Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-10-18 / 25. szám
mondhatni elmaradhatatlan könyelmü bőéin életből s igy kevésbbé átalakítja azon társaságot is a melyben szerepel. Ez út egyengetése országos érdekű s legelső sorban az ország és a azinészegyestllet hivatott annak keresztül vitelére, de másod sorban kötelességünk nekünk vidékieknek js egyengetni az által, hogy tehetségünkhöz mérten pártfogoljuk a szia ház at, illetőleg az igazgatót. Ha ezt tesszük saját hasznunkra tesszük, mert az i- gazgató jobb társulatot képes nagyobb pártolás mellett tartani, s a .jobb, hogy úgy fejezzük ki magunkat szolidabb n i V о j u társulat adta előadások több szellemi tápot nyújtanak, mint a rosszak, a mi pedig határozottan a néző haszna. A még említett gyerekekre való káros befolyás ellensúlyozása csak is a szülők bölcsességétől függ. Ők kötelesek, éretlen, fejletlen gyerekeiknek útmutatást adni; arra nézve, hogy minő darabot nézzenek meg. Ilyen és ezekhez hasonló bajok orvosolhatok és e bajok orvoslása függ a színészektől maguktól, de mint említettük a közönségtől is. A színészek igyekezzenek a legjobbat nyújtani s a publikum körülményeihez s szellemi képzettségéhez mérten igyekezzék a fárádízék# fuÄfogolni, s e pártfogás által megjutalmazni. Együtt egymásért s igy ki-ki közelebb jut nehány lépéssel saját céljához. Képviselő választás, Lázas tevékenységet fejt ki mind afüg- getlen, mind pedig a szabadelvű párt, bogy hogy egy kis elnézésre szorul, hiszen —- pá- lyadijjat nyert! * Kétségtelen, hagy a magyar Írónak, az irodaiamnak semmiféle ágában sincs o- lyan nehéz helyzete, mint a színpadon. A lírikus poétáink semmivel sem írnak rosz- szab verseket, mint az idegenek, a kik rosz- szat Írnak, a novellistáink is csak lépést tartanak valahogy, ha nem is Turgeujev- vel és Gary do Maupassant-al, de a külföldi irodalomnak Hpiczeg Fereneeivel. Ezeknek csakugyan nehéz helyzetük van ! Mert tessék versenyt futni Sardou- cal, Angier-el, Pailleroimal, Lemaitre-el, Eissonnal! Mbrt a magyar szerzőknek igenis e- zek a versenytársai! Színpadjainkon, ezeknek az uraknak vannak ott a darabjaik és színházba járó közönségünk ezekm к a szín-, padi mestereknek az alkotásaihoz van hozzá szoktatva. Természetes tehát, hogy u- gyanazt a kritikai mértéket alkalmazzák, Prém József urra, mint Dumas Sándor in ra ! zászlóját diadalra jutassa. Éjjel nappal ülésének, tanácskoznak .s ha epiez vagy ama I pártbeli bármely korifeust kérdezzük az eredmény felől mosolygó arccal dörzsöli össze kezeit s mondja, hogy a győzelem bizonyosan mienk. A szocialisták jelöltjükkel együtt szépségesen hallgatnak a mi arra mutat, lipgy jelöltjük nem volt komoly jelölt hanem csak amolyan-figurans. A.z elmúlt hét főbb eseményei vasárnap tömörültek két momentumban az egyik a szabadelvű párt jelölő ülése volt, a másik a Kolozsvári Kis István beszéde. A szabadelvű párt gyűlésén mindvégig bizonyos komolyság vonult végig, mint a katonákén a kik nagyon heves ütközetbe készülnek. E gyűlésen meglepetésben sem volt hiány, ugyanis Török István közjegyző, pártelnök, a társaság e kedvelt a- lakjft, kész szónokként lépett a nyilvánosságra. Minden szava megfontolt, nyugodt, minden mondata értelmes, beszéde összefüggő hangja erős csengő. Ha így folytatja aligha nem a mostani kis ágyúból nemsokára nagy ágyú lesz, a ki nem csak efféle magunk fajta szerény .szavazókra löveti ütegeit, hanem másokra, hatalmasabbakra. A pártelnök ajánlása után a nagyszámban egybegyült tagok egyhangúlag Latkóczy Imre belügyminiszteri államtitkárt kiáltották ki képviselőjelöltül, Hyom- bftn megalakítottak mindenféle az ilyen alkalmakkor elmaradhatatlan bizottságokat s különösen azt a rpely Budapestre volt f'el- rándulandó Lafkóozy fqlkérésére. E bizottság még az nap fölment és hétfőn tisztelgett az államtitkárnál, ki a jelöltséget el is fogadta. A szabadelvű párt gyűléséről nagy tömegben vonultak az ott jelenlevők a Kolozsvári beszámolójának meghallgatására, Jfi teljes' disz magyarban állott a választó és