Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-10-11 / 24. szám
Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre .......................................8 kor. Félévre.............................................4 „ 3 kora.............................................2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HALASON, Nádor utca, Babó-féle házban. ___ HIRDETÉSI DIJAK: Három hasábos petit-sorért . 8 kr. Kincstári illeték minden hirdetés után 30 kr Hivatalos hirdetések díja 1—100 szóig, kincs tári illetékkel együtt 1 írt 37 kr. 100 szón felül minden szó 1 krral száinittatik Képviselő választások. Nagy és különösen mozgalmas napoknak nézünk elébe. Ő felsége a király feloszlatta az országgyűlést, minélfogva új képviselő választás vált szükségessé, melynek nehány hét leforgása alatt országos törvények szerint meg kell történni. A politikának e lapban helye nincs, de felhasználjuk az alkalmat oly dolgok elmondására, mely politikát nem tartalmaznak és még is a képviselő választással igen szoros ösz- szefüggésben vannak. Mint előre látható a választások nagy hullámokat fognak verni. Küzdeni fog egyik fél ép ügy mint a másik, lesznek alapos nézet eltérések, valószínűleg haj bakapások is, mert az elragadt szén kedély sok olyan dologra képes, a mit az ember normalis állapotban meg nem cselekednék. Mind ez nem baj, mert a küzdés edz, és a mi sok tekintetben elpuhulttes- pedt szervezetünkre üditőleg fog hatni egy kis fviaskodás, de ne ragadtassuk magunkat el, ha elmúlt a vihar a tenger tükörsimává leszs barátságosan simul a sziklához a melyet hullám csapásaival ledönteni nem bírt. Ne ragadtassuk el magunkat annyira, hogy a harag az elvakult pártszenvedéiy átmenjen a magán, mindennapi életbe s ott mételyként, áldatlan féregként rágódjék eddigi békés barátságos hajlékunkban. • Nagyon rósz tulajdonságunk, hogy nem tudjuk megkülönböztetni a közéletet a magán élettől. Pedig ez két olyan különböző dolog, a melyeknek egymáshoz abszolme semmi közük sincs. Ha békét akarunk, annak sohasem szabad a másikhoz férkőzni, mert abban az esetben ha emez hozzá nyúl amahoz, meg mételyezi a családi békét, a baráti szeretett és lészen a perpatvarnak háborúna folytatásak akkor is, midőn csakis a békének van helye. Korteskedjünk, pártoskodjunk; küzdjön ki-ki meggyőződése szerint elvei mellett, mert mindenesetre többet használ az a ki tesz dolgozik, fárad, mint a ki össze dugott kézzel a sutba gubbaszkodik. Ellenpártbeliek legnagyobb ellenségeink lehetnek, a kiket minden á- ron leakarnak győzni, de ha elmúlt a harc, simuljon el az ellenségeskedés is jobb a jobbon pihenjen, barát legyen barát a testvér testvér. Dr. Tomcsányi László. A gondviselés csak kegyeltjeinek adja meg, hogy habozás nélkül, zsenge korban már arra az életpályára lépjenek, mely megfelel egyéni hivatásuknak, a bennük rejlő szellemi és erkölcsi erőknek, t. i. képességüknek . és becsvágyuknak. De még ritkább a szerencse _azon kegyeltjeinek a száma, a kiknek megadatott, hogy e hivatáshoz hivek maradhassanak tántorithatat- lanúl egész életükön keresztül. Legritká- ban találkozunk azonban olyan emberekkel, a kik idejekorán léptek a helyes hivatásra, ez életpályájukon mindvégig megmaradtak s a kik ezen felül a saját maguk választotta működési téren fényesnél fényesebb Katona József születés napján. — November II. — Oh hány tavasznak hulla el virága, Hogy elhangzott f, szó Bánk ajkairól? S im’, mégse’ herv ad költőnk mirtusz ága Sőt idők múltán csak szebben virul! Bár tévelygő korának vak veszélye Nem volt az, ki e mirtuszt föltéve: Immár dicső öröklét int feléje, Jelen helyett a jövő lett övó. De hejh! mit ér 1 a szellemed világa Betölt még majdaa késő százakat, Midőn koszorúd legelső virága Már porladó testei fölött fakadt. Mit te néked már hiú dicsőség Mit ér, ha most hozsánna zeng feléd! E gyarlóságnak z.trva áll az ős ég, Feledve щДг ott fenn a földi lét. Mégsem! Némuljon el az ajk panaszsza, Mely csak sebünket ismét feltörő, Magasztosabb kárpótlás lett vigasszá Mely szebb, dicsőbb nimbuszfényt vont köré S melyért a késő kornak nemzedéke Csodálva tisztelve néz felé: Mert műve egy nemzet büszkesége! Egy elhagyott árva nemzeté. De hah! ... Ki az ki őrjöngve harcol Önön magával búsult vad gyanánt? Bánk bán . . . nagy úr ! . . . De im az [ősz Tiborc szól S lesújtva vádja a gyűlölt Meránt . . . Melinda jő . . . tátong felé az örvény . . Az összeesküvő honára néz; Peturnak Isten szózata a törvény, Habár fölkent királyért halni kész. Nézd, nézd csak bűnös gőgje Gertrudisznak Miként ront békét, népet óa hazát. A szent palotán naplopói hiznak, A léha Ottó s az álnok barát. De im a döbbentő szó szájrul-szájra jár. A, Bórfi gyilkos . . . Ah még meg-se hala. És mégis mélyen eltemetve már. A tiszla ég hatalmas Istenének. Jogát ne sértse gyarló földilóny! Ha sújt, osak zengjen érte hálaónek S vigasztalásul légyen a remény. Megfoghatatlan Isten bölcsessége, Isten joga a megpróbáltatás, Ne sértse azt a gyarló dőresége, Mert biztos sirt csak önmagának ás! Hajh a zordon enyészetnek világa Uralg rajtunk és mindenek felett; Hervadt már költőnk sirjának virága Letüne rég immár a kikelet .............. Szél zúg, mintha csak kisórtni jönne . . . A portestek fölött levél zörög .... De még se’ hulljon itten senki könnyje Nagy szellem és nagy eszme mindörök! Szalontay Zsolt. Október 6-án. Ha ezeréves történelmünket lapozgatjuk, őnkénytelenűl is szemünkbe ötlik a lap, melyre fekete betűkkel van irva e két szó : október 6. Mily egyszerű, mily közönséges szavak ezek; és mégis, valahányszor olvassuk, köny gyűlik szemünkbe ; a fájdalom, a hazafiúi keserv könyűje .... Keblünk el-
