Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-12-06 / 32. szám
Arról van szó, hogy a rettenetes' ■baj elfojtására az állam által kiküldött; -orvosok részére fuvart kell adni ? Nem kell; visszautasítja. Arról vau szó, hogy: a működő orvosok már sok szenvedőt mentettek meg súlyos bajától ? Vissza utasítja, mert-szerinte-a gyógyítás mit sem ér. Részletezzünk. Többszöri orvosi vizsgálatok bizonyosá tették azt a szomorú valóságot, hogy Halason a városban úgy, mint a tanyákon, a tra- khoma ijesztő mérvet öltölt. Csak a vak nem látja azt a sok száz szenvedőt, kivel lépten nyomon találkozunk. A képviselőtestület meg rendült látván a nagy veszedelmét a népnek s a belügyi kormánytól maga kérte nem is két, de hat orvos leküldését. A leérkezett orvosok megkezdték működésűket. Hogy a szenvedő nép a várt segélyt könnyebben és gyorsabban megtalálhassa, a távoli tanyákon gyógyító-központokat állítottak fel. Nap nap után kiutaznak oda s az összegyűlt betegeket gyógyítják. De Gyulai nem akar fuvart adni; neki nem kellenek orvosok; a fuvar költségeit vissza utasítja, mert azt akarja — s ezt ne feledd el tail у a i nép! — hogy veszítse el szemeid világát s terhére családodnak, véghetleu kárára a társadalomnak és hazádnak, mint vak tengesd át nyomorúságos életedet. Vagy nem ezt akarja? Hát mit? Azt, hogy ne az orvosok járjanak ki hozzád, hanem te jöjj be a városban Jakó orvosokhoz; azt akarja, hogy hagyd ott kenyeret adó munkádat és családodat, sárban és vízben, záporban és hóviharokban te gázold azt az óriási halasi földeb inély kis tanyád és a város között elterül. Ezt akarja a te városi képviselőd; igy védi a te érdekeidet a lólek érzéketlensége, mely embertársait semmibe sem veszi, mert embertársai baját szenvedését felfogni és érzéki néni, tudja. „ Romlott szív ósr(j|nlott elme“, mert a demagógia öbköf. szájú apostolai neki rontanak a küzdő emberiség drága kincsének, a tudománynak is. Mert megtámadják- azt és vissza utasítják, szólván, hogy a gyógyítás mit sem ér. л. ar i-üu v-ai Ha az а к a s z r. ó domb alatt a tudásnak bár csak elemi részét el lehetett volna sajátítani; ba volna o- iyan agyvelő, melyben a gondolkodó ész idegszálait a túdákosság nem nyűgözte volna le, akikor talán meg lehetne érteni azt, mit mai napság — hála az égnek ! — még a műveltség legalacsonyabb fokán állók is tudnak és belátnak: az okszerű gyógyítás értékét és annak szükséges voltát. Jól tudja ezt ;a szegény ember, ki a nélkül, hogy ’iiz orvos hivatná, önként, saját józan eszétől vezérelve méri földekről elgyalogol a gyó- gyitóközpontokba, hol segélyt keres és talál. Annak piiíösenek ökrei, lo vai, sem városi képviselői mandátuma, de van józan paraszt esze, mely minden ökröknél többet ér. A gyógyítás értékéről meggyőződhet maga a iegobskurusabh tudá- kos is, ha egy általán megtudná győzni önmagát. Nem kell több hozzá mint csak anyi akarat, hogy a pusztákra jöjjön el velem, ki az orvosokat nem egyszer látogatom meg arra felé járván. Látni fog olyan szembetegeket, kiket hozzá tartozói hónapok előtt, mint vakot vezettek az orvos elé s ma már vakságának nyomai alig láthatók. És láthat ottan nem egy jó apát és anyát, ki könyes szemekkel jő az orvoshoz hálálkodni azért, hogy gyermekének látását vissza adta, De miért fáradna a tudákos, hisz kinek lelke cinikus, rideg és érzéketlen, az látván sem lát és meggyőzni nem lehet. Nem is akarom. Csak sajnálni tudom, hogy szülővárosom közgyűlési termében annyiszor oda dobják ezt a szót: visszautasítom; ezt az e- gyik nagy akadályát annak, hogy a jómódra valló gazdasági szekér a roppant kátyúból ki szabadulni nem bir. De a jobbak nemes akarata s a sorsát okosan intézni kezdő polgárság józan esze biztos reményt nyújt arra, hogy a tudákosok szerepe парт ról-napra lejár s a kátyúból