Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-08-16 / 16. szám
16. szám. T. évfolyam. 1896. vasárnap, augusztus 16. Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre .......................................8 kor. Félévre.............................................4 „ 3 hóra .............................................2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HALASON, ______Nádor utya, Babó-íéle házban._____ HIRDETÉSI DIJAK: Három hasábos petit-sorért .... 8 kr. Kincstári illeték minden hirdetés után 30 kr. Hivatalos hirdetések díja 1—100 szóig;, kincstári illetékkel együtt 1 írt 37 kr. 100 szón felül minden szó 1 krral száiuittatik. Kis- Körös utcái. Bármilyen kicsiny tegyen is a város vagy község, kell, hogy az lehetőleg gondoskodjék lakóinak kényelméről. A kényelem, a mit az ember a községtől várhat, csaknem legelső sorban a közlekedési utak jóságában rejlik. Azaz, hogy úgy a házak mellet elvonuló gyalogjárók, mint a ko- csiutak a körülményekhez képest az igényeket teljesen kielégítsék. Nézzük községünk utait és különösen azok gyalogjáróit. Csak két fővonalat említünk: a Kossuth- és Petőfi utcákat, hisz a mellékutak rendbe hozásától oly mesz- sze állunk, hogy azokról szölani a község jelen körülményei közö t nagyon is korai. A Kossuth- és Petőfi utcát, vesz- szük szemügyre legelőbb. Mert ezek a legnépesebbek, leghasznáhahhak s az idegeneknek is legszembetűnőbbek. A középső kocsiutról ezúttal nem szólunk, azt más alkalommal fogjuk általánosságban méltatni, — csak a gyalogjárókat tesszük vizsgálatunk tárgyává. Eltekintve a Kossuth utca gir- be görbeségétől, a mi nem a mai kor hibája, hanem a múlté, egyik felől szén-salakból készült gyalogjáró vonul végig E gyalogjáró bizony csak a fasorban kifogástalan, azonbe- lül pedig bepe-hupás, gödrös, és csak az út egyik oldalán rendszeren töltött, másik felül elhanyagolt. Megfoghatatlan előttünk, hogy miért nem egyformán jó ez az út. mindkét oldalán. Ha másképen nem, a bázmlajdonosoktőh saját érdekükben meg lehet követelni, az előttük elvivő gyalog járó rendben tartását. Ez, a mit itt elmondottunk, csak nagyon csekély része a Kossuth utca rendbehozásának, ott van az a nehány szembetűnő omladozó viskó, a melyeket, ha szépészeti szempontból nem is, de tűz és életbiztonsági szempontból a községi képviselő testületnek nem volna szabad megtűrni. A Petőfi utcában, az állapotok a leggyöngébb kifejezéssel szólva, botrányosak. Menjünk csak végig a gyalogjárón, azaz jobban mondva életveszélyek és saltó mortalék között bukdácsoljunk végig, mert menésnek, járásnak az azoni haladást valóban nem nevezhetjük, lábainkat a begy völgyes, kisebb nagyobb kaliberű árkokon, téglákon, kiálló köveken ezerszeres kitörés fenyegeti. S ebez még hozátéve a minduntalan előforduló tisztaság hiányt, magyarán mondva piszkot, szemetet, bizony az idegen furcsa fogalmat alkothat magának nem csak községünkről, annak népéről, háztulajdonosairól' de elöljáróiról is. És ez mind csak nappalról szól. Éjjel különösen, midőn a hold nem világit, ez utcán végig haladni élet veszedelemmel jár, annál is inkább, mert utcai világításunk oly kezdetleges, hogy arról beszélni nem is lehet. Röviden ezeket akartuk elmondani. Lehet kiáltó szó lesz ez, mely elvész, lehet azonban, hogy némiké- pen a város elöljárósága kitalál valaMai élet. Mosolygó arcz — siró lélek . . Csili igó mez — koldus élet Járja, járja ma . Denis napnak látszik minden . . S a valóság olyan itten Mint az éjsz ika ! Oda vau a tiszta erkölcs . . Az a jelszó: rajta, csak költs, Éld az életet . . ! És az ember mint az állat, Кielégit buja vágyat . . li íjta inig ;ehet J Istenével mit törődnék t . A hazára gondol az ég, Erre mit sem a t J Vallásosság, hoiszerelme: Ale invi régi, ócsmi eszme . . Ez már nem divat 1 Ólig az egeik úszva fén'ben, Oázol kéjben és örömben ! Gazdag és kevély: Addig másnak izzad arcza, Szenved, küzd az élet harczba . . S nincs elég kenyér . . ! Hogyha a sziv buzgón hinne, Hogyha jóság volu’ a szívbe Hány jajj szűnne meg ! De hiába már itt minden, E sebekre gvógyír nincsen: A világ beteg . . ! Mosolygó arcz . . . siró lélek . . Csillogó mez koldus élet, Járja, járja ma ! Gazdag élte fényes nappal . . . A szegényé kín s nyomorral Teljes éjszaka . . ! Acsmj Lrjos. Gleichenb^rgi levél. Gleichenberg ! oly sok szenvedőnek Mek- ! kaja, betegnek, reményt veszítettetek utolsó menedéke. Hogyan fogjak tollat én gyenge erőmmel, bogy hozzád némileg méltó képet adhassak rólad, evvel is leróván bálámat a a te jóvoltodért: Nem bocsátkozom helyrajzi bírásba. Nem merek bele fogni szépséged vázolásába; megtették azt már sokszor, nálam hivatottabbak. — Az én kis karcolatom, csak kis gyenge megemlékezés, arról a helyről, hová oly sokan mennek, testben, lélekben megtörve, kifáradva a küzdelemben, sokszor reményt is veszitve. És vissza mennek újult erővel, egészségesen, megerősödve, megifjodva, örülve életöknek, Istent dicsérve és szép reménnyel gazdagodva. Gleichenberg évről évre szebb és ki- terjedtebb. Minden évben épül és modernizálódik, de tódulnak is oda gyógyulást keresni és üdülni, az egész kontinensről, de még az óceánon túlról is. Legtöbb fürdővendéget ad, azonban, a mi magyar hazánk. Ez idén is, a kiállítás dacára, minden bokorban hallani a mi édes anyanyelvűnket. Sokszor kárhoztatnak bennünket, hogy a külföldi fürdőket, előnyben részesítjük a hazaiak felett. Hit az igiz, hogy az a közönség, a mely minden évben Gleichenbergben nyaral, fenn tudna tartani egy jókora magyar fürdőt,de egy hiba van a mi fürdőinkben, a nagyokban úgy miut kicsinyekben. A mi fürdőtulajdonosaink, igazgatóink, úgymint vendéglőseik és kávésaik, vagyont akarnak szerezni, még pedig lehetőleg gyorsan, s nem mindig a közönség kényelmét, szórakoztatását és zsebét tekintik. Már pe-