nem választó polgárok tömege elé. Beszéde az ő szokott modorában volt tartva, összefüggéstelen tarka sorozata volt az a rakétáknak, melyeket a kormány felé lö- yelt’s, közbe dobálva ide-oda hangos derültséget keltő ötleteit. Már nagyon hosszúra kezdett a beszéd nyúlni, a polgárok türelmetlenkedtek s az egyik — szocialista volt -ú- közbe kiáltott: „beszéljen a munkásokról“ Kolozsvári vissza felelt, hogy „arra is rátér azonnal“ s elkezdte dicsérni diszmagyarját, mennyibe került sfb. stb. Erre a szocialista olyasvalamit kiáltott oda a mi egyáltalán nem való volt e helyre s a mely közbe kiáltás csakis teljesen műveletlen embertől telhetett ki: Halottakat sértett. Kolozsvárit a közbe kiáltás teljesen kihozta a sodrából, de még volt annyi ideje, hogy remek visszavágásul oda kiáltsa a sértőnek: „Te még most is a Bibó tanyán volnál ha zsákodon a folt alatt meg nem találtam volna az §n billegőmet,“ Ez után vége volt, nagyon melege kezdett lenni, szorította a diszmagyar, el is mondta a polgároknak részletesen s le is szált az emelvényről. Ezek voltak a múlt vasárnap történetei s hogy mik történnek ma, arról csak a jövő számban számolhatunk, __ Kortes, Színház. Végre valahain föl kiálthatunk, hogy: hál’ Istennek végre oly társulatot kaptunk, a mely hat árazottan érdemes a legnagyobb pártfogásra, Az igazgatok mű érzékkel szaktudással és tapintattal válogatták össze erőiket, js a közönséggel szemben annyira figyelmesek. hagy a bérletek árait, csak utólagosan követelik a mi a színigazgatók történetébe^ 'ez -ideig teljésen , isnreratlen, .volt s.' érdeme^ azt, mint ЬаИа'Йаи, kuriózumot щ utókor- számára föl jegyezni És azt hiszik önök kérem hogy ez minden ... ez még semmi:: t 500 irtot, mondva ötszázforintot ajánlottak fel Halas város polgármesterének megőrzés végett, hogv a társulat távozása alkalma-, yali esetleges tartozások kiegyenlittessenek. Kapnál is világosabb, hogy az igazgatók rendezett viszonyok között vannak, a mi a mai millennám sanyarú vidéki nyári színi szezon után valóságos csoda. Volna össze a kritikus úr : — Hah, nyomorult gazember, <jatíp bot mertél írni? Készé! sK Egy kis elnézés kell a hazai színpadi, termelésnek Ugyanaz az elnézés, a melylyel kinnt. a turf oh a kétéves csikóra nem raknak annyi terhet, mint derby-nyertes crack- га. Egy színpadi szerző pedig csak érdemel olyan bánásmódot, mint, egy csikó!- * E' kell az elnézésen kívül még valami ; --- tér! Egy ilyen uj tora az eredeti színpadi szerzőknek a budapesti Vígszínház. A napokban alkalmam volt ennek a színháznak a dramaturgjával, S z é c, s. i Ferenc író társammal, erről a tárgyról beszélni Igysjzólt: IJo azokkal az eredeti darabokkal! А V iga zi inház az eredeti magyar színpadi irodalomnak istápolója akar lenni, s a hal egy- tehetség mutatkozik : szlnve-sen felkarolja, A Vígszínház progranmijának első pontja az, hagy magyar Vígszínház akar lenni 1 Most már csak a lmzaszerzők- t.ől függ, hogy azzá legyení- És legelső sorban ez a haja az eredeti színpadi irodalomnak! Jó magyar darab azért nincs manapság, mert a legjobb is jóval gyöngébb, a közepes francia darabnál s a kritika meg a közönség egyenlő mértékkel щёг mind у a kettőnek, Az „egyenlő mérték“ pedig itt a bg- nagyobb igazságtalanság, A magyar színpadi irodalom gyönge fejlődésben lévő csemetéje nemcsak hogy a kritikai vihart ki nem állja, de a szerei tő kertésznek minden gyöngédségére fászo- j, ml, aki vigyáz, hogy a gyönge csemetének valahogy az eleven busába ne vágjon, ] Szegény hazai szerzők ! Hektók nem igen van alkalmatok a kritikus kertész u- ч rak részéről azt a gyöngédséget tapasztalni Ezek az urak az ő kritikai későkkel • az eleven húsba vágnak bele s egy- egy szerzővel, aki egy gyönge darabocskával mert ölőállam, úgy bánnak el mintha legalább is —- hazaárulást követett volna el. IMikor egyes eredeti premióre-k után j sorra szedem az újságok kritikáit, akárhány van közte olyan, a mely hangjára j nézve olyan, hogy ;г hatba,sábcs tárcás-kri- I fikáját bátran ebbe a pár szóba szólíthatta
