak kiegészítésére a legmesszemenőbb eszközökhöz fog nyúlni a kormány. így példának okáért a földmivelésügyi miniszter ur elrendelte, hogy az erdőkincstári famunkások az első táviratra Mezőhegyesre menjenek, az igazságügyi miniszter ur pedig felajánlotta, hogy szükség esetén mindazokat a foglyokat, kik ily célra veszély nélkül használhatók, szintén rendelkezésre bocsátja, ezek legnagyobb része azonban Mezőhegyesen elkülönített pusztákon fognak felhasználtatni, s ezáltal a felvidékről régóta Mezőhegyesre szerződtetett évi rendes munkások is felszabadulnak, ezenkívül egyes nagy vállalatok is ajánlatot tettek a fölmivelésügyi miniszternek, hogy munkásaikat szükség esetén rendelkezésre bocsátják. A kereskedelemügyi miniszter ur pedig az iránt intézkedett, hogy Mezőhegyesen a vasúti forgalom akkép láttassák el, hogy onnan a szállítani kivánt arató csapatok a leggyorsabban, esetleg külön vonatokkal is, a veszélyeztetett helyre juthassanak. Arra nézve is intézkedés történt, hogy azokról a vidékekről, ahol a gabonát árviz pusztította el, a felszabadult arató munkásokat oda vigyék, ahol van aratni való, de a helybeliek nem akarnak munkába állani. A kisegítő munkásokat természetesen senki sem kapja ingyen, hanem