kiemelkedő szekér nem sokára vigan fog előre menni utján a haladásnak és jólétnek, mit a város derék magyar- népe méltán meg is érdemel. Piscwus. Lallcccy [emondott. Halas, dec. 3, Ez a múlt liép szenzációs újdonsága. Sejtette mindenki, hisz a fővárosi sajtq ma már alig van nagyobb vidéki város, hol az évnek egy bizonyos szakában lóversenyeket ne tartanának. .Ha az ember anyag fejlesztésére csak feJényi áldozatot, is hozna az állam és a társadalom, úgy bizonyára már nagy lendületet vett volna nálunk is az ember sport s ez által fajunk erősbödését sokkal előbbre vittük volna. Már pedig ezen körülmény is megérdemel annyit, hogy behatóbban foglalkozzék vele úgy az állam, mint különösön a társadalom. Kétségkívül már nálunk is tétettek intézkedések az állam részéről az embersport fejlesztése érdekében, különösen az utóbbi időben. Ámde honi sportunk különösen az irányban vár fellendítésre, hogy ne csak az iskolai torüázásra szorittassék, hanem a felnőtt, meglettebb korú, tehát már az iskolából kikerült ifjúság testedzésével is foglalkozzék. Mert a sajnos tapasztalat, azt bizonyítja, hogy az iskolából kikerült, ifjúságnak igen csekély része gondol arra, hogy szellemi képességeinek fejlesztésével egyenlő arányban növelje továbbra is fizikai erejét. Az orvosi tudomány pedig, de maga a tapasztalat is már rég bebizonyította, hogy az emberi test fejlődését, mily hatalmas arányban mozdítja elő a torna és az athlétikai gyakorlatok rendszeres üzése. És hogy fiatalságunk testi ? reje menynyire el vatf hanyagolva, azt szomorúan tapasztaljuk különösen a sorozások alkalmával be nem váltak nagy számából. Pedig a testedzés, a torna és lovagjátékok már nálunk régi keletűek, tanúskodnak erről régibb irataink, történelmünk. Csakhogy abban az időben nem a német rendszerű tornászatot kültiválták, hapem inkább a gyakorlati életben is értékesíthető sport nemeket karolták felt — A megélhetés nehéz feladata nem tesz különbséget, egyaránt bárokra szólítja az ifjúságot, a gyöngét; úgy, mint, az az ereset, ez a ’harcz pedig1 igénybe veszi nemcsak a szellemi, de a fizikai erőt is. És őseink vájjon ném-e igy küzdöttek lovag — és torna — játékaikon a cser- kószornért? és gyákran'in ég hölgyeik bir- hatásáért is. Miért ne lennénk méltók őseinkhez, ragadjunk még minden alkalmat arra, ami testi erőfik ©S ügyességünk fejlesztésére irányul. ' ' lb ■ Vajba hölgyefiykbW méltóan elődeikhez felköltenék fiatalságukban-a becsvágyat a küzdelemre. His2 vetéikedéseiuken már megjelenésük által "is vófeó hatást gyakorolnak; hát ba nié'g elsőségben és nagyobb elismerésben i.s lószéáífénék a férfias erőt és bátorságot. Pedig épen ők: a gyöngébb nem nagyon is rászorulnak az egész éle-, ten át a férfi erejére és támogatására. A társadalom, a mely pddig bizony, elég közönbős volt ая embersport iránt, itt az ideje hogy tegyen is valamit ennek érdekében. Ha a lóversenyekért tud lplke* sedni, miért ne tudna я társadalom saját, erőnk produkálásán, az athlétikai viadalokért. is lelkesülni. Szinte elszorul a mélyebben gondol-, kodénak a lelke, ha végig tekint az uj e- zer év hajnalán mai fiatalságunk nagy részén. Micsoda vattába bujtatott lézengő szánalmas, beteg alakok; hova satnyult dicső. Árpád vezér büszke faja! Nézzüjí meg, tegyünk összehasonlítást régi szobraink s képeinkkel, azután vegyük elő azokat a múzeumokban őrzött hatalmas fegyvereket, ugyan fiatalságunk közül hány birná csak megmozdítani is melyekkel pedig őseink egész hadjáratokat küzdöttek végig. Hát biz ez igy átgondolva nagyog szomorú, de még nincs elveszítve minden,, az állam és a társadalom már megmp z- d ült s tudtára kezd ébredni annak, hogy ifjúságunk testi erejének fejlesztésével is., foglalkozni kell. Hát hölgyeink, vájjon befogadhatok beillenek-e a testgyakorlat sport keretébe,